24.rész Forever trapped

*Alexx pov. *

Nem éreztem többé semmi, és összecsuklottam. Tudtam hogy valaki megragad és vonszolni kezd. Ennyire emlékszem…..

*Andy pov. *

Miután Ashleyvel visszamentünk a házba felmentem a szobámba és inni kezdtem. Valamivel ki kellett töltenem a szívemben lévő űrt….. az űrt ami azóta tátong mióta Alexx elment. Egy üveg vodka vagy whisky volt ilyenkor a legjobb barátom. Most viszont kellett valami más is….. kellett valami ami egy jó ideig kiüt. Ami akár az életembe is kerülhet, valami amitől érzem hogy élek. Gyógyszer. Szép halál lenne a gyógyszer-alkohol combó. Ezért most egy üveg vodkát és egy doboz altatót vettem magamhoz. Mondanom sem kell néhány perc után kidőltem…..

*Dorothy pov. *

Juliet és én elindultunk néhány szendviccsel a kezünkben. Hirtelen egy nagy fekete autó hajtott be a területre. Kiugrott belőle négy srác. Alexxet Ricky tartotta fogva. Az egyik fekete ruhás egy kendőt nyomott Alexx szájához és hirtelen elájult. Juliet teljesen lesokkolt….. hogy Ricky Alexx ellen van ezt még én sem gondoltam volna….. ahogy senki más sem.

-Juliet! Most mit tegyünk?- kérdeztem aggódva. Akkor egy kis csapat Alexx elrablói közül felénk indult.

-Futás!- mondta Juliet és a ház felé indult. Teljesen lesokkoltam és a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem. Akkor hallottam felbőgni Ash motorjának a hangját. Valamerre elment. Hirtelen nem érdekel. Ahogy a motor hangja felé néztem valaki megragadott. Megijedtem.... nem jutott más az eszembe kiabálni és kapálózni kezdtem. Akkor egy kendőt szorítottak a számhoz és elájultam....

*Andy pov. *

Az alkohol és a gyógyszerek kábító hatása alól kiabálások és sikolyok sora ébresztett. Felültem és fogtam a fejem ami nagyon fájt.... Néhány perc alvás és már ez van. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy valaki elkapja Dorothyt és valamit a szája elé fog. Akkor és ott abbamaradtak a sikolyok.... Dorothyt behurcolták a fekete autóba.... Indultam volna le segíteni kiszabadítani, kinyitottam az ajtót és a pisztolyomat magamhoz vettem. Ki tudja? Lehet hogy szükség lesz rá. Sőt ez biztos. Juliet fel-alá járkált a fiúk pedig nyugtalanul ültek a kanapén. Valaki hiányzott.... Ashley.

-.... és mivel itt van vagyis volt, ezért erről Andy nem szerezhet tudomást. Ebbe biztos hogy annak a Lucasnak a keze van!- mondta és összecsuklott.

-Miről nem szerezhetek tudomást?- kérdeztem kíváncsian.

-Semmi Andy.... semmi.- mondta Jinxx nyugtalanul.

-Alexx visszajött?- kérdeztem reménykedve. Amire mindenkitől egy fejrázás lett a válasz. Akkor és ott erősen dörömbölni kezdtek az ajtóm....

-Most mit csináljunk?- pánikolt Juliet.

-Juliet ne nyavalyogj!- kiáltott rá CC- Majd elintézzük valahogy....

-De hát elvitték Dorothyt és Alexxet....- hirtelen a szájára tette a kezét én pedig százszázalékosan lefagytam.

-Itt volt Alexx?- kezdtem suttogva- És nekem nem szóltatok? Majdnem belebolondultam a hiányába! Most már mindegy.... már nem érzek iránta semmit!- kiabáltam- Köszönhető nektek!

-Andy! Mivel lett volna jobb ha tudod? Csak jobban kínzott volna a tudat hogy nem lehetsz vele!- mondta Jake. Amilyen gyorsan csak lehetett elővettem a pisztolyom, mivel valaki nagyon be akart jönni az ajtón. Hosszasan dörömböltek mire az egyiknek sikerült berúgnia az ajtót. Legalább tíz fekete ruhás ember jött be mi pedig tüzet nyitottunk rájuk. Ella, Juliet és Sammi pánikolva kiáltozott mögöttünk. Túléltünk már néhány húzós helyzetet de ilyesmit nem... Aztán bekövetkezett amitől féltünk... elfogyott a töltény rajtuk pedig golyóálló mellény volt, emiatt egy golyó sem talált a mellkasukon. Bár kettőt így is sikerült fejbe lőni...

-Fel a kezeket!- kiáltotta az egyik. Nem ellenkeztünk... nem tudtunk. Hiába vagyunk gyilkosok, hiába volt a kiképzés... a túlerővel nem tudunk harcolni. Akkor és ott feladtuk... nem láttam a fiúkon a küzdeni akarást. Láttam rajtuk a fájdalmat. Alexxre gondoltam... arra hogy ő mennyit szenvedhetett amikor meghozta a döntését, amikor fontosabbnak tartotta az én életem mint a sajátját... Legvadabb álmaimban sem gondoltam hogy valaha bárki is le fog minket győzni az élet és az élni akarás versenyében. Eddig több százan maradtak alul a versenyben... most pedig rajtunk volt a sor... Becsuktam a szemem hogy még egyszer utoljára felidézhessem Alexx arcát. Éreztem egy forró könnycseppet lefolyni az arcomon. Nem túl férfias de sokáig tartottam magamban, sokáig nyomtam el ezt az ösztönt. Éreztem a szívemben a fájdalmat. Remegtem... Kinyitottam a ránéztem Jinxxre, mivel ő térdelt mellettem. Láttam hogy Sammivel egymást nézik. Félnek... akárcsak én. Utoljára akkor féltem ennyire amikor először állt fent Alexx elvesztésének esélye. Talán még akkor sem éreztem ilyent... jobban átgondolva csak most tudatosult bennem az a tény hogy mit csinál Alexx ha kiszabadul. Ha sikerül neki... soha nem voltam hívő, gyerekkoromban is ateista voltam. Most viszont felnéztem és imádkoztam. Imádkoztam hogy ő túlélje... hogy megmeneküljön... hogy soha többé ne szenvedjen...

-Felállni!- kiabálta az egyik támadónk és kést szorított a nyakamhoz. Lassan felálltam.

-Jacknife! Hozd őket!- lépett be még egy ember.

-Rendben Lucas! Mi lesz ha nem férnek be a kocsiba?- kérdezett vissza asszem Jacknife.

-Lőjétek le akkor az egyik csajt.- mutatott Juliet, Ella és Sammi felé- A barna hajú nem is olyan rossz, de ez a kis szőke sem.- mutatott először Ella felé majd Sammi felé.

-Indulás!- lökött meg hátulról a srác... gondolkodóba estem. Ha Ella és Sammi életben marad... akkor Juliet fog meghalni! Hirtelen mérhetetlen dühöt éreztem és valami késztetett arra hogy megvédjem. Lehet hogy még valahol mélyen érzek iránta valamit... végül is ez nem kizárt... akkor megfordultam kiütöttem Jacknife kezéből a kést és földre vittem. Észrevettem hogy Ricky jön felém.

-Ricky! Alexx hol van?- kérdeztem.

-Ugyan Andy! Soha többé nem fogod őt látni! Ez nem egy mese ahol te játszhatod a szőke herceget. Ez a tündérmese vérrel lesz megírva...- mondta. Nem fogtam fel hirtelen mit is akar ez jelenteni.

-Andy! Ricky elárulta Alexxet! Ő vezette a nyomára Lucas!- majd egy sikoly Juliet felől.

-Öljétek meg! Túl nagy a szája!- mondta Ricky és már el is dördült a lövés. Meghalt. Egy világ összeomlott. Összeomlott bennem. Újra egyedül vagyok. Ő ottvolt nekem amikor más nem. Juliet volt az aki először és igazán, teljes szívből szeretett. Én pedig csak úgy eldobtam mindezt. Mindezt egy olyan lányért aki elhagyott. Elhagyott azért mert azt akarja hogy éljek. Éljek a semmiért... Mivel Julietet éppen hogy kihozták a házból és a fal mellett lőtték le a környéken minden csupa vér lett. Ricky előttem állt. Mérhetetlen vágyat éreztem arra hogy megfojtsam. De nem... türtöztettem magam, megtettem Alexxért. Ha még él... Nem Biersack! Nem gondolhatsz ilyenre! Alexx él és biztos valahol éppen egy doboz Monstert iszogat... Alexx már csak ilyen... erre a gondolatomra enyhén mosolyra húztam a számat.

-Ricky! Öreg haver!- hallottam egy férfi hangját.

-Hello Lucas!- köszönt Ricky és kezet fogott a férfival.

-Ez lenne a híres kis Andy?- kérdezte megvető hangon Lucas.

-Aha. Alexx rá cserélte le Jacknife-ot.- mondta Ricky és vállat vont.

-Tegyétek be őket a kocsiba!- adták ki az utasítást. Talán elvisznek Alexxhoz... talán... Lehajtottam a fejem és az autó felé vettem az irányt. A fiúkat is hozták... együtt ültünk be a hátsó részbe. A fekete ruhás emberek nem szálltak be. Lucas és Ricky előre ültek. Akaratlanul is megkérdeztem:

-Alexx hol van?- nem jött válasz csak egy éles nevetés Lucas felől.

-Hogy Alexxel mi van? Nem hinném hogy túlságosan örül a viszontlátásodnak. Miattad van ott ahol van.

-Mit csináltál vele?- kérdeztem sziszegő hangon...

*Alexx pov. *

Amikor felébredtem a kábításból, ami nagyjából két-három óráig tartott, felültem. A szobában vagy nem tudom hol nagyon sötét volt. Sehol egy ablak, de az ajtót sem láttam. Felálltam szépen lassan. Lépetm egyet és égető fájdalmat éreztem a talpamban. Adakaptam és éreztem a saját vérem szagát... üvegszilánkok... Ismertem ez a fajta módszert, hiszen én magam is használtam. A lényeg az hogy egy sötét helységben szét kell szórni üvegszilánkokat viszont néhány foltot ki kell hagyni. Vagy megtalálod az üres foltokat vagy elvérzel... Leültem és a sötét ellenére elkezdtem kiszedni a szilánkokat a talpamból. Amikor végeztem leszabtam egy darabot a pólómból és bekötöttem vele a sértett felületet. Talán fal volt mögöttem... talán valami más. Akkor és ott nem érdekelt. Hátradőltem és aludni próbáltam. Hirtelen ajtónyílásra lettem figyelmes.

-Jó reggelt kicsim!- szólalt meg egy hűvös hang. Ismertem ezt a hangot- Látom megpróbáltál menni...- hirtelen vakító fény villant fel. Kinyitottam a szemem és Ricky öntelt arcával találtam szemben magam.

-Ricky... én bíztam benned te meg elárultál!- kezdtem halkan és egyre emeltem fel a hangerőm.

-Ugyan Alexx! Te sem gondoltad komolyan hogy veled vagyok! Tudtad hogy még most is Lucasnak dolgozom!- mondta és megfordult- Most viszont mennem kell édesem. A drága kis szerelmed is valahol itt van...