*Alexx
pov. *
Ashley
hangja rádöbbentett arra hogy nagyobb szükségem van Andyre mint
gondoltam... Sokkal nagyobb... Nem fogom megszokni Andy hiányát...
Szeretem de ő engem nem... ez van ezt kell elviselni... Ashley
közeledését egy kicsit nehezebben viselem mivel ő a múltam
része. A már lezárt múltam része... Nem értettem miért pont
Ashleyvel kellett leállnom akkor... Világmegváltó gondolkodásom
közepén a telefonom újbóli vad zörgése térített észhez.
Ashley hívott... kicsit sértődötten vettem fel a mobilom.
-Mit
akarsz?- szóltam bele morcos hangon.
-Bocsánatot
kérni... Hülye vagyok...- sóhajtott nagyot Ash. Akaratlanul is
mosolyogni kezdtem rajta mivel a hangján érezni lehetett hogy
eléggé spicces állapotban van- Bocsáss meg... tudod hogy
szeretlek...
-Csak
ezért felhívtál? Komolyan? Ashley te nem vagy normális!- akadtam
ki teljesen... Nem tudtam hogy haragszom-e rá vagy mégsem... nem
voltam biztos abban sem hogy mit is gondolok róla...- Nem vagyok
postás hogy össze-vissza hívogassalak téged és Dorothyt!
Takarodj haza! Nem érdekel miért hívtál de haza fogsz menni!-
kiabáltam vele idegesen. Nem tudtam miért voltam ideges... talán
csak a honvágy, vagy az hogy ő boldog lehetne de nem tesz érte...
Hirtelen komorra vettem a hangulatom és újra belekezdtem a
mondandómba- Ashley... figyelj... nem akarom hogy tovább tartsuk a
kapcsolatot... semmi értelme annak hogy aggódj értem.
-Miért
ne lenne értelme? Mindennek van értelme kislány! Csak meg kell
keresni... Különben is... nem aggódok érted mert tudom hogy ilyen
vad csajszi mint te nem kerülne bajba a történtek után... Bőven
elég volt neked az a zuhanás.- szólt enyhén kijózanodott hangon.
Kezdett hiányozni a „normális” nem részeg hangja...
-Elfelejtetted
a múltam? Elfelejtetted hogy bérgyilkos vagyok és voltam?- nem
számítottam és nem is gondoltam arra hogy Ashleyn kívül más is
hallgat engem...
-Fel
a kezeket és dobja el a mobilt!- kiabált rám a már jól ismert
rendőr....
*Ashley
pov. *
Miután
elértem a szórakozóhelyet nem emlékszem semmire... Az első
emlékem onnantól fogva az az hogy felhívtam Alexxet... Vele
beszélgettem amikor egy teljesen idegen hang kiabálta:
-Fel
a kezeket és dobja el a mobilt!
-Miért
dobnám el?- kérdezett vissza Alexx- Gondolom akkor hallgatózott...
-És
ha igen?- szólt az ismeretlen hang gazdája majd megszakadt a vonal.
Teljesen lesokkoltam... Nem gondoltam arra hogy Alexx bajban lehet...
Hisz ahogy mondta és ahogy tudtam ő bérgyilkos ami azt jelenti
hogy a mostani helyzetből is ki tud valahogy keveredni. Szédelegve
léptem ki az ismeretlen helyről ahová a tegnapi nap folyamán
keveredhettem. Néhány lépés után eszembe jutott hogy hol is
vagyok... Innen néhány utca és a kórház hátsó bejáratánál
vagyok. Hirtelen futásnak eredtem és rohantam a kórház irányába
teljes iramban... Gondolkodás nélkül és fejvesztett tempóval
igyekeztem odaérni Alexxhez futás közben pedig lihegve hívtam fel
Andyt hogy baj van...
-Haver
gyere azonnal a kórházba Alexx bajban van!- lihegtem még mindig
futva.
-Miért?
Mi történt?- hallottam Andy meglepett hangját a vonal másik
végéről.
-Nem
tudom de siess...- vágtam rá és letettem. Befordultam a következő
sarkon és a kórház már célegyenesben volt... Lassítottam a
tempón és határozottan sétáltam Alexx kórterme felé... Amikor
beléptem a rendőr leütve Alexx pedig nyugodtan ült az ágyon...
-Szia
Ash!- köszönt mosolyogva Alexx.
-Mit
csináltál vele?- kérdeztem higgadtan. Ahogy megláttam Alexxet
teljes mértékben megnyugodtam...
-Rosszkor
volt rossz helyen... de el kellene tűnni innen mielőtt még
bejönnének az orvosok...
