33.rész „She lived because she was born, died because they loved…” 2

*Dorothy pov. *

-Magányügyem...- jelentette ki CC nyugodtan.

-Naa! CC! Ne csináld már!- nyavalyogta Sammi. Úgy látszik nagyon ki akarják csikarni a választ...- Úgyis tudjuk hogy fülig szerelmes vagy belé!- szekálta CC-t Sammi. Eközben elértünk az Unbroken Devil’s-be. Kintről lehetett hallani az odabent lüktető zenét. Régóta terveztük a szórakozóhely viszontlátását csak sajnos valami mindig közbejött...

-Na jó! Talán egy kicsit tetszik... De csak talán!- adta be nagy nehezen a derekát CC- Most boldog vagy?

-Ha tudnád mennyire!- röhögte a képébe a választ Sammi majd adott egy puszit az arcára.

-Júúj!- kezdtünk bele a cukkolásba- Dúl a love gyerekek!- még egyszer jót nevettünk majd belevetettük magunkat a bulizásba. Beléptünk az ajtón bent pedig izzasztó hőség és hangos zene fogadott. Első utunk a bárpulthoz vezetett. Gyorsan leültünk és már rendeltünk is:

-Mit isztok csajok? Én fizetek!- ajánlotta fel kedvesen Jake.

-Én asszem egy whisky-kólát kérek!- üvöltötte Ella a hangos zene miatt, következőnek Sammi jött:

-Én egy Martinit kérek... Dorothy?

-Nekem elég lesz egy pohár kóla is...

-Ne már! Kóla? Egy buliban?- forgatta a szemeit Jinxx.

-Én most kólát iszom... majd később lesz más is...- mondtam már most röhögve. Miután megittuk a rendelt italokat szétszéledtünk és beépültünk az ütemre hullámzó tömegbe. Nem nagyon bírom amikor kis helyre sok ember van bezárva és mellé még az a fojtós meleg... mondanom sem kell néhány percen belül rosszul éreztem magam. Kiverekedtem magam az emberek közül és az ajtó felé vettem az irányt. Kint CC ült az egyik padnál a kezében egy üveg sörrel és egy szál cigivel.

-Hé cicus! Van gazdád bébi?- kiáltott mögöttem valaki. Hátranéztem de nem álltam meg. Továbbra is a CC-nek helyet adó asztal felé mentem- Na már cica! Állj meg! Ne kéresd már magad kicsikém!- kiabál újra az emberke és részegen tántorgott utánam. Szerencsére néhány lépésen belül elértem CC-hez és leültem mellé. A srác még ide is követett...

-Húzz el!- kapartam össze a hangom nagy nehezen. CC mellett kicsit biztonságosabban éreztem magam. Bár csak a válláig értem de megnyugtatott hogy itt van.

-Nem hallottad haver? Tűzz el innen ameddig szépen kérem!- kezdte CC kiabálva...

*Alexx pov. *

Elejétől a végéig elmondtam mindent a rendőrnek. Azt viszont kihagytam hogy a házban azt a két embert én öltem meg ahogy azt is miért akartam öngyilkos lenni...

-Szóval azt állítja hogy az a bohóc csak úgy megjelent és előugrott a semmiből?- nézett rám sandán a rendőr.

-Igen....- sóhajtottam egy nagyot és az ablakra néztem. Kint minden szürke volt és az egyhangúan kopogó esőcseppek halk zaján kívül mást nem igen lehetett hallani.

-És az mi ott a karján?- rápillantottam a kezemre... Újra észrevettem hogy rendkívül jól látszanak a vágásaim. Nem tudtam már takargatni őket... De nem is akartam... Az életem egyik nagyon jól elcseszett szakaszából való emlékek... Minden seb egy emlék. Mind ez oly rég kezdődött hogy már nem tudom hol van az első vágásom. Csak annyira emlékszem hogy azt még üvegszilánkkal karcoltam a kezemre a barátaimmal...

-Ezekre gondol?- emeltem fel a kezemet.

-Igen... Ezek vágások?- kaptam az újabb kérdést. Csodálkoztam volna ha bejön a rendőr és nekem kell kihúzni belőle a kérdéseket...

-Igen. De most ha jól tudom nem ezért jött... egyéb kérdés?- hajtottam le a fejem és eltakartam a sebeimet, bár már mindegy hisz észrevette őket a zsaru.

-Nem. Semmi egyéb. Hát akkor viszlát hölgyem!- ment ki a szobából a zsernyák. Azonnal a telefonom után kaptam amit szerencsére Ashley behozott nekem... tárcsáztam a számát és nagy nehezen fel is vette.

-Szia! Mondd!- hallottam kellemesen mély hangját.

-Szia... elment a zsaru. Visszajössz?

-Igen!- vágta rá duzzogó hangon. A háttérben Andyt hallottam kiabálni...- Szívesebben megyek be hozzád minthogy hallgassam ezt a barmot... Nemsokára ott leszek...- mondta Ash és letette. Hátradőltem és gondolkodóba estem... Lassan lecsuktam a szemem és elnyomott az álom...

-Alexx! Jó reggelt!- köszönt egy ismerős hang. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Kint teljesen besötétedett és Ashley az ágyamon ült. Feltápászkodtam és hosszasan megöleltem.

-Új parfüm?- kérdeztem vigyorogva. És lassan elengedtem. A szoba levegőjét betöltötte Ash parfümének édeskés mégis rendkívül férfias illata.

-Jé! Észrevette! Csak a te kedvedért...- mosolyodott el ő is.

-De kis vicces valaki...- dőltem hátra- Andy?

-Őt ne hozd szóba légyszi...- sóhajtott Ashley- Már megint ivott... nem is keveset...

-Segíts felállni!- mondtam és óvatosan felálltam az ágyról. Leszedtem magamról a csöveket meg a zsinórokat aminek következtében kisípoltak a gépek. Aggódtam Andyért hátha valami hülyeséget csinál... Éreztem ahogy a hasamon van valami... odanyúltam és ömlött onnan a vér... Úgy néz ki felszakadtak a varratok... Álltam egy helyben a kezemről pedig csöpögött a vérem... Abban a minutumban egy orvos és két nővér szaladt be a terembe. Amilyen gyorsan csak lehetett visszafektettek az ágyba...

-Uram kérem menjen ki!- sipákolta az egyik nővér. Az orvos a sebemet nézegette... Ordítani tudtam volna a fájdalomtól... A szemeimet összeszorítottam a kezemet pedig ökölbe. Éreztem ahogy óvatosan kihúzzák az ép cérnát a sebből ami szinte égett.

-25 milligramm morfiumot most azonnal! Tűt és cérnát!- kiabálta a doki majd adott egy injekciót a jobb kezembe. Éreztem ahogy a tű átszúrja a szerveimet takaró vékony bőrt újra és újra... Legalább 32 öltéssel varrták össze a mély sebet... Lassacskán csillapodott a fájdalom. Lehunytam a szemem és átadtam magam az álmoknak.....

Sziasztoksziasztok! Bocsi a késésért de nagyon sok volt a dolgom.... Viszont írtam egy verset amit ha akartok elolvashattok.... Aki el szeretné olvasni írjon kommentet és ha összegyűlik minimum 15 hozzászólas fel fogom rakni! Egyébként már meg lett a 4000 megtekintés amit nagyon szépen köszönök nektek! A 3000-es videónak nekiálltunk de még nem tudjuk hova tesszük fel! És még egyszer bocsi a késésért...