19. rész Love is Love 2

*Andy pov. *

-Azért amiért neked nem! Most pedig takarodj fel!- kiabált velem Alexx. Utálom amikor parancsolgatni akar. Meg amikor rejtvényesen beszél... tudja hogy nem értem mire céloz...

-Nem megyek sehova!- makacsoltam meg magam. Alexxtől nem tartok, de Sammitől igen. És lőn hirtelen megjelent Sammie.

-Andy! Tűnés fel!- és mutatott az említett irányba azaz a lépcső felé.

-Mi a francnak akar engem mindenki felküldeni?! Először Alexx most meg te!-kezdtem megint kiakadni. Kettő az egy ellen... fer küzdelem.

-Ash! Akkor te takarodj fel!- kiabált Sammi újra. Ashley is tart tőle ezért nem ellenkezett hanem szó nélkül elindult az emeletre.

-Hát akkor lányok... én nem megyek sehova.- helyeztem kényelembe magam a kanapéban.

-Te dolgod!- jött a kurta és flegma válasz Alexxtől. Nem tudom hogyan és miért de beleszerettem újra és újra Alexxbe amikor ilyen... egyszerűen szükségem van rá- Nekem viszont mennem kell! Ricky nemsokára itt lesz... vagyis a haverja Mat.- monda Alexx ügyet sem vetve arra hogy hallom. Nem tehettem mást mint szótlanul elképedtem hogy ki az a Ricky és ki az a Mat.

-Hiányozni fogsz!- ölelte át Sammi- Ugye majd meglátogatsz?!- törölt ki a szeméből néhány könnycseppet.

-Ti is nekem- engedték el egymást- Ez most kérdés volt?! Amint tudok jövök! Eskü!

-Hova mész?- álltam fel a helyemről.

-Nem mondhatom meg, nem akarom hogy utánam gyere! Hát Andy! Hiányozni fogsz!- ölelt meg- Hidd el nem azért megyek el mert nem szeretlek! Csak nem akarlak bajba keverni!- mikor elengedett gondolkodás nélkül megcsókoltam de ő ellökött- Kérlek Andy! Ne nehezítsd meg a dolgom.- adott egy puszit az arcomra és elindult az ajtó felé.

-Várj! Ha te mész akkor én is!- indultam meg az ajtó felé.

-Nem jöhetsz! Ne keress és ne hívj!- lépett ki az ajtón és bevágta maga után.

-Nem mehet el!- suttogtam- Nem fogom kibírni nélküle!- miután kimondtam Sammi átölelt.

-Semmi baj Andy! Nyugodj meg!

-De Sammi! Nagy baj van! Az életemet adnám Alexxért és most itt hagyott!- suttogtam és zokogni kezdtem.

*Alexx pov. *

Amint kiléptem az ajtón rájöttem hogy Andy mennyire fontos nekem. Egészen addig nem értékeltem ezt ameddig nem szembesültem azzal hogy elveszítettem őt... Nem fogom bírni hosszú ideig nélküle hiszen ő számomra a legfontosabb. Gondolkodásomból egy autó dudálása zökkentett ki.

-Helló! Te vagy Alexx Crow?- szólt ki az autóból egy fekete hajú srác. Bizonyára ő Mat.

-Szia! Igen én vagyok te pedig Mat God igaz?- kérdeztem és elindultam az autó felé. Andy hirtelen kifutott és ő is a kocsi felé indult. Kinyitottam a kocsiajtót és mielőtt beültem hátrafordultam és mondtam:

-Andy! Kérlek menny vissza! Nem tudsz megakadályozni, ezt el kell fogadnod.- hirtelen elkapta a kezem és elhúzott a kocsitól. Minél hamarabb túl akartam lenni a búcsúzáson ezért pofon vágtam és beültem. Gyorsan lezártam az ajtóm hogy ne tudja kinyitni.

-Mat. Kérlek induljunk!- könyörögtem. Andy pedig mikor elindultunk összecsuklott. Miután kifordultunk az utcából sírni kezdtem. Nem tudom miért de már most hiányzik Andy!

-Ő hogyhogy nem jött velünk?- kérdezte Mat óvatosan.

-Nem akarom hogy bajba kerüljön miattam. Elég neki a maga gondja.- sóhajtottam.

-Kár... pedig rendes gyereknek tűnt!- ezen akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

-Az is. És rohadtul szeretem de nem akarom hogy esetleg vele zsaroljanak.- hajtottam le a fejem- Lucas állandóan mindenhova üldöz és ha megtudja hogy szeretem Andyt akkor képes és megöli.

-Miért? Mit csináltál? Mielőtt bármit is mondanál Ricky mesélt rólad néhány dolgot. Tudom hogy bérgyilkos vagy meg ilyenek.

-Kinyírom Rickyt!- mondtam vicceskedve- Akkor azt is elmondta bizonyára hogy mi köt Lucashoz...

-Nem azt nem mondta el.- mondta és rákanyarodott az autópályára. Szerencsére közel lakunk a város széléhez...- Rickyék Iowánál vesznek fel. Legalábbis ott beszéltük meg. Aztán tudod milyen Chris... hiába néz ki úgy hogyha sötét szobában megjelenne megijednék, ő egy nagyon nagy gyerek. „Jaaj nézétek! Fagyiii! Áljunk meg fagyiznii!”- utánozta Christ elég élethűen. Akkor ezért mondta Ricky hogy mellette nem fogok szomorkodni.

-Akkor elmondom ha nem baj. Öt évvel ezelőtt amikor még csak kezdő voltam a „szakmában” Lucas Monro felkarolt és tanítani kezdett. Két évre rá amikor már profi voltam kiszálltam és külön utat folytattam. Nem tudtam hogy emiatt üldözni fog. Egyik reggel a felesége a házamban volt és lelőttem önvédelemből. Azóta nem állhatok meg huzamosabb időre mert különben gyanút fog és elkap... rosszabb esetben Andyt kapja el. Ő nem az az ember aki lacafacázik... nem tököl hanem megöli az embert. Emiatt kell eljönnöm New Yorkból.

-Értem... és mi volt a neved?- kérdezte.

-Volt hogy Ginger, de inkább a Faith.- mondtam. Ilyenkor mindig eszembe jut Jacknife az első barátom...

-Attól nem félsz hogy esetleg Chriséket fogja elkapni ez a srác?

-Nem. Mindenkinek tanítottam egy gyors menekülést lefegyverzést meg ilyeneket. Ricky meg ugyanúgy bérgyilkos volt tehát vele nem volt különösebb dolgom.

-Értem. Még egy nap és Iowában leszünk. Nem vagy fáradt?- ez a srác gondolatolvasó...

-De...- ásítottam egy nagyot- Viszont meg kellene állni hogy te is tudj aludni...- mondtam és szépen lassan lecsuktam a szemem.

*másnap reggel *

-Jó reggelt Csipkerózsika!- ébresztett fel Mat- Hogy aludtál?

-Jól...- ásítottam- Merre vagyunk?

-Mivel este vezettem már csak órák kérdése és Iowában vagyunk.

-Hogyhogy te nem aludtál?- néztem rá elképedten majd lehajtottam a tükröt. Eléggé meglepődtem a látvány miatt... nem kenődött el a sminkem.

-Hát elég sokat aludtam indulás előtt... meg ittam kávét is.- mondta és lekanyarodott- Nézd kik vannak itt!- mutatott oldalra. Egy óriási busz ment mellettünk és Chris kidugta a fejét az ablakon... a kezében pedig egy üveg sört lóbált.

-Ezek nem normálisak!- röhögtem miközben intettem nekik...