Az első díjam!!

Sziasztoksziasztok!

Hát ez lenne az első hivatalos díjam amit nagyon szépen köszönök!!!

Szabályok:

1.Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van!
2.Olvass bele annak a blogjába akitől kaptad a díjat!
3.Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad! (Térj ki a szereplőkre, szokásaikra, stb. De nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról!)
4.Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5.Válaszolj 12 kérdésre!
6.Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
7.Kommentelj annak a blogjára akitől a díjat kaptad!
8.Cseréljetek linket, írj neki, hogy ő is tegyen ki!
9. Küldd tovább min. 12 embernek!

1.Nagyon szépen köszönöm Catlyn Biersacknak a Red or Red írójának!! Tényleg nagyon köszönöm!
2.Jónéhány részt elolvastam és egyszerűen imádom!! *-*
3./ha nem gond inkább csak összeszedem a gondolataimat/
-Imádom a történeted és az írási stílusod és egyszerűen elképesztő a történet egyszóval imádom!!
-Ahogy a szereplők személyiségét és szokásait leírod az valami eszméletlen!
-Catlyn a kedvenc szereplőm és imádom a „gondolatait”. Maga a személyisége vicces. /legalább is szerintem/
-Nagyon tetszik ahogy /asszem/ a Csábításból Jeles c. játék szereplőit használtad és ahogy a tulajdonságaik alapján szólaltatod meg őket
-Sajnos nem jut több eszembe...
4.
-Kedvenc szereplőm Alexx Crow, mert szinte magamról formáztam és ő testesíti meg az a személyt aki a jövőben lenni szeretnék
-A történet végét előbb kitaláltam mint a közepét...

-A szememben Dorothy testesíti meg a legjobb barátnőmet, mert hasonlít rá... /az úgy mondjuk konkrét/

-Eleinte Andyt durvának és érzéketlennek akatam bemutatni viszont most már elég érzelmes srác lett belőle :3

-Nem akartam romi történetet írni

-Alexx cselekedeteit az érzelmi állapotom szabályozza azért volta az hogy leesett a hídról mert akkor magamalatt voltam

-A sorozatos rossz dolgok véletlenek

-Utálom azt hogy a történetben majdnem mindenki meg fog halni...

-Amikor nekiálltam a történetnek a jó vs. rossz féle párharcot akartam leírni

-Alexx igazi neve Reyna Thomson /ez később jelentőséggel bír/

-A bohócfóbiás vagyok én is /ezért mondtam az elején a hasonlóságot/

-És ezt már csak azért hogy meglegyen a 12...

5./magamtól kérdezek és lehet hogy lesz benne jó néhány hülyeség meg az hogy mit szeretek és mit nem/

-Milyen zenei stílusokat szeretsz?

Hard-rock, melodikus death metál, heavy metál, glam metál meg hasonlókat a lényeg az hogy valami „kemény” zene legyen.

-Hány barátod van?

Barátbartát vagy szerelmi barát? A „testvéreim” barátnak számítanak?

-Miért válaszolsz kérdéssel a kérdésre?

Hát mert miért ne?

-Lesz a blogodnak folytatása?

Lesz ám! Már tervezgetem mi legyen benne... a címe Behind the Mask lesz az már tuti :3

-Fogsz írni a történet vége után?

Igen minden bizonnyal... Már elég sok tervem van. Ezután még lesz a Moondance, a Lost my fuckin' mind, a Say goodbye to everything és a Milkway avagy a Csillagok alatt három méterrel.

-Kedvenc színed?

Fekete, türkiz, lila és ciánkék.

-Hol van a 3000 megtekintéses videó?

Hát már nekiálltam beszerezni a dolgokat de a suli miatt nincs túl sok időm... Szerintem nyáron csinálom meg ha nem gond.

-Kedvenc blogjaid?

/linkelni a többiek blogját/

-Tél vagy nyár?

Télen nincs olyan hosszú szünet de inkább az... a hideg ellen fel tudunk öltözni.

-Hányadik kérdés?

Asszem 10. kérdés...

-Miért álltál neki írni?

Nem tudom... unatkoztam és volt ötletem aztán elkezdtem feltölteni egy facebookos csoportba majd mondták hogy csináljak blogot és most itt tartok :3

-Mi a kedvenc állatod?

Kutya, cica, repülőkutya, szitakötő, ló, farkas.

6./komiba kérem a válaszokat/
-Hány éves Dorothy?
-Hova járnak szórakozni?
-Mi volt a legutóbbi bejegyzés címe?
-Mi volt Lucas teljes neve?
-Mitől ijedt meg Lexi?
-Hogy hívják a két cicát és a repülőkutyát?
-Hányadik részben halt meg Emily?
-Hány bejegyzés van összesen a blogon?
-Mikor volt az első bejegyzés? /dátum/
-Hány éves Alexx és mikor volt a születésnapja?
-Hány részes lesz a történet?
-Hány nem rész bejegyzés található a blogon?

+1 Mennyi megtekintésnél tarthatok? /tipp/

7.Megvan!!

8.Megvan!!

9.
Az elcseszett életem
Black Rose
Alone
Mivel nem nagyon jutnak eszembe további blogok ezért aki akarja vigye!
További jó olvasást! Sziasztok!

34.rész The darkest angle /Weak link/

*Alexx pov. *

Reggel egy mély hang ébresztett...

-Jó reggelt hölgyem! Nemrég járt itt újra a biztosúr és javasolta az agyi vizsgálatot... Ha nem bánná átvisszük agyi röntgenre.- mondta majd kitolta a kórteremből az ágyam. Néhány perc tologatás után bevitt egy szobába amit egy üvegfal választott el egy másik teremtől. A kis szobában nem volt más mint egy óriási gép. Segítettek óvatosan felszállni az ágyról és átfeküdni az asztalszerű hideg ágyra.

-Legyen szíves csukja le a szemét és ne mozogjon!- hangoztatta egy barátságos női hang, s a parancsnak eleget téve nyugodtan feküdtem csukott szemekkel. Hallottam a gép motorjának halk zúgását és egy lökés éreztem az ideiglenes ágyamon és már kezdett is elnyelni a gépezet... Hirtelen vakító kék fényt érzékeltem... hiába volt csukva a szemem a fény szinte vakított. Néhány másodperc múlva kihunyt a fénynyaláb majd nagy lökéssel megint a terem normális fényében találtam magam. Fel akartam ülni viszont a fájdalom ami a hasamba szúrt nem engedte... Hirtelen a doki lépett be a kórterembe kezében egy köteg röntgenképpel.

-Nos hölgyem... van egy jó és egy rossz hírem...- jelentette ki szomorkásan a doktorúr. Lehajtottam a fejem és gondolkodtam mi lehet az...- A rossz hír az hogy a jobb oldali agylebenyt hátulsó részét ami felelős az érzelmekért köztük a félelemért, nyomja egy idegköteg. A jó hír az hogy ezzel akár még év századokig elélhet! Most pedig a megbocsát átvisszük a pszichológiai osztályra és megpróbáljuk megszüntetni a félelmeit...- a hírek hallatán nagyot sóhajtottam és folyni kezdtek a könnyeim... Szóval egy hülye képzelgés miatt nem haltam meg? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen... Két nővér lépett be a fehér csempés kis szobába és segítettek visszafeküdni az ágyra. Újabb tologatást követően egy zárt folyosóra értünk... Belépve erősen vegyszer szag volt és a vékony folyosó mind két oldalán vasajtók sorakoztak apró kis nyílással... A recepció fölé cirkalmas betűkel ez volt írva „Ideg osztály”. Hirtelen megálltunk és betoltak az egyik ajtó mögé. Bent minden teljesen más volt... A beszűrődő napfény aranyszínűre festette az enyhén barack színű falakat és színes képek lógtak vidáman rajtuk. Volt még bent egy hosszú kanapé és egy íróasztal. Az ajtó melletti falat pedig egy óriási könyvespolc borította tele vastag, vékony, kicsi vagy nagy könyvekkel. Maga a szoba barátságosnak tűnt.

-Freddy!- kiáltott barátságosan egy női hang- Mi járatban erre? Csak nem beteget hoztál?- néhány szavából lelehetett szűrni hogy inkább rá férne az agyturkász nem rám... Bár a külső ne tévesszen meg... A nő nem állt másból mint ráncokból... úgy nézett ki mint amikor egy bőrtáskát belerakunk a vízbe... Egyszóval nem volt túl szimpatikus...

-Igen Linda beteget hoztam... segíteni kellene neki leküzdeni a félelmeit...- mondta újra a doktor.

-Hm... Nehéz lesz... Na gyere, csüccsenj le ide kedveském!- mondta Mrs. Ránc....

*Ashley pov. *

Miután kizavartak Alexx kórterméből kimentem a váróba és idegesen fel s alá kezdtem mászkálni... Néhány perc múlva kijött az egyik nővér...

-Hölgyem! Elnézést! Bemehetnék Alexxhez?- faggattam aggódva a fiatal nővért.

-Sajnálom de nem. Erős fájdalmai vannak és most jelenleg sikerült elaludnia. Jöjjön vissza holnap!- kaptam a választ és már ott is hagyott. Elindultam ki a kórházból és mivel gyalog jöttem hogy ki tudjam szellőztetni a fejem

ezért a hosszabbik úton mentem haza. Egész út közben a gondolataimba mélyedve rugdostam a különböző kavicsokat. Észre sem vettem ahogy teljesen besötétedett körülöttem 1 óra alatt... sőt ennyi idő alatt haza is értem.

-Nem igaz hogy Alexxnek Ashley kell! Nem veszi észre hogy csak kihasználja!- hallottam Andy hangját már az ajtón kívülről. Éreztem ahogy a megmagyarázhatatlan düh szétárad a testemben. Beléptem az ajtón és észrevettem hogy a többiek is hazaértek. Dorothy és Lexi egymás mellett ültek és nyugodtan beszélgettek. Lassan odaballagtam Dorothy mellé majd leültem és átkaroltam a vállát ezzel magamhoz húzva őt.

-Nyugodj meg Andy! Alexx szeret téged csak egy kicsit bizonytalan az érzései miatt. Bízz benne!- próbálta nyugtatni Andyt Sammi.

-Öm... Egy kérdés...- sóhajtott egy nagyot Lexi és Andyt kémlelve belekezdett- Ki az az Alexx? Hallottam hogy itt lakik de még mindig nem mondta el senki hogy ő ki is...- ezen akaratlanul is mosolyogni kezdtem, Jinxx és CC pedig nevettek...

-Alexandra Crow a teljes neve. Ő Andy és Ashley szerelme... Ashley titkolja pedig mindenkinek teljesen nyilvánvaló hogy nem csak úgy kedvtelésből keresi Alexx társaságát. Andy meg hát... ő meg Andy. Hol szereti hol nem... éppen amilyen kedve van...- mondta flegmán Ella.

-Én nem csak akkor szeretem Alexxet amikor úgy döntök!- reagálta le kiabálva Andy Ella véleményét és felrohant az emeletre. Már senki sem mosolygott, csak némán néztük a földet. Dorothyval pont egymás szemébe néztünk. Ellökött magától majd láttam ahogy egy könnycsepp megcsillant a szemében majd Andy után futott és bement Andy szobájába maga után erősen becsapva az ajtót.

-Meg sem próbáltad tagadni...- mondta csendesen Ella. Éreztem ahogy minden szem rám szegeződött... újra...

-Miért tagadjam amikor ő is sejthette?- kérdeztem miközben arcomat a kezeim közé temettem.

-Mert csak sejtette... Nem tudta...- kaptam újra a választ.

-Ashley Alexxet jobban szereti mint Dorothyt, Andy pedig Dorothyt szereti jobban... kettejük közt viszont az a különbség hogy Andy sehogy sem mer hozzá közeledni...- folytatta Ella.

-Nincs jobb dolgotok mint a szerelmi életemmel foglalkozni?- kezdtem már én is kiborulni.

-Öm... most hogy mondod Purdy... nincs.- fuldokolt a nevetéstől már Sammi is- Emellett ilyenkor olyan vagy mint egy hisztis kislány...

-Asszem inkább elmegyek valahova inni vagy csajozni...- jelentettem ki szomorkás arcot vágva. Hirtelen furcsa hangokat lehetett hallani az emeletről és inkább futva kimentem az ajtón és sebes léptekkel mentem az Unbroken Devil's felé....

33.rész „She lived because she was born, died because they loved…” 2

*Dorothy pov. *

-Magányügyem...- jelentette ki CC nyugodtan.

-Naa! CC! Ne csináld már!- nyavalyogta Sammi. Úgy látszik nagyon ki akarják csikarni a választ...- Úgyis tudjuk hogy fülig szerelmes vagy belé!- szekálta CC-t Sammi. Eközben elértünk az Unbroken Devil’s-be. Kintről lehetett hallani az odabent lüktető zenét. Régóta terveztük a szórakozóhely viszontlátását csak sajnos valami mindig közbejött...

-Na jó! Talán egy kicsit tetszik... De csak talán!- adta be nagy nehezen a derekát CC- Most boldog vagy?

-Ha tudnád mennyire!- röhögte a képébe a választ Sammi majd adott egy puszit az arcára.

-Júúj!- kezdtünk bele a cukkolásba- Dúl a love gyerekek!- még egyszer jót nevettünk majd belevetettük magunkat a bulizásba. Beléptünk az ajtón bent pedig izzasztó hőség és hangos zene fogadott. Első utunk a bárpulthoz vezetett. Gyorsan leültünk és már rendeltünk is:

-Mit isztok csajok? Én fizetek!- ajánlotta fel kedvesen Jake.

-Én asszem egy whisky-kólát kérek!- üvöltötte Ella a hangos zene miatt, következőnek Sammi jött:

-Én egy Martinit kérek... Dorothy?

-Nekem elég lesz egy pohár kóla is...

-Ne már! Kóla? Egy buliban?- forgatta a szemeit Jinxx.

-Én most kólát iszom... majd később lesz más is...- mondtam már most röhögve. Miután megittuk a rendelt italokat szétszéledtünk és beépültünk az ütemre hullámzó tömegbe. Nem nagyon bírom amikor kis helyre sok ember van bezárva és mellé még az a fojtós meleg... mondanom sem kell néhány percen belül rosszul éreztem magam. Kiverekedtem magam az emberek közül és az ajtó felé vettem az irányt. Kint CC ült az egyik padnál a kezében egy üveg sörrel és egy szál cigivel.

-Hé cicus! Van gazdád bébi?- kiáltott mögöttem valaki. Hátranéztem de nem álltam meg. Továbbra is a CC-nek helyet adó asztal felé mentem- Na már cica! Állj meg! Ne kéresd már magad kicsikém!- kiabál újra az emberke és részegen tántorgott utánam. Szerencsére néhány lépésen belül elértem CC-hez és leültem mellé. A srác még ide is követett...

-Húzz el!- kapartam össze a hangom nagy nehezen. CC mellett kicsit biztonságosabban éreztem magam. Bár csak a válláig értem de megnyugtatott hogy itt van.

-Nem hallottad haver? Tűzz el innen ameddig szépen kérem!- kezdte CC kiabálva...

*Alexx pov. *

Elejétől a végéig elmondtam mindent a rendőrnek. Azt viszont kihagytam hogy a házban azt a két embert én öltem meg ahogy azt is miért akartam öngyilkos lenni...

-Szóval azt állítja hogy az a bohóc csak úgy megjelent és előugrott a semmiből?- nézett rám sandán a rendőr.

-Igen....- sóhajtottam egy nagyot és az ablakra néztem. Kint minden szürke volt és az egyhangúan kopogó esőcseppek halk zaján kívül mást nem igen lehetett hallani.

-És az mi ott a karján?- rápillantottam a kezemre... Újra észrevettem hogy rendkívül jól látszanak a vágásaim. Nem tudtam már takargatni őket... De nem is akartam... Az életem egyik nagyon jól elcseszett szakaszából való emlékek... Minden seb egy emlék. Mind ez oly rég kezdődött hogy már nem tudom hol van az első vágásom. Csak annyira emlékszem hogy azt még üvegszilánkkal karcoltam a kezemre a barátaimmal...

-Ezekre gondol?- emeltem fel a kezemet.

-Igen... Ezek vágások?- kaptam az újabb kérdést. Csodálkoztam volna ha bejön a rendőr és nekem kell kihúzni belőle a kérdéseket...

-Igen. De most ha jól tudom nem ezért jött... egyéb kérdés?- hajtottam le a fejem és eltakartam a sebeimet, bár már mindegy hisz észrevette őket a zsaru.

-Nem. Semmi egyéb. Hát akkor viszlát hölgyem!- ment ki a szobából a zsernyák. Azonnal a telefonom után kaptam amit szerencsére Ashley behozott nekem... tárcsáztam a számát és nagy nehezen fel is vette.

-Szia! Mondd!- hallottam kellemesen mély hangját.

-Szia... elment a zsaru. Visszajössz?

-Igen!- vágta rá duzzogó hangon. A háttérben Andyt hallottam kiabálni...- Szívesebben megyek be hozzád minthogy hallgassam ezt a barmot... Nemsokára ott leszek...- mondta Ash és letette. Hátradőltem és gondolkodóba estem... Lassan lecsuktam a szemem és elnyomott az álom...

-Alexx! Jó reggelt!- köszönt egy ismerős hang. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Kint teljesen besötétedett és Ashley az ágyamon ült. Feltápászkodtam és hosszasan megöleltem.

-Új parfüm?- kérdeztem vigyorogva. És lassan elengedtem. A szoba levegőjét betöltötte Ash parfümének édeskés mégis rendkívül férfias illata.

-Jé! Észrevette! Csak a te kedvedért...- mosolyodott el ő is.

-De kis vicces valaki...- dőltem hátra- Andy?

-Őt ne hozd szóba légyszi...- sóhajtott Ashley- Már megint ivott... nem is keveset...

-Segíts felállni!- mondtam és óvatosan felálltam az ágyról. Leszedtem magamról a csöveket meg a zsinórokat aminek következtében kisípoltak a gépek. Aggódtam Andyért hátha valami hülyeséget csinál... Éreztem ahogy a hasamon van valami... odanyúltam és ömlött onnan a vér... Úgy néz ki felszakadtak a varratok... Álltam egy helyben a kezemről pedig csöpögött a vérem... Abban a minutumban egy orvos és két nővér szaladt be a terembe. Amilyen gyorsan csak lehetett visszafektettek az ágyba...

-Uram kérem menjen ki!- sipákolta az egyik nővér. Az orvos a sebemet nézegette... Ordítani tudtam volna a fájdalomtól... A szemeimet összeszorítottam a kezemet pedig ökölbe. Éreztem ahogy óvatosan kihúzzák az ép cérnát a sebből ami szinte égett.

-25 milligramm morfiumot most azonnal! Tűt és cérnát!- kiabálta a doki majd adott egy injekciót a jobb kezembe. Éreztem ahogy a tű átszúrja a szerveimet takaró vékony bőrt újra és újra... Legalább 32 öltéssel varrták össze a mély sebet... Lassacskán csillapodott a fájdalom. Lehunytam a szemem és átadtam magam az álmoknak.....

Sziasztoksziasztok! Bocsi a késésért de nagyon sok volt a dolgom.... Viszont írtam egy verset amit ha akartok elolvashattok.... Aki el szeretné olvasni írjon kommentet és ha összegyűlik minimum 15 hozzászólas fel fogom rakni! Egyébként már meg lett a 4000 megtekintés amit nagyon szépen köszönök nektek! A 3000-es videónak nekiálltunk de még nem tudjuk hova tesszük fel! És még egyszer bocsi a késésért... 

32.rész „She lived because she was born, died because they loved…”

*Andy pov. *

Amint beléptem Alexx „szobájába” a számomra vérfagyasztó látvány fogadott…. Alexx fekszik az ágyon lehunyt szemmel, Ashley pedig az ajkaira tapadva magasodott fölé. Úgy vettem észre hogy nem sok vizet zavarok számukra ezért összeszedtem minden bátorságom és fojtott hangon kezdtem bele:

-Mit akarsz a csajomtól Purdy?- a hirtelen düh és kétségbeesés miatt elfelejtettem a levelet... azzal együtt pedig hogy szakítottam Alexxel...

-Azzal hogy a csajod asszem vitatkoznék! Egy levélben szakítottál vele Andy!- vágott vissza Ash azzal a bizonyos gúnnyal a hangjában... A feszültség szinte tapintható volt a levegőben és feloszolhatatlanul gomolygott. Szabály szerűen úgy éreztem hogy meg fojt az érzések ködfelhője...

-Na és? Alexx akkor is a barátnőm!- vettem erőt magamon és érzéseimet elfojtottam.

-Nem vagyok a barátnőd! És kérlek ne kezelj úgy mintha a tulajdonod volnék!- hallatta a hngját Alexx is.

-Maradj ki ebből Alexx! Ezt majd lerendezzük én és Ashley!- hiába szeretem most nem az a lényeg...

-Nem mondd meg hogy mit csináljak...- ellenkezett Alexx és tiltakozása jeléül felemelte a kezét ami tele volt hegekkel... 20 év alatt összegyűlt hegekkel... Teljes mértékben lefagytam... tisztában voltam és vagyok a múltjával mégsem láttam soha egyetlen egy testrészén egy vágást sem... Kérdések tucatjai dübörögtek a vérem helyén...

-Miért?- rázta meg Ashley bizonytalan hangja a kórterem csendes falait. Ez az egy kérdés úgy hatott rám mint amikor egy gyermek megkapja azt a játékot amire mindig vágyott pedig senkinek nem mondta el... Nem mertem megszólalni...

-Minden egyesember egy vágás... minden egyes lelki sérelem egy vágás...- felötlött bennem hogy Alexx több száz emberrel végezhetett ezidáig... ahogy az is hogy hányszor bántottam meg... hogy hányszor tiportam sárba az érzéseit- Mit gondoltok miért jártam annyit hosszú ujjúban? Miért volt olyan világos a bőröm? Mindent csak azért hogy ne lássátok a gyengeségem eredményét! És Andy! Csak hogy tudd... a legtöbb vágás miattad van!- nem tudtam mondani semmit magyarázkodni pedig nem is próbálkoztam mert tudtam hogy igaza van...- Minden nap nélküled szenvedés volt...- fejezte be sírva Alexx minden egyes szavával tőrt szúrva a szívembe.

-Alexx én nem tud...- kezdtem volna bele amikor egy öltönyös alak lépett be az ajtón.

-Jó napot!- szakított félbe- Alexandra Crow-t szeretném kihallgatni. A főkapitányságról jöttem- mutatta felém alig észrevehetően a jelvényét- Ha megkérhetném az urakat... Legyenek szívesek kifáradni!

-Andy, Ashley... kérlek...- nyöszörögte Alexx. Se szó, se beszéd elindultunk ki az épületből. Nem szóltunk egymáshoz Ashsel. Mivel a többiek hazamentek kocsival neki velem kellett hazajönnie... Körülbelül 15 perc elteltével leparkoltam a ház elé. Kiszálltunk és a főhadi szállásunk felé vettük az irányt.

-Megjöttünk!- kiabált Ash. Sehol senki...- Megnézem hol van Lexi...- mondta majd az emelet felé ment. Felkapcsoltam a villanyt és megkerestem a távirányítót. Bekapcsoltam a tv-t majd kerestem benne valami nézhető csatornát... néhány másodperc múlva viszont inkább kikapcsoltam... Hirtelen egy hangos női sikoly rázta meg a házat. Azonnal felpattantattam és a hang felé kezdtem menni.

-Ashley! Valami gond van?- kiabáltam a lépcső felétől. Ash nevetését hallva kicsit megnyugodtam...

-Minden rendben van haver!- mondta Ashley még mindig röhögve- Csak Vipo megijesztette Lexit és bemenekült Alexx szobájába ahol a Crow és Femme terrorizálta...- az utolsó néhány szót alig lehetett érteni mert Ash már majdnem hogy fetrengett a nevetéstől...

-Nem vicces!- lökte vállba Lexi. Bevallom ezen az eseten én is mosolyogni kezdtem- Gondolom ti sem örülnétek túlságosan ha egy ilyen repülő izé a hátatokra szállna olvasás közben!

-Egy: mi nem nagyon szoktunk olvasni, kettő: Viponak hívják azt a repülő izét és ő egy repülőkutya... és különben is csak gyümölcsöket eszik és senkit sem bántana. Ettől a két kis szőrpamacstól jobban kellene félned...- mondta enyhén megnyugodva Ashley közben a két említett kiscica is színre lépett.

-Ők ketten pedig Crow és Femme. Eredetileg Crow az én cicum, Femme pedig Alexxé.- folytattam az állatok ismertetését miközben lehajoltam megsimogatni a két kis cukiságot.

-Aranyosak...- jelentette ki teljes higgadtsággal Lexi- Tőlük kellene félnem?- kérdezte mosolyogva majd megsimogatta Crow fejét... Crownak ez nem tetszett ezért megharapta az egyik ujját- Áu!

-Mondtam...- fetrengett újra a röhögőgörcstől Ash.

-Hiányzik nekik Alexx... őt szokták általában harapdálni... bár nem csak ők hiányolják őt...- kezdtem bele Ashley most már komoran. Az egyik kisállatot feltette a vállára a másikat pedig továbbra is a kezében tartottam. Én pedig Vipo hártyás szárnyát simogattam. Azon gondolkodtam hogy mi lenne ha most itt lenne mellettem... ezzel a gondolattal párhuzamban éreztem hogy valami elpattan bennem... nem tudom miért lettem hirtelen mérges... Halványodtak az érzéseim Alexx iránt de szükségem volt rá. Mint az embernek vízre... egy ideig túlél nélküle... de az sem tart örökké... Szeretem Alexxet! De Ashley...ő csak ki akarja használni...

-Ne kezd már megint Ashley!- sziszegtem indulataimnak hangot adva.

-Ide figyelj Andy! Egy levélben szakítottál vele és még parancsolgatsz nekem?- lépett közelebb hozzám néhány lépéssel Ash.

-Hülye voltam... nem láttam be akkor még hogy milyen fontos ő nekem... mellesleg hogy tudd: amit egyszer megszereztem az örökké az enyém marad...- mondtam egy keserű mosollyal az arcomon.

-Alexx nem tárgy!- emelte fel Ashley a hangját- Meg akarsz érte küzdeni?

-Na jó! Elég legyen már! Nem tudom ki az az Alexx de biztos hogy nem ér annyit az egész hogy miatta veszekedjetek!- állt közénk Lexi.

*Dorothy pov. *

Miutánk kijöttünk Alexxtől egyenesen haza indultunk. Belépéskor egy elég furcsa látvány tárult elénk mivel Andy és Lexi nyugodtan csókolóztak... Ella kiabált velük egy sort majd Andy elment valahova. Egy kicsit kifaggattuk Lexit is hogy mit gondol Andyről...

-Szóval azt mondod nem tetszik... akkor miért smároltad le?- kérdezte Jinxx már sokadszorra.

-Mint már mondtam egy icipicit sem tetszik és hogy miért csókoltam meg azt én sem tudom...- sóhajtott Lexi.

-Abbahagytátok végre?- faggatózott Sammi unottan.

-Aha... Mit szólnátok ha elmennénk valahova?- válaszolta meg Sammi kérdését Jinxx és elindult felé. Hátulról átkarolta és a vállára helyezte a fejét.

-Jó ötlet! Unbroken Devil's?- kezdtem már lelkesedni én is.

-Lexi jössz? Vagyis lenne kedved jönni?-kérdezte CC elvörösödve. Egyből ujjongani kezdtünk Lexi pedig eme akciókat egy áldurcival lerendezte aminek következtében mindannyian nevetni kezdtünk. A jelenet után még egy picit beszélgettünk majd felmentünk készülődni. Én személy szerint egy koptatott farmernadrágot és egy Nirvana-s pólót vettem fel. Versenycsiga tempóval megfésülködtem és felkentem egy enyhe sminket az arcomra. Végül is a szőkéhez minden jól áll... Megindultam le mire mindenki kész volt...

-Jé?! A menyasszony... Dorothy kérlek sose menj férjhez...- mondta szarkasztikusan Jinxx. Újabb röhögőgörcs után épp indulni akartunk amikor:

-Akkor jössz Lexi?- kérdezte CC újra.

-Hát... nem tudom... nem hiszem hogy lenne kedvem elmenni... Sosem szerettem bulizni bár közben eljártam ide-oda. Meg hát nem is nagyon bírom az alkoholt...- mentegetőzött Alexa.

-Légyszíves...- lépett oda hozzá CC és megfogta a kezét- A kedvemért...

-Nem lehet...- sóhajtott Alexa- Bocsi... Menjetek csak! Jó szórakozást!

-Köszi... Vigyázz magadra!- fordult vissza az ajtóból CC. Teljesen elvörösödtek mind a ketten mi pedig csak vigyorogtunk mint a hülyék... Lassan kiért a házból mindenki és a kiszemelt szórakozóhely felé vettük az irányt.

-Mondd meg őszintén CC! Tetszik neked Lexi igaz?- tettem fel a kérdést miközben egy követ rugdostam...

31.rész Steal my Dream

*Andy pov. *

Miután mindenki elment a kórházba teljesen egyedül maradtam... legalábbis azt hittem...

-Ömm... nem tudod hol vannak a többiek?- sétált le Lexi az emeletről.

-Bementek a kórházba Alexxhez...- válaszoltam komolyan a lelkiismeret furdalásom miatt... ha tényleg meghal és nem búcsúzhatok el tőle akkor követni fogom... Hirtelen nagyon erős aggódás fogott el... aggódtam Alexxért nem is kicsit...

-Nem tudod mikor önnek haza esetleg?- kaptam meg az újabb kérdést Lexitől és lehuppant mellém a kanapéra. Lehajtotta a fejét a vállamra én pedig csak csendben ültem. Ránéztem ő pedig rám... most vettem csak észere milyen gyönyörű szemei vannak... A tekintetétől teljesen megnyugodtam és minden gondomat elfelejtettem. Ajkaink vészesen közeledtek és megtörtént az amire egyikünk sem számított... Lexi megcsókolt...

-Ti meg mi a francot csináltok?!- léptek be az ajtón a többiek...- Alexx a kórházban fekszik te meg itt csókolózol a legjobb haverod lányával! Andy mi bajod van?- akadt ki teljesen Ella. A szomorú az volt hogy teljesen igaza van...

-Nem ő kezdte! Én voltam... sajnálom... tudjátok smárolni lehet de az nem csók...- mondta halkan Lexi és felszaladt az emeletre. Nem tehettem semmit mert én is ugyan úgy hibás vagyok... Az arcomat a kezeim közé temette és azon gondolkoztam mit kellene csinálnom... magamhoz vettem a telefonom és már tárcsáztam is Ashley számát. Kicsengett és a körülbelül a harmadig után fel is vette...

-Szia Ash...- szóltam bele elkenődötten.

-Szia! Mi van?- kérdezett vissza.

-Ugye nem adtad oda a levelet?!- tétem végül a lényegre.

-De odaadtam... nem tudom mit írtál bele haver de Alexx sírógörcsöt kapott. Ha egy levélben közölted vele hogy elhagyod esküszöm kinyírlak!- süvítette a telefonba.

-Nemsokára ott vagyok... hányas kórterem?- rendbe akartam hozni a helyzetet mert hülye voltam...

-Baleseti sebészet 469-es.- mondta és már le is raktam. Azonnal öltözködni kezdtem és már indultam is. Gyorsan hívtam egy taxit és perceken belül a kórház előtt álltam. Hezitáltam hogy mit fogok mondani Alexxnek hiszen nem voltam képes szemtől szembe megmondani mit akarok. Akkor szakítani akartam de az a csók rádöbbentett mi is kell nekem valójában... az a valami vagy inkább valaki Alexx....

*Ashley pov. *

Amikor végre bemehettünk Alexxhez minden lány végigölelgette. A fiúkkal inkább csak pacsiztunk... Még mindig a kezemben szorongattam Andy levelét...

-Asszem én most inkább kimegyek...- mondta Ella és az orrára szorította a kezét- Nem bírom ezt a steril szagot...- Alexx csak egy fájdalmas mosolyra húzta a száját és az ablak felé fordította a fejét eközben pedig a többiek kivonultak a szobából.

-Hát úgy tűnik ketten maradtunk...- mondtam és leültem az ablak elé tett székre.

-Igen... Andy hogyhogy nem jött be? Bár miután majdnem megöltem nem is csoda...- suttogta halkan Alexx.

-Nem akart bejönni de küldött egy levelet...- és felé nyújtottam a papírt. Ő elvette és kibontotta majd olvasni- Akkor én most kimegyek... ha kellek itt leszek.- bólintott majd az ajtó felé vettem az irányt. Leültem a kórterem előtti székre és szerencsére mivel volt egy beltéri ablaki is ezért láttam a reakcióját amikor olvasta a levelet... Először csak lefolyt néhány könnycsepp az arcán majd eldobta a levelet és zokogni kezdett majd megcsörrent a mobilom...

-Szia Ash...- szólt bele Andy.

-Szia! Mi van?

-Ugye nem adtad oda a levelet?!- kérdezte reménykedve de ezzel eléggé elkésett...

-De odaadtam... nem tudom mit írtál bele haver de Alexx sírógörcsöt kapott. Ha egy levélben közölted vele hogy elhagyod esküszöm kinyírlak!- fenyegettem meg.

-Nemsokára ott vagyok... hányas kórterem?

-Baleseti sebészet 469-es.- amint kimondtam már le is rakta a telefont. Berohantam Alexxhez és felkaptam a levelet. Ha Alexxből valami ezt váltja ki akkor az nem lehet olyan kis dolog... a kezembe vettem az összegyűrt papírlapot és olvasni kezdtem az Andyre jellemző kacskaringós betűket... Nem hiszem el hogy nem volt benne annyi lélekjelenlét hogy szemtől szembe mondja el Alexxnek azt hogy szakítani akar vele...

*Alexx pov. *

Miután lezuhantam és nekicsapódtam egy kőnek elveszítettem az eszméletem és annyira emlékszem hogy itt ébredtem... Kinyitottam a szemem és azonnal hallottam a csipogó műszerek hangját... a kezeimből, a mellkasomból és a lábamból csövek és vezetékek mentek egyik gépből a másikba... Már kezdtem volna szomorkodni amikor hirtelen szeretett kis csapatunk berontott.

-Alexx! Tudod hogy aggódtunk érted? El sem tudod képzelni! Ó kislány!- mondta már majdnem kiabálva Ella és minden lány megölelt. A fiúk inkább csak pacsiztak ezért amilyen magasra csak tudtam felemeltem a kezem. Vártam hogy Andy is belépjen az ajtón de ez a kérésem nem teljesült... Azután ami történt valahogy nem is csoda...

-Asszem én most inkább kimegyek... Nem bírom ezt a steril szagot...- jelentette ki Ella majd kiment a többiek pedig követték.

-Hát úgy látszik ketten maradtunk...- mondta halkan Ashley. Ránéztem és már szinte a sírás kerülgetett nem tudom mi miatt... talán mert elmentek vagy talán mert Andy nem jött... A következő pillanatban Ash egy levelet nyújtott felém- Andy küldte... Hát akkor én most kimentem. Ha kellenék kint megtalálsz...- folytatta és már ment is az ajtó felé. Egy darabig csak nézegettem a lapot rajta az Andyre jellemző betűkel majd olvasni kezdtem.

„Kedves Alexx!

Szeretlek még most is de már egyre jobban csökken ez az érzés... Majdnem megöltél és bármennyire nem tudok rád haragudni most még is így megy. Rengeteg jó emlékem fűződik hozzád és rengeteg rossz is. Köszönök mindent és remélem egyszer boldog leszel NÉLKÜLEM...”

Kellett néhány másodperc hogy felfogjam mit is akar ez jelenteni... Andy egy levélben vet véget mindennek... egy levélen rombolja le a világot amit az ő szerelmére építettem... Mindig is arról álmodtam hogy vele öregszem meg... Zokogni kezdtem pedig elfogadtam. Beláttam a tényeket de még is fájt... Nem az esett rosszul hogy szakított... hanem az hogy nem szemtől-szembe tette. Ez az egy dolog apró cafatokra szabta a szívem... Nem tudtam mit csinálni ezért összegyűrtem a levelet és elhajítottam. A gépek egyhangú csipogását és a könnyeim földet érésének zaját az ajtó halk nyikorgása törte meg. Ashley lépett be rajta ideges arccal. Felvette a könnyektől áztatott papírdarabot és olvasni kezdte.

-Nem hiszem el...- hallottam Ashley elfúló hangját- Nem hiszem el hogy Andyben annyi gerinc sincsen hogy eléd álljon!

-Tudom... bár azok után hogy majdnem megöltem nem csoda...- nyöszörögtem még mindig sírva Ashley pedig leült az ágyra és kisimította a feltűnően lila tincset az arcomból. Ez az egy színes dolog volt a hajamban... egy lila tincs. Semmi más... Az érintése megnyugtatott. A gépek egyre gyorsabban csipogtak és éreztem ahogy a szívverésem is gyorsul... Ashley közelebb hajolt én pedig az eddigi ülő helyzetemből hátradőltem. A bőröm mintha izzó parázzsá vált volna, teljesen forró volt. Ash még közelebb húzódott majd felém hajolt... Nem tudtam mit csinálni és egyik testrészem sem engedelmeskedett nekem. Az Ashley iránti érzéseim átvették az irányítást mindenem felett. Hagytam magam majd újra éreztem most már hűvös kezét az arcomon. Lecsuktam a szemem és átadtam magam a pillanatnak. A következő másodpercben éreztem Ashley megcsókolt... Egyszerűen imádtam ahogy csókol... vadul mégis gyengéden... Bevallottam saját magamnak is hogy hiányzott ez az érzés. Csókunkat az ajtó nyílása és az előtte álló döbbent Andy arca zavarta meg. Ashley elhúzódott tőlem és a hasamra tette a kezét.

-Mit akarsz a csajomtól Purdy?- törte meg a feszült csendet Andy mély hangja.

-Azzal hogy a csajod asszem vitatkoznék! Egy levélben szakítottál vele! Vagy talán nem emlékszel?- vágott vissza Ash.

-Na és? Alexx akkor is a barátnőm!- folytatta Andy.

-Nem vagyok a barátnőd! És kérlek ne kezelj úgy mintha a tulajdonod volnék!- szálltam be én is a vitába.

-Maradj ki ebből Alexx!- mondta idegesen Andy- Ezt majd lerendezzük én és Ashley!

-Nem mondd meg hogy mit csináljak...- kezdtem bele halkan a mondandómba. Ashley a földet bámulta, Andy pedig lefagyva meredt rám az ajtóból. Mindezt azért mert felemeltem a kezem...

-Miért?- szakította meg az újra bekövetkező csendet Ashley.

-Minden egyesember egy vágás... minden egyes lelki sérelem egy vágás...- húztam végig a kezem a bal lábamon. Minden egyes porcikám tele volt sebes vagy már behegesedett vágásokkal- Mit gondoltok miért jártam annyit hosszú ujjúban? Miért volt olyan világos a bőröm? Mindent csak azért hogy ne lássátok a gyengeségem eredményét! És Andy! Csak hogy tudd... a legtöbb vágás miattad van! Minden nap nélküled szenvedés volt...- fejeztem be zokogva.

-Alexx én nem tud...- kezdte volna Andy amikor belépett még valaki...

-Jó napot! Alexandra Crow-t szeretném kihallgatni. A főkapitányságról jöttem- jelentette ki az imént belépett rendőr...- Ha megkérhetném az urakat... Legyenek szívesek kifáradni!

-Andy, Ashley... kérlek...- mondtam halkan. Nem szóltak semmit csak csendben kivonultak.

-Szóval akkor hogyan is történt ez az egész?- kezdett bele a zsernyák.

-Volt ott egy bohóc...

Sziasztoksziasztok! Remélem mindenki megnézte a fejlécet ;) Sári készítette a Rebells és  a Black Rose /Andley fanfition/ írója. Köszönöm!

Bejelentés!!!

Sziasztoksziasztok! Nemsokára elérjük a 3000 megtekintést amit nagyon köszönök nektek! Arra gondoltam valami mersz vagy mersz félét csinálnék :D Légyszíves írjatok kommentbe ilyen challenge-ket és megpróbálom megcsinálni. De akár írhatjátok üzenetbe nekem: https://www.facebook.com/klaudia.nemetnekoltai Nem tudom sajnos hogy kell bloggerbe videót feltölteni ezért lenne jobb ha üzenetet írnátok és akkor tudom hova kell küldenem a videót. Előre is köszönöm!! 

30.rész The fear of captivity

*Ashley pov. *

Miután Alexx elment késztetést éreztem arra hogy utána menjek. Amint kilépett az ajtón már menni is akartam de egy kéz a vállamon megállított.

-Hagyd most...- adta parancsba Andy. Nem fogadok neki szót... engem nem irányíthat...

-Nem az én dolgom lenne utána menni Biersack!- vágtam vissza idegesen és már rohantam is az ajtó felé. Mikor kiléptem az ajtón nem láttam Alexxet de az árnyékát viszont igen. Ezért az árnyék irányába futottam gondosan ügyelve arra hogy ne lásson meg... Elértünk a vasúti átjáróhoz Alexx pedig a szélére állt és előkészítette a fegyverét. Nem hagyhattam hogy megtegye... nem akarom elveszíteni mert még mindig szeretem... Ezért kiléptem a bokor takarásából és Alexx felé vettem az irányt... hátrálni kezdett ezért futni kezdtem felé de ő pedig lezuhant... A híd és a vízszint közt legalább 30 m van... Esély sincs arra hogy egy olyan lány mint ő... túlélje. Legszívesebben utána ugrottam volna de valami nem engedte... beláttam hogy semmi esélye az ár ellen és inkább a saját kínzásom helyett hazaindultam... lassan, elgondolkodva. A lány akit valami láthatatlan lánc fűzött hozzám meghalt... Bármennyit is veszekedtem vele szerettem....

*Andy pov. *

Az hogy Ashley Alexx közelében lesz egyszerűen elviselhetetlen dühöt keltett bennem... kicsit túlreagáltam ezt az egészed de majdnem megölt Alexx. Emellett még megpróbált öngyilkos is lenni... képes lett volna mindent eldobni magától... képes lett volna az együtt felépített várat újra lerombolni viszont most porig... Nem bírnám ki ha végleg elveszíteném...

-Andy...- hallottam meg az ajtón belépő Ash hangját- Alexx... Alexx valószínűleg meghalt...- folytatta Ashley... nem fogtam fel elsőre mit mondott... csak lefagyva ismételgettem magamban az előbb mondottakat. Ökölbe szorítottam a kezem... ha tényleg így van akkor legalább ő boldog...

-Ne szórakozz velem Purdy! Biztos hogy él csak nem akar velem lenni. Egy újabb kifogás hogy ne kelljen itt lennie...- tiltakoztam a tények ellen. Haragudtam rá... de ő... ő valahogy más... más mint bárki eddig. Ő az akiről mindig álmodtam...

*néhány héttel később *

Az utóbbi időszak nyugodtan és elég véresen telt. Lexa megszokta az állandó sikolyokat és a sok vér látványát. Alexxnek pedig se híre se hamva...

-Andy...- nyitott be Sammi a szobámba- Az előbb hívtak a kórházból... Alexxet megtalálták de az intenzíven van...- mondta és folyni kezdtek a könnyei- Lehet hogy nem éri meg a holnapi napot... Azt mondták ha el akarunk tőle búcsúzni akkor menjünk be...- felültem az ágyon és a kezembe temettem az arcom...

-A Kórházból?- kérdeztem vissza értetlenül.

-Igen... de ha jönni akarsz akkor öltözz azonnal indulunk...- suttogta Sammi. Minden erőm kiszállt a testemből... Nem tudtam mit mondani és meg sem tudtam szólalni...

-Nem megyek...- nyögtem ki az egyetlen dolgot ami az eszembe jutott. Ez alatt a néhány hét alatt beleszerettem valaki másba... Alexx már a múlté! Nem érdekel soha többé a sorsa...

-Életed legnagyobb hibáját követed el ezzel...- mondta és kilépett az ajtón. Lehet hogy hiba de már nem zavar... Túl sokat hibáztam ahhoz hogy érdekeljen... Idők közben Lexával egész jóban lettünk. Viszont mostanság Dorothy az álmaim tárgya... Ashley és ők az utóbbi időkben széthúznak... Úgy döntöttem írok egy levelet amit elküldök majd Sammivel Alexxnek... Ez lett belőle:

„Kedves Alexx!

Szeretlek még most is de már egyre jobban csökken ez az érzés... Majdnem megöltél és bármennyire nem tudok rád haragudni most még is így megy. Rengeteg jó emlékem fűződik hozzád és rengeteg rossz is. Köszönök mindent és remélem egyszer boldog leszel NÉLKÜLEM...”

Amint megírtam a levelem lefutottam az emeleten és Ashley kezébe nyomtam.

-Haver légyszi ezt add oda Alexxnek de ne olvassátok el... Kérlek...

-Oké. De ha ezzel megbántod...- kezdett bele a fenyegetésembe. Amikor Ella kiabálása megszakította.

-Ashley! Jönnél már?

-Aha...- mondta Ash és már indult is az ajtóhoz...

*Ashley pov. *

Andy a kezembe nyomott egy Alexxnek szóló levelet és megkér hogy ne olvassuk el... Alexx a részemmé vált és akár ölni is tudnék érte. Bár itt van nekem Dorothy de ő... ő valahogy más. Minden értelemben... nyugodt és nem olyan vad... Tűz és víz.

-Siess már!- kiabált ki Jinxx az autóból ezért egy kicsit meghúztam a lépéseket és gyorsan beültem a kocsiba és már el is indultunk. Gyorsan mentünk és szinte már repültünk. Körülbelül 10 perc múlva már a kórház előtt voltunk. Gyorsan kiszálltunk és egészen az épületig kocogtunk beléptünk és rögtön a portához mentünk. Andy levelét még mindig a kezemben tartottam. Az ápolónő szomorú arccal nézett ránk és úgy kezdte el:

-Sajnálom de nem beszélhetnek vele...- Sammi erre a kijelentésre sírva fakadt...- Alexandra Smithhez jöttek?

-Nem... Alexandra Crowhoz...- mondta halkan Jinxx.

-Sajnos most éppen átszállítják egy másik osztályra. Az orvosok kirángatták az életveszélyes állapotból...- mondta most már mosolyogva a recepciós.

-Ez azt jelenti hogy túl van a nehezén?- kérdezte reménykedve Dorothy...

-Igen.- kaptuk a választ majd hirtelen megcsörrent a telefon...- Átvitték? Akkor a 469-es kórterembe? Szóval a baleseti sebészetre... Rendben. Már vannak is látogatói akkor mehetnek? Szóval már magához is tért? Aha. Értem. Köszönöm!- mondta majd letette- Nézzék Alexandrát átvitték a baleseti sebészetre a 469-es kórterembe és már magához is tért. Nyugodtan mehetnek de idegesítsék fel ha lehet...

-Rendben köszönjük!- kiáltottam futtában és már indultunk is a táblákkal jelzett baleseti sebészet felé... aggódtam is de nyugodt is voltam. Rengeteg érzés és emlék kavargott bennem. Kezdek újra beleszeretni Alexxbe és ez ellen nem tudok tenni semmit... de neki Andy kell...

*Dorothy pov. *

Amikor bementünk a kórházba teljesen feldúlt lelki állapotban voltam de amikor megtudtam hogy Alexx már nincs életveszélyben kicsit megnyugodtam. Csak egy dolgot furcsálltam... miért keresi Andy annyira a társaságom? És Ashley miért aggódik annyira Alexxért? Ezek azok a kérdések amire nem biztos hogy választ kapok de foglalkoztatják a fantáziámat... Rohantunk egyenesen a 469-es kórterembe... Hirtelen mindenki lefékezett és bementek egy fehér ajtón... bent szörnyű látvány fogadott... Alexx testéből mindenhonnan csövek és zsinórok lógtak ki. Ő maga összeszorított szemekkel feküdt az ágyon. Bizonyára fájdalmai vannak...

-Alexx! Tudod hogy aggódtunk érted? El sem tudod képzelni! Ó kislány!- szaladt oda hozzá Sammi és Ella. Én sem tétováztam és amilyen gyorsan csak lehetett az ágy mellé álltam és megöleltem Alexxet. Csend volt... ezt pedig csak a gépek egyenletes csipogása volt hajlandó megtörni....

29.rész Locked up of a lifetime

*Andy pov. *

Alexx a fejemhez emelte a fegyvert és meghúzta a ravaszt... vártam a fejembe hasító fájdalmat de ehelyett csak a pisztoly lövését hallottam. Sehol a fájdalom... majdnem meghaltam... nem először igaz de most majdnem Alexx kezei által. Felnéztem és újabb durranások rázták meg a házat. Alexx pontosan célzott... Két pontos lövés és Lucas összeesett. Rickyt pedig majdnem hogy futtában lőtte le. Nem tehettem semmit... csak néztem hogy mi történik és nem bírtam felfogni hogy a nő akit szeretek majdnem megölt... Lucas nem halt meg csak összeesett. Nem mozdult de hallottuk a hangját. Alexx most már ráért lassan sétálni. Első célja pedig Rickyhez vezetett... ellenőrizte hogy él-e...

*Alexx pov. *

Csak egy esélyem van... meghúztam a ravasz és hirtelen megfordultam. Amilyen gyorsan csak lehetett leadtam két lövést. Egyet Lucas térdére egyet pedig a vállára. Ricky pedig pisztolyt rántott ezért gyorsan kellett cselekednem. Újabb lövést adtam le ami sikeresen talált. Odamentem megnézni hogy él-e... sajnos nem ölte meg a golyó...

-Alexx... kérlek... segíts...- nyöszörögte. Reakcióképpen csak mosolyra húztam a számat. Nem lőttem le... nem akartam hogy azonnal meghaljon. Azt akartam hogy szenvedjen. Érezze a kínt amit én. Élje át a pokol fájdalmait... és ha nem bírja... haljon meg. Andyék felé sem néztem... lelkiismeret furdalásom volt hogy miért nem cselekedtem előbb... Lucas felé mentem és láttam hogy vérzik... A száján és az orrán is folyt a vér... még mindig mosolyogtam. Főleg hogy most már mindennek vége... Eljött az ideje a kedvenc módszeremnek... orosz rulett...

-Nem csalódtam benned...- suttogta. Leguggoltam mellé a kezemben hat különféle tölténnyel. Lucas rábökött a középsőre... Az pedig egy pici kis fémtöltény volt aminek kereszt volt a hegyére csiszolva. Tipikus bérgyilkos töltény... egyszerű és halálos. Betöltöttem a kis fémgolyót és megpörgettem a tárat. Lucasra szegeztem...

-Biztos meg akarod tenni édes?- kérdezte vigyorogva Lucas- Ha engem megölsz másokkal gyűlik meg a bajod... Bár rólad a nagyfőnök sosem tudott...- ahogy mondta leadtam az első lövést. Nem történt semmi, Lucas pedig nevetni kezdett. Leadtam még egy lövést újból semmi... Teljes csend volt... tudtam hogy Andy figyelt... éreztem. Elmosolyodtam és leadtam még egy lövést...

-Micsoda szerencsés napod van! Bár ha rajtam múlik nem sokáig...- ahogy befejeztem a mondatot leadtam még egy lövést. A csendet a pisztoly elsülése és Sammi zokogása törte meg... A fal és én is tiszta vér... Bárhogy is vesszük ha valakit felülről lőnek fejbe akkor ahogy gellert kap a golyó szétveti az agyat... Azonnali halál... Eldobtam a fegyvert és Andyékhez szaladtam. Letérdeltem Andy elé és meg akartam csókolni... ő viszont ellökött magától. Gyorsan kioldoztam a többieket Andyt viszont nem... Elindultam ki az ajtón és elővettem egy szál cigit. Kint be volt borulva az ég. Bevallom így nagyon ijesztő ez a környék... Eszembe jut ilyenkor az az egy dolog amitől félek... a bohócok... Hirtelen mintha egy baltás bohócot láttam volna megjelenni és eltűnni az erdő szélén. Megtántorodtam és elestem... Nem tudtam sikítani... Óvatosan kijöttek a többiek a házból... szerencsére volt nálam öngyújtó... Amint mindenki kilépett a házból felgyújtottam azt. Hirtelen cseperegni kezdett az eső... Senki nem szólt... Csendben utaztunk egész hazáig Ricky furgonjával...

*Ashley pov. *

Mire hazaértünk jól megáztunk... Leszálltunk a motorról és Alexát előre küldtem hogy menjen be. Hirtelen egy sikításra lettem figyelmes. Rohanni kezdtem a hang irányába és Alexát láttam a földön ülni és zokogni... közelebb mentem és akkor vettem észre Juliet holtestét... A fal véres az ajtó pedig nyitva... Nagy nehezen sikerült behívni Alexát a házba. Gyorsan megszárítkoztunk de nem találtunk sehol senkit... Hívtam mindenkit de senki sem vette fel... Fel s alá járkáltam a nappaliban Alexa pedig a Tv-t nézte. Hirtelen átkapcsolt a híradóra...

-Jó estét kedven nézőink! Ma este a New York és Iowa közt átívelő főút mellett felgyújtottak egy öreg, romos házat benne két azonosítatlan hullával. A helyszínről kapcsoljuk kollégánkat Mr. Silvert...

-Jó estét hölgyeim és uraim! Itt vagyok a tett helyszínén a rendőrség több tagja is tájékoztatott arról hogy gyilkosság történt. Az egyik áldozatot egy régen betiltott, kivégzés szerű módszerrel lőtték le a másik áldozatot pedig hagyták elvérezni...

Sehol sincs senki, Alexx egyik módszerével ölték meg az egyik embert és Juliet halott... Nem láttam összefüggést az események közt... Hacsak... nem Lucas keze van benne... Talán ez lehet a megoldás! Julietet azért ölték meg mert útban volt... Alexx módszerével pedig azért tudtak ölni mert Alexx volt... akkor a többiek is ott lehetnek ahol Alexx...

-Minden nap erről szól a Híradó. Megölte, elrabolta, kirabolták, megerőszakolta, megverte és még sorolhatnám....- montada teljes nyugodtsággal Alexa.

-Hívhatnak Lexának? Csak mert már van egy Alexxünk.- magyarázkodtam. Végül is igaz...

-Aha. Igen. Nyugodtan.- kaptam a választ viszont közben azon kattogott az agyam mi lehet az összefüggés...

-Valami gond van Ashley?- kérdezte Lexa. Nem tudom mit kellene mondanom... féltem. Nem merem neki elmondani ezt az egészet... sajnáltam hogy ilyen apja van...

-Minden rendben.- jelentettem ki és egy hamiskás mosolyt erőltettem az arcomra. Hirtelen egy autó hangjára lettem figyelmes... Kinéztem az ablakon és egy nagy fekete furgon parkolt az udvaron. Előkaptam a pisztolyom és Alexát felküldtem az emeletre. Majd nyílt az ajtó...

-Fel a kezeket!- üvöltöttem bele a levegőbe. Akkor láttam ki nyitotta az ajtót... Dorothy arcával és könnyes szemeivel találtam szembe magam. Gondolkodás nélkül odaléptem hozzá és megöleltem. Éreztem ahogy remeg az egész lénye. Kicsit elengedtem és megcsókoltam...

*Dorothy pov. *

Amikor elindultunk hazafelé még mindig remegtem... nem csak testileg hanem lelkileg is. Féltem attól amit Lucas mondott... és attól is hogy legközelebb nem ússzuk meg... Féltem hogy Alexxte megint elkapják és legközelebb meg is ölik... Lassacskán begördültünk a ház elé. Én szálltam ki először. Enyhe megnyugvás fogott el amikor láttam hogy odabent ég a villany.

-Elviszem Julietet biztonságos helyre... majd kicsit később jövök.- jelentette ki Alexx én pedig benyitottam az ajtón...

-Fel a kezeket!- süvítette Ashley. Nem lepődtem meg de könnyek szöktek a szemembe... amikor észrevette hogy nemsokára sírni fogok átölelt... egy kicsit később elhúzódott tőlem és megcsókolt... hiányzott... Miután elengedett halkan kezdte:

-Mi történt?

-Lucas...- nyögtem ki. Se többet se kevesebbet nem tudtam mondani... ez az egy név magyarázatot adott mindenre. Rossz emlékek sora ötlött fel bennem újra. Ezek miatt pedig folyni kezdtek a könnyeim... lehorgasztottam a fejem és a földet bámultam... Mire észbe kaptam újra Ashley védelmező karjaiban találtam magam és zokogni kezdtem...

-Nyugodj meg... Már mindennek vége...- csitítgatott- A többiek hol vannak?

-Nemsokára talán jönnek... szerintem kint vannak...- jelentettem ki halkan és törölgettem a könnyeim. Igaza volt Ashnek... Mindennek vége van... Nem telt bele fél perc és már nyílott is az ajtó... Elsőnek Ella és Jake léptek be. Őket követte Jinxx és Sammi majd Andy- Alexx hol van?- bukott ki belőlem a kérdés.

-Biztos helyre vitte Jult...- suttogta Sammi. Andy reakciója viszont felettébb meglepő volt... úgy tett mintha nem érdekelné ez az egész...

-Van valakit be szeretnék nektek mutatni...- kezdte Ash. Ettől féltem...- Lexa gyere le!- kiabált fel az emeletre- Bemutatom Alexát... a lányomat...- a hír teljesen ledöbbentett... Eközben egy 17-18 év körüli barna hajú lány sétált le az emeletről. Nehéz elhinni hogy 18 évesen már pót anya leszek...

-Lexa bemutatom a nagynénédet... Dorothyt. Ő Sam testvére.- a vér megfagyott az ereimben... tudtam hogy Samnek született egy lánya de azt nem hogy Ashley az apja... Sosem mondta Sam...

-Sziasztok!- kezdett bele félve Alexa- Szóval akkor te Anyu testvére vagy?- látszott rajta hogy tart tőlünk... valahogy nem is csoda. Hát még ha tudná hogy az apja ölte meg Samet...

-Igen...- mondtam félve majd Ashleyhez fordultam- Nézd Ash... tudtam hogy Samnek van egy lánya de azt nem hogy te vagy az apja... bármennyire is szeretlek de 18 évesen nem az a legfőbb vágyam hogy pót anya legyek. Nekem ez így nem fog menni...

Hirtelen nagy csend támadt... ezt pedig az ajtó nyílása törte meg amin Alexx lépett be. Andy automatikusan hátat fordított neki. Alexx ezt a kis akciót egy keserű arckifejezéssel nyugtázta.

-Nem kell tenned magadat Andy! Csak a pisztolyomért jöttem!- kiabálta Alexx és már meg is indult az emelet felé mit sem törődve az új jövevénnyel. Lexán látszott hogy megijedt tőle. Nem is csoda hiszen egy vérfoltokkal tarkított fehér inget viselt. Néhny perc múlva pedig lejött tejesen Cyber Gothnak öltözve... ez a stílus mindig is megrémített...

*Alexx pov. *

Amint odaértünk a házhoz a véres fal láttán eszembe jutott Juliet hullája és az hogy bárki megtalálhatja... Volt egy bizonyos módszerem amit ilyenkor alkalmaztam... Őt is elégettem mint az alkonyatban a vámpírokat... Amikor újra az „otthonom”-nál voltam lassan benyitottam és Andy hátat fordított nekem... Keserű érzések sora kavargott bennem és utáltam saját magam... Tönkre tettem mindent...

-Nem kell tenned magadat Andy! Csak a pisztolyomért jöttem!- mondtam és már futottam is fel az emeletre. Gyorsan magamhoz vettem a fegyverem és át is öltöztem... Mindig is Cyber Goth voltam és az is maradok. Igaz az utóbbi egy-két évben nem igazán jutott időm a stílusjegyeim fejlesztésére sem az öltözködésre... Felvettem a kedvenc Goth összeállításom ami egy fekete műhajból, fekete „szemüvegből” és maszkból valamint egy pánt nélküli szoknyából és a hozzá tartozó szintén fekete repesztett cicanadrágból és a szőrös bakancsomból állt... Senkire nem néztem rá amikor lementem csak mentem... Andy még mindig háttal állt nekem... ez adott egy kellő löketet ahhoz hogy végre megtegyem... ha nem ölt meg a penge akkor majd a fegyver fog. Teljesítettem minden feladatom az életben. Megmentettem Andyt és a többieket. Ennél többet nem akartam. Holnap betöltöm a 20. életévemet. Szeretném akkor visszaadni az életem az anyatermészetnek. Szélsőséges gondolataim és a pisztolyom társaságában indultam meg a vasúti híd felé. Senkitől sem búcsúztam el... bár a történtek után már senkinek sem hiányoznék... A pisztolyt a jobb kezemben fogva, dobogó szívemhez szorítottam. Úgy éreztem ogy valaki figyel... hátranéztem de sehol senki. Odaálltam a híd szélére és akkor hallottam a bokor leveleinek a mozgását... Hátranéztem de a sötét miatt nem sokat tudtam kivenni az alakból... szerencsére telihold volt így amikor kilépett a fényre azonosítani tudtam... egy bohóc... felém indult én pedig hátráltam... A harmadik lépés után már futni kezdett felém. Hirtelen Ashley arca villant be a bohóc agyonfestett arca helyett... Éreztem ahogy elfogy a talaj a lábam alól és zuhanni kezdek... zuhanni a feneketlen mélységbe... Hallottam hogy valaki utánam kiabál...

-Alexx ne!- hallottam a bohóc hangját... hirtelen egy fekete hajú bőrdzsekis alak állt az előbbi támadóm helyén... majd egy erős ütéssel a vízbe érkeztem... Éreztem az ár sodró erejét. Teljesen átadtam magam a hömpölygő áradatnak... Éreztem ahogy magával sodort a sebes folyású víztömeg. Nem küzdöttem a víz hatalma ellen. Átadtam magam az ítéletnek... Földanya visszaveszi azt ami az övé....