*Alexx
pov. *
Néhány
óra múlva kiengedtek a pszichológustól. Beszélgettünk a
bohócokról... nagyon sokat... Közben egy kicsit ráébredtem arra
hogy a bohócok annyira nem ijesztőek... de azért még mindig nem
kerülnék velük szembe... Végre jött egy nővér és visszatolt a
szobámba... Megszoktam már ezt a helyet... néhány nap alatt
szinte az otthonom lett. Ashleyn kívül nem járnak nagyon ide a
többiek. Szinte elmenekültem a világtól. Kellemesen betakaróztam
és gondolataimba mélyedve néztem ki az ablakon. Kint sütött a
nap és a madarak vidáman csiripeltek. Vágytam arra hogy Andy kezét
fogva sétálhassak a réten... Szeretem őt... Vágyom arra hogy
érezzem a közelségét. Elbizonytalanodtam hogy kit szeretek de rá
kellett döbbennem hogy Ashley az életem már lezárt részébe
tartozik. Nekem csak Andy kell... Emlékek sora úszott felszínre
érezve a nap meleg sugarait ami most már egyenesen az arcomra
vetült. Az idilli pillanatot a telefonom rezgése zavarta meg...
Jinxx hívott. Gondolkodás nélkül kinyomtam és láttam hogy
többször is próbáltak hívni. Volt nem fogadott hívásom
Jaketől, Sammitől és most Jinxxtől is... Amint visszatettem a
fejemet a párnára újra az erőteljes rezgésre lettem figyelmes.
Most nem Jinxx neve villogott a képernyőn... Andy neve volt. Ahogy
néztem a kezemben lévő telefont legördült néhány könnycsepp
az arcomon ameddig végre remegő hangon beleszóltam.
-Szia...-
remegett a teljes lényem de nem tudom miért. Vártam Andy válaszát
d sajnos tévednem kellett...
-Szia
Alexx!- szólt bele zokogva Dorothy- Rövid leszek... Miután köztem
és Andy közt történt valami...- ezzel az egy mondattal mindent
amit felépítettem romba döntött... nem vagyok ott és Andy már
mással van... Darabokra tépte a szívem az a tudat is hogy Andy egy
levélben vetett véget mindennek... Eszembe jutott amikor Ashley
megcsókolt... minden eszembe jutott... A közös emlékek és minden
más- Ashley elviharzott és nem tudjuk hol van. Senkinek sem veszi
fel a telefont... abban reménykedtem hogy talán veled van...- újra
éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban... Nem mertem
válaszolni... Csak néztem némán és hangtalanul magam elé...
Össze kell szednem magam...
-Ashley
nincs itt.- kapartam össze a hangom maradékát. Minden egyes
Dorothynak szánt szavam egy újabb és újabb sebet ejtett a
szívemen... Főként azért mert Andy lefeküdt vele...
-Nem
tudod hol lehet? Se nekem sem a többieknek nem válaszol...- kezdett
el még jobban zokogni Dorothy- Nem próbálnád esetleg felhívni?
-Megpróbálom...
És mit csináljak ha nem veszi majd fel?- mondtam. Visszadőltem a
párnámra és gondolkodóba estem...
-Kérlek
próbáld meg...- hallottam ismét Dorothy mélabús hangját majd
letette. Kinéztem újra az ablakon és zokogni kezdtem... Az előbb
boldognak hitt fény most könnyeket csal a szemembe... A belső
sötétségem erősebb volt mint maga a fény... Újra a kezembe
vettem a telefonom és tárcsáztam Ashley számát.
-Szia!-
szólt bele vidáman Ash.
-Nem
gondolod hogy Dorothy égen-földön keres téged és még csak fel
sem veszed?! Szerinted nekem minden álmom az hogy Dorothy meg a
többiek hívogassanak azzal hogy kérdezzem meg hol vagy!- kezdtem
idegesen.
-Nyugi
Alexx! Különben is! Azok után amit csinált csak had keressen!-
folytatta Ashley is megemelt hangerővel.
-Nem
érdekel Ashley... van jobb dolgom is mint téged hívogatni tehát
tűzz haza!- adtam ki a parancsokat majd Ash lerakta... jellemező...
amikor igazam van mindig ezt csinálja....
*Dorothy
pov. *
Miután
hazamentünk tudtam Andyvel körülbelül fél órát beszélgetni
ami éppen elég volt arra hogy elmeséljem neki mit érzek iránta
és mit Ashley iránt... utána pedig lementünk és Andy litániáját
hallgattuk arról hogy Alexxnek miért Ashley kell az emlegetett
személy is betoppant... Alexa és én nagyon sokat beszélgettünk
és kicsit jobban megismertük egymást. Ashley leült mellém és
átkarolt. Éreztem a parfümjét ami azt jelenti megint meglátogatta
Alexxet... Nem vagyok féltékeny típus de ez már akkor is sok
volt... amit Andy is tudott... Lexi megkérdezte végül hogy ki is
az az Alexx. Mosolyogni kezdtem és egészen addig folytattam is
ameddig Ella el nem mondta hogy ki milyen viszonyban van vele...
Sajnos bebizonyosodott a félelmem... Tudtam hogy ez lesz mégis
fájt... nagyon fájt. Elfogadtam hogy semmi sem tart örökké ezért
inkább felmentem Andyhez aki idők közben elviharzott. Beléptem a
szobájába és leültem mellé az ágyra. A kezét a combomra tette
és beszélgetni kezdtünk.
-Hogy
lehet Ashley ilyen hülye...- kezdett bele Andy és hátradőlt az
ágyon. Értetlenül néztem rá majd magához húzott. Valami oknál
fogva megnyugtatott a közelsége.
-Miért?-
tettem fel a bennem megfogalmazódó kérdések közül a lehető
legegyszerűbbet.
-Azért
mert képes eldobni magától egy olyan lányt mint amilyen te vagy.
Ha az én barátnőm lennél nem lenne ilyen gondod mert már
megkértem volna a kezed.- mondta Andy majd egy puszit adott a
homlokomra.
-Komolyan?-
kérdeztem hitetlenkedve. Először tényleg nem hittem el de aztán
végül... végül sikerült- Akkor Alexx kezét miért nem kérted
meg?- fogalmaztam meg az újabb kérdésemet. Erre csak egy halk
kuncogás volt a válasz...
-Alexx
más téma. Ő valahogy nem az az elköteleződő típus. Meg valami
miatt vagy valaki miatt nem tudtam hozzá annyira kötődni...- ahogy
a szemébe néztem a sötét szobában is látni lehetett Andy
gyönyörű kék szemeit... egyszerűen bele tudnék bolondulni abba
a szempárba...
-Ezt
hogy érted? Mi volt az ok?- tettem fel a tucatnyi friss kérdésem
közül a kettő legkézenfekvőbbet. Erre nem válaszolt csak
közelebb húzott magához. Lassacskán közelebb hajolt hozzám és
éreztem ahogy megcsókolt. A következő dolog ami történt az az
hogy elkezdte simogatni a hasam. Megtörtén aminek meg kellett
történnie....
Sziasztoksziasztok!
Bocsánat a késésért ígérem /és megpróbálom betartani/ hogy
többet fogok írni. Most hogy itt az év vége még plusz időm is
lesz. Kinek hány napja van még a suliból? :D
