34.rész The darkest angle /Weak link/

*Alexx pov. *

Reggel egy mély hang ébresztett...

-Jó reggelt hölgyem! Nemrég járt itt újra a biztosúr és javasolta az agyi vizsgálatot... Ha nem bánná átvisszük agyi röntgenre.- mondta majd kitolta a kórteremből az ágyam. Néhány perc tologatás után bevitt egy szobába amit egy üvegfal választott el egy másik teremtől. A kis szobában nem volt más mint egy óriási gép. Segítettek óvatosan felszállni az ágyról és átfeküdni az asztalszerű hideg ágyra.

-Legyen szíves csukja le a szemét és ne mozogjon!- hangoztatta egy barátságos női hang, s a parancsnak eleget téve nyugodtan feküdtem csukott szemekkel. Hallottam a gép motorjának halk zúgását és egy lökés éreztem az ideiglenes ágyamon és már kezdett is elnyelni a gépezet... Hirtelen vakító kék fényt érzékeltem... hiába volt csukva a szemem a fény szinte vakított. Néhány másodperc múlva kihunyt a fénynyaláb majd nagy lökéssel megint a terem normális fényében találtam magam. Fel akartam ülni viszont a fájdalom ami a hasamba szúrt nem engedte... Hirtelen a doki lépett be a kórterembe kezében egy köteg röntgenképpel.

-Nos hölgyem... van egy jó és egy rossz hírem...- jelentette ki szomorkásan a doktorúr. Lehajtottam a fejem és gondolkodtam mi lehet az...- A rossz hír az hogy a jobb oldali agylebenyt hátulsó részét ami felelős az érzelmekért köztük a félelemért, nyomja egy idegköteg. A jó hír az hogy ezzel akár még év századokig elélhet! Most pedig a megbocsát átvisszük a pszichológiai osztályra és megpróbáljuk megszüntetni a félelmeit...- a hírek hallatán nagyot sóhajtottam és folyni kezdtek a könnyeim... Szóval egy hülye képzelgés miatt nem haltam meg? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen... Két nővér lépett be a fehér csempés kis szobába és segítettek visszafeküdni az ágyra. Újabb tologatást követően egy zárt folyosóra értünk... Belépve erősen vegyszer szag volt és a vékony folyosó mind két oldalán vasajtók sorakoztak apró kis nyílással... A recepció fölé cirkalmas betűkel ez volt írva „Ideg osztály”. Hirtelen megálltunk és betoltak az egyik ajtó mögé. Bent minden teljesen más volt... A beszűrődő napfény aranyszínűre festette az enyhén barack színű falakat és színes képek lógtak vidáman rajtuk. Volt még bent egy hosszú kanapé és egy íróasztal. Az ajtó melletti falat pedig egy óriási könyvespolc borította tele vastag, vékony, kicsi vagy nagy könyvekkel. Maga a szoba barátságosnak tűnt.

-Freddy!- kiáltott barátságosan egy női hang- Mi járatban erre? Csak nem beteget hoztál?- néhány szavából lelehetett szűrni hogy inkább rá férne az agyturkász nem rám... Bár a külső ne tévesszen meg... A nő nem állt másból mint ráncokból... úgy nézett ki mint amikor egy bőrtáskát belerakunk a vízbe... Egyszóval nem volt túl szimpatikus...

-Igen Linda beteget hoztam... segíteni kellene neki leküzdeni a félelmeit...- mondta újra a doktor.

-Hm... Nehéz lesz... Na gyere, csüccsenj le ide kedveském!- mondta Mrs. Ránc....

*Ashley pov. *

Miután kizavartak Alexx kórterméből kimentem a váróba és idegesen fel s alá kezdtem mászkálni... Néhány perc múlva kijött az egyik nővér...

-Hölgyem! Elnézést! Bemehetnék Alexxhez?- faggattam aggódva a fiatal nővért.

-Sajnálom de nem. Erős fájdalmai vannak és most jelenleg sikerült elaludnia. Jöjjön vissza holnap!- kaptam a választ és már ott is hagyott. Elindultam ki a kórházból és mivel gyalog jöttem hogy ki tudjam szellőztetni a fejem

ezért a hosszabbik úton mentem haza. Egész út közben a gondolataimba mélyedve rugdostam a különböző kavicsokat. Észre sem vettem ahogy teljesen besötétedett körülöttem 1 óra alatt... sőt ennyi idő alatt haza is értem.

-Nem igaz hogy Alexxnek Ashley kell! Nem veszi észre hogy csak kihasználja!- hallottam Andy hangját már az ajtón kívülről. Éreztem ahogy a megmagyarázhatatlan düh szétárad a testemben. Beléptem az ajtón és észrevettem hogy a többiek is hazaértek. Dorothy és Lexi egymás mellett ültek és nyugodtan beszélgettek. Lassan odaballagtam Dorothy mellé majd leültem és átkaroltam a vállát ezzel magamhoz húzva őt.

-Nyugodj meg Andy! Alexx szeret téged csak egy kicsit bizonytalan az érzései miatt. Bízz benne!- próbálta nyugtatni Andyt Sammi.

-Öm... Egy kérdés...- sóhajtott egy nagyot Lexi és Andyt kémlelve belekezdett- Ki az az Alexx? Hallottam hogy itt lakik de még mindig nem mondta el senki hogy ő ki is...- ezen akaratlanul is mosolyogni kezdtem, Jinxx és CC pedig nevettek...

-Alexandra Crow a teljes neve. Ő Andy és Ashley szerelme... Ashley titkolja pedig mindenkinek teljesen nyilvánvaló hogy nem csak úgy kedvtelésből keresi Alexx társaságát. Andy meg hát... ő meg Andy. Hol szereti hol nem... éppen amilyen kedve van...- mondta flegmán Ella.

-Én nem csak akkor szeretem Alexxet amikor úgy döntök!- reagálta le kiabálva Andy Ella véleményét és felrohant az emeletre. Már senki sem mosolygott, csak némán néztük a földet. Dorothyval pont egymás szemébe néztünk. Ellökött magától majd láttam ahogy egy könnycsepp megcsillant a szemében majd Andy után futott és bement Andy szobájába maga után erősen becsapva az ajtót.

-Meg sem próbáltad tagadni...- mondta csendesen Ella. Éreztem ahogy minden szem rám szegeződött... újra...

-Miért tagadjam amikor ő is sejthette?- kérdeztem miközben arcomat a kezeim közé temettem.

-Mert csak sejtette... Nem tudta...- kaptam újra a választ.

-Ashley Alexxet jobban szereti mint Dorothyt, Andy pedig Dorothyt szereti jobban... kettejük közt viszont az a különbség hogy Andy sehogy sem mer hozzá közeledni...- folytatta Ella.

-Nincs jobb dolgotok mint a szerelmi életemmel foglalkozni?- kezdtem már én is kiborulni.

-Öm... most hogy mondod Purdy... nincs.- fuldokolt a nevetéstől már Sammi is- Emellett ilyenkor olyan vagy mint egy hisztis kislány...

-Asszem inkább elmegyek valahova inni vagy csajozni...- jelentettem ki szomorkás arcot vágva. Hirtelen furcsa hangokat lehetett hallani az emeletről és inkább futva kimentem az ajtón és sebes léptekkel mentem az Unbroken Devil's felé....