26.rész Die hard

*Dorothy pov. *

Az a csend teljesen felemészti az embert... érezni lehetett ahogy félelem és izgalom kering a levegőben. 

Andy teljesen összetörve és megtörve meredt a sötét faajtóra. Vajon min gondolkozhat? Kicsit közelebb húzódtam hozzá. Fáztam. Odadőltem az oldalához. Nem lökött el hanem a fejét az enyémnek támasztotta. Még mindig csend van... a jelen és a rémálom teljesen összeolvadt. A jelenben vagyunk ami először csak egy rossz álomnak tűnt. De nem az... Nyugalom ült ki mindenkinek az arcára. Lecsuktam a szemem és próbáltam felébredni... felébredni arra ahogy Ashley átkarol és mellettem szuszog. Mellette minden más volt... erős próbál lenni de... de már ő sem bírja sokáig. A napjaink meg vannak számlálva...

 -Our days are numbered in a world of fools, we feel the hunger and follow no one's rules...- dúdoltam és motyogtam a szöveget. -Everybody wants eternal life, nobody can seem to get it right...-folytatta Andy.Felnéztem rá és egy bizonytalan mosolyt erőltettem az arcomra.

-Minden rendben lesz ne féljetek!- mondta halkan Sammi- Valaki értük fog jönni és kiszabadulunk innen...

-Abban ne reménykedj!- mondta erősen Ricky- Innen nincs menekvés!- folytatta és nevetni kezdett- Ti tényleg azt hiszitek hogy ez egy tündérmese? Hogy majd értetek jön egy hős aki megment? Nem! Aki a ti hősötök lenne az lassan belehal a sérüléseibe! Lassan elvérzik... aminek már ideje.- mondta egyre halkuló hangnemmel és hozzánk hajolt.

-Ricky! Hozd Alexxet!- adta ki a parancsot Lucas- Nem akarom hogy meghaljon. Egy halott ember nem fog nekem dolgozni...

Ricky a mondta végére már az ajtó előtt állt és benyitott. Néhány perc múlva az ölében egy lányt hozott ki... Alexxet! A kezeiről csepegett a vére. Látszottak a párhuzamos vágások a kezén. Fel pillantottam és Ashleyre gondoltam... Arra hogy hol lehet és hogy biztonságban van-e és arra hogy majd ő megment minket.

-Andy! Légy erős!- mondta CC. Andy a földet kémlelte és folytak a könnyei. Látni hogy Alexx vérzik és az a tudat hogy meg akarta magát ölni... ez a tudat valóban elviselhetetlen...

*Andy pov. *

A lelkemben mardosó fájdalmat éreztem amikor Ricky kilépett a szobából és a vérző Alexxel a kezében az emelet felé sétált. Ha ő meghal... én követni fogom. Tudtam hogy most minden bátorságomat össze kell szednem... de nem ment. Féltem... nem a haláltól mert arra már rég felkészültem. Sokkal inkább annak a lánynak az elvesztésétől akit szeretek és szeretni is fogok...

-Andy! Légy erős!- mondta CC halkan. Lehajtottam a fejem és folyni kezdtek a könnyeim... Minden bánatom kiadtam... nem rejtegettem az érzéseim. Megtörtem... úgy mint még soha. Amikor láttam hogy Alexx vérzik és már alig van benne élet akkor a szívem egyszerűen felrobbant... felrobbant a szomorúságtól és a tehetetlenségtől. Hirtelen egy éles sikoly rázta meg a házat...

-Mi volt ez?- kérdezte halkan Dorothy.

-Alexx...- suttogtam. Akkor és ott tenni akartam... tenni akartam érte, a csapatér és az életért. Úgy éreztem hogy a lelkem egy bizonyos darabja meghalt. Most viszont mint egy főnix a hamvaiból újraéledt. Nem tért vissza semmi más csak a remény... az a remény hogy még lehet jobb. Felhős napok után még sütni fog a nap. Nem csak sütni... ragyogni fog! Bíztam a megmenekülésben és abban hogy ezután boldog leszek... boldog leszek Alexx mellett...

*Alexx pov. *

Elgyengültem és véreztem... véreztem nem csak testileg hanem lelkileg is. Annyit még nehezen de felfogtam hogy valaki az ölébe vesz és vinni kezd... éreztem azt az illatot a levegőben... Andy sprayét éreztem. Az az enyhe mentolos cigi szaggal keveredve. Hiányzott ez az illat... meg akartam nézni hogy él-e de nem volt erőm kinyitni a szemem. Kinyitni és harcolni... nem volt már miért küzdeni... mindennek vége.

-Szervusz Alexx! Régen láttalak!- mondta valaki és egy puha valamire huppantam- Naaa! Kislány! Nyisd ki szépen a szemed!- kérlelt az a valaki... valaki aki biztos hogy Lucas...

-Nem... hagyj elvérezni...- suttogtam. Bár az én részemről kiabáltam. Hirtelen egy éles valamit végighúzott erőből Lucas a hasamon. Éreztem ahogy lefolyik a vérem és ezt az akcióját egy sikollyal jutalmaztam.

-Nyisd-ki-a-szemed!- tagolta sziszegve a mondatot. Eleget tettem kérésének és fekete kontaktlencsés szememmel rá meredtem. Mosolyra húzta sebhelyes száját és felém hajolt. Megcsókolt... nem tudtam ellenkezni... még mindig nem volt erőm. Undorodtam minden porcikájától de tűrtem... mi mást csinálhattam volna? Az erőm elhagyott még jobban... hirtelen elengedett és kimen a szobából. Percek múlva kötszerrel és gyógyszerekkel tért vissza.

-Gyere! Segítek!- mondta és elkezdte a fáslival körbetekerni a kezem. Furcsálltam hogy bármennyire is törődik velem... és eszembe jutott a tökéletes terv ezért hagytam magam. Amikor végzett a kezem bekötésével bármennyire is undorodtam tőle, bármennyire is utáltam de a tervem része ként megcsókoltam... Fájt hogy csak ez a megoldás van de nem tudtam mást tenni... Nem engedett el hanem a hátamra döntött. Hagytam magam... az agyam azt diktálta „Hagyd abba!, Nem ér ez ennyit!, Add fel!” a szívem viszont azt hogy „Tedd meg Andyért! Harcolj saját magadért! Ne add fel!”. Tűz és víz... Átjárt egy bizonyos érzés... az az érzés amikor az összetört szíved darabjaival végeznél magaddal. Amikor teljesen összetörsz... amikor a szívednek már egy ép darabja sincsen...