27.rész Behind the mask

*Alexx pov. *

Az érzés amikor a szíved összetört darabjaival végeznél magaddal…. az érzés egyszerűen belülről marcangol szét. Széttép minden érintés, álmot tör akár egy gondolat is…. Ez a gondolat a menekülés…. az álom…. az álom maga Andy. Amikor mindent feladnál egy cél érdekében…. mikor az élni akarásod elhagy már csak az ösztönök irányítanak. Amikor érzed hogy akár egy mozdulat is halálos lehet…. ez az érzés maga a pokol…. Ledermedsz a lelkedig hatoló fájdalom miatt. És ez mind-mind egy csók miatt…. amiatt a csók miatt éreztem hogy a lelkem meghalt…. újra és újra összetörök minden mozdulattal. Újra és újra széttép a tudat hogy nem lehetek vele. Nem lehetek vele és nem segíthetek neki…. Ez a gondolat elég ahhoz hogy újra és újra meghaljak. De ahhoz is elég hogy újra és újra érezzem a pokol kínjait…. A mardosó lángnyelvek helyett fájdalmat érzek…. Leírhatatlan fájdalmat…. A tűz fénye helyett sötétség. Minden remény és vágy nélkül teljesen egyedül…. ez az én magányom. Nem csak érzem a magányt hanem a rabja is vagyok…. nincs semmi kiút…. az érzés az érzés marad. De ez…. ez nem…. ez a félelmem. Bevallom soha nem tartottam még annyira az egyedülléttől mint most. Mint most amikor tudnék segíteni ha nem tartana sakkban Lucas. Majd egy hang teljesen megfagyasztott…. Egy hang a pokolból….

-Hiányoztál édesem!- mondta Lucas. Egy állmosolyt erőltettem az arcomra a reakciója szerint hiteles volt.

-Ha megint neked dolgozom elengeded őket?- kérdeztem erőtlenül és felültem.

-Igen…. de előtte még teljesítened kell a vizsgafeladatot.- mondta majd maga mellé húzott.

-Mi-mit?- kérdeztem félve. Nem tőle féltem hanem a választól.

-Nem mondom meg kicsim. Majd megtudod…. és még valami….- mondta és gonosz mosolyra húzta a száját- Ezzel a csókkal ugye tudod hogy aláírtad Andy halálos ítéletét….

Ahogy kimondta sírni kezdtem…. nem lehet hogy megöljék! Nem engedhetem! Túl fontos nekem hogy nélküle tudjak élni…. ő a mindenem. Nekem ő a minden és a semmi…. az alfa és az ómega…. a kezdet és a vég.

-Ölj meg engem de őt ne bántsd! Ha kell…. ha kell veled maradok, nem csak…. nem csak mint munkatárs….- ezzel meghoztam életem legnehezebb döntését…. Felajánlottam az életemet Lucasnak….

-Szóval felajánlod saját magad és örökre velem maradsz? Kislány! Ne viccelj! Undorodsz a puszta érintésemtől is…. szeretni képtelen lennél…. de talán ha ő nem élne…. akkor talán belém szeretnél….

-Nem elég hogy veled leszek? Csak hagyd életben! Kérlek!- siránkoztam. A fajdalom még jobban kínzott. Olyan érzés volt mint amikor ki akarják tépni valakinek a szívét…. Szinte elemeimre bont a pusztító fájdalom…. Soha nem gondoltam volna hogy ez lesz az egyetlen kiút…. de akár sikerülhet is….– Rendben…. végezhetsz Andyvel….- suttogtam halkan…. szinte már annyira hogy én sem vettel komolyan- De akkor had tegyem meg én!

-Szóval te szeretnél megszabadulni tőle….- elsimította a hajamat a szemem elől és letörölte a könnycseppeket az arcomról- Rendben! Kérésed számomra parancs Alexx! De ha nem baj én nem leszek ott…. Nem akarom hogy esetleg elbizonytalanodj….

-Köszönöm….-mondtam boldogságot színlelve. Egy gonosz mosolyra húztam a számat hogy még élethűbb legyen…. Eszembe jutott amikor a testvéremmel Gingerrel kellett végeznem…. mert ez volt a parancs…. vagyis ez volt a vizsgám. Akkor amikor nem számított rá egy hirtelen mozdulattal elvágtam a torkát és minden csupa vér lett…. fehér ingben voltam ami néhol vércseppekkel volt tarkítva. Ültem és gondolkoztam…. megjelent Lucas és a fájdalom ellenére ugyan ezt a mosolyt erőltettem magamra….

*Andy pov *

A hangok elhallgattak…. mind a fejemben, mind a szívemben. Alexx fájdalmas sikolyait sem hallottam…. Mindenki csendben ült és a földet kémlelte. Hirtelen Ricky sétált le az emeletről….

-Nektek végetek!- vetette oda és kilépett az ajtón és gondosan bezárta azt. Minden összemosódott és fejemet a falak támasztottam. Fáradt voltam…. Lecsuktam a szemem és néhány perc múlva elaludtam….

-Andy! Ébredj!- hallom Alexx hangját. Kinyitom a szemem és egy napsütötte réten vagyunk. Mintha ez az egész csak egy rossz álom lett volna….

-Alexx!- kiáltottam és futni kezdtem az említett emberhez. Éppen egy fekete lóval játszott….

-Gyere kapj el!- kiáltotta és felpattant a ló hátára. Gyors akartam lenni és utolérni….– Csak nem feladod?

Mondta egyszerűen egy fintorral az arcán. Hirtelen mintha egy rossz álomba kerültem volna. A napot eltakarták a felhők és a fű sivataggá változott. Hirtelen mint amikor a vízbe fekete festéket kevernénk egy rács vagy fal jelent meg kettőnk körül. Lassan megindultam Alexx felé. Ő csak előrántott egy pisztolyt és rám szegezte…. farkasszemet néztem a fegyverrel….

-Hogy teheted ezt?– kezdte meg mondandóját- Akár meg is halhatok…. Te meg csak úgy feladod? -kiabált és elsütötte a fegyvert….

Kinyitottam a szemem és rájöttem hogy minden csak egy rossz álom volt…. Bizonyára a tudat alattim lelkifurdalást érez Alexx helyzete miatt…. lehet... Körbenéztem és még mindig abban a házban voltam. Teljesen sötét volt és a többieket is elnyomta az álom... Egyszerre félsz és reménykedsz... az egyik gondolat üti a másikat. Az egyik reményt ad a másik pedig megöl... az egyik biztat a másik irányít... Minden csendes és sötét. Szörnyű volt volt még néhány percet is aludni... főleg hogy róla álmodtam... Ő egyben magam az élet és maga a pokol... Az ő személyisége teljesen ellentétes az enyémmel... tűz és víz...

*Ashley pov. *

Mióta elindultam folyton Dorothyn járt az eszem... mi lehet vele... és arra is gondoltam hogy, hogyan lehet nekem egy lányom? Sam sosem mondta hogy szült volna valaha is... bár mi tagadást nagyon kevésszer védekeztünk... Most viszont 17 év után kiderült hogy van egy lányom akit Alexának hívnak és Los Angelesben lakik. Lassan megérkeztem a városban. A kopár autópályák után valódi felüdülés beérni a városba. Láttam néhány sztriptíz klubbot a városban... nagy volt a kísértés hogy ne menjek be... de valami más hajtott. Vagy kíváncsiság vagy csak bárminemű érdeklődés a lány iránt. Lassan elértem a megadott címhez. Begurultam a Harleyval a kocsifeljáróra és levettem a sisakom. Amint az említett tárgyat leraktam egy barna lófarokba kötött hajú szemüveges lány lépett ki a kapunk könyvekkel a kezében. Gyorsan felálltam és felé indultam.

-Mondtam hogy nem fog eljönni!- mondta a lány.

-Lehet hogy egy kicsit késni fog... mindent összepakoltál?- mondta egy idősebb női hang...

-Hello! Ashley Purdy vagyok!- mondtam és kezet ráztam a nővel- Alexa?

-Itt vagyok... apa...- mondta komoran. Nem mert rám nézni... pedig nem vagyok ijesztő... annyira.

-Mehetünk?- kérdeztem és elindultam a motoromhoz.

-Muszáj motorral menni?- kérdezte Alexa nyavalyogva. Lepakolta a könyveket a táskákba és felült mögém.

-Tessék ezt vedd fel.- adtam át neki egy fekete bukósisakot- Igen muszáj motorral menni. Ez különben sem csak egy motor!- mondtam durcásan.

-Rendben. Csak félek a motoron való utazástól...- mondta bátortalanul Alexa. Furcsa lesz megszokni a nevét... nem Alexx hanem Alexa.

-Hát akkor a motorimádatot nem örökölted tőlem... nem baj! Majd megszereted!- mondtam és beindítottam a motort- Ha nem akarsz leesni belém kapaszkodhatsz...

-Hogyhogy nincs ilyen fogózkodó?- kérdezte.

-Hát... tudod... mindegy hosszú...- nem akartam neki levezetni ezt az egész gyilkolósdit...

-Hát jó...- mondta és átkarolt. Bizonyára nem akar leesni...- Hová megyünk és miért pont motorral?- kezdett bele újból...

-New Yorkba megyünk és azért motorral mert szeretek a magam ura lenni és erre a célra tökéletes.

-Muszáj azonnal indulni?- kérdezte. Nem nagyon akartam menni hiszen rengeteg koncertünk volt itt régen. Mindig is imádtam ezt a várost... az angyalok városát...

-Nem muszáj... én sem szívesen megyek el innen egy alapos városnézés előtt.- mondtam és leállítottam a motoromat- Na van kedved fagyizni?- kérdeztem és levettem a bukósisakom.

-Hát persze! De ha nem gond nem hívlak apának...- mondta Alexa és lehajtotta a fejét. Úgy csinál mintha elvárnám hogy „apának” szólítson...

-Rendben akkor indulás! Nem gond... hívj nyugodtan Ashnek vagy Ashleynek.- mondtam és megvillantottam azt a szívdöglesztő mosolyom.

-Oké Ash! Én ismerem a legjobb fagyizót!- mondta és szapora léptekkel megindultunk egy nagyobbféle tér felé. Szerencse hogy nyár van és hogy tökéletes az időjárás. Miközben New Yorkban hűvösebb és nyálkás idő van... Miután vettünk egy-egy fagyit mindkettőnknek már eléggé sötét volt. Nem akartam sötétben vezetni ezért kivettünk egy kétágyas szobát az egyik közeli motelben...

*másnap reggel *

-Jóó reggeelt!- hallottam Alexa hangját- Kelj fel álomszuszék sosem érünk New Yorkba!- mondta és ugrálni kezdett az ágyon. Alexa teljesen Dorothy kettő... van egy olyan megérzésem hogy nagyon jóban lesznek...

-Jó rendben kelek már...- mondtam és felültem- Nem tudod hol lehet a legjobban csajozni a városban?- kérdeztem. Hiába is ami kell az kell... Főleg úgy hogy két napig motoroztam... végigmentem fél Amerikán. Ehhez képest egy kis szex nagy kérés lenne?

-Ne már hogy most is csajozni akarsz? Ne csináld már! Most már annyira nem lehet levenni a nőket a lábukról az OUTLAW felirattal...- mondta. Meglepődtem hogy bármit is tud rólam...- Mielőtt még megkérdeznéd... akinek egy híresség az apja az eleve hogy utánanéz az illetőnek... És bírom is a zenéteket... Anyával nagyon sokat énekeltük a számaitokat...- a mondat végénél egy könnycsepp csillant meg a szemében- Annyira hiányzik Anyu!- mondta és zokogva ölelt át. Gondolkodás nélkül visszaöleltem hiszen ha nem is régóta tudom de akkor is a lányom...

-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj...- nyugtattam és lassacskán meg is nyugodott. A szemét azt tőlem örökölte... ugyan az a barna árnyalat... A szemén kívül nem vettem észre semmi mást ami átragadt volna rá belőlem.

-Na akkor mehetünk?- kérdezte a könnyeit törölgetve.

-Ne... még ne menjünk...- kezdtem nyavalyogni- Los Angelesben vannak Amerika legjobb női! És pont Ashley Purdy fogja itt hagyni őket!- mondtam. Erre mind a ketten nevetésben törtünk ki. Jobban kijövünk egymással mint gondoltam...- Ha utánam néztél akkor gondolom tudod mi a kedvenc időtöltésem a motorozás után...- jelentettem ki és egy perverz mosolyt villantottam az ajtó felé.

-Igen... tudom...- kaptam a választ Alexától- Azt is tudom mivel foglalkoztál a banda előtt... hát nem csodálom azok után a csajozási mániát... És különben is! Ahhoz hogy itt felszedj valakit ahhoz kevés lesz a hasad...- oktatott ki kedves gyermekem...

-Mondhatom szép... a saját lányom oktat ki csajozás terén... Pont engem... aki arról híres hogy sosem volt állandó barátnője két napnál tovább!- jelentettem ki enyhe sértődöttséget színlelve.

-Még Anya sem?- kérdezte elszontyolodva Alexa.

-Sam más volt... szerettem és fontos volt nekem... de úgy döntött hogy elhagy. Hónapokig nem hallottam róla majd kaptam egy levelet ami szerint jól van és ne keressem. Akkor feladtam és új életet kezdtem. A We Stich These Wounds-nál újra egymásra találtunk és megint előröl kezdődött minden...- hogy mondjam el neki kíméletesen hogy az Anyját én öltem meg és most a testvérével járok? Ezt a kérdést latolgatva magamban felálltam és nekiálltam öltözködni- Kezdj el öltözködni! Nemsokára kész leszek én is és akkor már indulhatunk is vissza New Yorkba!....