28.rész Behind the mask 2

*Alexx pov. *

Lucas és én minden tiltakozásom ellenére nagyon jót beszélgettünk... már amennyire vele lehet...

-Szóval akkor előröl kezdjük?- tette fel a kérdést. Végre... itt kezdetét veszi a tervem. Meglepődötten néztem rá és teljesen átértékeltem mindent magamban. Egyszóval úgy csináltam mint aki komolyan gondolkozik az ajánlaton. Akkor bevillant egy kép... vagyis inkább egy arc. Andy arca... láttam ahogy harcol saját magával. Ahogy harcol a félelmei ellen... Eszembe jutott mi lesz akkor ha a tervem nem sikerül. Ha... ha Lucas rájön hogy mire készülök.

-Igen. Megpróbálhatjuk egy feltétellel!- mondtam és halványan elmosolyodtam- Ha még egyszer Andyvel aludhatok...- mondtam tejesen bizonytalanul. Ő volt az egyetlen dolog amit a szívem kívánt... a szívem ami nem más mint egy sötét űr... Ezt az űrt az érzelmeim eltiprása okozta... Tönkreteszem magam azzal hogy álarc mögé bújok... Az igazi Alexx Crow-t senki sem ismeri... még Andy sem... Ez a lány egy félénk szőke hajú leány, aki fél minden kis csalódástól... fél magától az élttől. De ez a lány meghalt! A szüleimmel halt... Fájdalom járta át az egész lényem. Nem a lelkem és nem is a szívem fájt. Most a lényem fájt... Nem fizikai hanem szellemi fájdalom volt. Kínzó, égető érzés... Amikor tizenévesen szülők nélkül maradsz és magadtól kell boldogulnod... amikor senkid sem marad... akkor érzed ezt amikor valamit elveszítesz ami számodra fontos... De nem létszükséglet. A bőröm percek alatt forró lett és elárasztott az az ismerős melegség... ez volt a remény... hogy lesz jobb is! De csalódást okoztam magamnak... Ha vagyok elég bátor hogy néhány erősebb húzással átmetszem az ütőerem akkor nem lennék itt! Nem lennék itt és senki sem szenvedne...

*Andy pov. *

Nem érzékeltem semmit a külvilágból. Lecsuktam a szemem és hallgattam saját szívem lüktetését és a tücskök** ciripelését. Teljesen nyugodt voltam. Nem tombolt bennem a kínzó érzések sora, nem dübörögtek minden csepp véremben kérdések, nem akartam bátor vagy hős lenni... Nem akartam már semmilyen célt elérni. Nem akartam megmenteni az életem... ez volt a végső feladás... megadtam magam az ellenség láncainak. Vesztesen de emelt fővel távoztam a hadseregem mellől. Betartottam a fő szabályom... „Ha a kapitány veszik vele vesszen az egész flotta!”. Ehhez tartottam magam éveken keresztül. Most hogy már nincs hadsereg, nincs mit irányítani... Ha nincs mit irányítani akkor nincs mivel győzni... Mindennek véget kell vetni. Csak a nem a megfelelő hely és idő volt akkor... most viszont minden stimmel. Életem szerelme is velem fog veszni. Érzem... érzem a halál szagát a levegőben... Az egyik düledező falon volt egy ablak... Jön fel a nap... Ahogy elérte bőröm az első napsugár éreztem hogy teljesen felmelegszem... Nem testileg, hanem lelkileg... az a napsugár a lelkemet melengette... A gyér beszűrődő fény miatt a többiek is mocorogni kezdtek. Elsőként Sammi kelt fel. Lassan de óvatosan felült és körülnézett. Gondolom azt remélte hogy ez csak egy rossz álom... de nem az. Lassacskán a fiúk is ébredeztek. Ők már nem voltak meglepődve azon hogy ez a valóság... Lehet hogy egy másik dimenzióban vagy egy másik életben már átélték ezt ezért nem lepődtek meg... Sammi Jinxx vállára hajtotta a fejét és zokogni kezdett. Teljesen megtört szegény lány... De ahogy elnéztem nem csak ő... Mindenki ugyan ezt érezte csak ők nem mutatták ki. Nem akartak gyengének tűnni... Pedig az erősség megjátszásának már rég lejárt az ideje... Csak ők nem adják fel. Hisznek a holnapban... hisznek a sorsban... hogy valaki odafent még szánt nekik valami jobb sorsot. De egyenlőre nem így van...

*Dorothy pov. *

Amikor felébredtem nehéznek éreztem a szívem... nyomta minden súly amit régen elfelejtettem. Este Eleanorral álmodtam... azzal biztatott hogy nem fogunk meghalni. Azzal hogy Alexx megment minket... De csak akkor ha még nem vérzett el aminek kicsi a valószínűsége.

-Jó reggelt!- köszönt le valaki az emeletről- Remélem kényelmetlenül aludtatok!- mondta jókívánságát Lucas.

-Erre mit kellene mondanunk? Azt hogy „Neked is köszönjük igen!”?- ironizált Jinxx.

-Én a helyedben megválogatnám a szavaim...- hallottunk egy női hangot... Alexx hangját...

-Alexx!- kiáltott fel Andy és abban a percben szabadulni akart...- Ne próbálkozz Andy! Nem szabadulsz!- mondta és ezzel teljesen összetört... látszott rajta a szívbemarkoló érzés... a szorító fájdalom...

-Alexx! Mi történt veled? Miét nem segítesz?- kérdezte halkan lehajtott fejjel Andy. Alexx felénk vette az irányt és Andyhez ment oda. Leguggolt mellé és egy pisztolyt vett elő. Nem töltötte meg hanem odadobta Lucasnak.

-Nem! Nem teszem meg! Vele nem!- állt fel Andy mellől. Andy nem reagált... folytak a könnyei és felhúzta a térdét. Mint egy duzzogó kisgyerek... Vigasztalni akartam egy naiv mozdulattal ami el is érte a térdét. Felém pillantott és egy erőtlen mosolyra húztam a számat. Felnézett teljesen és letörölte a könnycseppjeit. Alexxre nézett és mivel még a közelében állt ezért kitette a lábát. Alexx megindult Lucas felé Andy pedig egy jól irányzott mozdulattal elgáncsolta. Alexx ezt egy nagy puffanással járó eséssel nyugtázta. Felállt Lucas visszadobta neki a fegyvert amit egyből Andyre szegezett. Gonoszan mosolyra húzta a száját majd lassan meghúzta a ravaszt... Vártuk a vér szétfröccsenését és a pisztoly dörrenését. Ehelyett semmi sem történt... szerencsére... Reméltem hogy az utolsó percben segíteni fog de nem így történt... Alexx lassan elindult vissza az emeletre és Lucas utána ment. Hallottam ahogy Alexx és Lucas veszekednek... azon hogy Alexx miért nem ölte meg Andyt...

-Miért nem voltál képes megtenni?- kiabált Lucas.

-Nem akartam megölni! Szeretem őt! És szeretni is fogom!- vágott vissza Alexx. Akkor egy nagy dördüléssel elsült egy pisztoly...

*Alexx pov. *

A magány segített meghallani a saját hangom... az a hang pedig az mondja hogy öljem meg... könnyebb lesz nélküle, nincs már rá szükségem... Ennek a hangnak nincs igaza! Andyre szükségem van életem végéig... sejtettem hogy ez lesz de... de őt nem akartam belekeverni. Lementem és tettem a rossz kislányt Lucas kedvéért... az ő ötlete volt ez az egész... Ő rángatott bele hogy ijesszem meg Andyt... hogy valójában azt akarom hogy féljen tőlem... Ez nem így van...

-Rendben! Megölöm!- vette kezdetét ezzel a mondattal a tervem második része...

-Jól teszed kicsim!- kaptam a választ Lucastól közben pedig odasétáltam az ablakhoz és kibámultam rajt. Ő pedig mögém sétált és átölelte a derekam... Elfogott a félelem és a düh... Legszívesebben megfojtottam volna de nem...

-Lehetne most édes?- suttogta a nyakamba. Beleborzongtam a leheletébe ahogy a meleg levegő elérte forró bőröm. Éreztem ahogy levegőt vesz és kifújja azt. Beleborzongtam minden lélegzetvételbe... Teljesen lefagytam... Nem mertem se megmozdulni se megszólalni. Itt az esély... Itt az idő a tervem végrehajtásához... De ahhoz meg kell várnom Rickyt...

-Ricky mikor jön?- kérdeztem minden bátorságomat összeszedve. Ő is a tervem része...

-Ha akarod szólok neki hogy jöjjön ide.- mondta és megszívta a nyakamon a bőrt... elfogott az undor, de nem tudtam mit csinálni... Hirtelen megcsörrent a telefonja...

-Mi van?! Neked mindig ilyenkor kell zavarnod? Nem érdekel mit csinálsz! Gyere ide! 5 perced van...- mondta és letett. Bizonyára Ricky hívta...- Bocsánat kicsim... Hol is tartottunk?- kérdezte visszatérve a nyakamhoz.

-Most ne...- toltam el magamtól. Undorodok minden érintésétől, lélegzetvételétől... undorodom magától a lényétől...

-Miért? Bár igaz... Jobb lenne ha először kinyírnánk őket.- mondta és elővette a régi kedvenc pisztolyom... ez egy fekete 44-es Magnum revolver volt. Imádtam hogy egy tárral több lövést adhatok le. Hirtelen Ricky futott be lihegve...

-Itt vagyok...- mondta Ricky. Lucas pedig ránézett az órájára- Egy perc késés... egy perc késés Ricky... Egyre rosszabb lesz.- mondta majd a kezembe adta a fegyvert.

-Mehetünk?- kérdeztem halkan. Csak egy esélyem van... nem ronthatom el! Rég lőttem ezzel a pisztollyal de mindig pontosan céloztam. Lassan elindultunk lefelé a lépcsőn... hallottam a fülemben a vérem zubogását. A világ lelassult körülöttem minden. Mire észbe kaptam már lent álltam a nappaliban. Rápillantottam Andyre aki értetlenül bámult engem és a pisztolyt a kezemben. Félve odasétáltam és úgy töltöttem meg a fegyvert hogy az első is durranjon... Andy fejéhez nyomtam a fegyvert és meghúztam a ravaszt...

27.rész Behind the mask

*Alexx pov. *

Az érzés amikor a szíved összetört darabjaival végeznél magaddal…. az érzés egyszerűen belülről marcangol szét. Széttép minden érintés, álmot tör akár egy gondolat is…. Ez a gondolat a menekülés…. az álom…. az álom maga Andy. Amikor mindent feladnál egy cél érdekében…. mikor az élni akarásod elhagy már csak az ösztönök irányítanak. Amikor érzed hogy akár egy mozdulat is halálos lehet…. ez az érzés maga a pokol…. Ledermedsz a lelkedig hatoló fájdalom miatt. És ez mind-mind egy csók miatt…. amiatt a csók miatt éreztem hogy a lelkem meghalt…. újra és újra összetörök minden mozdulattal. Újra és újra széttép a tudat hogy nem lehetek vele. Nem lehetek vele és nem segíthetek neki…. Ez a gondolat elég ahhoz hogy újra és újra meghaljak. De ahhoz is elég hogy újra és újra érezzem a pokol kínjait…. A mardosó lángnyelvek helyett fájdalmat érzek…. Leírhatatlan fájdalmat…. A tűz fénye helyett sötétség. Minden remény és vágy nélkül teljesen egyedül…. ez az én magányom. Nem csak érzem a magányt hanem a rabja is vagyok…. nincs semmi kiút…. az érzés az érzés marad. De ez…. ez nem…. ez a félelmem. Bevallom soha nem tartottam még annyira az egyedülléttől mint most. Mint most amikor tudnék segíteni ha nem tartana sakkban Lucas. Majd egy hang teljesen megfagyasztott…. Egy hang a pokolból….

-Hiányoztál édesem!- mondta Lucas. Egy állmosolyt erőltettem az arcomra a reakciója szerint hiteles volt.

-Ha megint neked dolgozom elengeded őket?- kérdeztem erőtlenül és felültem.

-Igen…. de előtte még teljesítened kell a vizsgafeladatot.- mondta majd maga mellé húzott.

-Mi-mit?- kérdeztem félve. Nem tőle féltem hanem a választól.

-Nem mondom meg kicsim. Majd megtudod…. és még valami….- mondta és gonosz mosolyra húzta a száját- Ezzel a csókkal ugye tudod hogy aláírtad Andy halálos ítéletét….

Ahogy kimondta sírni kezdtem…. nem lehet hogy megöljék! Nem engedhetem! Túl fontos nekem hogy nélküle tudjak élni…. ő a mindenem. Nekem ő a minden és a semmi…. az alfa és az ómega…. a kezdet és a vég.

-Ölj meg engem de őt ne bántsd! Ha kell…. ha kell veled maradok, nem csak…. nem csak mint munkatárs….- ezzel meghoztam életem legnehezebb döntését…. Felajánlottam az életemet Lucasnak….

-Szóval felajánlod saját magad és örökre velem maradsz? Kislány! Ne viccelj! Undorodsz a puszta érintésemtől is…. szeretni képtelen lennél…. de talán ha ő nem élne…. akkor talán belém szeretnél….

-Nem elég hogy veled leszek? Csak hagyd életben! Kérlek!- siránkoztam. A fajdalom még jobban kínzott. Olyan érzés volt mint amikor ki akarják tépni valakinek a szívét…. Szinte elemeimre bont a pusztító fájdalom…. Soha nem gondoltam volna hogy ez lesz az egyetlen kiút…. de akár sikerülhet is….– Rendben…. végezhetsz Andyvel….- suttogtam halkan…. szinte már annyira hogy én sem vettel komolyan- De akkor had tegyem meg én!

-Szóval te szeretnél megszabadulni tőle….- elsimította a hajamat a szemem elől és letörölte a könnycseppeket az arcomról- Rendben! Kérésed számomra parancs Alexx! De ha nem baj én nem leszek ott…. Nem akarom hogy esetleg elbizonytalanodj….

-Köszönöm….-mondtam boldogságot színlelve. Egy gonosz mosolyra húztam a számat hogy még élethűbb legyen…. Eszembe jutott amikor a testvéremmel Gingerrel kellett végeznem…. mert ez volt a parancs…. vagyis ez volt a vizsgám. Akkor amikor nem számított rá egy hirtelen mozdulattal elvágtam a torkát és minden csupa vér lett…. fehér ingben voltam ami néhol vércseppekkel volt tarkítva. Ültem és gondolkoztam…. megjelent Lucas és a fájdalom ellenére ugyan ezt a mosolyt erőltettem magamra….

*Andy pov *

A hangok elhallgattak…. mind a fejemben, mind a szívemben. Alexx fájdalmas sikolyait sem hallottam…. Mindenki csendben ült és a földet kémlelte. Hirtelen Ricky sétált le az emeletről….

-Nektek végetek!- vetette oda és kilépett az ajtón és gondosan bezárta azt. Minden összemosódott és fejemet a falak támasztottam. Fáradt voltam…. Lecsuktam a szemem és néhány perc múlva elaludtam….

-Andy! Ébredj!- hallom Alexx hangját. Kinyitom a szemem és egy napsütötte réten vagyunk. Mintha ez az egész csak egy rossz álom lett volna….

-Alexx!- kiáltottam és futni kezdtem az említett emberhez. Éppen egy fekete lóval játszott….

-Gyere kapj el!- kiáltotta és felpattant a ló hátára. Gyors akartam lenni és utolérni….– Csak nem feladod?

Mondta egyszerűen egy fintorral az arcán. Hirtelen mintha egy rossz álomba kerültem volna. A napot eltakarták a felhők és a fű sivataggá változott. Hirtelen mint amikor a vízbe fekete festéket kevernénk egy rács vagy fal jelent meg kettőnk körül. Lassan megindultam Alexx felé. Ő csak előrántott egy pisztolyt és rám szegezte…. farkasszemet néztem a fegyverrel….

-Hogy teheted ezt?– kezdte meg mondandóját- Akár meg is halhatok…. Te meg csak úgy feladod? -kiabált és elsütötte a fegyvert….

Kinyitottam a szemem és rájöttem hogy minden csak egy rossz álom volt…. Bizonyára a tudat alattim lelkifurdalást érez Alexx helyzete miatt…. lehet... Körbenéztem és még mindig abban a házban voltam. Teljesen sötét volt és a többieket is elnyomta az álom... Egyszerre félsz és reménykedsz... az egyik gondolat üti a másikat. Az egyik reményt ad a másik pedig megöl... az egyik biztat a másik irányít... Minden csendes és sötét. Szörnyű volt volt még néhány percet is aludni... főleg hogy róla álmodtam... Ő egyben magam az élet és maga a pokol... Az ő személyisége teljesen ellentétes az enyémmel... tűz és víz...

*Ashley pov. *

Mióta elindultam folyton Dorothyn járt az eszem... mi lehet vele... és arra is gondoltam hogy, hogyan lehet nekem egy lányom? Sam sosem mondta hogy szült volna valaha is... bár mi tagadást nagyon kevésszer védekeztünk... Most viszont 17 év után kiderült hogy van egy lányom akit Alexának hívnak és Los Angelesben lakik. Lassan megérkeztem a városban. A kopár autópályák után valódi felüdülés beérni a városba. Láttam néhány sztriptíz klubbot a városban... nagy volt a kísértés hogy ne menjek be... de valami más hajtott. Vagy kíváncsiság vagy csak bárminemű érdeklődés a lány iránt. Lassan elértem a megadott címhez. Begurultam a Harleyval a kocsifeljáróra és levettem a sisakom. Amint az említett tárgyat leraktam egy barna lófarokba kötött hajú szemüveges lány lépett ki a kapunk könyvekkel a kezében. Gyorsan felálltam és felé indultam.

-Mondtam hogy nem fog eljönni!- mondta a lány.

-Lehet hogy egy kicsit késni fog... mindent összepakoltál?- mondta egy idősebb női hang...

-Hello! Ashley Purdy vagyok!- mondtam és kezet ráztam a nővel- Alexa?

-Itt vagyok... apa...- mondta komoran. Nem mert rám nézni... pedig nem vagyok ijesztő... annyira.

-Mehetünk?- kérdeztem és elindultam a motoromhoz.

-Muszáj motorral menni?- kérdezte Alexa nyavalyogva. Lepakolta a könyveket a táskákba és felült mögém.

-Tessék ezt vedd fel.- adtam át neki egy fekete bukósisakot- Igen muszáj motorral menni. Ez különben sem csak egy motor!- mondtam durcásan.

-Rendben. Csak félek a motoron való utazástól...- mondta bátortalanul Alexa. Furcsa lesz megszokni a nevét... nem Alexx hanem Alexa.

-Hát akkor a motorimádatot nem örökölted tőlem... nem baj! Majd megszereted!- mondtam és beindítottam a motort- Ha nem akarsz leesni belém kapaszkodhatsz...

-Hogyhogy nincs ilyen fogózkodó?- kérdezte.

-Hát... tudod... mindegy hosszú...- nem akartam neki levezetni ezt az egész gyilkolósdit...

-Hát jó...- mondta és átkarolt. Bizonyára nem akar leesni...- Hová megyünk és miért pont motorral?- kezdett bele újból...

-New Yorkba megyünk és azért motorral mert szeretek a magam ura lenni és erre a célra tökéletes.

-Muszáj azonnal indulni?- kérdezte. Nem nagyon akartam menni hiszen rengeteg koncertünk volt itt régen. Mindig is imádtam ezt a várost... az angyalok városát...

-Nem muszáj... én sem szívesen megyek el innen egy alapos városnézés előtt.- mondtam és leállítottam a motoromat- Na van kedved fagyizni?- kérdeztem és levettem a bukósisakom.

-Hát persze! De ha nem gond nem hívlak apának...- mondta Alexa és lehajtotta a fejét. Úgy csinál mintha elvárnám hogy „apának” szólítson...

-Rendben akkor indulás! Nem gond... hívj nyugodtan Ashnek vagy Ashleynek.- mondtam és megvillantottam azt a szívdöglesztő mosolyom.

-Oké Ash! Én ismerem a legjobb fagyizót!- mondta és szapora léptekkel megindultunk egy nagyobbféle tér felé. Szerencse hogy nyár van és hogy tökéletes az időjárás. Miközben New Yorkban hűvösebb és nyálkás idő van... Miután vettünk egy-egy fagyit mindkettőnknek már eléggé sötét volt. Nem akartam sötétben vezetni ezért kivettünk egy kétágyas szobát az egyik közeli motelben...

*másnap reggel *

-Jóó reggeelt!- hallottam Alexa hangját- Kelj fel álomszuszék sosem érünk New Yorkba!- mondta és ugrálni kezdett az ágyon. Alexa teljesen Dorothy kettő... van egy olyan megérzésem hogy nagyon jóban lesznek...

-Jó rendben kelek már...- mondtam és felültem- Nem tudod hol lehet a legjobban csajozni a városban?- kérdeztem. Hiába is ami kell az kell... Főleg úgy hogy két napig motoroztam... végigmentem fél Amerikán. Ehhez képest egy kis szex nagy kérés lenne?

-Ne már hogy most is csajozni akarsz? Ne csináld már! Most már annyira nem lehet levenni a nőket a lábukról az OUTLAW felirattal...- mondta. Meglepődtem hogy bármit is tud rólam...- Mielőtt még megkérdeznéd... akinek egy híresség az apja az eleve hogy utánanéz az illetőnek... És bírom is a zenéteket... Anyával nagyon sokat énekeltük a számaitokat...- a mondat végénél egy könnycsepp csillant meg a szemében- Annyira hiányzik Anyu!- mondta és zokogva ölelt át. Gondolkodás nélkül visszaöleltem hiszen ha nem is régóta tudom de akkor is a lányom...

-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj...- nyugtattam és lassacskán meg is nyugodott. A szemét azt tőlem örökölte... ugyan az a barna árnyalat... A szemén kívül nem vettem észre semmi mást ami átragadt volna rá belőlem.

-Na akkor mehetünk?- kérdezte a könnyeit törölgetve.

-Ne... még ne menjünk...- kezdtem nyavalyogni- Los Angelesben vannak Amerika legjobb női! És pont Ashley Purdy fogja itt hagyni őket!- mondtam. Erre mind a ketten nevetésben törtünk ki. Jobban kijövünk egymással mint gondoltam...- Ha utánam néztél akkor gondolom tudod mi a kedvenc időtöltésem a motorozás után...- jelentettem ki és egy perverz mosolyt villantottam az ajtó felé.

-Igen... tudom...- kaptam a választ Alexától- Azt is tudom mivel foglalkoztál a banda előtt... hát nem csodálom azok után a csajozási mániát... És különben is! Ahhoz hogy itt felszedj valakit ahhoz kevés lesz a hasad...- oktatott ki kedves gyermekem...

-Mondhatom szép... a saját lányom oktat ki csajozás terén... Pont engem... aki arról híres hogy sosem volt állandó barátnője két napnál tovább!- jelentettem ki enyhe sértődöttséget színlelve.

-Még Anya sem?- kérdezte elszontyolodva Alexa.

-Sam más volt... szerettem és fontos volt nekem... de úgy döntött hogy elhagy. Hónapokig nem hallottam róla majd kaptam egy levelet ami szerint jól van és ne keressem. Akkor feladtam és új életet kezdtem. A We Stich These Wounds-nál újra egymásra találtunk és megint előröl kezdődött minden...- hogy mondjam el neki kíméletesen hogy az Anyját én öltem meg és most a testvérével járok? Ezt a kérdést latolgatva magamban felálltam és nekiálltam öltözködni- Kezdj el öltözködni! Nemsokára kész leszek én is és akkor már indulhatunk is vissza New Yorkba!....

Köszönöm!

Hát sziasztoksziasztok!

Meglett a 2000 megtekintés!! Köszönöm nektek a kitartást és az oldal iránti érdeklődést! Imádlak titeket!! Most pedig az ígért kérdezz-felek /megpróbálom a kérdező nevével együtt/:

1.Varga Vanessa kérdése

Mi a kedvenc filmed?

A főfőfő kedvencem a Legion of Black /természetesen/ de nagyon szeretem a horrorfilmeket azok közül a Hellraiser

2. Biersack Rosalya kérdése

Milyen együtteseket vagy énekeseket hallgatsz?

Nagyon sok mindent de főleg BLACK VEIL BRIDEST <3

de van a zenei listámon még: Asking Alexandria, Avion Roe, Be'lakor, Blood on the Dance Floor, Bring me the Horizon, Crown the Empire, DIAMANTE, Fall out Boy, Falling in Reverse, Fit for Rivals, Follow my Lead, Forever in Combat, Guns N' Roses, Halestorm, Halocene, Her Bright Skies, Icon for Hire, Kerbera, Live Like Glass, Lovex, Marilyn Manson, Memphis May Fire, Motionless in White, New Year's Day, Metalica, Midnight Realm, Pierce the Veil, Reaper, Satariel, Saturnus, SayWeCanFly, Sleeping with Sirens, Slipknot, Snow White's Posion Bite, Stitched up Heart, Suicide Silence, The Dirty Youth, The Nearly Deads, The Real Shympony, White Fire Alarm, Wynardtage

Nagyon sok zenét hallgatok mint látjátok :D

3.Sári Chanel kérdése

Ha Andy ott feküdne az ágyadon mi lenne a reakciód?

Fúúúúú :) szerintem szívrohamot kapnék vagy elájulnék a másik verzió nagyon Grrrrr....

4.Panni Tamás kérdése

Honnan jött az ötlet az oldalhoz meg a történethez?

Egyik éven /nem tudom mikor pontosan/ olvastam egy blogot ugyan ezzel a címmel. Mivel annak a blognak csak az első négy része volt meg ezért úgy döntöttem elkezdem továbbírni. Volt ötlet és volt kitartás. Néhány ember javasolta hogy fb-s csoport helyett csináljak egy blogot és hát most itt vagyok :D

5.Vanessa Varga kérdése

Ha találkoznál Ash-el mit csinálnál? Grrr...

Az Grrr... lenne :D mint ahogy ismertek

6.Anna Brezniczky kérdése

Mikor és hogyan ismerted meg a BVB zenéjét?

Nagyban Youtube-oztam /akkoriban nagyon Marilyn Manson fan voltam tehát 2009-2010-2011/ és véletlenül rákattintottam a Sex & Hollywoodra a The Dope Show helyett. Először úgy voltam vele hogy jó meg minden de nem az én ízlésem... Aztán jött a többi szám és durván kellett egy fél év mire rájöttem hogy imádom őket :)

7.Catlyn Biersack kérdése

Ha Andy egy koncerten felhívna a színpadra, hogy énekelj vele, hogy reagálnál?

Teljesen ledöbbennék... és ha még nem ájultam el vagy nem kaptam szívrohamot felmennék és énekelnék. De van egy olyan érzésem hogy ha haza kellene mennem a fiúkat is magammal vinném véletlenül... tehát ha eltűnnének rejtélyes módon nálam ne keressétek őket :D

8.Catlyn Biersack kérdése

Ahogy nálunk is és gondolom nálatok es másoknál is vannak akik utálják a BVB-t És nyomtatást nem tűrő dolgokat mondanak róluk... Hogy reagálnál akkor amikor ugyan ilyen "kedvesen" beszélnének róluk és a srácok beállítanának hogy "Bocsi, mit mondtál? "

1.Nálunk senki nem meri piszkálni a BVB-t /persze néhányan mégis/ aki piszkálja az meg inkább az Armyt. Mivel a suliban hárman vagyunk :D A Niki és a Kitti pedig méghozzá uncsitesóm is :D

2.Na ott helyben halnék meg...

9.Balog Cinti kérdése

Ha kiderülne Andyről hogy meleg akkor is szeretnéd?

1.reakció: Cinti te nem vagy normális...

2.Andy mindenhogy tökéletes *-*

10.Cinti Balog kérdése

Ha nyernél /ingyen/ koncertjegyet egy Justin Bieber vagy One Direction koncertre és kapnál érte 1000000 forintot melyikre mennél el és miért?

1.Nem fogok nyerni...

2.A cilág összes pénzéért sem mennék el...

3.Egyiket sem szeretem sőt... kifejezetten utálom...

26.rész Die hard

*Dorothy pov. *

Az a csend teljesen felemészti az embert... érezni lehetett ahogy félelem és izgalom kering a levegőben. 

Andy teljesen összetörve és megtörve meredt a sötét faajtóra. Vajon min gondolkozhat? Kicsit közelebb húzódtam hozzá. Fáztam. Odadőltem az oldalához. Nem lökött el hanem a fejét az enyémnek támasztotta. Még mindig csend van... a jelen és a rémálom teljesen összeolvadt. A jelenben vagyunk ami először csak egy rossz álomnak tűnt. De nem az... Nyugalom ült ki mindenkinek az arcára. Lecsuktam a szemem és próbáltam felébredni... felébredni arra ahogy Ashley átkarol és mellettem szuszog. Mellette minden más volt... erős próbál lenni de... de már ő sem bírja sokáig. A napjaink meg vannak számlálva...

 -Our days are numbered in a world of fools, we feel the hunger and follow no one's rules...- dúdoltam és motyogtam a szöveget. -Everybody wants eternal life, nobody can seem to get it right...-folytatta Andy.Felnéztem rá és egy bizonytalan mosolyt erőltettem az arcomra.

-Minden rendben lesz ne féljetek!- mondta halkan Sammi- Valaki értük fog jönni és kiszabadulunk innen...

-Abban ne reménykedj!- mondta erősen Ricky- Innen nincs menekvés!- folytatta és nevetni kezdett- Ti tényleg azt hiszitek hogy ez egy tündérmese? Hogy majd értetek jön egy hős aki megment? Nem! Aki a ti hősötök lenne az lassan belehal a sérüléseibe! Lassan elvérzik... aminek már ideje.- mondta egyre halkuló hangnemmel és hozzánk hajolt.

-Ricky! Hozd Alexxet!- adta ki a parancsot Lucas- Nem akarom hogy meghaljon. Egy halott ember nem fog nekem dolgozni...

Ricky a mondta végére már az ajtó előtt állt és benyitott. Néhány perc múlva az ölében egy lányt hozott ki... Alexxet! A kezeiről csepegett a vére. Látszottak a párhuzamos vágások a kezén. Fel pillantottam és Ashleyre gondoltam... Arra hogy hol lehet és hogy biztonságban van-e és arra hogy majd ő megment minket.

-Andy! Légy erős!- mondta CC. Andy a földet kémlelte és folytak a könnyei. Látni hogy Alexx vérzik és az a tudat hogy meg akarta magát ölni... ez a tudat valóban elviselhetetlen...

*Andy pov. *

A lelkemben mardosó fájdalmat éreztem amikor Ricky kilépett a szobából és a vérző Alexxel a kezében az emelet felé sétált. Ha ő meghal... én követni fogom. Tudtam hogy most minden bátorságomat össze kell szednem... de nem ment. Féltem... nem a haláltól mert arra már rég felkészültem. Sokkal inkább annak a lánynak az elvesztésétől akit szeretek és szeretni is fogok...

-Andy! Légy erős!- mondta CC halkan. Lehajtottam a fejem és folyni kezdtek a könnyeim... Minden bánatom kiadtam... nem rejtegettem az érzéseim. Megtörtem... úgy mint még soha. Amikor láttam hogy Alexx vérzik és már alig van benne élet akkor a szívem egyszerűen felrobbant... felrobbant a szomorúságtól és a tehetetlenségtől. Hirtelen egy éles sikoly rázta meg a házat...

-Mi volt ez?- kérdezte halkan Dorothy.

-Alexx...- suttogtam. Akkor és ott tenni akartam... tenni akartam érte, a csapatér és az életért. Úgy éreztem hogy a lelkem egy bizonyos darabja meghalt. Most viszont mint egy főnix a hamvaiból újraéledt. Nem tért vissza semmi más csak a remény... az a remény hogy még lehet jobb. Felhős napok után még sütni fog a nap. Nem csak sütni... ragyogni fog! Bíztam a megmenekülésben és abban hogy ezután boldog leszek... boldog leszek Alexx mellett...

*Alexx pov. *

Elgyengültem és véreztem... véreztem nem csak testileg hanem lelkileg is. Annyit még nehezen de felfogtam hogy valaki az ölébe vesz és vinni kezd... éreztem azt az illatot a levegőben... Andy sprayét éreztem. Az az enyhe mentolos cigi szaggal keveredve. Hiányzott ez az illat... meg akartam nézni hogy él-e de nem volt erőm kinyitni a szemem. Kinyitni és harcolni... nem volt már miért küzdeni... mindennek vége.

-Szervusz Alexx! Régen láttalak!- mondta valaki és egy puha valamire huppantam- Naaa! Kislány! Nyisd ki szépen a szemed!- kérlelt az a valaki... valaki aki biztos hogy Lucas...

-Nem... hagyj elvérezni...- suttogtam. Bár az én részemről kiabáltam. Hirtelen egy éles valamit végighúzott erőből Lucas a hasamon. Éreztem ahogy lefolyik a vérem és ezt az akcióját egy sikollyal jutalmaztam.

-Nyisd-ki-a-szemed!- tagolta sziszegve a mondatot. Eleget tettem kérésének és fekete kontaktlencsés szememmel rá meredtem. Mosolyra húzta sebhelyes száját és felém hajolt. Megcsókolt... nem tudtam ellenkezni... még mindig nem volt erőm. Undorodtam minden porcikájától de tűrtem... mi mást csinálhattam volna? Az erőm elhagyott még jobban... hirtelen elengedett és kimen a szobából. Percek múlva kötszerrel és gyógyszerekkel tért vissza.

-Gyere! Segítek!- mondta és elkezdte a fáslival körbetekerni a kezem. Furcsálltam hogy bármennyire is törődik velem... és eszembe jutott a tökéletes terv ezért hagytam magam. Amikor végzett a kezem bekötésével bármennyire is undorodtam tőle, bármennyire is utáltam de a tervem része ként megcsókoltam... Fájt hogy csak ez a megoldás van de nem tudtam mást tenni... Nem engedett el hanem a hátamra döntött. Hagytam magam... az agyam azt diktálta „Hagyd abba!, Nem ér ez ennyit!, Add fel!” a szívem viszont azt hogy „Tedd meg Andyért! Harcolj saját magadért! Ne add fel!”. Tűz és víz... Átjárt egy bizonyos érzés... az az érzés amikor az összetört szíved darabjaival végeznél magaddal. Amikor teljesen összetörsz... amikor a szívednek már egy ép darabja sincsen...

Sziasztoksziasztok!

Néhány barátommal /testvéreimmel/ úgy döntöttünk hogyha meg lesz a 2000 megtekintés kérdezz-felelek-et csinálok. Ehhez a poszthoz kommenteljétek a kérdéseket légy szíves és a 2000. megtekintésnél minden kérdésre válaszolni fogok BÁRMIVEL kapcsolatban.

További jó olvasást!

25.rész Forever trapped 2

*Alexx pov. *

Az ahogy megtudtam hogy Andy is itt van, teljesen lesokkolt... arra gondoltam hogy meg-e lehetne szökni úgy hogy őket is magammal vigyem. Erre a kérdésre csak úgy tudnék választ adni magamnak ha először túljutnék az üvegen. Andyre gondoltam... arra hogy mit élhet át. Nekem is lelki terror Lucas viselkedése, nem hogy neki. Bármennyire próbál erősnek és megrendíthetetlennek tűnni átlátok rajta. Látom hogy neki is vannak határai, szűk határai. Amelyeket nem mer és nem tud átlépni. Ezeket a határokat egy bizonyos fokig én állítottam fel. Mind neki mind saját magamnak. Bár ezek nálam inkább gátlásban és félelemben nyilvánulnak meg. Túl sokszor omlottam össze mind testileg és mind lelkileg... túl sok bizalmatlansággal és gyűlölettel találkoztam bárhova is mentem. Sok volt nekem. Nemsokára 20 éves leszek... eszembe jutottak a fájadlmas emlékeim. Az a fájdalom amit akkor éreztem amikor először váltam meg Andytől, amikor Lucas megölte a szüleim, amikor a saját testvéremet kellett megölnöm, amikor tekjesen egyedül maradtam. A rossz emlékek mellett számos jó is eszembe jutott. Az amikor megismertem ennek az öt csodálatos embernek a dalait. Akkoriban teljesen padlón voltam és többször próbáltam öngyilkos lenni. Ők visztont kirángattak a depresszióból és a mentális egészségemet is visszanyertem. Bár nem voltam bolond de volt némi baj. Testképzavar, depresszió és még mások is. Mind-mind piszichés apalon. Ők viszont mindent megváltoztattak! Visszaadták az életkedvem és rengeteg csodás embert ismertem meg. Amikor bekerültem az Armyba teljesen idegen volt minden. Aztán lassan megismertem őket és ők lettek a családom. Senki nem tudja de a mai napig velem vannak. Aztán jött a Legion of Balck... bekerültem a forgatásra és főszerepet kaptam... majd megismertem Andyt. Ez az egy amit nem bántam meg... minden mást... minden mást igen. Főleg azt hogy segítettem nekik és megöltem a családom számos tagját... Emiatt újra depressziós lettem... a fájdalom és más kavargó érzés újra és újra elöntött amikor rájuk gondoltam. Újra és újra lelkifurdalás fogott el amikor eszembe jutott a 25 tökéletes testvérem. Ők 25-en a világot jelentették. Őket nem bántottam. Én nem. Velük Andy végzett. Akkor és ott nem tehettem semmit. Eldöntöttem hogy bérgyilkos leszek és bosszút állok. Tanultam és kiképeztek. Már majdnem célba értem de újra beleszerettem Andybe...

*Andy pov. *

Lassan értünk el egy sötét házhoz. A sötét házhoz ahonnan nincs menekvés. Talán Alexx is itt van... érzem a jelenlétét. Tudom hogy itt van... itt van és szenved. Miattam... Ha én nem erősködöm hogy velem legyen nem lennénk itt. Ha vele bármi történik én leszek a hibás... gondolatomból egy sikoly riasztott fel.

-Mi volt ez?- kérdezte Lucas Rickyt.

-Nem tudom...- mondta gyorsan megálltak az autóval és bevittek minket. A ház nagyon lelakott és poros volt. Sehol semmi szín vagy bútor. Teljesen üres minden. A falakon grafitik sora.

-Üdvözöllek titeket az új lakhelyeteken! Ugye tudjátok hogy innen nincs menekvés!- mondta Lucas és nevetni kezett.

-Dögölj meg!- sziszegte Jinxx.

-Ó tényleg? Tudod olyan dolog van nálam ami nektek is fontos...- és megint nevetett. Hangját egy újabb sikoltás követte majd Ricky elindult a hanghoz. Belépett egy sötét szobába, majd amikor villanyt kapcsolt üveges csillogást lehetett látni... Nem láttam ki van bent de biztos voltam benne hogy Alexx az...

*Alexx pov. *

Megpróbáltam átjutni az üvegen újra és újra... amikor nem sikerült égető fájdalmat éreztem és teljesen elgyengültem. Megpróbáltam kiszedni a lábamból a nemrég sérüléseket okozó szilánkokat. Néhány nagyobb darab miatt sikítottam fájdalmamban. Éreztem újra a vérem édeskés szagát... erőtlenül ültem a földön és gondolkodtam a menekülésen. Egyszer csak Ricky nyitott be újra...

-Kislány! Hagyd már abba! Még a végén megijednek a vendégek...- mondta és gonosz vigyorra húzta a száját.

-Milyen vendégek? Miért nem segítesz? Mit tettem hogy ezt érdemlem?- fakadtam ki és megrohamoztam a kéréseimmel.

-Itt vannak a kedves kis barátaid... adj egy okot hogy miért segítsek! Mindig elutasítottál! Sohasem szerettél... pedig én mindent megtettem érzed!- mondta és bevágta az ajtót. Egy világ omlott össze bennem... egy világ aminek az alapja Ricky és Andy volt... Ricky volt az aki bevezetett az alvilágba. Andy pedig... ő pedig aki kihúzott onnan. Segíteni próbáltak de magammal rántottam őket a mélybe. Ha akkor megteszem... ha akkor néhány szemmel több gyógyszert veszek be... ha akkor van bátorságom... nem lennének itt. Nem kellene szenvedniük... még mindig híresek lehetnének. Gondolataim miatt folyni kezdtek a könnyeim... feladtam. Nem bírtam tovább erős maradni és nem bírtam tovább harcolni. Megfogtam egy üvegszilánkot és hossza sebeket ejtettem a kezemen és a lábamon. Vérző sebbekkel és összetört szívvel vártam a halált... sosem volt bátorságom megtenni, most viszont itt az idő... miközben vártam a vég perceit Andyre gondoltam... arra hogy mennyire hiányzik és hogy milyen sokat jelent nekem. Éreztem hogy percről percre gyengébb leszek... éreztem ahogy minden erőm elhagy... hiába volt sötét teljesen elvesztem...

*Dorothy pov. *

Mindenki teljesen csendben volt. Semmi nesz... szinte már idegesített de nem mertem megszólalni... Sammi Jinxx vállára hajtotta a fejét és nyugodtan szuszogott. Senkin nem látszott egy csepp félelem sem. Hallottam hogy beszélnek... de nem értettem mit. Minden hang teljesen el volt mosódva. Teljes mértékben a gondolataimba voltam mélyedve. Mindegyik tárgya ugyan az... Ashley. Hol lehet? Miért ment el? Miért nem segít? Ezekre a kérdésekre nincs ésszerű magyarázatom... Újra beszélnek és mi pedig kiszállunk. A világ teljesen idegen. Minta egy idegen dimenzióból kerültem volna ide... Minden annyira furcsa. Egy sötét és kopár helyen vagyunk. Olyasmi ház előtt mint ami a klasszikus horrorfilmekben szokott lenni, amiket teljes mértékben utálok... Nagy, sötét és lelakott ház volt ez. Persze a magam módján szép. Volt benne valami magával ragadó... hiába a nagy sötét düledező falak, hiába a hiányos cserepek de mégis szép volt. Elbámultam a házat és észre sem vettem amikor beértünk... Minden sötét. Sehol egy bútor vagy egy kép. Mindenkit megkötöztek és leültettek a földre. Folytatódott a néma csend... az a síron túli csend... 

Sziasztok! A 25.résszel hivatalosan is elértük a történet felét ami azt jelenti hogy összesen 50 rész lesz. Jó olvasást!

24.rész Forever trapped

*Alexx pov. *

Nem éreztem többé semmi, és összecsuklottam. Tudtam hogy valaki megragad és vonszolni kezd. Ennyire emlékszem…..

*Andy pov. *

Miután Ashleyvel visszamentünk a házba felmentem a szobámba és inni kezdtem. Valamivel ki kellett töltenem a szívemben lévő űrt….. az űrt ami azóta tátong mióta Alexx elment. Egy üveg vodka vagy whisky volt ilyenkor a legjobb barátom. Most viszont kellett valami más is….. kellett valami ami egy jó ideig kiüt. Ami akár az életembe is kerülhet, valami amitől érzem hogy élek. Gyógyszer. Szép halál lenne a gyógyszer-alkohol combó. Ezért most egy üveg vodkát és egy doboz altatót vettem magamhoz. Mondanom sem kell néhány perc után kidőltem…..

*Dorothy pov. *

Juliet és én elindultunk néhány szendviccsel a kezünkben. Hirtelen egy nagy fekete autó hajtott be a területre. Kiugrott belőle négy srác. Alexxet Ricky tartotta fogva. Az egyik fekete ruhás egy kendőt nyomott Alexx szájához és hirtelen elájult. Juliet teljesen lesokkolt….. hogy Ricky Alexx ellen van ezt még én sem gondoltam volna….. ahogy senki más sem.

-Juliet! Most mit tegyünk?- kérdeztem aggódva. Akkor egy kis csapat Alexx elrablói közül felénk indult.

-Futás!- mondta Juliet és a ház felé indult. Teljesen lesokkoltam és a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem. Akkor hallottam felbőgni Ash motorjának a hangját. Valamerre elment. Hirtelen nem érdekel. Ahogy a motor hangja felé néztem valaki megragadott. Megijedtem.... nem jutott más az eszembe kiabálni és kapálózni kezdtem. Akkor egy kendőt szorítottak a számhoz és elájultam....

*Andy pov. *

Az alkohol és a gyógyszerek kábító hatása alól kiabálások és sikolyok sora ébresztett. Felültem és fogtam a fejem ami nagyon fájt.... Néhány perc alvás és már ez van. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy valaki elkapja Dorothyt és valamit a szája elé fog. Akkor és ott abbamaradtak a sikolyok.... Dorothyt behurcolták a fekete autóba.... Indultam volna le segíteni kiszabadítani, kinyitottam az ajtót és a pisztolyomat magamhoz vettem. Ki tudja? Lehet hogy szükség lesz rá. Sőt ez biztos. Juliet fel-alá járkált a fiúk pedig nyugtalanul ültek a kanapén. Valaki hiányzott.... Ashley.

-.... és mivel itt van vagyis volt, ezért erről Andy nem szerezhet tudomást. Ebbe biztos hogy annak a Lucasnak a keze van!- mondta és összecsuklott.

-Miről nem szerezhetek tudomást?- kérdeztem kíváncsian.

-Semmi Andy.... semmi.- mondta Jinxx nyugtalanul.

-Alexx visszajött?- kérdeztem reménykedve. Amire mindenkitől egy fejrázás lett a válasz. Akkor és ott erősen dörömbölni kezdtek az ajtóm....

-Most mit csináljunk?- pánikolt Juliet.

-Juliet ne nyavalyogj!- kiáltott rá CC- Majd elintézzük valahogy....

-De hát elvitték Dorothyt és Alexxet....- hirtelen a szájára tette a kezét én pedig százszázalékosan lefagytam.

-Itt volt Alexx?- kezdtem suttogva- És nekem nem szóltatok? Majdnem belebolondultam a hiányába! Most már mindegy.... már nem érzek iránta semmit!- kiabáltam- Köszönhető nektek!

-Andy! Mivel lett volna jobb ha tudod? Csak jobban kínzott volna a tudat hogy nem lehetsz vele!- mondta Jake. Amilyen gyorsan csak lehetett elővettem a pisztolyom, mivel valaki nagyon be akart jönni az ajtón. Hosszasan dörömböltek mire az egyiknek sikerült berúgnia az ajtót. Legalább tíz fekete ruhás ember jött be mi pedig tüzet nyitottunk rájuk. Ella, Juliet és Sammi pánikolva kiáltozott mögöttünk. Túléltünk már néhány húzós helyzetet de ilyesmit nem... Aztán bekövetkezett amitől féltünk... elfogyott a töltény rajtuk pedig golyóálló mellény volt, emiatt egy golyó sem talált a mellkasukon. Bár kettőt így is sikerült fejbe lőni...

-Fel a kezeket!- kiáltotta az egyik. Nem ellenkeztünk... nem tudtunk. Hiába vagyunk gyilkosok, hiába volt a kiképzés... a túlerővel nem tudunk harcolni. Akkor és ott feladtuk... nem láttam a fiúkon a küzdeni akarást. Láttam rajtuk a fájdalmat. Alexxre gondoltam... arra hogy ő mennyit szenvedhetett amikor meghozta a döntését, amikor fontosabbnak tartotta az én életem mint a sajátját... Legvadabb álmaimban sem gondoltam hogy valaha bárki is le fog minket győzni az élet és az élni akarás versenyében. Eddig több százan maradtak alul a versenyben... most pedig rajtunk volt a sor... Becsuktam a szemem hogy még egyszer utoljára felidézhessem Alexx arcát. Éreztem egy forró könnycseppet lefolyni az arcomon. Nem túl férfias de sokáig tartottam magamban, sokáig nyomtam el ezt az ösztönt. Éreztem a szívemben a fájdalmat. Remegtem... Kinyitottam a ránéztem Jinxxre, mivel ő térdelt mellettem. Láttam hogy Sammivel egymást nézik. Félnek... akárcsak én. Utoljára akkor féltem ennyire amikor először állt fent Alexx elvesztésének esélye. Talán még akkor sem éreztem ilyent... jobban átgondolva csak most tudatosult bennem az a tény hogy mit csinál Alexx ha kiszabadul. Ha sikerül neki... soha nem voltam hívő, gyerekkoromban is ateista voltam. Most viszont felnéztem és imádkoztam. Imádkoztam hogy ő túlélje... hogy megmeneküljön... hogy soha többé ne szenvedjen...

-Felállni!- kiabálta az egyik támadónk és kést szorított a nyakamhoz. Lassan felálltam.

-Jacknife! Hozd őket!- lépett be még egy ember.

-Rendben Lucas! Mi lesz ha nem férnek be a kocsiba?- kérdezett vissza asszem Jacknife.

-Lőjétek le akkor az egyik csajt.- mutatott Juliet, Ella és Sammi felé- A barna hajú nem is olyan rossz, de ez a kis szőke sem.- mutatott először Ella felé majd Sammi felé.

-Indulás!- lökött meg hátulról a srác... gondolkodóba estem. Ha Ella és Sammi életben marad... akkor Juliet fog meghalni! Hirtelen mérhetetlen dühöt éreztem és valami késztetett arra hogy megvédjem. Lehet hogy még valahol mélyen érzek iránta valamit... végül is ez nem kizárt... akkor megfordultam kiütöttem Jacknife kezéből a kést és földre vittem. Észrevettem hogy Ricky jön felém.

-Ricky! Alexx hol van?- kérdeztem.

-Ugyan Andy! Soha többé nem fogod őt látni! Ez nem egy mese ahol te játszhatod a szőke herceget. Ez a tündérmese vérrel lesz megírva...- mondta. Nem fogtam fel hirtelen mit is akar ez jelenteni.

-Andy! Ricky elárulta Alexxet! Ő vezette a nyomára Lucas!- majd egy sikoly Juliet felől.

-Öljétek meg! Túl nagy a szája!- mondta Ricky és már el is dördült a lövés. Meghalt. Egy világ összeomlott. Összeomlott bennem. Újra egyedül vagyok. Ő ottvolt nekem amikor más nem. Juliet volt az aki először és igazán, teljes szívből szeretett. Én pedig csak úgy eldobtam mindezt. Mindezt egy olyan lányért aki elhagyott. Elhagyott azért mert azt akarja hogy éljek. Éljek a semmiért... Mivel Julietet éppen hogy kihozták a házból és a fal mellett lőtték le a környéken minden csupa vér lett. Ricky előttem állt. Mérhetetlen vágyat éreztem arra hogy megfojtsam. De nem... türtöztettem magam, megtettem Alexxért. Ha még él... Nem Biersack! Nem gondolhatsz ilyenre! Alexx él és biztos valahol éppen egy doboz Monstert iszogat... Alexx már csak ilyen... erre a gondolatomra enyhén mosolyra húztam a számat.

-Ricky! Öreg haver!- hallottam egy férfi hangját.

-Hello Lucas!- köszönt Ricky és kezet fogott a férfival.

-Ez lenne a híres kis Andy?- kérdezte megvető hangon Lucas.

-Aha. Alexx rá cserélte le Jacknife-ot.- mondta Ricky és vállat vont.

-Tegyétek be őket a kocsiba!- adták ki az utasítást. Talán elvisznek Alexxhoz... talán... Lehajtottam a fejem és az autó felé vettem az irányt. A fiúkat is hozták... együtt ültünk be a hátsó részbe. A fekete ruhás emberek nem szálltak be. Lucas és Ricky előre ültek. Akaratlanul is megkérdeztem:

-Alexx hol van?- nem jött válasz csak egy éles nevetés Lucas felől.

-Hogy Alexxel mi van? Nem hinném hogy túlságosan örül a viszontlátásodnak. Miattad van ott ahol van.

-Mit csináltál vele?- kérdeztem sziszegő hangon...

*Alexx pov. *

Amikor felébredtem a kábításból, ami nagyjából két-három óráig tartott, felültem. A szobában vagy nem tudom hol nagyon sötét volt. Sehol egy ablak, de az ajtót sem láttam. Felálltam szépen lassan. Lépetm egyet és égető fájdalmat éreztem a talpamban. Adakaptam és éreztem a saját vérem szagát... üvegszilánkok... Ismertem ez a fajta módszert, hiszen én magam is használtam. A lényeg az hogy egy sötét helységben szét kell szórni üvegszilánkokat viszont néhány foltot ki kell hagyni. Vagy megtalálod az üres foltokat vagy elvérzel... Leültem és a sötét ellenére elkezdtem kiszedni a szilánkokat a talpamból. Amikor végeztem leszabtam egy darabot a pólómból és bekötöttem vele a sértett felületet. Talán fal volt mögöttem... talán valami más. Akkor és ott nem érdekelt. Hátradőltem és aludni próbáltam. Hirtelen ajtónyílásra lettem figyelmes.

-Jó reggelt kicsim!- szólalt meg egy hűvös hang. Ismertem ezt a hangot- Látom megpróbáltál menni...- hirtelen vakító fény villant fel. Kinyitottam a szemem és Ricky öntelt arcával találtam szemben magam.

-Ricky... én bíztam benned te meg elárultál!- kezdtem halkan és egyre emeltem fel a hangerőm.

-Ugyan Alexx! Te sem gondoltad komolyan hogy veled vagyok! Tudtad hogy még most is Lucasnak dolgozom!- mondta és megfordult- Most viszont mennem kell édesem. A drága kis szerelmed is valahol itt van...

23.rész Never give up

*Alexx pov. *

Amikor kinéztem a fa mögül, néhány perccel később akkor láttam hogy Andy rohan felénk. Amilyen gyorsan csak lehetett futni kezdtem Rickyvel be az erdőbe.

-Andy! Mi van veled haver? Miért mész ilyenkor az erdőbe?- rohant ki a házból Ash....

*Andy pov. *

Kimentem az erkélyre cigizni amikor egy lányt pillantottam meg, akkor biztos lettem abban hogy Alexx az. Azonnal rohanni kezdtem. Néhány pillanaton belül pedig leértem a fiúkhoz.

-Hé! Hova mész haver?- kiáltott Ash. Válaszra sem méltatva rohantam ki a házból. A lány, vagy Alexx, nem volt ott amikor leértem.

-Andy! Mi van veled haver? Miért mész ilyenkor az erdőbe?- loholt Ashley a nyomomban.

-Láttam őt! Itt volt! Tudom hogy itt volt! Alexx gyere elő!- mondtam és kiabálni kezdtem Alexxnek. Nem hinném hogy komolyan veszi....- Tarthatsz őrültnek de ez az igazság!

*Alexx pov. *

Bent álltunk a fák között. Amikor hallottam Andy kétségbeesett hangját előtörtek a könnyeim. Nagyon ritka amikor sírok, főleg ha azért mert nem kapom meg amit akarok.... most pedig Andyt akarom. Magamon kívül indultam volna Andyhez de szerencsére Ricky visszahúzott a fa mögé.

-Gyere haver! Menjünk vissza!- indult el Ashley és Andy a ház irányába. Én pedig zokogni kezdtem. Itt volt és nem tettem semmit.

-Nyugodj meg kislány!- csitított Ricky- Ne sírj!

-De most már tényleg elveszítettem. Szörnyű érzés hogy az elől kell bujkálnom akit az életemnél is jobban szeretek.

-Nyugodj meg! Szólunk Tiának és ő majd mindent elintéz.- mondta és megölelt. Szóval tényleg tud valamit Tiáról- Ha jól tudom éppen a környéken van de aztán nála ki tudja.- mondta és nevetni kezdett, mit tehettem volna én is röhögni kezdtem- Na látod nem kell szomorkodni! Vagyis mellettem nem lehet!- mondta és elindultunk arra a helyre ahol jól látni lehet a házat, mégsem tűnik fel senkinek hogy itt vagyunk. Vissza a juharfához. Most viszont nem a fa tövéből, hanem az ágai közül kémleltük a fiúk lakását. Lassan egy ágon ülve elnyomott az álom....

*Ashley pov. *

Mikor bementünk megcsörrent a telefonom:

-Haló?- szóltam bele.

-Jó estét! Alexáról lenne szó....

-Kiről?- tettem fel a kérdést.

-A lányáról....- ezzel a néhány szóval teljesen lesokkolt- Az édesanyja Sam Parks nyomtalanul eltűnt és az ön nevét tüntették fel az anyakönyvi kivonatban mint apuka. Bár a kislány az Alexa Varga névre lett keresztelve a nevelőapja után.

-Bocsánat szerintem rossz számot hívtak fel!- szabadkoztam. Sam nem említette hogy lett volna egy lánya....

-Nem Uram! Nem tévedés. Ön Ashley Purdy?- kérdezte a telefonos csaj.

-Igen én vagyok. De ez nem lehetséges!- mondtam.

-Uram! Nézze nekem az a dolgom hogy értesítsem önt.- sóhajtott- Vagy árvaházba adja, vagy magához veszi. Bár a gyermek 17 éves még fent áll az árvaházba való beadás.

-Ha így állunk akkor magamhoz veszem.... Hol van most?- kérdeztem. Nagy nehezen beadtam a derekam....

-Jelenleg Los Angels-ben tartózkodik egy intézetben.- mondta a nő és egy kis szünetet tartott- Mikor tudna jönni a leányért?

-Hát jelenleg New Yorkban vagyok tehát kell néhány nap mire odaérek....

*Dorothy pov. *

Néhány héttel ezelőtt amikor Alexx velünk volt Andy megváltozott, ahogy most is. Kezd lassan beleőrülni a magányba.... Lehet megint össze kellene hozni őt Juliettel....

-Jul! Beszélhetnék veled?- jöttem ki a szobámból és lekiáltottam neki.

-Aha. Miért valami baj van?- kérdezte és már indult is meg felém.

-Nem. Semmi baj.- mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Semmi kedvem nem volt mosolyogni.... valójában attól a tudattól hogy Andy egyedül van. Bármit is tesz Ashley, Andyt ugyan úgy szeretni fogom. Ezt nem én döntöm el....

-Miről lenne szó?- kérdezte és bementünk a szobánkba.

-Andyről....- kezdtem bele.

-Szereted?- kérdezte Jul.

-Hogy mi van?! Igen szeretem egy bizonyos szinten de Ashleyt jobban! És nem erről van szó.... Nem akarod újra megpróbálni vele? Annyira rossz nézni hogy egyedül van. Már nem ugyan az az ember aki régen volt.- sóhajtottam.

-Igen.... tudom. De neki Alexx kell! Ezt én száz százalékban tiszteletben tartom!- mondta majd az ablakhoz sétált- Szerinted nem éhesek?

-Kik?- kérdeztem és én is odamentem.

-Alexx és Ricky....- majd a juharfára mitatott- Alexx fent van az ágakon, Ricky pedig lent felügyel. Vigyünk nekik valami kaját! Gyere!- és elindult ki a szobából- Nem jössz?

-De. Kíváncsi vagyok Alexxre....- és mosolyogva elindultam- Hogyhogy visszajött? És te honnan tudtad?- rohamoztam meg Julietet a kérdéseimmel.

-Nem vagyok vak és ismerem Alexxet annyira hogy tudjam: nem bírja ki hosszú ideig Andy nélkül.

-Értem.- és itt inkább csendben maradtam.

-Sietnünk kell! Senki sem vehet észre minket! Azzal lebuktatnánk Alexxet! Az pedig nagyon necces....

*Alexx pov. *

Feküdtem az egyik ágon és Andy ablakát néztem.... bárcsak vele lehetnék.... fáj hogy ezt kell vele tennem de nem tehetek semmi mást. Hirtelen megszólalt a telefonom és leestem az ágról.

-Mi a....?!- mondta Ricky amikor lepottyantam- Ezt ugye nem mondod komolyan?! Leestél?- kezdett röhögni.

-Hahaha... valaki nagyon vicces kedvében van....- nyöszörögtem. Bárhogy is számolom legalább két métert zuhantam.

-Na gyere!- húzott fel a földről. Gyorsan benyúltam a zsebembe és elővettem a még mindig csörgő telefonom.

-Haló?- nyöszörögtem bele, a még mindig fájó hátam miatt.

-Kislány! Csak nem gond van? Esetleg nem leestél a fáról?- hallom Lucas érces, mély hangját.

-Már megint te?! Mit akarsz tőlem? Megmondtam nem megyek vissza! Andyt pedig ha bántani mered kiheréllek értetted?- akadtam ki teljesen.

-Jaj de kis harcias valaki! Most ide figyelj kis csillag! Vagy visszajössz vagy a drága szerelmed meghal még ma!- mondta még keményebb hangon.

-Miért csinálod ezt? Miért kellek én neked?- kezdtek folyni a könnyeim.

-Jaj édesem! Nem gondolod hogy lemondok a legjobb emberemről! A szüleid tartozását neked kell megadnod! Ők is ilyen önfejűek voltak ameddig véletlenül valaki le nem lőtte őket!- nevetett. Egyszer kinyírom ezt a férget!

-Dögölj meg!- sziszegtem bele a telefonba.

-Igen kicsim én is szeretlek! Utolsó esély! Visszajössz vagy meghal Andy!- mondta és letette.

-Mit akart Lucas?- kérdezte Ricky.

-Honnan veszed hogy Lucas volt?- vonta kérdőre- És vajon kitől tudja hogy itt vagyok?

-Ugyan kislány! Azt hiszed hogy besúgó vagyok?- vont kérdőre.

-Kicsit sem különös hogy akkor talál rám Lucas amikor veled vagyok!- ekkor egy fekete autó jelent meg a ház előtti részen. Amikor odanéztem Ricky mögém lépett lefogta a kezem és a pisztolyt odanyomta a fejemhez.

-És mi van olyankor ha esetleg tényleg besúgó vagyok?- mondta Ricky és elsötétült előttem a világ....

22. rész Say goodbye to evrything

*Alexx pov. *

Gondolkodás nélkül pakolni kezdtem és folytak a könnyeim. Hogy lehettem akkora barom hogy hónapokat maradok ott náluk?

-Ricky! Vissza kell jutnom New Yorkba!- mondtam- Andy veszélyben van Lucas rá vadászik….

-Veled megyek!- állt fel Devin- Nem mehetsz egyedül... Nehogy valami baromságot csinálj!

-Köszönöm Devin de ezt a csatát nekem kell lejátszanom.

-Alexx viszont nélkülem nem mész sehova! Ismerem Lucast ezért én tudok segíteni!- bólintottam és szóltunk Chrisnek hogy álljon meg a legközelebbi városban.

*Andy pov. *

-Kimentem cigizni!- kiabáltam nekik utána elindultam ki az udvarra.

-Hé öcsi!- kiabált oda két srác- Még mindig itt lakik az a csaj akit múltkor meglőttek?

-Alexxre gondolsz?- indultam meg feléjük- Nem lakik már itt miért?

-Rendben. Köszi...- mondta a srác és elindult az ellenkező irányba. Miután elemeztem magamban hogy mit akarhatott Alexxtől? Lassan gondolkodóba estem és azt latolgattam magamban hátha megcsalt Alexx...

-Nem! Az nem lehet! Ne is gondolj ilyenre Biersack!- mondtam inkább magamnak és megráztam a fejem hogy száműzzem a gondoltat menetemet. Amilyen gyorsan csak lehetett visszamentem a főhadiszállásunkba. Nem tudom miért de itt a rengeteg áldozat, temérdek vér közepette is biztonságban érzem magam.

-Halihó!- jött be valaki az ajtón. Amire én azonnal pisztolyt rántottam- Andy! Tedd le a fegyvert! Jul vagyok.- szólt Juliett még mindig az ajtó takarásából.

-Szia Jul! Régen láttalak!- tettem le a pisztolyt.

-Hát igen... én is ritkán látlak téged.- lépett oda hozzám és megölelt.

*Ashley pov. *

Este nem sokat tudtunk aludni Dorothyval... állandó szirénázás, meg hát tettünk is az elalvás ellen...

-Szeretlek!- csókoltam meg. Dorothy valami eszméletlenül jól csókol! /Grrrrr..../

-Én is!- mondta majd adott egy puszit az orromra.

-Megpróbáljunk aludni?- kérdeztem nevetve- Én már eléggé fáradt vagyok....

-Hehehe.... valaki itt nagyon vicces!- fordult el tőlem sértődöttséget színlelve.

-Jaj Dorothy! Ugyan már!- öleltem át hátulról- Csak viccből mondtam tudod!

-Tudom. - mondta halkan- Tudtok valamit Alexxről?- kérdezte Dorothy.

-Hát elértük hogy beszéljen Andyvel tehát őt kellene kérdezned. Ricky szerint jól van de valahogy nem bízom abban a srácban...

-Ashley? Nálatok ez családi vonás?- vont kérdőre és felém fordult.

-Mi kicsim?- adtam egy puszit a homlokára.

-Az hogy senkiben sem bízol.... először bennem sem bíztál. Ahhoz képest.... hát.... elég jól elvagyunk.

-Igen.... Anya volt ilyen bizalmatlan.- sóhajtottam- Na de most aludjunk mert elég késő van.

*Dorothy pov. *

Sohasem hittem volna hogy egyszer az mellett az ember mellett alszom el aki többször is majdnem kinyírt.... Nagyon jól telt ez az este főleg úgy hogy Ashley itt van most már nekem. Néhány perc múlva egetrengető horkolásban tört ki Ash.

-Ash! Alszol?- tettem fel halkan a világ leghülyébb kérdését.

-Nem.- harapott bele hátulról a nyakamba- Mint látod, érzed, hallod nem alszok....- mondta és adott egy puszit a nyakamra oda ahol nemrég megharapta.

-Jó oké.... ráztam le magamról- Nem tudok aludni....

-Én viszont tudnék.... nem is tudom ki miatt fáradtam el....- már megint ezzel jön.... egyszer még a sírba visz ezzel.

-Viszont nem is tudom kinek az ötlete volt.- vágtam vissza okosan.

-Jól van! Oké! Te nyertél. Amit Alexx mellett megtanultam az az hogy egy lánnyal sohasem szabad vitázni....

-Miért?- kérdeztem.

-Azért mert olyanok vagytok mint a rendőrök.... Bármit amit mondasz felhasználhatják ellened.

Ezen akaratlanul is de mind a ketten röhögőgörcsben törtünk ki....

*Alexx pov. *

Este van.... Száguldunk vissza Iowa felé. Úgy döntöttünk Rickyvel hogy bármi történjék is de megvédjük Andyt. Akár az életem árán is de nem esik bántódása....

-Alexx! Keresnek!- kiállott be Chris.

-Mi?.... Hogy?.... Mi van?....- képedtem el hirtelen.... valljuk be nem figyeltem.

-Telefonon keresnek. Azt mondta feltétlenül beszélnie kell veled.

-Oké. Add ide!- nyújtottam ki a kezem a készülék ért.

-Háló?- szóltam bele.

-Szervusz Alexx!- szólt bele egy érces, mély hang- Régen hallottam a hangod.... talán utoljára másfél éve?

-Lucas....- suttogtam magam elé- Mi-mit akarsz tőlem?

-Ugyan már Édesem! Tudod te azt!- valóban tudom.... azt hogy visszamenjek hozzá.

-Nem fogok visszamenni! Nem kényszeríthetsz!- fenyegetőztem. Amikor még csak gondoltam rájuk sokkal jobban hangzottak....- Nincs mivel!- bátorodtam meg. Erre csak egy gonosz, érces nevetés volt a válasz.

-És a kis Andykéddel mi van? Ne mond hogy elfelejtetted! Tudom hogy mindig mellette vagy! Bár most hogy nem sztár, nehezebb nyomon követni. Utolsó esély kislány! Vagy visszajössz vagy Andy meghal!- mondta és letette a telefont. Azonnal sírógörcsben törtem ki.

*Andy pov. *

*hetekkel később *

Mióta Juliet újra nálunk lakik egyre kevesebbet gondolok Alexxre. Lehet hogy hiba de most már nem érdekel vissza jön-e.

-Jó reggelt!- köszönt be Ash és Dorothy ugrálni kezdett az ágyamon. Nem gondoltam volna hogy két ennyire különböző ember ennyire összeillik.

-Neked is! Dorothy hagyd abba!- húztam el a lábam és mivel a takarón állt /és azt magammal húztam/ leesett.

-Áu! Ez fájt! Andy legközelebb ne csinálj ilyet!- mind a ketten nevettünk. Ashley is és én is. Kicsivel később Dorothy is csatlakozott hozzánk a röhögésben.

-Jó oké! Nem csinálok semmi ilyesmit legközelebb.- mondtam két röhögőgörcs közepette könnyeimet törölgetve.

-Andy! Sammi üzeni idézem: „Szólj Andynek hogy takarodjon le! Nagy fejmosást fog kapni az biztos!”- mondta Ash komolyan- Én a helyedben vigyáznék.... Sammi elég idegesnek tűnt.

-Rendben. De mi baja lehet?- kérdeztem- Juliet vele van?- bólintott- Akkor elmondta neki hogy már meguntam Alexxet....

Hát igen.... először elengedni hiba volt, most viszont áldás. Nem tudom miért de már nem jelent nekem olyan sokat mint régen. Ashleyt és Dorothyt gyorsan kizavartam a szobámból és felöltöztem. Kicsit félve, na jó rettegve elindultam le.... vártam hogy Sammi mikor kiállt rám hogy: „Andy te féreg....”. Ehelyett nagy meglepetésemre halkan kezdett bele mondandójába:

-Hogy unhattad meg?! Hiszen ő szeret téged! Biersack! Alexx azért ment el mert a te bőrödet nem akarja vásárra vinni. Inkább kockáztatja az életét semhogy neked bármi bajod essen! Szégyelld magad!- mondta.

-Sammi. Tudod már nem érzem azt a tüzet. Azt a bizonyos tüzet. Azt amit most is éreznem kellene.- hazudtam Samminek és magamnak is. A tűz még mindig bennem van. Az a tűz amit iránta érzek. Csak az idők során a tűz hanyatlani kezd, lassan-lassan pedig elalszik. Viszont ahol volt tűz ott van parázs- De még azért fontos nekem.

-Ha a helyedben lennék már nem bírnám.... Alexx érted szenved.- mondta és megcsörrent a telefonja.

-Haló?- szólt bele Sammi- Mi baj van? Vele minden rendben, ne félj! Most saját magadra vigyázz. Igen eltűntek innen. Aha. Bevált a terved! Nem, nem kockáztathatod az életed! Nem jöhetsz vissza! Igen úgy talán meg lehetne oldani hogy félrevezesd. De ezzel vigyázni kell.- kezdett kiabálni. Alexxel beszél. Megindultam felé hogy elvegyem tőle a telefont és beszéljek Alexxel....

*Alexx pov. *

Újra New Yorkban vagyunk. Már egy jó ideje itt vagyok a ház közelében és Rickyvel felváltva őrködünk. Van egy ötletem így tárcsázom Sammi számát.

-Haló?- szólt bele.

-Szia! Figyelj nem sok időm van.... Andyvel mi van?

-Vele minden rendben, ne félj!-nyugtatott Sammi- Most saját magadra vigyázz.

-Hogy vigyázok-e magamra az más kérdés. A zsaruk eltűntek?- tértem a tárgyra.

-Igen eltűntek innen.

-Akkor már nem járőröznek?- vontam le a következtetést magamnak.

-Aha.

-Végre sikerült Lucas figyelmét tőletek! De van egy új tervem....

-Bevált a terved!- mondta Sammi.

-Az új az az lenne hogy magamra vonom Lucas figyelmét és kinyírom....- nem engedte hogy befejezzem.

-Nem, nem kockáztathatod az életed!

-Akkor viszont vissza megyek! Nem bírom ki Andy nélkül!

-Nem jöhetsz vissza!

-Akkor viszont életbe lép a B tervem.... Szólok Tiának hogy alakítson megint engem és szakítson Andyvel.... Akkor megadom magam Lucasnak és elvállalom hogy visszamegyek. Így feltűnés nélkül megölhetem.

-Igen úgy talán meg lehetne oldani hogy félrevezesd. De ezzel vigyázni kell.- mondta.

-Miért?....- mondtam és letette.

-Ricky! Nem hallottál Tiáról?- kérdeztem.

-Milyen Tiáról?- kérdezte. Régi módszer a bérgyilkosok körében.... ha tudsz valakiről akkor kérdésre kérdéssel válaszolsz.

-Tia Gold-ról.... Megint be kellene ugrania.- mondtam és leültem mellé. Néztem a házat. A házat ahol Andy biztonságban van. A juharfa alól, ahol ültünk, pont ráláttam az ablakára és az erkélyre. Pont akkor lépett ki cigizni.

-Ricky! Tűnés!- húztam be a fa mögé- Nem láthat meg minket!

-Szerintem azzal elkéstünk!- nézett ki a fa mögül- Eltűnt! Bizonyára meglátott minket....

Sziasztok! Nagyon szépen kérlek titeket hogy írjatok komikat hogy min kellene javítani mert szeretném ha mindenkinek egyaránt megfelelne.