23.rész Never give up

*Alexx pov. *

Amikor kinéztem a fa mögül, néhány perccel később akkor láttam hogy Andy rohan felénk. Amilyen gyorsan csak lehetett futni kezdtem Rickyvel be az erdőbe.

-Andy! Mi van veled haver? Miért mész ilyenkor az erdőbe?- rohant ki a házból Ash....

*Andy pov. *

Kimentem az erkélyre cigizni amikor egy lányt pillantottam meg, akkor biztos lettem abban hogy Alexx az. Azonnal rohanni kezdtem. Néhány pillanaton belül pedig leértem a fiúkhoz.

-Hé! Hova mész haver?- kiáltott Ash. Válaszra sem méltatva rohantam ki a házból. A lány, vagy Alexx, nem volt ott amikor leértem.

-Andy! Mi van veled haver? Miért mész ilyenkor az erdőbe?- loholt Ashley a nyomomban.

-Láttam őt! Itt volt! Tudom hogy itt volt! Alexx gyere elő!- mondtam és kiabálni kezdtem Alexxnek. Nem hinném hogy komolyan veszi....- Tarthatsz őrültnek de ez az igazság!

*Alexx pov. *

Bent álltunk a fák között. Amikor hallottam Andy kétségbeesett hangját előtörtek a könnyeim. Nagyon ritka amikor sírok, főleg ha azért mert nem kapom meg amit akarok.... most pedig Andyt akarom. Magamon kívül indultam volna Andyhez de szerencsére Ricky visszahúzott a fa mögé.

-Gyere haver! Menjünk vissza!- indult el Ashley és Andy a ház irányába. Én pedig zokogni kezdtem. Itt volt és nem tettem semmit.

-Nyugodj meg kislány!- csitított Ricky- Ne sírj!

-De most már tényleg elveszítettem. Szörnyű érzés hogy az elől kell bujkálnom akit az életemnél is jobban szeretek.

-Nyugodj meg! Szólunk Tiának és ő majd mindent elintéz.- mondta és megölelt. Szóval tényleg tud valamit Tiáról- Ha jól tudom éppen a környéken van de aztán nála ki tudja.- mondta és nevetni kezdett, mit tehettem volna én is röhögni kezdtem- Na látod nem kell szomorkodni! Vagyis mellettem nem lehet!- mondta és elindultunk arra a helyre ahol jól látni lehet a házat, mégsem tűnik fel senkinek hogy itt vagyunk. Vissza a juharfához. Most viszont nem a fa tövéből, hanem az ágai közül kémleltük a fiúk lakását. Lassan egy ágon ülve elnyomott az álom....

*Ashley pov. *

Mikor bementünk megcsörrent a telefonom:

-Haló?- szóltam bele.

-Jó estét! Alexáról lenne szó....

-Kiről?- tettem fel a kérdést.

-A lányáról....- ezzel a néhány szóval teljesen lesokkolt- Az édesanyja Sam Parks nyomtalanul eltűnt és az ön nevét tüntették fel az anyakönyvi kivonatban mint apuka. Bár a kislány az Alexa Varga névre lett keresztelve a nevelőapja után.

-Bocsánat szerintem rossz számot hívtak fel!- szabadkoztam. Sam nem említette hogy lett volna egy lánya....

-Nem Uram! Nem tévedés. Ön Ashley Purdy?- kérdezte a telefonos csaj.

-Igen én vagyok. De ez nem lehetséges!- mondtam.

-Uram! Nézze nekem az a dolgom hogy értesítsem önt.- sóhajtott- Vagy árvaházba adja, vagy magához veszi. Bár a gyermek 17 éves még fent áll az árvaházba való beadás.

-Ha így állunk akkor magamhoz veszem.... Hol van most?- kérdeztem. Nagy nehezen beadtam a derekam....

-Jelenleg Los Angels-ben tartózkodik egy intézetben.- mondta a nő és egy kis szünetet tartott- Mikor tudna jönni a leányért?

-Hát jelenleg New Yorkban vagyok tehát kell néhány nap mire odaérek....

*Dorothy pov. *

Néhány héttel ezelőtt amikor Alexx velünk volt Andy megváltozott, ahogy most is. Kezd lassan beleőrülni a magányba.... Lehet megint össze kellene hozni őt Juliettel....

-Jul! Beszélhetnék veled?- jöttem ki a szobámból és lekiáltottam neki.

-Aha. Miért valami baj van?- kérdezte és már indult is meg felém.

-Nem. Semmi baj.- mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Semmi kedvem nem volt mosolyogni.... valójában attól a tudattól hogy Andy egyedül van. Bármit is tesz Ashley, Andyt ugyan úgy szeretni fogom. Ezt nem én döntöm el....

-Miről lenne szó?- kérdezte és bementünk a szobánkba.

-Andyről....- kezdtem bele.

-Szereted?- kérdezte Jul.

-Hogy mi van?! Igen szeretem egy bizonyos szinten de Ashleyt jobban! És nem erről van szó.... Nem akarod újra megpróbálni vele? Annyira rossz nézni hogy egyedül van. Már nem ugyan az az ember aki régen volt.- sóhajtottam.

-Igen.... tudom. De neki Alexx kell! Ezt én száz százalékban tiszteletben tartom!- mondta majd az ablakhoz sétált- Szerinted nem éhesek?

-Kik?- kérdeztem és én is odamentem.

-Alexx és Ricky....- majd a juharfára mitatott- Alexx fent van az ágakon, Ricky pedig lent felügyel. Vigyünk nekik valami kaját! Gyere!- és elindult ki a szobából- Nem jössz?

-De. Kíváncsi vagyok Alexxre....- és mosolyogva elindultam- Hogyhogy visszajött? És te honnan tudtad?- rohamoztam meg Julietet a kérdéseimmel.

-Nem vagyok vak és ismerem Alexxet annyira hogy tudjam: nem bírja ki hosszú ideig Andy nélkül.

-Értem.- és itt inkább csendben maradtam.

-Sietnünk kell! Senki sem vehet észre minket! Azzal lebuktatnánk Alexxet! Az pedig nagyon necces....

*Alexx pov. *

Feküdtem az egyik ágon és Andy ablakát néztem.... bárcsak vele lehetnék.... fáj hogy ezt kell vele tennem de nem tehetek semmi mást. Hirtelen megszólalt a telefonom és leestem az ágról.

-Mi a....?!- mondta Ricky amikor lepottyantam- Ezt ugye nem mondod komolyan?! Leestél?- kezdett röhögni.

-Hahaha... valaki nagyon vicces kedvében van....- nyöszörögtem. Bárhogy is számolom legalább két métert zuhantam.

-Na gyere!- húzott fel a földről. Gyorsan benyúltam a zsebembe és elővettem a még mindig csörgő telefonom.

-Haló?- nyöszörögtem bele, a még mindig fájó hátam miatt.

-Kislány! Csak nem gond van? Esetleg nem leestél a fáról?- hallom Lucas érces, mély hangját.

-Már megint te?! Mit akarsz tőlem? Megmondtam nem megyek vissza! Andyt pedig ha bántani mered kiheréllek értetted?- akadtam ki teljesen.

-Jaj de kis harcias valaki! Most ide figyelj kis csillag! Vagy visszajössz vagy a drága szerelmed meghal még ma!- mondta még keményebb hangon.

-Miért csinálod ezt? Miért kellek én neked?- kezdtek folyni a könnyeim.

-Jaj édesem! Nem gondolod hogy lemondok a legjobb emberemről! A szüleid tartozását neked kell megadnod! Ők is ilyen önfejűek voltak ameddig véletlenül valaki le nem lőtte őket!- nevetett. Egyszer kinyírom ezt a férget!

-Dögölj meg!- sziszegtem bele a telefonba.

-Igen kicsim én is szeretlek! Utolsó esély! Visszajössz vagy meghal Andy!- mondta és letette.

-Mit akart Lucas?- kérdezte Ricky.

-Honnan veszed hogy Lucas volt?- vonta kérdőre- És vajon kitől tudja hogy itt vagyok?

-Ugyan kislány! Azt hiszed hogy besúgó vagyok?- vont kérdőre.

-Kicsit sem különös hogy akkor talál rám Lucas amikor veled vagyok!- ekkor egy fekete autó jelent meg a ház előtti részen. Amikor odanéztem Ricky mögém lépett lefogta a kezem és a pisztolyt odanyomta a fejemhez.

-És mi van olyankor ha esetleg tényleg besúgó vagyok?- mondta Ricky és elsötétült előttem a világ....