32.rész „She lived because she was born, died because they loved…”

*Andy pov. *

Amint beléptem Alexx „szobájába” a számomra vérfagyasztó látvány fogadott…. Alexx fekszik az ágyon lehunyt szemmel, Ashley pedig az ajkaira tapadva magasodott fölé. Úgy vettem észre hogy nem sok vizet zavarok számukra ezért összeszedtem minden bátorságom és fojtott hangon kezdtem bele:

-Mit akarsz a csajomtól Purdy?- a hirtelen düh és kétségbeesés miatt elfelejtettem a levelet... azzal együtt pedig hogy szakítottam Alexxel...

-Azzal hogy a csajod asszem vitatkoznék! Egy levélben szakítottál vele Andy!- vágott vissza Ash azzal a bizonyos gúnnyal a hangjában... A feszültség szinte tapintható volt a levegőben és feloszolhatatlanul gomolygott. Szabály szerűen úgy éreztem hogy meg fojt az érzések ködfelhője...

-Na és? Alexx akkor is a barátnőm!- vettem erőt magamon és érzéseimet elfojtottam.

-Nem vagyok a barátnőd! És kérlek ne kezelj úgy mintha a tulajdonod volnék!- hallatta a hngját Alexx is.

-Maradj ki ebből Alexx! Ezt majd lerendezzük én és Ashley!- hiába szeretem most nem az a lényeg...

-Nem mondd meg hogy mit csináljak...- ellenkezett Alexx és tiltakozása jeléül felemelte a kezét ami tele volt hegekkel... 20 év alatt összegyűlt hegekkel... Teljes mértékben lefagytam... tisztában voltam és vagyok a múltjával mégsem láttam soha egyetlen egy testrészén egy vágást sem... Kérdések tucatjai dübörögtek a vérem helyén...

-Miért?- rázta meg Ashley bizonytalan hangja a kórterem csendes falait. Ez az egy kérdés úgy hatott rám mint amikor egy gyermek megkapja azt a játékot amire mindig vágyott pedig senkinek nem mondta el... Nem mertem megszólalni...

-Minden egyesember egy vágás... minden egyes lelki sérelem egy vágás...- felötlött bennem hogy Alexx több száz emberrel végezhetett ezidáig... ahogy az is hogy hányszor bántottam meg... hogy hányszor tiportam sárba az érzéseit- Mit gondoltok miért jártam annyit hosszú ujjúban? Miért volt olyan világos a bőröm? Mindent csak azért hogy ne lássátok a gyengeségem eredményét! És Andy! Csak hogy tudd... a legtöbb vágás miattad van!- nem tudtam mondani semmit magyarázkodni pedig nem is próbálkoztam mert tudtam hogy igaza van...- Minden nap nélküled szenvedés volt...- fejezte be sírva Alexx minden egyes szavával tőrt szúrva a szívembe.

-Alexx én nem tud...- kezdtem volna bele amikor egy öltönyös alak lépett be az ajtón.

-Jó napot!- szakított félbe- Alexandra Crow-t szeretném kihallgatni. A főkapitányságról jöttem- mutatta felém alig észrevehetően a jelvényét- Ha megkérhetném az urakat... Legyenek szívesek kifáradni!

-Andy, Ashley... kérlek...- nyöszörögte Alexx. Se szó, se beszéd elindultunk ki az épületből. Nem szóltunk egymáshoz Ashsel. Mivel a többiek hazamentek kocsival neki velem kellett hazajönnie... Körülbelül 15 perc elteltével leparkoltam a ház elé. Kiszálltunk és a főhadi szállásunk felé vettük az irányt.

-Megjöttünk!- kiabált Ash. Sehol senki...- Megnézem hol van Lexi...- mondta majd az emelet felé ment. Felkapcsoltam a villanyt és megkerestem a távirányítót. Bekapcsoltam a tv-t majd kerestem benne valami nézhető csatornát... néhány másodperc múlva viszont inkább kikapcsoltam... Hirtelen egy hangos női sikoly rázta meg a házat. Azonnal felpattantattam és a hang felé kezdtem menni.

-Ashley! Valami gond van?- kiabáltam a lépcső felétől. Ash nevetését hallva kicsit megnyugodtam...

-Minden rendben van haver!- mondta Ashley még mindig röhögve- Csak Vipo megijesztette Lexit és bemenekült Alexx szobájába ahol a Crow és Femme terrorizálta...- az utolsó néhány szót alig lehetett érteni mert Ash már majdnem hogy fetrengett a nevetéstől...

-Nem vicces!- lökte vállba Lexi. Bevallom ezen az eseten én is mosolyogni kezdtem- Gondolom ti sem örülnétek túlságosan ha egy ilyen repülő izé a hátatokra szállna olvasás közben!

-Egy: mi nem nagyon szoktunk olvasni, kettő: Viponak hívják azt a repülő izét és ő egy repülőkutya... és különben is csak gyümölcsöket eszik és senkit sem bántana. Ettől a két kis szőrpamacstól jobban kellene félned...- mondta enyhén megnyugodva Ashley közben a két említett kiscica is színre lépett.

-Ők ketten pedig Crow és Femme. Eredetileg Crow az én cicum, Femme pedig Alexxé.- folytattam az állatok ismertetését miközben lehajoltam megsimogatni a két kis cukiságot.

-Aranyosak...- jelentette ki teljes higgadtsággal Lexi- Tőlük kellene félnem?- kérdezte mosolyogva majd megsimogatta Crow fejét... Crownak ez nem tetszett ezért megharapta az egyik ujját- Áu!

-Mondtam...- fetrengett újra a röhögőgörcstől Ash.

-Hiányzik nekik Alexx... őt szokták általában harapdálni... bár nem csak ők hiányolják őt...- kezdtem bele Ashley most már komoran. Az egyik kisállatot feltette a vállára a másikat pedig továbbra is a kezében tartottam. Én pedig Vipo hártyás szárnyát simogattam. Azon gondolkodtam hogy mi lenne ha most itt lenne mellettem... ezzel a gondolattal párhuzamban éreztem hogy valami elpattan bennem... nem tudom miért lettem hirtelen mérges... Halványodtak az érzéseim Alexx iránt de szükségem volt rá. Mint az embernek vízre... egy ideig túlél nélküle... de az sem tart örökké... Szeretem Alexxet! De Ashley...ő csak ki akarja használni...

-Ne kezd már megint Ashley!- sziszegtem indulataimnak hangot adva.

-Ide figyelj Andy! Egy levélben szakítottál vele és még parancsolgatsz nekem?- lépett közelebb hozzám néhány lépéssel Ash.

-Hülye voltam... nem láttam be akkor még hogy milyen fontos ő nekem... mellesleg hogy tudd: amit egyszer megszereztem az örökké az enyém marad...- mondtam egy keserű mosollyal az arcomon.

-Alexx nem tárgy!- emelte fel Ashley a hangját- Meg akarsz érte küzdeni?

-Na jó! Elég legyen már! Nem tudom ki az az Alexx de biztos hogy nem ér annyit az egész hogy miatta veszekedjetek!- állt közénk Lexi.

*Dorothy pov. *

Miutánk kijöttünk Alexxtől egyenesen haza indultunk. Belépéskor egy elég furcsa látvány tárult elénk mivel Andy és Lexi nyugodtan csókolóztak... Ella kiabált velük egy sort majd Andy elment valahova. Egy kicsit kifaggattuk Lexit is hogy mit gondol Andyről...

-Szóval azt mondod nem tetszik... akkor miért smároltad le?- kérdezte Jinxx már sokadszorra.

-Mint már mondtam egy icipicit sem tetszik és hogy miért csókoltam meg azt én sem tudom...- sóhajtott Lexi.

-Abbahagytátok végre?- faggatózott Sammi unottan.

-Aha... Mit szólnátok ha elmennénk valahova?- válaszolta meg Sammi kérdését Jinxx és elindult felé. Hátulról átkarolta és a vállára helyezte a fejét.

-Jó ötlet! Unbroken Devil's?- kezdtem már lelkesedni én is.

-Lexi jössz? Vagyis lenne kedved jönni?-kérdezte CC elvörösödve. Egyből ujjongani kezdtünk Lexi pedig eme akciókat egy áldurcival lerendezte aminek következtében mindannyian nevetni kezdtünk. A jelenet után még egy picit beszélgettünk majd felmentünk készülődni. Én személy szerint egy koptatott farmernadrágot és egy Nirvana-s pólót vettem fel. Versenycsiga tempóval megfésülködtem és felkentem egy enyhe sminket az arcomra. Végül is a szőkéhez minden jól áll... Megindultam le mire mindenki kész volt...

-Jé?! A menyasszony... Dorothy kérlek sose menj férjhez...- mondta szarkasztikusan Jinxx. Újabb röhögőgörcs után épp indulni akartunk amikor:

-Akkor jössz Lexi?- kérdezte CC újra.

-Hát... nem tudom... nem hiszem hogy lenne kedvem elmenni... Sosem szerettem bulizni bár közben eljártam ide-oda. Meg hát nem is nagyon bírom az alkoholt...- mentegetőzött Alexa.

-Légyszíves...- lépett oda hozzá CC és megfogta a kezét- A kedvemért...

-Nem lehet...- sóhajtott Alexa- Bocsi... Menjetek csak! Jó szórakozást!

-Köszi... Vigyázz magadra!- fordult vissza az ajtóból CC. Teljesen elvörösödtek mind a ketten mi pedig csak vigyorogtunk mint a hülyék... Lassan kiért a házból mindenki és a kiszemelt szórakozóhely felé vettük az irányt.

-Mondd meg őszintén CC! Tetszik neked Lexi igaz?- tettem fel a kérdést miközben egy követ rugdostam...