37.rész The accused

*Alexx pov. *

Amint kinyomtam a telefonom felálltam az ágyról és lassan a rendőr felé kezdtem sétálni folyamatosan tartva vele a szemkontaktust...

-Ha közelebb jön tüzet nyitok!- erre a kijelentésre mosolyogni kezdtem és a földre pillantottam. Erre az időre egy kisebb kanyart írtam le a rendőr pedig hátrált egyenesen a kórterem közepe felé... Lassan becsuktam az ajtót amit azonnal gondosan be is zártam. Óvatos tempóban visszasétáltam az ágyamhoz majd újra felvettem a szemkontaktust...

-Hm... Nincs semmi bizonyítéka ellenem.- kezdtem nevetni.

-Több van mint gondolná!- jelentette ki harciasan a zsaru- Rengeteg holtestet találtunk amihez köze van! Megtaláltuk a fegyverét és az ujjlenyomatát! Ezért a bíróságon akár halálbüntetést is kaphat! Tudta Reyna?- amint kimondta azt a bizonyos 'Reyna' nevet erős dühöt éreztem szétáradni a testemben- Igen Reyna! Kiderítettük a nevét is! Alexx, Sydny, Eleanor... s a többi... mind mind csak álnevek...- amint kijelentette ezeket a zsernyák felálltam és elvettem a fegyverét majd határozott mozdulattal leütöttem...

-Tudod én sosem kedveltem a magadfajta áskálódó zsernyákokat...- mondtam majd mosolyra húztam a szám... legnagyobb szerencsére a pisztolyom is nála volt ami hangtompítós... Egy határozott lövéssel befejeztem amit elkezdtem majd leültem az ágyra és vártam... Vártam hogy egy orvos vagy nővér benyisson... Néhány perc viszont bőrkabátos alak lépett be.

-Szia Ash!- köszöntem vigyorogva.

-Mit csináltál vele?- kérdezte Ashley elképedve.

-Rosszkor volt rossz helyen... de el kellene tűnni innen mielőtt még bejönnének az orvosok. Nem lenne túl jó hogyha itt találnának minket is és őt is...- mondtam egy erős mosolyt erőltetve az arcomra. Valahogy most megviselt a földön csorgó vér látványa...

-Nemsokára itt lesz Andy... Gyorsított ütemben spuri lefelé majd haza.- hirtelen rápillantottam a hullára és a zsebében lévő iratokra. Első gondolatom szerint az anyagom lehetett ezért fogtam magam és kivettem. Meglepődtem amikor láttam hogy az egy fénykép... Egy rendes, normális családról... A képen nem a rendőr volt... Megfordítva pedig egy nevet láttam rajta... A kifolyt vér miatt eléggé elázott a kérdéses rész ezért nehezen kivehetőek a betűk...- Alexx! Mehetnénk? Andy már itt van.

-Igen... persze. Tessék... ha tüzet nyitnának legyen fegyvered.- amint Ash kezébe nyomtam a rendőr pisztolyát futásnak eredtem ki a kórházból a nyomomban rohanó Ashleyvel együtt. Andy valóban kint várt minket az autójával amibe azonnal bepattantunk és teljes gázzal indultunk a rejtekhely felé... Az autópályára érve a kezembe vettem a képet. Akkor vettem csak észre hogy hogy a fénykép hátuljára a 'Thomson' volt írva... Senki sem tudta hogy a valódi nevem Reyna Tomson... A képen hárman voltak... Egy anyuka, egy apa és egy kislány... A kép láttán az arcomon lefolyt két égető könnycsepp, a külvilágot pedig kizártam...

-Alexx! Minden rendben?- zökkentett ki Ashley a gondolkodásomból- Megérkeztünk. Spuri be a házba és nehogy bajba kerülj mert legközelebb nem húzlak ki a csávából!

-Ki mondta hogy most ki kell? Szerinted nem intéztem volna el? Bérgyilkos vagyok Ash!- akadtam ki. Eszembe jutott hogy a képet ismerem... Ez a régi házunkból van... Akaratlanul is ideges lettem attól a gondolattól hogy bárki bement oda...

-Jó rendben most pedig hagyjátok abba! Senkit nem érdekel a kicsinyes vitátok!- szólt közbe Andy majd duzzogva a ház felé vettem az irányt. Belépve az ajtón olyan erővel csuktam be hogy a mögöttem robogó Andyt orrba találtam...- Alexx normális vagy?! Majdnem eltörted az orrom!

Válaszra sem méltatva rohantam fel az emeletre. Beérve a szobámba a két szomorkodó szőrpamacshoz siettem majd a kezembe vettem Femmét.

-Mivel érdemeltem ki ezt a sorsot? Miért kellett életben maradnom?- fakadtam ki- Miért?- az utolsó szónál a sírógörcs kerülgetett és újra éreztem a torkomban azt az ismerős gombócot...

-Alexx! Nyisd ki az ajtót!- dörömbölt Jinxx.

-Mert ha nem?- kiabáltam ki sírva. Keresni kezdtem a rendőrnél talált képet a zsebemben több kevesebb sikerrel...

-Akkor betöröm az ajtót! Alexx ne csináld már! Beszélni akarok veled!- folytatta Jinxx az ajtó másik oldaláról eközben lassan elfeküdtem az ágyon. Még mindig erősen érzem a sebeimet de eddig a szervezetemben tomboló adrenalin miatt kevésbé vettem észre őket...
-Nekem viszont semmi mondanivalóm! Se neked se másnak! Most pedig húzz el innen!- kiabáltam ki sírva. Fájt mindenem és remegtem... nem csak a testem hanem a lelkem is... Fájt hogy a rendőrnél ott volt az a fénykép... hogy bement a házunkba... hogy esetleg Lucas mégsem ölte meg őket... Egyre nehezebb volt nyitva tartani a szemem és egyre nehezebben vettem a levegőt a sírás miatt... lassacskán viszont kezdett eltűnni az a gombóc a torkomból én pedig elaludtam...
*néhány órával később *

Alvás közben a zár halk kattanása zavart meg... Pár másodperc csend múlva éreztem hogy valaki átölel hátulról. A szememet nem nyitottam ki mert fájtak a sírástól ezért nem tudtam azonosítani. Éreztem a tarkómon az „alvótársam” meleg lélegzetét és erős férfias illatát. Amikor úgy éreztem hogy meg kell néznem ki az fogtam magam és gyorsan megfordultam. Legnagyobb meglepetésemre egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam amely éppen az arcomat pásztázta.

-Bocsi hogy felkeltettelek...- suttogta Andy. Furcsálltam hogy ilyen halkan beszél ezért kivettem a zsebéből a telefonját és megnéztem mennyi idő is van... az óra hajnali 1 órát mutatott ami mindent megmagyarázott.

-Fáj még?- húztam végig a mutatóujjam Andy orrán- Bocsi hogy orrba vágtalak az ajtóval... Tudod hogy nem akartam de...- Andy nem engedte hogy befejezzem a mondatot és újra éreztem a gombócot a torkomban.
-Nyugi nincs baj. -mosolyodott el Andy. Lefolyt két könnycsepp az arcomon de én is mosolyra húztam a számat- Nem fájt annyira mint az amikor megtudtam hogy kórházban vagy...- ölelt meg erősen. Próbáltam magamtól óvatosan ellökni több kevesebb sikerrel...

-Jóformán nem is kerestél... Sőt egy levélben szakítottál... Sőt még Dororthyval is lefeküdtél...- újra sírógörcs kapott el majd felkeltem az ágyról és az ablak felé sétáltam.
-Honnan tudsz erről?- képedt el Andy.

-Talán titok?- zokogtam még jobban majd összecsuklottam- Talán azt hiszed hogy nekem nem fáj? Miért nem tudtam akkor megölni magam? Miért kell még mindig élnem?- néhány perc csend után sikerült lenyugodnom. Óvatosan felemeltem a kezemből az arcom, a szemeimet pedig az ablakra emeltem...- Nézd a csillagokat... Milyen boldogan ragyognak... Hány gyilkosságot és öngyilkosságot kellett látniuk odafentről... mégis boldogok...

-Örülnék ha az én csillagom is ilyen lenne... Boldog...- mondta Andy majd lépészajok ütötték meg a fülem... hirtelen hátulról átkarolt a lépések tulajdonosa majd folytatta- Még szomorúan is te vagy minden csillag közül a legfényesebb... Kérlek Alexx bocsáss meg... Hülye voltam... Tudod hogy szeretlek...

-Nem Andy! Én már semmit sem tudok és semmiben sem vagyok biztos... Különben is... neked soha nem volt csillagod... neked mindig is démonod volt de már mindegy mert megszabadultál tőle...- löktem el magamtól- Tudod a csillag rég kihalt belőlem...

Sziasztok!
Nagy kéréssel fordulnék hozzátok... Nemrég indultam egy versenyen és aki a legtöbb like-ot gyűjti az nyer. Na már hogy... a kérésem annyiból állna hogy az alábbi linkre kattintva a képre dobnátok-e esetleg egy 'Tetsziket'? Nagyon sokat jelentene :) aki esetleg megtenné annak nagyonnagyonnagyonnagyon szépen köszönöm! ^^ Előre is. Emellett hálával tartozom nektek a rengeteg megtekintés miatt ami a nagy "kihagyásban" összejött!
Imádlak titeket!!!! <3
Köszönettel: Anna
És hát a "szavazáshoz" kellő link: https://www.facebook.com/Rockereek/photos/pb.122532724497056.-2207520000.1439838175./869885719761749/?type=3&theater

36.rész On the way home

*Alexx pov. *

Ashley hangja rádöbbentett arra hogy nagyobb szükségem van Andyre mint gondoltam... Sokkal nagyobb... Nem fogom megszokni Andy hiányát... Szeretem de ő engem nem... ez van ezt kell elviselni... Ashley közeledését egy kicsit nehezebben viselem mivel ő a múltam része. A már lezárt múltam része... Nem értettem miért pont Ashleyvel kellett leállnom akkor... Világmegváltó gondolkodásom közepén a telefonom újbóli vad zörgése térített észhez. Ashley hívott... kicsit sértődötten vettem fel a mobilom.

-Mit akarsz?- szóltam bele morcos hangon.

-Bocsánatot kérni... Hülye vagyok...- sóhajtott nagyot Ash. Akaratlanul is mosolyogni kezdtem rajta mivel a hangján érezni lehetett hogy eléggé spicces állapotban van- Bocsáss meg... tudod hogy szeretlek...

-Csak ezért felhívtál? Komolyan? Ashley te nem vagy normális!- akadtam ki teljesen... Nem tudtam hogy haragszom-e rá vagy mégsem... nem voltam biztos abban sem hogy mit is gondolok róla...- Nem vagyok postás hogy össze-vissza hívogassalak téged és Dorothyt! Takarodj haza! Nem érdekel miért hívtál de haza fogsz menni!- kiabáltam vele idegesen. Nem tudtam miért voltam ideges... talán csak a honvágy, vagy az hogy ő boldog lehetne de nem tesz érte... Hirtelen komorra vettem a hangulatom és újra belekezdtem a mondandómba- Ashley... figyelj... nem akarom hogy tovább tartsuk a kapcsolatot... semmi értelme annak hogy aggódj értem.

-Miért ne lenne értelme? Mindennek van értelme kislány! Csak meg kell keresni... Különben is... nem aggódok érted mert tudom hogy ilyen vad csajszi mint te nem kerülne bajba a történtek után... Bőven elég volt neked az a zuhanás.- szólt enyhén kijózanodott hangon. Kezdett hiányozni a „normális” nem részeg hangja...

-Elfelejtetted a múltam? Elfelejtetted hogy bérgyilkos vagyok és voltam?- nem számítottam és nem is gondoltam arra hogy Ashleyn kívül más is hallgat engem...

-Fel a kezeket és dobja el a mobilt!- kiabált rám a már jól ismert rendőr....

*Ashley pov. *

Miután elértem a szórakozóhelyet nem emlékszem semmire... Az első emlékem onnantól fogva az az hogy felhívtam Alexxet... Vele beszélgettem amikor egy teljesen idegen hang kiabálta:

-Fel a kezeket és dobja el a mobilt!

-Miért dobnám el?- kérdezett vissza Alexx- Gondolom akkor hallgatózott...

-És ha igen?- szólt az ismeretlen hang gazdája majd megszakadt a vonal. Teljesen lesokkoltam... Nem gondoltam arra hogy Alexx bajban lehet... Hisz ahogy mondta és ahogy tudtam ő bérgyilkos ami azt jelenti hogy a mostani helyzetből is ki tud valahogy keveredni. Szédelegve léptem ki az ismeretlen helyről ahová a tegnapi nap folyamán keveredhettem. Néhány lépés után eszembe jutott hogy hol is vagyok... Innen néhány utca és a kórház hátsó bejáratánál vagyok. Hirtelen futásnak eredtem és rohantam a kórház irányába teljes iramban... Gondolkodás nélkül és fejvesztett tempóval igyekeztem odaérni Alexxhez futás közben pedig lihegve hívtam fel Andyt hogy baj van...

-Haver gyere azonnal a kórházba Alexx bajban van!- lihegtem még mindig futva.

-Miért? Mi történt?- hallottam Andy meglepett hangját a vonal másik végéről.

-Nem tudom de siess...- vágtam rá és letettem. Befordultam a következő sarkon és a kórház már célegyenesben volt... Lassítottam a tempón és határozottan sétáltam Alexx kórterme felé... Amikor beléptem a rendőr leütve Alexx pedig nyugodtan ült az ágyon...

-Szia Ash!- köszönt mosolyogva Alexx.

-Mit csináltál vele?- kérdeztem higgadtan. Ahogy megláttam Alexxet teljes mértékben megnyugodtam...

-Rosszkor volt rossz helyen... de el kellene tűnni innen mielőtt még bejönnének az orvosok...

35.rész The border of fear

*Alexx pov. *

Néhány óra múlva kiengedtek a pszichológustól. Beszélgettünk a bohócokról... nagyon sokat... Közben egy kicsit ráébredtem arra hogy a bohócok annyira nem ijesztőek... de azért még mindig nem kerülnék velük szembe... Végre jött egy nővér és visszatolt a szobámba... Megszoktam már ezt a helyet... néhány nap alatt szinte az otthonom lett. Ashleyn kívül nem járnak nagyon ide a többiek. Szinte elmenekültem a világtól. Kellemesen betakaróztam és gondolataimba mélyedve néztem ki az ablakon. Kint sütött a nap és a madarak vidáman csiripeltek. Vágytam arra hogy Andy kezét fogva sétálhassak a réten... Szeretem őt... Vágyom arra hogy érezzem a közelségét. Elbizonytalanodtam hogy kit szeretek de rá kellett döbbennem hogy Ashley az életem már lezárt részébe tartozik. Nekem csak Andy kell... Emlékek sora úszott felszínre érezve a nap meleg sugarait ami most már egyenesen az arcomra vetült. Az idilli pillanatot a telefonom rezgése zavarta meg... Jinxx hívott. Gondolkodás nélkül kinyomtam és láttam hogy többször is próbáltak hívni. Volt nem fogadott hívásom Jaketől, Sammitől és most Jinxxtől is... Amint visszatettem a fejemet a párnára újra az erőteljes rezgésre lettem figyelmes. Most nem Jinxx neve villogott a képernyőn... Andy neve volt. Ahogy néztem a kezemben lévő telefont legördült néhány könnycsepp az arcomon ameddig végre remegő hangon beleszóltam.

-Szia...- remegett a teljes lényem de nem tudom miért. Vártam Andy válaszát d sajnos tévednem kellett...

-Szia Alexx!- szólt bele zokogva Dorothy- Rövid leszek... Miután köztem és Andy közt történt valami...- ezzel az egy mondattal mindent amit felépítettem romba döntött... nem vagyok ott és Andy már mással van... Darabokra tépte a szívem az a tudat is hogy Andy egy levélben vetett véget mindennek... Eszembe jutott amikor Ashley megcsókolt... minden eszembe jutott... A közös emlékek és minden más- Ashley elviharzott és nem tudjuk hol van. Senkinek sem veszi fel a telefont... abban reménykedtem hogy talán veled van...- újra éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban... Nem mertem válaszolni... Csak néztem némán és hangtalanul magam elé... Össze kell szednem magam...

-Ashley nincs itt.- kapartam össze a hangom maradékát. Minden egyes Dorothynak szánt szavam egy újabb és újabb sebet ejtett a szívemen... Főként azért mert Andy lefeküdt vele...

-Nem tudod hol lehet? Se nekem sem a többieknek nem válaszol...- kezdett el még jobban zokogni Dorothy- Nem próbálnád esetleg felhívni?

-Megpróbálom... És mit csináljak ha nem veszi majd fel?- mondtam. Visszadőltem a párnámra és gondolkodóba estem...

-Kérlek próbáld meg...- hallottam ismét Dorothy mélabús hangját majd letette. Kinéztem újra az ablakon és zokogni kezdtem... Az előbb boldognak hitt fény most könnyeket csal a szemembe... A belső sötétségem erősebb volt mint maga a fény... Újra a kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam Ashley számát.

-Szia!- szólt bele vidáman Ash.

-Nem gondolod hogy Dorothy égen-földön keres téged és még csak fel sem veszed?! Szerinted nekem minden álmom az hogy Dorothy meg a többiek hívogassanak azzal hogy kérdezzem meg hol vagy!- kezdtem idegesen.

-Nyugi Alexx! Különben is! Azok után amit csinált csak had keressen!- folytatta Ashley is megemelt hangerővel.

-Nem érdekel Ashley... van jobb dolgom is mint téged hívogatni tehát tűzz haza!- adtam ki a parancsokat majd Ash lerakta... jellemező... amikor igazam van mindig ezt csinálja....

*Dorothy pov. *

Miután hazamentünk tudtam Andyvel körülbelül fél órát beszélgetni ami éppen elég volt arra hogy elmeséljem neki mit érzek iránta és mit Ashley iránt... utána pedig lementünk és Andy litániáját hallgattuk arról hogy Alexxnek miért Ashley kell az emlegetett személy is betoppant... Alexa és én nagyon sokat beszélgettünk és kicsit jobban megismertük egymást. Ashley leült mellém és átkarolt. Éreztem a parfümjét ami azt jelenti megint meglátogatta Alexxet... Nem vagyok féltékeny típus de ez már akkor is sok volt... amit Andy is tudott... Lexi megkérdezte végül hogy ki is az az Alexx. Mosolyogni kezdtem és egészen addig folytattam is ameddig Ella el nem mondta hogy ki milyen viszonyban van vele... Sajnos bebizonyosodott a félelmem... Tudtam hogy ez lesz mégis fájt... nagyon fájt. Elfogadtam hogy semmi sem tart örökké ezért inkább felmentem Andyhez aki idők közben elviharzott. Beléptem a szobájába és leültem mellé az ágyra. A kezét a combomra tette és beszélgetni kezdtünk.

-Hogy lehet Ashley ilyen hülye...- kezdett bele Andy és hátradőlt az ágyon. Értetlenül néztem rá majd magához húzott. Valami oknál fogva megnyugtatott a közelsége.

-Miért?- tettem fel a bennem megfogalmazódó kérdések közül a lehető legegyszerűbbet.

-Azért mert képes eldobni magától egy olyan lányt mint amilyen te vagy. Ha az én barátnőm lennél nem lenne ilyen gondod mert már megkértem volna a kezed.- mondta Andy majd egy puszit adott a homlokomra.

-Komolyan?- kérdeztem hitetlenkedve. Először tényleg nem hittem el de aztán végül... végül sikerült- Akkor Alexx kezét miért nem kérted meg?- fogalmaztam meg az újabb kérdésemet. Erre csak egy halk kuncogás volt a válasz...

-Alexx más téma. Ő valahogy nem az az elköteleződő típus. Meg valami miatt vagy valaki miatt nem tudtam hozzá annyira kötődni...- ahogy a szemébe néztem a sötét szobában is látni lehetett Andy gyönyörű kék szemeit... egyszerűen bele tudnék bolondulni abba a szempárba...

-Ezt hogy érted? Mi volt az ok?- tettem fel a tucatnyi friss kérdésem közül a kettő legkézenfekvőbbet. Erre nem válaszolt csak közelebb húzott magához. Lassacskán közelebb hajolt hozzám és éreztem ahogy megcsókolt. A következő dolog ami történt az az hogy elkezdte simogatni a hasam. Megtörtén aminek meg kellett történnie....

Sziasztoksziasztok! Bocsánat a késésért ígérem /és megpróbálom betartani/ hogy többet fogok írni. Most hogy itt az év vége még plusz időm is lesz. Kinek hány napja van még a suliból? :D

Az első díjam!!

Sziasztoksziasztok!

Hát ez lenne az első hivatalos díjam amit nagyon szépen köszönök!!!

Szabályok:

1.Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van!
2.Olvass bele annak a blogjába akitől kaptad a díjat!
3.Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad! (Térj ki a szereplőkre, szokásaikra, stb. De nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról!)
4.Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5.Válaszolj 12 kérdésre!
6.Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
7.Kommentelj annak a blogjára akitől a díjat kaptad!
8.Cseréljetek linket, írj neki, hogy ő is tegyen ki!
9. Küldd tovább min. 12 embernek!

1.Nagyon szépen köszönöm Catlyn Biersacknak a Red or Red írójának!! Tényleg nagyon köszönöm!
2.Jónéhány részt elolvastam és egyszerűen imádom!! *-*
3./ha nem gond inkább csak összeszedem a gondolataimat/
-Imádom a történeted és az írási stílusod és egyszerűen elképesztő a történet egyszóval imádom!!
-Ahogy a szereplők személyiségét és szokásait leírod az valami eszméletlen!
-Catlyn a kedvenc szereplőm és imádom a „gondolatait”. Maga a személyisége vicces. /legalább is szerintem/
-Nagyon tetszik ahogy /asszem/ a Csábításból Jeles c. játék szereplőit használtad és ahogy a tulajdonságaik alapján szólaltatod meg őket
-Sajnos nem jut több eszembe...
4.
-Kedvenc szereplőm Alexx Crow, mert szinte magamról formáztam és ő testesíti meg az a személyt aki a jövőben lenni szeretnék
-A történet végét előbb kitaláltam mint a közepét...

-A szememben Dorothy testesíti meg a legjobb barátnőmet, mert hasonlít rá... /az úgy mondjuk konkrét/

-Eleinte Andyt durvának és érzéketlennek akatam bemutatni viszont most már elég érzelmes srác lett belőle :3

-Nem akartam romi történetet írni

-Alexx cselekedeteit az érzelmi állapotom szabályozza azért volta az hogy leesett a hídról mert akkor magamalatt voltam

-A sorozatos rossz dolgok véletlenek

-Utálom azt hogy a történetben majdnem mindenki meg fog halni...

-Amikor nekiálltam a történetnek a jó vs. rossz féle párharcot akartam leírni

-Alexx igazi neve Reyna Thomson /ez később jelentőséggel bír/

-A bohócfóbiás vagyok én is /ezért mondtam az elején a hasonlóságot/

-És ezt már csak azért hogy meglegyen a 12...

5./magamtól kérdezek és lehet hogy lesz benne jó néhány hülyeség meg az hogy mit szeretek és mit nem/

-Milyen zenei stílusokat szeretsz?

Hard-rock, melodikus death metál, heavy metál, glam metál meg hasonlókat a lényeg az hogy valami „kemény” zene legyen.

-Hány barátod van?

Barátbartát vagy szerelmi barát? A „testvéreim” barátnak számítanak?

-Miért válaszolsz kérdéssel a kérdésre?

Hát mert miért ne?

-Lesz a blogodnak folytatása?

Lesz ám! Már tervezgetem mi legyen benne... a címe Behind the Mask lesz az már tuti :3

-Fogsz írni a történet vége után?

Igen minden bizonnyal... Már elég sok tervem van. Ezután még lesz a Moondance, a Lost my fuckin' mind, a Say goodbye to everything és a Milkway avagy a Csillagok alatt három méterrel.

-Kedvenc színed?

Fekete, türkiz, lila és ciánkék.

-Hol van a 3000 megtekintéses videó?

Hát már nekiálltam beszerezni a dolgokat de a suli miatt nincs túl sok időm... Szerintem nyáron csinálom meg ha nem gond.

-Kedvenc blogjaid?

/linkelni a többiek blogját/

-Tél vagy nyár?

Télen nincs olyan hosszú szünet de inkább az... a hideg ellen fel tudunk öltözni.

-Hányadik kérdés?

Asszem 10. kérdés...

-Miért álltál neki írni?

Nem tudom... unatkoztam és volt ötletem aztán elkezdtem feltölteni egy facebookos csoportba majd mondták hogy csináljak blogot és most itt tartok :3

-Mi a kedvenc állatod?

Kutya, cica, repülőkutya, szitakötő, ló, farkas.

6./komiba kérem a válaszokat/
-Hány éves Dorothy?
-Hova járnak szórakozni?
-Mi volt a legutóbbi bejegyzés címe?
-Mi volt Lucas teljes neve?
-Mitől ijedt meg Lexi?
-Hogy hívják a két cicát és a repülőkutyát?
-Hányadik részben halt meg Emily?
-Hány bejegyzés van összesen a blogon?
-Mikor volt az első bejegyzés? /dátum/
-Hány éves Alexx és mikor volt a születésnapja?
-Hány részes lesz a történet?
-Hány nem rész bejegyzés található a blogon?

+1 Mennyi megtekintésnél tarthatok? /tipp/

7.Megvan!!

8.Megvan!!

9.
Az elcseszett életem
Black Rose
Alone
Mivel nem nagyon jutnak eszembe további blogok ezért aki akarja vigye!
További jó olvasást! Sziasztok!

34.rész The darkest angle /Weak link/

*Alexx pov. *

Reggel egy mély hang ébresztett...

-Jó reggelt hölgyem! Nemrég járt itt újra a biztosúr és javasolta az agyi vizsgálatot... Ha nem bánná átvisszük agyi röntgenre.- mondta majd kitolta a kórteremből az ágyam. Néhány perc tologatás után bevitt egy szobába amit egy üvegfal választott el egy másik teremtől. A kis szobában nem volt más mint egy óriási gép. Segítettek óvatosan felszállni az ágyról és átfeküdni az asztalszerű hideg ágyra.

-Legyen szíves csukja le a szemét és ne mozogjon!- hangoztatta egy barátságos női hang, s a parancsnak eleget téve nyugodtan feküdtem csukott szemekkel. Hallottam a gép motorjának halk zúgását és egy lökés éreztem az ideiglenes ágyamon és már kezdett is elnyelni a gépezet... Hirtelen vakító kék fényt érzékeltem... hiába volt csukva a szemem a fény szinte vakított. Néhány másodperc múlva kihunyt a fénynyaláb majd nagy lökéssel megint a terem normális fényében találtam magam. Fel akartam ülni viszont a fájdalom ami a hasamba szúrt nem engedte... Hirtelen a doki lépett be a kórterembe kezében egy köteg röntgenképpel.

-Nos hölgyem... van egy jó és egy rossz hírem...- jelentette ki szomorkásan a doktorúr. Lehajtottam a fejem és gondolkodtam mi lehet az...- A rossz hír az hogy a jobb oldali agylebenyt hátulsó részét ami felelős az érzelmekért köztük a félelemért, nyomja egy idegköteg. A jó hír az hogy ezzel akár még év századokig elélhet! Most pedig a megbocsát átvisszük a pszichológiai osztályra és megpróbáljuk megszüntetni a félelmeit...- a hírek hallatán nagyot sóhajtottam és folyni kezdtek a könnyeim... Szóval egy hülye képzelgés miatt nem haltam meg? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen... Két nővér lépett be a fehér csempés kis szobába és segítettek visszafeküdni az ágyra. Újabb tologatást követően egy zárt folyosóra értünk... Belépve erősen vegyszer szag volt és a vékony folyosó mind két oldalán vasajtók sorakoztak apró kis nyílással... A recepció fölé cirkalmas betűkel ez volt írva „Ideg osztály”. Hirtelen megálltunk és betoltak az egyik ajtó mögé. Bent minden teljesen más volt... A beszűrődő napfény aranyszínűre festette az enyhén barack színű falakat és színes képek lógtak vidáman rajtuk. Volt még bent egy hosszú kanapé és egy íróasztal. Az ajtó melletti falat pedig egy óriási könyvespolc borította tele vastag, vékony, kicsi vagy nagy könyvekkel. Maga a szoba barátságosnak tűnt.

-Freddy!- kiáltott barátságosan egy női hang- Mi járatban erre? Csak nem beteget hoztál?- néhány szavából lelehetett szűrni hogy inkább rá férne az agyturkász nem rám... Bár a külső ne tévesszen meg... A nő nem állt másból mint ráncokból... úgy nézett ki mint amikor egy bőrtáskát belerakunk a vízbe... Egyszóval nem volt túl szimpatikus...

-Igen Linda beteget hoztam... segíteni kellene neki leküzdeni a félelmeit...- mondta újra a doktor.

-Hm... Nehéz lesz... Na gyere, csüccsenj le ide kedveském!- mondta Mrs. Ránc....

*Ashley pov. *

Miután kizavartak Alexx kórterméből kimentem a váróba és idegesen fel s alá kezdtem mászkálni... Néhány perc múlva kijött az egyik nővér...

-Hölgyem! Elnézést! Bemehetnék Alexxhez?- faggattam aggódva a fiatal nővért.

-Sajnálom de nem. Erős fájdalmai vannak és most jelenleg sikerült elaludnia. Jöjjön vissza holnap!- kaptam a választ és már ott is hagyott. Elindultam ki a kórházból és mivel gyalog jöttem hogy ki tudjam szellőztetni a fejem

ezért a hosszabbik úton mentem haza. Egész út közben a gondolataimba mélyedve rugdostam a különböző kavicsokat. Észre sem vettem ahogy teljesen besötétedett körülöttem 1 óra alatt... sőt ennyi idő alatt haza is értem.

-Nem igaz hogy Alexxnek Ashley kell! Nem veszi észre hogy csak kihasználja!- hallottam Andy hangját már az ajtón kívülről. Éreztem ahogy a megmagyarázhatatlan düh szétárad a testemben. Beléptem az ajtón és észrevettem hogy a többiek is hazaértek. Dorothy és Lexi egymás mellett ültek és nyugodtan beszélgettek. Lassan odaballagtam Dorothy mellé majd leültem és átkaroltam a vállát ezzel magamhoz húzva őt.

-Nyugodj meg Andy! Alexx szeret téged csak egy kicsit bizonytalan az érzései miatt. Bízz benne!- próbálta nyugtatni Andyt Sammi.

-Öm... Egy kérdés...- sóhajtott egy nagyot Lexi és Andyt kémlelve belekezdett- Ki az az Alexx? Hallottam hogy itt lakik de még mindig nem mondta el senki hogy ő ki is...- ezen akaratlanul is mosolyogni kezdtem, Jinxx és CC pedig nevettek...

-Alexandra Crow a teljes neve. Ő Andy és Ashley szerelme... Ashley titkolja pedig mindenkinek teljesen nyilvánvaló hogy nem csak úgy kedvtelésből keresi Alexx társaságát. Andy meg hát... ő meg Andy. Hol szereti hol nem... éppen amilyen kedve van...- mondta flegmán Ella.

-Én nem csak akkor szeretem Alexxet amikor úgy döntök!- reagálta le kiabálva Andy Ella véleményét és felrohant az emeletre. Már senki sem mosolygott, csak némán néztük a földet. Dorothyval pont egymás szemébe néztünk. Ellökött magától majd láttam ahogy egy könnycsepp megcsillant a szemében majd Andy után futott és bement Andy szobájába maga után erősen becsapva az ajtót.

-Meg sem próbáltad tagadni...- mondta csendesen Ella. Éreztem ahogy minden szem rám szegeződött... újra...

-Miért tagadjam amikor ő is sejthette?- kérdeztem miközben arcomat a kezeim közé temettem.

-Mert csak sejtette... Nem tudta...- kaptam újra a választ.

-Ashley Alexxet jobban szereti mint Dorothyt, Andy pedig Dorothyt szereti jobban... kettejük közt viszont az a különbség hogy Andy sehogy sem mer hozzá közeledni...- folytatta Ella.

-Nincs jobb dolgotok mint a szerelmi életemmel foglalkozni?- kezdtem már én is kiborulni.

-Öm... most hogy mondod Purdy... nincs.- fuldokolt a nevetéstől már Sammi is- Emellett ilyenkor olyan vagy mint egy hisztis kislány...

-Asszem inkább elmegyek valahova inni vagy csajozni...- jelentettem ki szomorkás arcot vágva. Hirtelen furcsa hangokat lehetett hallani az emeletről és inkább futva kimentem az ajtón és sebes léptekkel mentem az Unbroken Devil's felé....

33.rész „She lived because she was born, died because they loved…” 2

*Dorothy pov. *

-Magányügyem...- jelentette ki CC nyugodtan.

-Naa! CC! Ne csináld már!- nyavalyogta Sammi. Úgy látszik nagyon ki akarják csikarni a választ...- Úgyis tudjuk hogy fülig szerelmes vagy belé!- szekálta CC-t Sammi. Eközben elértünk az Unbroken Devil’s-be. Kintről lehetett hallani az odabent lüktető zenét. Régóta terveztük a szórakozóhely viszontlátását csak sajnos valami mindig közbejött...

-Na jó! Talán egy kicsit tetszik... De csak talán!- adta be nagy nehezen a derekát CC- Most boldog vagy?

-Ha tudnád mennyire!- röhögte a képébe a választ Sammi majd adott egy puszit az arcára.

-Júúj!- kezdtünk bele a cukkolásba- Dúl a love gyerekek!- még egyszer jót nevettünk majd belevetettük magunkat a bulizásba. Beléptünk az ajtón bent pedig izzasztó hőség és hangos zene fogadott. Első utunk a bárpulthoz vezetett. Gyorsan leültünk és már rendeltünk is:

-Mit isztok csajok? Én fizetek!- ajánlotta fel kedvesen Jake.

-Én asszem egy whisky-kólát kérek!- üvöltötte Ella a hangos zene miatt, következőnek Sammi jött:

-Én egy Martinit kérek... Dorothy?

-Nekem elég lesz egy pohár kóla is...

-Ne már! Kóla? Egy buliban?- forgatta a szemeit Jinxx.

-Én most kólát iszom... majd később lesz más is...- mondtam már most röhögve. Miután megittuk a rendelt italokat szétszéledtünk és beépültünk az ütemre hullámzó tömegbe. Nem nagyon bírom amikor kis helyre sok ember van bezárva és mellé még az a fojtós meleg... mondanom sem kell néhány percen belül rosszul éreztem magam. Kiverekedtem magam az emberek közül és az ajtó felé vettem az irányt. Kint CC ült az egyik padnál a kezében egy üveg sörrel és egy szál cigivel.

-Hé cicus! Van gazdád bébi?- kiáltott mögöttem valaki. Hátranéztem de nem álltam meg. Továbbra is a CC-nek helyet adó asztal felé mentem- Na már cica! Állj meg! Ne kéresd már magad kicsikém!- kiabál újra az emberke és részegen tántorgott utánam. Szerencsére néhány lépésen belül elértem CC-hez és leültem mellé. A srác még ide is követett...

-Húzz el!- kapartam össze a hangom nagy nehezen. CC mellett kicsit biztonságosabban éreztem magam. Bár csak a válláig értem de megnyugtatott hogy itt van.

-Nem hallottad haver? Tűzz el innen ameddig szépen kérem!- kezdte CC kiabálva...

*Alexx pov. *

Elejétől a végéig elmondtam mindent a rendőrnek. Azt viszont kihagytam hogy a házban azt a két embert én öltem meg ahogy azt is miért akartam öngyilkos lenni...

-Szóval azt állítja hogy az a bohóc csak úgy megjelent és előugrott a semmiből?- nézett rám sandán a rendőr.

-Igen....- sóhajtottam egy nagyot és az ablakra néztem. Kint minden szürke volt és az egyhangúan kopogó esőcseppek halk zaján kívül mást nem igen lehetett hallani.

-És az mi ott a karján?- rápillantottam a kezemre... Újra észrevettem hogy rendkívül jól látszanak a vágásaim. Nem tudtam már takargatni őket... De nem is akartam... Az életem egyik nagyon jól elcseszett szakaszából való emlékek... Minden seb egy emlék. Mind ez oly rég kezdődött hogy már nem tudom hol van az első vágásom. Csak annyira emlékszem hogy azt még üvegszilánkkal karcoltam a kezemre a barátaimmal...

-Ezekre gondol?- emeltem fel a kezemet.

-Igen... Ezek vágások?- kaptam az újabb kérdést. Csodálkoztam volna ha bejön a rendőr és nekem kell kihúzni belőle a kérdéseket...

-Igen. De most ha jól tudom nem ezért jött... egyéb kérdés?- hajtottam le a fejem és eltakartam a sebeimet, bár már mindegy hisz észrevette őket a zsaru.

-Nem. Semmi egyéb. Hát akkor viszlát hölgyem!- ment ki a szobából a zsernyák. Azonnal a telefonom után kaptam amit szerencsére Ashley behozott nekem... tárcsáztam a számát és nagy nehezen fel is vette.

-Szia! Mondd!- hallottam kellemesen mély hangját.

-Szia... elment a zsaru. Visszajössz?

-Igen!- vágta rá duzzogó hangon. A háttérben Andyt hallottam kiabálni...- Szívesebben megyek be hozzád minthogy hallgassam ezt a barmot... Nemsokára ott leszek...- mondta Ash és letette. Hátradőltem és gondolkodóba estem... Lassan lecsuktam a szemem és elnyomott az álom...

-Alexx! Jó reggelt!- köszönt egy ismerős hang. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Kint teljesen besötétedett és Ashley az ágyamon ült. Feltápászkodtam és hosszasan megöleltem.

-Új parfüm?- kérdeztem vigyorogva. És lassan elengedtem. A szoba levegőjét betöltötte Ash parfümének édeskés mégis rendkívül férfias illata.

-Jé! Észrevette! Csak a te kedvedért...- mosolyodott el ő is.

-De kis vicces valaki...- dőltem hátra- Andy?

-Őt ne hozd szóba légyszi...- sóhajtott Ashley- Már megint ivott... nem is keveset...

-Segíts felállni!- mondtam és óvatosan felálltam az ágyról. Leszedtem magamról a csöveket meg a zsinórokat aminek következtében kisípoltak a gépek. Aggódtam Andyért hátha valami hülyeséget csinál... Éreztem ahogy a hasamon van valami... odanyúltam és ömlött onnan a vér... Úgy néz ki felszakadtak a varratok... Álltam egy helyben a kezemről pedig csöpögött a vérem... Abban a minutumban egy orvos és két nővér szaladt be a terembe. Amilyen gyorsan csak lehetett visszafektettek az ágyba...

-Uram kérem menjen ki!- sipákolta az egyik nővér. Az orvos a sebemet nézegette... Ordítani tudtam volna a fájdalomtól... A szemeimet összeszorítottam a kezemet pedig ökölbe. Éreztem ahogy óvatosan kihúzzák az ép cérnát a sebből ami szinte égett.

-25 milligramm morfiumot most azonnal! Tűt és cérnát!- kiabálta a doki majd adott egy injekciót a jobb kezembe. Éreztem ahogy a tű átszúrja a szerveimet takaró vékony bőrt újra és újra... Legalább 32 öltéssel varrták össze a mély sebet... Lassacskán csillapodott a fájdalom. Lehunytam a szemem és átadtam magam az álmoknak.....

Sziasztoksziasztok! Bocsi a késésért de nagyon sok volt a dolgom.... Viszont írtam egy verset amit ha akartok elolvashattok.... Aki el szeretné olvasni írjon kommentet és ha összegyűlik minimum 15 hozzászólas fel fogom rakni! Egyébként már meg lett a 4000 megtekintés amit nagyon szépen köszönök nektek! A 3000-es videónak nekiálltunk de még nem tudjuk hova tesszük fel! És még egyszer bocsi a késésért...