25.rész Forever trapped 2

*Alexx pov. *

Az ahogy megtudtam hogy Andy is itt van, teljesen lesokkolt... arra gondoltam hogy meg-e lehetne szökni úgy hogy őket is magammal vigyem. Erre a kérdésre csak úgy tudnék választ adni magamnak ha először túljutnék az üvegen. Andyre gondoltam... arra hogy mit élhet át. Nekem is lelki terror Lucas viselkedése, nem hogy neki. Bármennyire próbál erősnek és megrendíthetetlennek tűnni átlátok rajta. Látom hogy neki is vannak határai, szűk határai. Amelyeket nem mer és nem tud átlépni. Ezeket a határokat egy bizonyos fokig én állítottam fel. Mind neki mind saját magamnak. Bár ezek nálam inkább gátlásban és félelemben nyilvánulnak meg. Túl sokszor omlottam össze mind testileg és mind lelkileg... túl sok bizalmatlansággal és gyűlölettel találkoztam bárhova is mentem. Sok volt nekem. Nemsokára 20 éves leszek... eszembe jutottak a fájadlmas emlékeim. Az a fájdalom amit akkor éreztem amikor először váltam meg Andytől, amikor Lucas megölte a szüleim, amikor a saját testvéremet kellett megölnöm, amikor tekjesen egyedül maradtam. A rossz emlékek mellett számos jó is eszembe jutott. Az amikor megismertem ennek az öt csodálatos embernek a dalait. Akkoriban teljesen padlón voltam és többször próbáltam öngyilkos lenni. Ők visztont kirángattak a depresszióból és a mentális egészségemet is visszanyertem. Bár nem voltam bolond de volt némi baj. Testképzavar, depresszió és még mások is. Mind-mind piszichés apalon. Ők viszont mindent megváltoztattak! Visszaadták az életkedvem és rengeteg csodás embert ismertem meg. Amikor bekerültem az Armyba teljesen idegen volt minden. Aztán lassan megismertem őket és ők lettek a családom. Senki nem tudja de a mai napig velem vannak. Aztán jött a Legion of Balck... bekerültem a forgatásra és főszerepet kaptam... majd megismertem Andyt. Ez az egy amit nem bántam meg... minden mást... minden mást igen. Főleg azt hogy segítettem nekik és megöltem a családom számos tagját... Emiatt újra depressziós lettem... a fájdalom és más kavargó érzés újra és újra elöntött amikor rájuk gondoltam. Újra és újra lelkifurdalás fogott el amikor eszembe jutott a 25 tökéletes testvérem. Ők 25-en a világot jelentették. Őket nem bántottam. Én nem. Velük Andy végzett. Akkor és ott nem tehettem semmit. Eldöntöttem hogy bérgyilkos leszek és bosszút állok. Tanultam és kiképeztek. Már majdnem célba értem de újra beleszerettem Andybe...

*Andy pov. *

Lassan értünk el egy sötét házhoz. A sötét házhoz ahonnan nincs menekvés. Talán Alexx is itt van... érzem a jelenlétét. Tudom hogy itt van... itt van és szenved. Miattam... Ha én nem erősködöm hogy velem legyen nem lennénk itt. Ha vele bármi történik én leszek a hibás... gondolatomból egy sikoly riasztott fel.

-Mi volt ez?- kérdezte Lucas Rickyt.

-Nem tudom...- mondta gyorsan megálltak az autóval és bevittek minket. A ház nagyon lelakott és poros volt. Sehol semmi szín vagy bútor. Teljesen üres minden. A falakon grafitik sora.

-Üdvözöllek titeket az új lakhelyeteken! Ugye tudjátok hogy innen nincs menekvés!- mondta Lucas és nevetni kezett.

-Dögölj meg!- sziszegte Jinxx.

-Ó tényleg? Tudod olyan dolog van nálam ami nektek is fontos...- és megint nevetett. Hangját egy újabb sikoltás követte majd Ricky elindult a hanghoz. Belépett egy sötét szobába, majd amikor villanyt kapcsolt üveges csillogást lehetett látni... Nem láttam ki van bent de biztos voltam benne hogy Alexx az...

*Alexx pov. *

Megpróbáltam átjutni az üvegen újra és újra... amikor nem sikerült égető fájdalmat éreztem és teljesen elgyengültem. Megpróbáltam kiszedni a lábamból a nemrég sérüléseket okozó szilánkokat. Néhány nagyobb darab miatt sikítottam fájdalmamban. Éreztem újra a vérem édeskés szagát... erőtlenül ültem a földön és gondolkodtam a menekülésen. Egyszer csak Ricky nyitott be újra...

-Kislány! Hagyd már abba! Még a végén megijednek a vendégek...- mondta és gonosz vigyorra húzta a száját.

-Milyen vendégek? Miért nem segítesz? Mit tettem hogy ezt érdemlem?- fakadtam ki és megrohamoztam a kéréseimmel.

-Itt vannak a kedves kis barátaid... adj egy okot hogy miért segítsek! Mindig elutasítottál! Sohasem szerettél... pedig én mindent megtettem érzed!- mondta és bevágta az ajtót. Egy világ omlott össze bennem... egy világ aminek az alapja Ricky és Andy volt... Ricky volt az aki bevezetett az alvilágba. Andy pedig... ő pedig aki kihúzott onnan. Segíteni próbáltak de magammal rántottam őket a mélybe. Ha akkor megteszem... ha akkor néhány szemmel több gyógyszert veszek be... ha akkor van bátorságom... nem lennének itt. Nem kellene szenvedniük... még mindig híresek lehetnének. Gondolataim miatt folyni kezdtek a könnyeim... feladtam. Nem bírtam tovább erős maradni és nem bírtam tovább harcolni. Megfogtam egy üvegszilánkot és hossza sebeket ejtettem a kezemen és a lábamon. Vérző sebbekkel és összetört szívvel vártam a halált... sosem volt bátorságom megtenni, most viszont itt az idő... miközben vártam a vég perceit Andyre gondoltam... arra hogy mennyire hiányzik és hogy milyen sokat jelent nekem. Éreztem hogy percről percre gyengébb leszek... éreztem ahogy minden erőm elhagy... hiába volt sötét teljesen elvesztem...

*Dorothy pov. *

Mindenki teljesen csendben volt. Semmi nesz... szinte már idegesített de nem mertem megszólalni... Sammi Jinxx vállára hajtotta a fejét és nyugodtan szuszogott. Senkin nem látszott egy csepp félelem sem. Hallottam hogy beszélnek... de nem értettem mit. Minden hang teljesen el volt mosódva. Teljes mértékben a gondolataimba voltam mélyedve. Mindegyik tárgya ugyan az... Ashley. Hol lehet? Miért ment el? Miért nem segít? Ezekre a kérdésekre nincs ésszerű magyarázatom... Újra beszélnek és mi pedig kiszállunk. A világ teljesen idegen. Minta egy idegen dimenzióból kerültem volna ide... Minden annyira furcsa. Egy sötét és kopár helyen vagyunk. Olyasmi ház előtt mint ami a klasszikus horrorfilmekben szokott lenni, amiket teljes mértékben utálok... Nagy, sötét és lelakott ház volt ez. Persze a magam módján szép. Volt benne valami magával ragadó... hiába a nagy sötét düledező falak, hiába a hiányos cserepek de mégis szép volt. Elbámultam a házat és észre sem vettem amikor beértünk... Minden sötét. Sehol egy bútor vagy egy kép. Mindenkit megkötöztek és leültettek a földre. Folytatódott a néma csend... az a síron túli csend... 

Sziasztok! A 25.résszel hivatalosan is elértük a történet felét ami azt jelenti hogy összesen 50 rész lesz. Jó olvasást!