31.rész Steal my Dream

*Andy pov. *

Miután mindenki elment a kórházba teljesen egyedül maradtam... legalábbis azt hittem...

-Ömm... nem tudod hol vannak a többiek?- sétált le Lexi az emeletről.

-Bementek a kórházba Alexxhez...- válaszoltam komolyan a lelkiismeret furdalásom miatt... ha tényleg meghal és nem búcsúzhatok el tőle akkor követni fogom... Hirtelen nagyon erős aggódás fogott el... aggódtam Alexxért nem is kicsit...

-Nem tudod mikor önnek haza esetleg?- kaptam meg az újabb kérdést Lexitől és lehuppant mellém a kanapéra. Lehajtotta a fejét a vállamra én pedig csak csendben ültem. Ránéztem ő pedig rám... most vettem csak észere milyen gyönyörű szemei vannak... A tekintetétől teljesen megnyugodtam és minden gondomat elfelejtettem. Ajkaink vészesen közeledtek és megtörtént az amire egyikünk sem számított... Lexi megcsókolt...

-Ti meg mi a francot csináltok?!- léptek be az ajtón a többiek...- Alexx a kórházban fekszik te meg itt csókolózol a legjobb haverod lányával! Andy mi bajod van?- akadt ki teljesen Ella. A szomorú az volt hogy teljesen igaza van...

-Nem ő kezdte! Én voltam... sajnálom... tudjátok smárolni lehet de az nem csók...- mondta halkan Lexi és felszaladt az emeletre. Nem tehettem semmit mert én is ugyan úgy hibás vagyok... Az arcomat a kezeim közé temette és azon gondolkoztam mit kellene csinálnom... magamhoz vettem a telefonom és már tárcsáztam is Ashley számát. Kicsengett és a körülbelül a harmadig után fel is vette...

-Szia Ash...- szóltam bele elkenődötten.

-Szia! Mi van?- kérdezett vissza.

-Ugye nem adtad oda a levelet?!- tétem végül a lényegre.

-De odaadtam... nem tudom mit írtál bele haver de Alexx sírógörcsöt kapott. Ha egy levélben közölted vele hogy elhagyod esküszöm kinyírlak!- süvítette a telefonba.

-Nemsokára ott vagyok... hányas kórterem?- rendbe akartam hozni a helyzetet mert hülye voltam...

-Baleseti sebészet 469-es.- mondta és már le is raktam. Azonnal öltözködni kezdtem és már indultam is. Gyorsan hívtam egy taxit és perceken belül a kórház előtt álltam. Hezitáltam hogy mit fogok mondani Alexxnek hiszen nem voltam képes szemtől szembe megmondani mit akarok. Akkor szakítani akartam de az a csók rádöbbentett mi is kell nekem valójában... az a valami vagy inkább valaki Alexx....

*Ashley pov. *

Amikor végre bemehettünk Alexxhez minden lány végigölelgette. A fiúkkal inkább csak pacsiztunk... Még mindig a kezemben szorongattam Andy levelét...

-Asszem én most inkább kimegyek...- mondta Ella és az orrára szorította a kezét- Nem bírom ezt a steril szagot...- Alexx csak egy fájdalmas mosolyra húzta a száját és az ablak felé fordította a fejét eközben pedig a többiek kivonultak a szobából.

-Hát úgy tűnik ketten maradtunk...- mondtam és leültem az ablak elé tett székre.

-Igen... Andy hogyhogy nem jött be? Bár miután majdnem megöltem nem is csoda...- suttogta halkan Alexx.

-Nem akart bejönni de küldött egy levelet...- és felé nyújtottam a papírt. Ő elvette és kibontotta majd olvasni- Akkor én most kimegyek... ha kellek itt leszek.- bólintott majd az ajtó felé vettem az irányt. Leültem a kórterem előtti székre és szerencsére mivel volt egy beltéri ablaki is ezért láttam a reakcióját amikor olvasta a levelet... Először csak lefolyt néhány könnycsepp az arcán majd eldobta a levelet és zokogni kezdett majd megcsörrent a mobilom...

-Szia Ash...- szólt bele Andy.

-Szia! Mi van?

-Ugye nem adtad oda a levelet?!- kérdezte reménykedve de ezzel eléggé elkésett...

-De odaadtam... nem tudom mit írtál bele haver de Alexx sírógörcsöt kapott. Ha egy levélben közölted vele hogy elhagyod esküszöm kinyírlak!- fenyegettem meg.

-Nemsokára ott vagyok... hányas kórterem?

-Baleseti sebészet 469-es.- amint kimondtam már le is rakta a telefont. Berohantam Alexxhez és felkaptam a levelet. Ha Alexxből valami ezt váltja ki akkor az nem lehet olyan kis dolog... a kezembe vettem az összegyűrt papírlapot és olvasni kezdtem az Andyre jellemző kacskaringós betűket... Nem hiszem el hogy nem volt benne annyi lélekjelenlét hogy szemtől szembe mondja el Alexxnek azt hogy szakítani akar vele...

*Alexx pov. *

Miután lezuhantam és nekicsapódtam egy kőnek elveszítettem az eszméletem és annyira emlékszem hogy itt ébredtem... Kinyitottam a szemem és azonnal hallottam a csipogó műszerek hangját... a kezeimből, a mellkasomból és a lábamból csövek és vezetékek mentek egyik gépből a másikba... Már kezdtem volna szomorkodni amikor hirtelen szeretett kis csapatunk berontott.

-Alexx! Tudod hogy aggódtunk érted? El sem tudod képzelni! Ó kislány!- mondta már majdnem kiabálva Ella és minden lány megölelt. A fiúk inkább csak pacsiztak ezért amilyen magasra csak tudtam felemeltem a kezem. Vártam hogy Andy is belépjen az ajtón de ez a kérésem nem teljesült... Azután ami történt valahogy nem is csoda...

-Asszem én most inkább kimegyek... Nem bírom ezt a steril szagot...- jelentette ki Ella majd kiment a többiek pedig követték.

-Hát úgy látszik ketten maradtunk...- mondta halkan Ashley. Ránéztem és már szinte a sírás kerülgetett nem tudom mi miatt... talán mert elmentek vagy talán mert Andy nem jött... A következő pillanatban Ash egy levelet nyújtott felém- Andy küldte... Hát akkor én most kimentem. Ha kellenék kint megtalálsz...- folytatta és már ment is az ajtó felé. Egy darabig csak nézegettem a lapot rajta az Andyre jellemző betűkel majd olvasni kezdtem.

„Kedves Alexx!

Szeretlek még most is de már egyre jobban csökken ez az érzés... Majdnem megöltél és bármennyire nem tudok rád haragudni most még is így megy. Rengeteg jó emlékem fűződik hozzád és rengeteg rossz is. Köszönök mindent és remélem egyszer boldog leszel NÉLKÜLEM...”

Kellett néhány másodperc hogy felfogjam mit is akar ez jelenteni... Andy egy levélben vet véget mindennek... egy levélen rombolja le a világot amit az ő szerelmére építettem... Mindig is arról álmodtam hogy vele öregszem meg... Zokogni kezdtem pedig elfogadtam. Beláttam a tényeket de még is fájt... Nem az esett rosszul hogy szakított... hanem az hogy nem szemtől-szembe tette. Ez az egy dolog apró cafatokra szabta a szívem... Nem tudtam mit csinálni ezért összegyűrtem a levelet és elhajítottam. A gépek egyhangú csipogását és a könnyeim földet érésének zaját az ajtó halk nyikorgása törte meg. Ashley lépett be rajta ideges arccal. Felvette a könnyektől áztatott papírdarabot és olvasni kezdte.

-Nem hiszem el...- hallottam Ashley elfúló hangját- Nem hiszem el hogy Andyben annyi gerinc sincsen hogy eléd álljon!

-Tudom... bár azok után hogy majdnem megöltem nem csoda...- nyöszörögtem még mindig sírva Ashley pedig leült az ágyra és kisimította a feltűnően lila tincset az arcomból. Ez az egy színes dolog volt a hajamban... egy lila tincs. Semmi más... Az érintése megnyugtatott. A gépek egyre gyorsabban csipogtak és éreztem ahogy a szívverésem is gyorsul... Ashley közelebb hajolt én pedig az eddigi ülő helyzetemből hátradőltem. A bőröm mintha izzó parázzsá vált volna, teljesen forró volt. Ash még közelebb húzódott majd felém hajolt... Nem tudtam mit csinálni és egyik testrészem sem engedelmeskedett nekem. Az Ashley iránti érzéseim átvették az irányítást mindenem felett. Hagytam magam majd újra éreztem most már hűvös kezét az arcomon. Lecsuktam a szemem és átadtam magam a pillanatnak. A következő másodpercben éreztem Ashley megcsókolt... Egyszerűen imádtam ahogy csókol... vadul mégis gyengéden... Bevallottam saját magamnak is hogy hiányzott ez az érzés. Csókunkat az ajtó nyílása és az előtte álló döbbent Andy arca zavarta meg. Ashley elhúzódott tőlem és a hasamra tette a kezét.

-Mit akarsz a csajomtól Purdy?- törte meg a feszült csendet Andy mély hangja.

-Azzal hogy a csajod asszem vitatkoznék! Egy levélben szakítottál vele! Vagy talán nem emlékszel?- vágott vissza Ash.

-Na és? Alexx akkor is a barátnőm!- folytatta Andy.

-Nem vagyok a barátnőd! És kérlek ne kezelj úgy mintha a tulajdonod volnék!- szálltam be én is a vitába.

-Maradj ki ebből Alexx!- mondta idegesen Andy- Ezt majd lerendezzük én és Ashley!

-Nem mondd meg hogy mit csináljak...- kezdtem bele halkan a mondandómba. Ashley a földet bámulta, Andy pedig lefagyva meredt rám az ajtóból. Mindezt azért mert felemeltem a kezem...

-Miért?- szakította meg az újra bekövetkező csendet Ashley.

-Minden egyesember egy vágás... minden egyes lelki sérelem egy vágás...- húztam végig a kezem a bal lábamon. Minden egyes porcikám tele volt sebes vagy már behegesedett vágásokkal- Mit gondoltok miért jártam annyit hosszú ujjúban? Miért volt olyan világos a bőröm? Mindent csak azért hogy ne lássátok a gyengeségem eredményét! És Andy! Csak hogy tudd... a legtöbb vágás miattad van! Minden nap nélküled szenvedés volt...- fejeztem be zokogva.

-Alexx én nem tud...- kezdte volna Andy amikor belépett még valaki...

-Jó napot! Alexandra Crow-t szeretném kihallgatni. A főkapitányságról jöttem- jelentette ki az imént belépett rendőr...- Ha megkérhetném az urakat... Legyenek szívesek kifáradni!

-Andy, Ashley... kérlek...- mondtam halkan. Nem szóltak semmit csak csendben kivonultak.

-Szóval akkor hogyan is történt ez az egész?- kezdett bele a zsernyák.

-Volt ott egy bohóc...

Sziasztoksziasztok! Remélem mindenki megnézte a fejlécet ;) Sári készítette a Rebells és  a Black Rose /Andley fanfition/ írója. Köszönöm!