10.rész Sadows of the past

*Dorothy pov. *

Az elmúlt hetek csendesen teltek. CC végzett a kiképzésemmel és ideköltöztem a fiúkhoz. Andyvel pedig nem békültem ki. Állandóan talál valami indokot hogy újra és újra belém kössön. A mai nap viszont másnak ígérkezett. A nap erősen sütött lassacskán egy éve hogy Eleanor meghalt. Mióta meglőttek azóta nem hallom őt. Gyorsan felöltöztem és lementem. Csak Andy ült és szomorkodott ott egyedül. Ránéztem és elfogott a harag. Nagyon bírom Andyt de mióta megint iszik azóta elviselhetetlen.

-Jó reggelt!- köszöntem morcosan.

-Neked is!- fordult felém mosolyogva- Hogy aludtál?-ült oda mellém.

-Jól köszi. Te?- kérdeztem kicsit jobb kedvűen.

-Jól. Fogjuk rá.- mosolygott- Szeretnék bocsánatot kérni.- hajtotta le a fejét.

-Miért?- kérdeztem.

-Azért mert annyiszor megbántottalak. Nem akartam de... Egyszerűen ilyen vagyok.- hajtotta le a fejét.

-Semmi baj Andy.- néztem rá majd az ölébe hajtottam a fejem. Magamnak sem merte bevallani de szeretem Andyt. Ránéztem majd valamin nevetni kezdett. Azt hittem rajtam nevet.

-Most meg mit röhögsz?- kérdeztem mérgesen.

-Hagyjuk. Hülyeség.- akkor is kiszedem belőle. Ennek érdekében csikizni kezdtem mert tudom hogy az a gyengéje. Néhány perc múlva a padlón kötöttünk ki, mert drágalátos Andym annyira mocorgott hogy lelökött én meg magammal húztam őt. Így sikeresen rajtam landolt.

-Leszállnál rólam? Még összenyomsz.- alighogy kimondtam Ash jött le a lépcsőn. Andy válla felett láttam hogy elég furcsa képet vág. Mintha szellemet látott volna.

-Ömm... Srácok ezt nem itt kellene...- tette karba a kezét. Akaratlanul is de röhögőgörcsben törtünk ki Andyvel, Ash pedig csak nézett hogy mi van. Végül sikerült Andyt lelökni magamról így felállhattam.

-Nyugi Purdy!- nézett rám- Nem történt semmi. Csak csikizett és leestünk.- vigyorgott.

-Aha persze!- mondta sértődött hangon.

*Alexx pov. *

Ashleyvel nagyon jól megértjük egymást. Attól függetlenül hogy közben meg tudnám fojtani. Mivel megébredtem és ez a barom nem volt mellettem inkább lementem a fiúkhoz, hátha már felkeltek. Felkaptam Ashley egyik pólóját és lementem.

-Jó reggelt szépségem!- fordult oda hozzám Ash és puszit nyomott az arcomra.

-Neked is Ash.- mosolyogtam és átkarolta a derekam. Nem volt lent más Andyn, Dorothyn meg Ashleyn és rajtam kívül. Leültem Andy és Ashley közé. Dorothy visszament még aludni így hát hárman maradtunk.

-Alexx? Kérdezhetek valamit?- fordult felém Andy.

-Aha. Nyugodtan.- hajtottam a fejem Ashley vállára.

-Érzel még irántam bármit is?- erre a kérdésre nem számítottam ahogy Ashley sem. Ashley azonnal felállt és látni lehetett rajta hogy legszívesebben nekimenne de inkább felment az emeletre.

-Ezt most miért kellett?- kezdetem idegesen- Főleg úgy hogy tudod a választ! Miért kell neked mindent tönkretenned? Meg volt arra az esélyed hogy újra megszerezz de te azt is és a kapcsolatomat Ashleyvel is elbasztad. Ezután ha a közelemben vagy csak akkor szólalj meg ha a mondandód értelmesebb a csendnél!- kiabáltam vele- Elegem van belőled! Hagyj békén!- futottam fel könnyezve az emeletre.

*Andy pov. *

Nemrég Alexx azt mondta szerelmes belém most meg utál. Sosem értettem meg a nőket. Egy egyszerű dologból bonyolultat csinálnak. Kezdem érteni Purdyt miért nincs barátnője. Amellett hogy a lányokat nem értem, még a saját érzéseimen sem igazodom ki. Dorothyba rövid idő alatt szerettem bele és kevésbé ismerem, Alexxet pedig hosszú ideje ismerem és úgy szerettem bele. Mindkettejük fontos nekem és nem akarom őket elveszíteni. Beszélnem kell Jullal ő biztos tud valami tanácsot adni. Fogtam a telefonom és felhívtam.

-Szia.- szóltam bele.

-Szia Andy!- szólt bele vidáman Juliet- Valami baj van?

-Az igazság az hogy nincs de mégis van.- ez most mit is akart jelenteni?

-Biersack mi baj?- kérdezte lágy hangon- Hallom hogy gond van. Öt perc múlva a vasúton. Ne késs!- és letette. Szeretnék vele találkozni, de mivel itt van a két „szerelmem „ ezért kicsit nehezebb. Asszem elindulok és beszélgetek Juliettel.

-Á! Biersack! Hallom megint elbasztad a lépést.- vigyorgott rám Jinxx.

-Hagyjatok már! Mennem kell!- mondtam ingerülten.

-Megint mész inni?- kérdezte flegmán Dorothy- Beszélgetni is lehet nem csak bebaszni.- jé! Ő is tud káromkodni! Most viszont megmagyarázhatatlanul mérges lettem rá. Kiléptem az ajtón és elindultam a kocsim felé. Azonnal beültem és ameddig oda nem értem azon gondolkodtam hogy mekkora barom vagyok. Mikor megérkeztem Juliet már ott volt.

-Szia!- köszöntem neki és megöleltem.

-Szia Andy! Mi nyomja a lelked ki vele!- mondta és leültünk egy padra.

-Tudod...- kezdtem bele hosszú mondanivalómba- ideköltözött hozzánk Dorothy és Alexx is. Dorothyt rövid ideje ismerem és kevés dolgot tudok róla de szeretem és Alexxet hosszabb ideje ismerem és több dolgot tudok róla és őt is szeretem. És mind a ketten fontosak nekem és nem bírnám ki ha elveszíteném bármelyiküket is. Most viszont mindketten haragszanak rám.-hajtottam le a fejem.

-Hát ez nehéz eset.- sóhajtott- Nem lesz könnyű megszerezned bármelyiküket is...

-Nekem nem külön-külön kellenek hanem együtt. Már mint nem úgy hanem... Érted. Mindkettőjükkel járni vagy ilyesmi. De Alexx foglalt Dorothy meg mérges rám... Mit csináljak ha az az ember akit szeretek utál?

-Kérj tőle bocsánatot. Ismerd be hogy egy paraszt vagy és legyél vele kedves.- könnyű azt mondani, de csak bólogattam- Nehéz megérteni minket, nőket!- kacsintott rám.

-Igen azt tudom.- mosolyodtam el, mert eszembe jutott a reggel történtek.

-Most min vigyorogsz? Ugye nincs megint egy „jó” ötleted?

-Nem csak... csak eszembe jutott a reggel történtek.- sóhajtottam.

-Óóóó! Miért mi történt reggel?- bökdöste meg a könyökével az oldalam.

-Bocsánatot kértem tőle majd az ölembe hajtotta a fejét. Aztán eszembe jutott hogy megkérdezhetném tőle járna-e velem de mivel ez nagy hülyeség inkább csak kinevettem saját magam és mivel nem mondtam el neki min nevettem erre ő csikizni kezdett és annyit mocorogtam hogy Dorothy leesett és magával húzott engem is. És akkor jött Ash és mindent tönkretett.- komorultam el.

-Ezek alapján megállapítom hogy Dorothy szeret téged csak még saját magának sem meri bevallani. Bocsi egy pillanat.- csörrent meg a telefonja- Haló? Igen. Nem. Persze, nyugodtan! Igen. Nemsokára. Szia!- bonyolította le a beszélgetést- Bocsi Dorothy hívott nem-e vagy velem, mert akkor beszélni akarna velem.

*Dorothy pov. *

Andy már egy ideje nem jött haza. Kezdek aggódni érte. Bármennyire is tagadom magamnak szeretem őt...

-Fiúk legyetek szívesek csendben maradni!- mondtam nekik elég hivatalosan- Telefonálni szeretnék.

-Jaj Dorothy! Ugyan már! Mikor hangoskodtunk amikor telefonáltál?- kérdezte CC nyvajogva. És tárcsáztam Juliet számát. Kicseng. Az első két csengés után felvette.

-Haló?- szólt bele.

-Szia Juliet! Andy veled van?

-Igen.- kaptam rövid választ.

-Szóval nem érsz rá.- sóhajtottam.

-Nem.

-Kérdezhetek valamit?- kérdeztem.

-Igen.

-Mikor tudnánk beszélgetni négyszemközt?

-Nemsokára.

-Rendben köszi. Majd hívj ha ráérsz. Szia.

-Szia.-tette le.

-Asszem most felmegyek aludni.- mondtam erőtlenül.

-Ne menj sehova kérlek.- fogta meg Ash a kezem- maradj lent még egy picit. Kérlek!- suttogta.

-Mi-mit akarsz?- fordultam hozzá- Fáradt vagyok. Kérlek engedj el.

-Csak... csak beszélgetni.- habozott- De inkább majd reggel.- sóhajtott.

-Jó éjt fiúk.- mentem fel az szobámba. Viszont még órák elteltével sem tudtam elaludni. Folyton csak Andyre tudtam gondolni és arra hogy hol lehet. Most már beismerem szeretem őt. Fontos nekem. Bármennyire is haragszom rá, nem tudnék élni nélküle. Nem bírom ki ha nem láthatom. És tudom hogy Alexx is szerelmes belé. Ez lesz életem legnehezebb harca. Harc Andyért...

9.rész Be Stronger

Andy nem hagyta annyiban a dolgot. Ashley vérző orral állt fel mert a fiúk lefogták Andyt.

-Andy nyugodj meg!- mondta neki CC- Nem éri meg. Hagyd a francba az egészet!

-Nyugi haver!- mondta Ash- csak azért csináltam mert Alexx kényszerített!

-Hogy kényszerítettelek?! Én kényszerítettelek?!- mondta erősebb hangon és előhúzott a zsebéből egy kést- Igaz! Fogd rám! De ki mondta hogy olyan rohadt jó ötlet és hogy nyírjuk ki Dorothyt? Mit gondoltok miért vagyok itt? Azért mert ez a paraszt felbérelt!- tálat ki szépen mindent Alexx. Odasétáltam és elvettem tőle a kést- Én azt hittem azért akarod hogy idejöjjek mert meggondoltad magad! Azt hittem folytathatjuk onnantól ahonnan abbahagytuk!

-Te azt hitted szerelmes vagyok beléd? Ugyan ne viccelj Alexx! Tudod hogy azért akarom kinyírni Dorothyt mert szeretem!

-Dorothy kérlek add vissza a késem!- fordult oda hozzám. Majd megint megragadott valaki. Elkapta a kezeim és mögém állt. Egy másik ember pedig megfogta a fejem. Mintha vámpír lennék. Andy nem tudta mit csináljon Ashleyt ölje meg vagy nekem segítsen.

-Engedjétek el!- suttogta maga elé Andy- Azt-mondtam-engedjétek-el.- a fiúk erősebben tartottak, a könnyeim pedig patakként folytak.

-Miért Biersack? Miért engedjük el? Miért jó nekünk az ha kinyírod magad emiatt a csaj miatt?- ment oda hozzá CC. Andy felvette a pisztolyát és a fejéhez tartotta.

-Ha ő meghal akkor én is!- a fiúk elengedtek én pedig leültem és inkább meg sem mozdultam- Ashley ezt viszont még meg fogod keserülni.- ezzel odajött hozzám és megfogta a kezem- Hazavigyelek vagy nálunk alszol?

-Hazamegyek köszi.- mondtam de reménykedtem hogy velem jön- Nem lenne kedved velem jönni?- kérdeztem bátortalanul.

-Óóóóóóó!- fújták egyszerre a fiúk Ashley viszont meglepődött.

-Aztán csak semmi huncutkodás!- kacsintott CC.

-Nem azért jön velem Andy hanem azért mert félek ettől a pszichopata baromtól- mutattam Ashre- nem kell rögtön rosszra gondolni!- toltam le őket. Igen. Már nem csak tartok Ashleytől hanem rettegek. Főleg azért mert Alexxet felbérelte hogy öljön meg. Szerintem azért van okom az aggodalomra. Szépen lassan sétálgattunk hazafelé majd kiugrott valaki az egyik bokorból és elkapott. Éreztem rajta hogy remeg. Éreztem ahogy a pisztolyt a fejemnek nyomja majd határozottan mondta:

-Dobd el a fegyvert Andy! Ne nehezítsd meg a dolgom.- mondta szomorkásan a női hang. Ez Alexx!

-Miért Alexx?-kérdezem.

-Nem azért teszem mert utállak és különösképp rohadtul bírlak de... de... bérgyilkos vagyok. Amit mondanak azt csinálom. Nem tehetek mást. Most pedig Ashley a megbízóm.- töltényt tett a tárba majd újra éreztem a fejemnél- Nem teszem meg!- kiabálta egyszer csak. A könnyeim nem folytak de a szememet becsuktam.

-Alexx kérlek! Tedd le a pisztolyt!- szólt Andy különös gyengédséggel a hangjában.

-Nem fogom megölni... Emlékszel Andy? Mennyit játszottunk „orosz rulettet” pisztollyal? Mennyi seben és szenvedésen mentünk keresztül?- kérdezte Alexx sírva- Emlékszel?

-Igen, emlékszem. Viszont ami múlt elmúlt.- mondta Andy.

-Tudom. Mit kell tennem hogy újra megszerezzelek?- ezzel a kérdéssel lesokkolt- Tudom nem kellett volna megkérdeznem.

-Nem baj.- na most mi is van?- De meg kell értened hogy már mást szeretek. Túl vad és bátor voltál ahhoz hogy együtt maradjunk. Ezt te is tudod. Túl nagy veszélyt jelentettél. Majdnem lebuktunk miattad, ha akkor Ashley nem viszi el a hullákat a sitten ülnénk.

-Most mi van, vagy volt köztetek? Csak mert valahogy engem mindenki ki akar nyírni.

-Alexxel régen jártam... Csak a dolgok nem úgy sikerültek ahogy terveztük, mikor összevesztünk nekiállt eszeveszettül gyilkolni és jött a rendőrség. Persze hozzánk menekült vissza és ha Ash akkor nem viszi el a hullákat akkor most a sitten ülnénk.- sóhajtott egy nagyot Andy.

-Remélem azt tudod hogy csak azért nem ölöm meg Dorothyt mert még szeretlek. Nem tudom ezt megtettni veled, és Ashleyvel sem. Ő sem gondolja komolyan csak nem tudja hogyan kimutatni az érzéseit iránta.

-Most már senkiben sem bízhatok?!- mondtam majd a földre rogytam- Miért van az hogy akiben megbízok az vagy meghal vagy kihasznál?- kérdeztem sírva- Miért? Mi rosszat tettem hogy ezt érdemlem?- eközben Andy és Alexx elindult valahova Egyedül maradtam.

-Semmi rosszat nem tettél kislány.- hallok egy eszelősen érces hangot. Nem tudtam azonosítani a hang tulajdonosát. Az viszont biztos hogy nem Andy és nem is Ashley de még Jinxx és CC hangja sem egyezik ezzel. Ne tudom kinek a hangja lehet- Ha tettél volna már rég nem élnél. Így is csak a szerencse tart életben.- hirtelen eszembe jutott Matthew Skyes a régi haverom. Ez csak az ő hangja lehet.

-Matthew? Hogy kerülsz ide?- kérdeztem ijedten.

-Erre jártam és gondoltam megnézem mi van veled.- mondta gonoszan.

-Mit akarsz tőlem?- hátráltam a szemeimmel pedig Andyt kerestem de sehol sem találtam- Miért vagy megint itt?

-Ejnye Dorothy. Nem szabad így beszélni egy vendéggel.- vigyorgott- Inkább meg kellene köszönnöd hogy itt vagyok.

-Miért köszönném meg? Semmit sem tettél! Megint azt akarod hogy érezzem azt a kínt amit te?

-Igen. De most nem fogsz megszökni tőlem.- jött hozzám közelebb- És senki sem fog tudni segíteni rajtad. Most olyan helyre viszlek ahonnan nincs menekülés. Tudod mennyi ideig kerestelek?

-Nem viszed Dorothyt sehova!- hallom Ashley hangját.

-Ó szóval sehova mi?- indult meg Skyes Ash felé.

*Andy pov. *

Alexx rádöbbentett arra hogy mit is akarok az életemtől. Ezért inkább hazamentem és a szívemben lévő űrt egy üveg whiskyvel töltöttem ki. Purdy még nem ért haza de a többiek itt vannak. Valami idétlen műsort néztek. Persze szokásuk szerint levették a hangot és ők beszéltek a szereplők helyett.

-Jaj! Tegnap vettem ezt a krokodilbőr táskát és elszakadt! Jaj Henry vegyél nekem újat!- nyavalygott CC a csajszi helyett. A másik két fiú, Sammie és Ella pedig már majdnem agyonröhögték magukat. Jinxx egyszer csak leesett a kanapéról és a földet csapkodva röhögött.

-CC kérlek ne csináld ezt mert már fájnak az arcizmaim.- törölgette a könnyeit Jinxx.

-Ugyan már Mary! Minek neked táska? Ott van az amiben Cukibogyót hordod.- mondta Jake a másik szereplőt utánozva. Ezen természetesen mindenki nevetett. Bennem is volt annyi alkohol hogy gond nélkül röhögőgörcsöt kapva oda mennyek hozzájuk.

-Anya! Anya egy patkány van a szobámban!- kiabálta Sammie mikor a kislány valahonnan beszaladt sírva és az anyja szoknyáját rángatta.

-Hagyjátok abba légyszi.- mondta Jinxx két röhögőgörcs közt.

-Beszállhatok én is?- mentem oda vigyorogva. Azt mondják az alkohol nem old meg semmit. Hát igen nem oldja meg a problémát de legalább elfelejteti az emberrel.

-Na Biersack! Te nem Dorothyval vagy hogy is hívjákkal vagy?- kérdezte Ella.

-Kivel?- kérdeztem.

-Megint ivott.- mondta Jake- Andy menj fel és feküdj le!

-Nem tudok elaludni. Az altató meg elfogyott.- sóhajtottam.

-Na jó! Gyere ülj le.- mondta CC- Melyik szereplő akarsz lenni? Az egyik gyerek Sammie a másik Ella. Az anyuka én vagyok az apuka meg Jake. Viszont a kutyus lehetsz.- vigyorgott- Jajj Henry!- ment oda Jakehoz és megölelte. Mi lenne velem ezek nélkül a bolondok nélkül.

-CC engedj el!- próbálta lehámozni magáról Jake CCt- Még a végén Ella féltékeny lesz rád!- mondta Jake. Erre mindenki nevetett Ellát kivéve- Ha már nem az.- kacsintott Jake Ellára.

-Nem vagyok féltékeny senkire sem.- jelentette ki morcosan Ella.

-Igen persze.- nyomott egy puszit az arcára Jake- Asszem felmegyek aludni. Nem jössz?- kérdezte Jake.

-Jajj Henry! Megyek!- karolt bele CC Jakebe- Na gyere menjünk aludni!

Ezen röhögőgörcsöt kaptunk újra. Néhány perc múlva Jake és Ella felmentek aludni. Jinxx, CC, Sammie és én maradtunk csak lent és folytattuk nemes cselekedetünket: a szereplők hangjának kiparodizálását.

-Henry elhagyott.- ült le a nő a barátnője mellé. A hangot persze CC szolgáltatta- Képzeld Cukibogyó kiugrott a táskájából és elcsapta egy kocsi.- nyavalygott- Nem tudod milyen nap van máma?

-Szerintem péntek 13.- mondtam- Egyébként ha Cukibogyó helyében lettem volna már rég elszöktem volna tőled.- Jinxxnek megint folytak a könnyei a röhögéstől. Egyszer csak kinyílt a bejárati ajtó és három személy jött be rajta. Az egyik Alexx, a másik Ashley és a harmadik... Dorothy.

-Hali!- köszönt be Ashley rosszkedvűen- Mit csináltok?

-Na végre Purdy! Már azt hittük a sitten vagy.- nyavalygott Sammie.

-Ugyan Sammie engem élve nem kapnak el.- jelentette ki Ash mosolyogva.

-Sziasztok!- mondta Alexx és megfogta Ashley kezét. Dorothy pedig csak csendben besétált a házba és leült egy sötétebb részbe. A térdét felhúzta és átkarolta azt. CCvel összenéztünk és ő elindult Dorothyhoz. És beszélgetni kezdtek. Valami miatt nem mertem oda menni Dorothyhoz.

*CC pov. *

Épp játszottunk amikor három ember lépett be az ajtón. Az egyik Alexx a másik Ashley a harmadik Dorothy.

-Hali! Mit csináltok?- kezdett bele Ashley.

-Na végre Purdy! Már azt hittük sitten vagy.- mondta aggodalmas hangon Sammie.

-Ugyan Sammie engem élve nem kapnak el.- jötte a válasz Ashtől.

-Sziasztok!- köszönt Alexx és megfogta Ashley kezét.

Dorothy nem mondott semmit csak elvonult egy sötétebb helyre. Andyvel összenéztünk és elindultam Dorothy felé.

-Szia!- mondtam kedvesen- Mi baj van?

-Szia. Semmi baj. Miért?- kérdezte rosszkedvűen majd nagyot sóhajtott.

-Nem ismerlek de látom rajtad hogy valami nincs rendben.

-Már nincs senkim se.- motyogta alig érthetően- Ashleyben nem bízom, Eleanor meghalt, Emily szintén- kezdtek folyni a könnyei.

-És Andy?- kérdeztem alig hallhatóan.

-Andy? Benne sem tudok bízni. Ahogy Alexxben sem.

-Miért?- próbáltam kíváncsiskodni, de ebből a lányból mindent harapófogóval kell kihúzni.

-Alexx nemrég kis híjján megölt, Andyről pedig kiderült hogy még mindig szerelmes Alexxbe emellett megölte Emilyt, Ashley egy pszichopata barom aki kinyírta Eleanort.- hát így tényleg nem könnyű- Azután pedig az egyik régi „barátom” felbukkant és megint el akart vinni hogy érezzem azt a kínt amit ő amikor visszautasítottam. Szerencsére Ash ott volt és lelőtte. Az életem romokban hever, senkiben sem bízhatok és most már csak magamra támaszkodhatok.- és ahogy kimondta elkezdett zokogni. Gondolkodás nélkül átöleltem és nyugtatni próbáltam.

-Legnehezebb háborúkat a legerősebbek kapják!- mondtam neki majd a szemembe nézett- Ez a sok megpróbáltatás azt jelenti hogy te egy nagyon erős akaratú lány vagy és ezek a megpróbáltatások csak erősebbé tesznek.- mosolyra húzta a száját.

-Igazad van.- suttogta- Erősnek kell lennem.

-Így van. Ha bármi baj van hozzám nyugodtan fordulhatsz.- mosolyogtam rá bíztatóan.

-Lehetne egy kérésem?- nézett újra a szemembe. Bólintottam- Megtanítanál megvédeni magam? Csak hogyha Ashley megint próbálkozna legyen valamim ellene.

-Szívesen. De akkor úgy kell csinálnunk hogy a fiúk ne jöjjenek rá. Mert ha megtudják hogy kiképezlek az akár az életedbe is kerülhet.

-Köszönöm.- ölelt meg újra. Nagyon kedves lány és elég sokat is szenvedett. Jókora pofonokat kapott az élettől de mindig felállt.

-Holnap hajnalban kezdünk.- kacsintottam rá- Most pedig menj aludni mert holnap korán kelünk.

-Rendben.- mondta- De nem tudod hol lakom.

-Akár itt is aludhatsz.- mondtam mosolyogva- Gyere! Keresünk neked egy szobát.

Elindulunk az emelet felé. Jinxx rosszalló pillantásainak kíséretében.

-A lépcsőtől számítva az első öt szoba a miénk. Az enyém a harmadik ha valami gond van nyugodtan bejöhetsz.- bólintott- A következő kettőbe nem tanácsos bemenni... Viszont ha minden igaz... Jaj Purdy! Ott van a saját szobád miért nem ott vagytok?- nyitottam be Dorothyval az oldalamon.

-Ezt én is mondhatnám.- vetett rán egy pillantást Ashley.

-Hogy mi? Mármint ő meg én? Neem mi nem.- hebegte zavarában Dorothy.

-Kimennétek végre?!- kérdezte idegesen Alexx.

-Már itt sem vagyunk.-emeltem fel a kezem. És jobbnak láttam becsukni minél hamarabb az ajtót. Dorothy elvörösödve állt és az ajkát harapdálta.

-Na gyere!- mondtam neki mosolyogva- Ez biztos hogy üres.- nyitottam be az utolsó helyiségbe. Egy tiszta, vér mentes szoba volt benne egy ágy, TV meg ilyesmik.

-Itt aludhatsz nyugodtan. Ha pedig nem akarod hogy valamelyik barom rád törjön akkor zárd be az ajtót. Jó éjszakát.- mondtam és elindultam kifelé.

-CC várj...- mondta Dorothy- Köszi.

-Szívesen.- mosolyogtam majd kimentem.

Mikor leértem Andy mellett megint volt egy üveg whisky.

-Andy már megint ittál?- kérdeztem- Mi baj van haver?

-CC a gond semmi.- mondta elég érthetetlenül.

-Gyere!- húztam fel a kanapéról- Segítek felmenni.

Nagy nehezen sikerült felvonszolni Andyt a lépcsőn. Jobbnak láttam bezárni a szoba ajtaját. Hátha valami olyat csinál amit később nagyon meg fog bánni.

*Dorothy pov. *

Egész este azon gondolkoztam hogy kerülhetett ide Skyes. És azon hogy mi lett volna velem ha Ashley nincs ott és nem lövi le. Viszont Andy eltűnt miután Alexx majdnem kinyírt. Az életem tényleg nem is lehetne jobb. Hajnali fél egykor telefoncsörgésre ébredtem. Ránéztem a kijelzőre anya keresett.

-Szia!- szóltam bele álmosan.

-Kisasszony! Van fogalmad arról hányszor hívtalak? Miért nem vagy itthon? Hol vagy érted megyek.

-Rengetegszer hívtál tudom, de nem tudtam felvenni. Bocsi. Nem kell értem jönni köszi... Nem vagyok már óvodás.

-Értem. Azért holnap hazajössz ugye?- kérdezte- Szeretném ha itthon ünnepelnéd a születésnapodat.

-Majd meglátom. Szerintem délután hazamegyek. Most viszont le kell tennem.- CC dörömbölt az ajtón- Szia.- és gyorsan kinyomtam a telefont.

-Kislány ébresztő!- hallom CC hangját- Gyere mielőtt a fiúk felébrednek.

-Gyere be nyugodtan nyitva van.- mondtam higgadtan. Jóformán ki se mondtam és már bent is volt a szobában.

-Hogy aludtál?- kérdezte vigyorogva.

-Nem aludtam túl sokat. Éjfélkor feküdtem le és fél egykor hívott anyám. Most háromnegyed egy van. Tehát durván semennyit sem.- és az arcomra erőltettem egy mosolyt.

-Kezdhetünk?- kérdezte és elővett egy pisztolyt.

-Aha.- léptem oda hozzá és a kezembe nyomta a fegyvert.

-Lemenjünk vagy itt gyakorolsz?

-Nekem mindegy, de szerintem menjünk le inkább.

-Rendben.- mondta és elindultunk lefelé az udvarra. Alexx éppen akkor sétált haza. Volt ott néhány céltábla amin elég sok lövés nyoma volt. Bizonyára itt gyakoroltak a fiúk.

-Ez egy revolver. Azaz forgótáras, így rövidebb idő alatt több lövést tudsz leadni vele.- bólintottam- ezen most hangtompító van hogy a fiúk ne vegyék észre hogy mi itt ténykedünk. Egyszerű! Meghúzod a ravaszt és már kész is. Így ni.- majd leadott egy sorozatnyi lövést a táblákra- Most te jössz.

Odaadta a fegyvert és elsütöttem. Az első tár lőszer nem ért célt. Nem olyan egyszerű mint amilyennek tűnik. De az is előfordulhat hogy csak én vagyok hozzá ennyire béna.

-Ne szorongasd annyira.- adott tanácsot CC- Fogd könnyedén. Próbáld meg egy kézzel.

-Rendben.- mosolyogtam rá. Kedvesebb mint gondoltam. Újból megtöltötte a tárat és megpróbáltam lőni. Szerencsém volt a legtöbb talált. Még egy jó óráig gyakoroltunk utána.

-Most hogy ez már jól megy holnap elkezdhetjük a lefegyverezést. Tudod kés meg pisztoly ellen. Mivel Ashleynél a legtöbbször ezek vannak.

-Köszönöm. Jó tudni hogy van olyan ember akire számíthatok.- erre odajött hozzám CC és megölelt...

*Andy pov. *

Hajnali fél kettőkor arra ébredtem hogy rettenetesen fáj a fejem. A tegnapi napból viszont semmire sem emlékszem. Lehet hogy így jobb is. Gondolatmenetemből a gyomrom korgása zökkentett ki. Felálltam és elindultam az ajtó felé ami zárva volt. Remek. Átdörömböltem Jinxxhez aki néhány percen belül álmos fejjel kinyitotta az ajtót.

-Köszi Jinxx.- mondtam neki ő pedig ásított és visszament aludni. Lementem a konyhába enni valamit. Előtte viszont kinéztem az ablakon milyen idő van kint. Amit láttam azt sohasem fogom elfelejteni. CCt és Dorothyt láttam ölelkezni. Ekkor hirtelen megmagyarázhatatlan dühöt éreztem. Nem tudtam eldönteni hogy CCre vagy Dorothyra haragszom, vagy csak féltékeny vagyok. Legszívesebben kimentem volna és nekiestem volna CCnek de nem vitt rá a lélek. Akkor megláttam Dorothy kezében a pisztolyt. Lehet hogy CCt akarja lelőni? Ennek a végére járok.

-Dorothy! Mit csinálsz?- kiáltottam.

-Andy! Te hogy? Neked nem aludnod kellene?- szabadkozott CC.

-De. És nektek? Észrevetted hogy le akart lőni?- kérdeztem ingerülten. Dorothy elárult volna minket? Erre CC nevetni kezdett, Dorothy pedig olyan képet vágott mint aki citromba harapott. De min nevetett CC?

-Most meg mit nevetsz?- kérdeztem sértődötten.

-Te tényleg azt hitted le akarom lőni CCt? Te nem vagy normális.- mondta Dorothy idegesen- Teljesen elment az eszed.- még egy utolsó mérges pillantást vetett rám majd befutott a házba.

-Hát Andy. Lett volna esélyed nála, de ezzel most mindent elbasztál.- veregette meg a vállam CC majd Dorothy után ment. Ügyes vagy Biersack...

*Jinxx pov. *

Hajnalban dörömbölésre keltem. Lehet hogy Andyt megint bezárták. Remek. Felkeltem és kiengedtem.

-Köszi Jinxx.- mondta Andy még egy kicsit részeges hangon. Visszamentem Sammiehez aki már felkapcsolta a villanyt. Féléberen pislogott felém.

-Máris reggel van?- mondta álmosan.

-Még aludhatsz kicsim.- bújtam vissza mellé. Olyan aranyos amikor így szuszog mellettem. Néhány perc múlva egy hangos ajtócsapódás. Azonnal felugrottam és menekültem amerre tudtam.

-Jinxx nyugi! Ne futkározz úgy mint egy mérgezett egér.

-És ha a rendőrök azok? Akkor mit csinálok?

-Nyugi mindjárt megnézem.- kilépett és körülnézett- Csak Dorothy az. Gondolom Andy még mindig részeg. Ha nem baj most lemegyek hozzá.

-Nyugodtan menj. Én itt leszek.- mondtam és kényelmesen elhelyezkedtem.

* Dorothy pov. *

Andy megvádolt azzal hogy én meg akarom ölni CCt. Hogy akarhatnám megölni mikor segít nekem. Inkább bejöttem minthogy Andyt pofonvágjam.

-Dorothy én nem úgy gondoltam.- mondta elég spiccesen.

-Nem érdekel Andy! Elegem van abból hogy állandóan valami bajod van. Elvárod tőlem hogy mindent elmondjak neked de te meg semmit nem mondasz el nekem.- akadtam ki.

-Hé, hé! Nyugi gyerekek! Ne kiabáljatok mert nem tudunk aludni. Andy takarodj fel a szobádba!- mutatott felfelé Sammie- Most azonnal! Menjél már!

-Jól van na! Megyek már.- mondta Andy úgy mintha már kijózanodott volna.

-Dorothy! -kiáltott utánam mikor már indultam az ideiglenes szobám felé- Te ne menj sehova.- mondta kedvesen- Veled szeretné egy kicsit beszélgetni. Gyere ide és ülj le mellém.- ütött rá néhányt a kanapéra. Nem vitatkoztam vele odaültem.

-Térjünk a lényegre. Mi a baj?- kérdezte.

-Semmi. Csak Andy már megint részeg- sóhajtottam- és megint kombinál.

-Értem. Amúgy hány éves vagy?- kérdezte érdeklődéssel.

-Hány óra?- néztem rá az órámra- Hajnali öt óra... Akkor ma vagyok 18.- sóhajtottam.

-Boldog Szülinapot!- ölelt meg Sammie- És mit fogsz csinálni ma? Ha nincs programod akkor jöhetnél velünk vásárolni, utána meg inni. Akkor van már mit ünnepelni.- mosolygott.

-Hát megígértem anyának hogy délután hazamegyek. De ha délelőtt bevásárlunk akkor haza is tudok menni este pedig mehetünk bulizni.

-Rendben! Gyere válassz néhány ruhát mára. Gondolom nem hoztál váltóruhát.

-Tényleg nem hoztam.- sóhajtottam- Köszönöm!- öleltem meg Sammiet.

-Hétkor indulunk. Szólni kell a lányoknak.- mondta- Na gyere! Válasszunk néhány ruhát neked.

Felmentünk és kizavartuk Jinxxet a szobából. Kiválasztottam egy fekete pánt nélküli szoknyát és egy fekete magas szárú bakancsot. Sammie egy erős fekete sminket csinált nekem. Mire végeztünk már hat óra volt. Felkeltettük a lányokat és összecihelődtünk. Szerencsére a bankkártyám nálam volt így kicsit könnyebb. Mikor a fiúk felébredtek mindenki nagyot nézett rajtam.

-Azta Dorothy! Gyönyörű vagy.- mondta Andy. Megköszöntem és indultunk is. Rengeteg boltba benéztünk és mindenhol vettünk valamit. Legyen az cipő, ruha, póló, nadrág, táska, smink vagy ékszer. Hamar elérkezett a dél. Így hát beültünk egy étterembe és rendeltünk. Nagyon jól összebarátkoztam a lányokkal. De sajnos eljött a délután és haza kellett mennem. Körülbelül húsz perc alatt értem haza. Mikor beléptem az ajtón anyám rám sem ismert. Végül beszélgettünk arról hogy kinek hogy telt a hete majd felmentem a szobámba összepakolni. Elmeséltem a szüleimnek hogy el szeretnék költözni mert itt minden Eleanorra emlékeztet és így nem tudok itt élni. Elfogadták a döntésem. Minden cuccomat összepakoltam és elindultam. Fel kellett hívnom CCt hogy jöjjön értem mert túl sok a cuccom. Néhány perc múlva itt is volt.

*Alexx pov. *

Egész délelőtt vásároltunk így tehát egy kicsi időre elfelejtettem a tegnapi napot. Sammienek és Ellának elmondtam mindent. Azt is hogy szeretem Andyt még évek után is. Tudják azt is hogy Andy Dorothyba szerelmes és nem fogom tudni visszahódítani.

-Értem csak elfogadni nem akarom.- mondtam szomorúan- Lennie kell valaminek amivel újra meghódíthatom Andyt.

-Legyél kedves vele és Dorothyval is.- mondta Ella majd ivott egy kortyot- Nem lesz könnyű, de az is egy módszer.

-Valahogy el kell riasztani a fiúktól őt. Így félni fog Andytől. Azaz előbb vagy utóbb Andyt rá tudod venni hogy legyen újra veled.- mondta Sammie- De ha Andy még tényleg érez irántad valamit akkor erre semmi szükség sem lesz.

-Igazad lehet.- suttogtam- Viszont haza kellene menni. Lehet hogy Dorothy már vár minket. Kedvelem nagyon őt, de féltékeny is vagyok rá.

*Andy pov. *

Mikor Sammie felküldött visszafeküdtem aludni. Néhány óra alvás során teljesen kijózanodtam. A fejem viszont rettenetesen fájt. Nagyon kevés dologra emlékszem. Ennek száma vetekszik a semmivel. Felöltöztem és lementem fájdalomcsillapítóért. A fiúk lent voltak és tvt néztek.

-Jó reggelt Biersack.- mondta flegmán Ash- Tudod ha tegnap nem baszol be akkor Dorothyval kibékülhettél volna. És nem hagytad volna ott mert valakinek sétálni kellett menni a barátnőmmel.

-Kivel?- kérdeztem ledöbbenve.

-Alexxel. Sőt akkor Dorothy életének megmentése az én dolgom lett volna. Nem is tudom ki ugrott nekem mert meg akartam ölni.

-Nem kellett volna azt hazudnod hogy Dorothy meghalt és akkor nem ugrottam volna neked...

8.rész Feeling alone

Újra és újra hallom Eleanor hangját. Beszél hozzá. Együtt éneklünk mint általában akkor amikor elveszítem az eszméletem. Éreztem ahogy egy forró, égető könnycsepp lefolyik az arcomon. Nehezen de kinyitottam a szemem. Nem láttam tisztán a könnyeim miatt. Egy homályos arcot véltem felfedezni magam előtt.

-Dorothy!- és az a valaki megölelt- Úristen! Tudod hogy aggódtam érted?- nem Andy és nem is Emily hangját hallom. Akkor már csak egy lehetőség maradt: Ashley.

-Hol vagyok?

-Kórházban. Miután meglőttek Andy behozott.- hallottam egy másik hangot de itt újra elvesztettem az eszméletem a fájdalom miatt.

*néhány nap múlva *

A vállam még mindig nagyon fáj és még mindig előfordul hogy elájulok a fájdalom miatt. Viszont Emily minden nap meglátogat. Átgondoltam azt a napot amikor Ashley megtámadt... Akkor Eleanor vezette hozzám Emilyt. A gondolatmenetemet egy lány hangja zavarta meg.

-Szia! Alexx vagyok. Ashley mesélte mi történt... Csoda hogy még élsz.- kedves lány bár nem túl szimpatikus.

-Igen ezen én is csodálkozom.-mondtam mosolyogva.

-Nem baj hogy bejöttem?

-Nem.-majd egy újabb ájulás következett. Először nagyon ellenszenves volt nekem Alexx de egyre barátságosabb velem. Néhány perccel később újra hallom Alexx hangját.

-Amúgy hogy vagy?

-Napról napra jobban.- csak Andy nélkül nehezen- És te?

-Jól köszi. Most viszont mennem kell... Sandra lent vár a kocsiban.

*Néhány héttel később *

Végre kiengedtek a kórházból, és nemsokára töltöm a 18-at. Bár egy ideje kételkedtem abban hogy meg fogom érni... Az utóbbi 2 hónapban amióta a kórházban voltam nem hallottam se Andy felől, se Emily felől. Gondolkodásomból a telefon hangja zökkentett ki.

-Haló?-szóltam bele.

-Jó napot! Dorothyval beszélek?- kérdezte egy szomorkás női hang.

-I-igen. Mi-miért?- lehet hogy Emilyvel lesz kapcsolatos.

-A lányomról lenne szó...- remélem nem történt vele semmi- Már hetek óta keressük Emilyt de eltűnt. Nem tudod hol lehet esetleg? Nem tudsz róla valamit? Kérlek ha bármit tudsz mondd el!- könyörgött de nem tudtam segíteni.

-Nagyon sajnálom de semmit sem tudok. Emilyvel én is nagyon rég találkoztam. Furcsálltam is hogy nem keres.- mondtam nyugodtságot színlelve. A régi vasútról nem szólhatok a hullák miatt, Andyéket meg nem dobhatom fel mert megígértem hogy nem teszem.

-Rendben. Azért köszönöm.- jelentette ki nagyon szomorúan a nő.

Annak ellenére hogy a vállam még nem jött rendbe és pihennem kéne elindultam a vasútra. Úgy is régen voltam kint Eleanornál. Lépten-nyomon Emily jutott eszembe és újra meg újra elsírtam magam. Eközben szedtem néhány vadvirágot Eleanor sírjára. Amikor a vasút közelébe értem a látvány lesokkolt... Az a fullasztó dög- és vérszag elviselhetetlen. A fiúk megint ide hozták ki a hullákat. Ami a legjobban megviselt az az hogy Emily is a halott lányok között volt. Ahogy megláttam odarohantam és rögtön a pulzusát akartam kitapintani de semmit sem éreztem. Meghalt... A kezében egy levelet találtam amiben ez állt:

Kedves Dorothy!

Tudom hogy jóformán már csak én voltam neked. De kérlek értsed meg hogy nem tudok úgy élni hogy te aki számomra a legfontosabb bármikor meghalhat. Kérlek bocsáss meg!- Emily

Ennél a sornál sírógörcsöt kaptam és többször is azt suttogtam magamban hogy ez csak egy rossz álom és nemsokára felébredek. Sajnos nem álom volt... Amikor úgy éreztem hogy ideje elengednem körülnéztem és még legalább húsz másik lány teteme volt ott. Láttam egy embert ott ülni a régi padokon. Mikor közelebb mentem tudatosult hogy ki az. Vagyis inkább kik azok. Alexx és Ashley volt.

-Na és? Mi lesz ha rájön?- kérdezte Alexx.

-Nem hiszem hogy rájön mivel a múltkori próbálkozásomnál sem jött rá. Ha Andynek el is járt volna a szája most már nincs értelme még keresnie sem. Hiszen ő úgy tudja hogy Dorothy meghalt a műtét alatt. Nem volt olyan rossz ötlet bemesélni Andynek ezt a kis sztorit.

-Csak ne bízd el magad annyira Ashley. Tudod hogy Andy is szerelmes Dorothyba. Ha pedig meglátja téged kinyír.

-Engem?! Nem is tudom kinek az ötlete volt?!

-Ugyan már Ash! A kedves kis Alexx Crowot senki sem bántaná. Közben elfelejted hogy mi a munkám...- munka?! Alexx nekem semmiféle munkáról nem beszélt. Lehet hogy mégsem ismerem annyira mint ahogy hiszem?- Tudod hogy egy szóval is sakkba tudlak titeket hozni.

-Tudom kislány.- mosolygott rá pimaszul Ash, majd megcsókolta- Túl sok az energiád nem? Azért segítesz be nekünk. Vagy csak nincs munka?

-Nincs semmi energiám se. És nem szívesen segítek de hát van fiú rajongótok is... Őket pedig nem tudjátok elcsábítani. Ezért ez az én dolgom.- vigyorgott vissza Alexx. Ez a lány egy alattomos kígyó.

-Sziasztok!- köszöntem lehangoltan.

-Szi-szia!- köszönt Ashley.

-Szia!- köszönt vidáman Alexx.- Mi szél hozott erre?

-Eljöttem Eleanorhoz és itt volt. Itt volt holtan.- mondtam és lefolyt egy könnycsepp az arcomon- Az utolsó ember akire számíthattam. Ő is elhagyott...- végül zokogásban törtem ki. Ashley felállt és át akart ölelni- Ne gyere közelebb!- kiáltottam neki- Ti öltétek meg!

-Nem mi. Hanem Andy.- mondta nyugodtan.

-Andy soha sem bántaná Emilyt! Ne próbálj meg becsapni!

-Andynek Emily már csak egy rossz emlék. Akárcsak te.

Nem értettem mire akar kilyukadni de nem is érdekelt. Leültem Alexx mellé, átöleltem és zokogtam. Akár mennyire is alattomos, most nem érdekelt.

*Andy pov. *

Már hetek teltek el Dorothy halála óta. Újra gyógyszereken és pián élek. Mindent elkövettem hogy minél hamarabb elfelejtsem őt. Még Emilyvel is végeztem. Ő azt hajtogatta: „Nem halt meg!”. Mekkora őrültség! Viszont esténként elgondolkozom hogy miért is nem öltem meg Dorothyt az első találkozásnál. Nem szenvednék nélküle. Juliettel szakítottam. Elmeséltem neki a Dorothyval való megismerkedésem és elmondtam neki hogy beleszerettem. Nem vitatkozott hogy ő nem akar szakítani. De most már mindegy.

-Szia Andy! Bejöhetek?- kérdezte egy lány.

-Persze gyere csak!- mondtam szomorúan- Szia Alexx.

-Mi a baj?

-Semmi csak...- megpróbálhatnék hazudni valamit- semmi.

-Aha persze én meg tegnap jöttem le a falvédőről- mosolygott- tudom hogy valami baj van, látszik rajtad.

-Jó igazad van. Hiányzik Dorothy... Nagyon hiányzik. Néhány hét alatt egy szimpla áldozatból az életem értelmévé vállt. Ő volt a mindenem.

-Értelek. Mi lenne ha azt mondanám hogy él?

-Ashley azt mondta műhiba miatt meghalt.- lehet hogy igaza van Alexxnek.

-Gyere!- mondta és megfogta a kezem és felhúzott az ágyról- Mutatni akarok valamit.

-Neeeem akaaarooook!- nyavalyogtam.

-Megmutatom hogy Dorothy él.- majd felébredtem... Életem második legrosszabb álma.

*Dorothy pov. *

-Nyugodj meg!- símogatta a hajam Ash- Itt van még neked Andy és Alexx. Ha nagy szükség van akkor én is.

-Bocsi Ash de nem hiszem hogy meg tudnék benned bízni újra. Egyszer asszem elég volt...- próbáltam az arcomra erőltetni egy állmosolyt. Mikor észbe kaptam két kéz fűződött a derekamra. És megcsapott egy édeskés illat de az alkohol is erősen érződött.

-Hmm... Ashley megint összeszedtél valakit?- beszél kicsit értetlenül Andy.

-Bocsi Ash bulizni voltunk.- mondta CC- És Andyt egy pillanatra magára hagytuk és már ide jött.

-Igen jöttem mert Dorothy is itt volt.- nem veszi észre hogy épp engem ölelget.

-Dorothy meghalt Andy! Fogadd el!- ordította oda neki Jinxx.

-Én nem lennék abban olyan biztos.- mondtam óvatosan- Ha meghaltam akkor hogy vagyok itt? Vagy tényleg meghaltam csak engem nem tájékoztattak róla?

-Dorothy!- ránéztem Andyre- Istenem Dorothy!

Erre megcsókolt... Rövid habozás után visszacsókoltam.

-Dorothy annyira hiányoztál!- józanodott ki azonnal- Ashley! HAZUDTÁL! Dorothy él!

-De nem sokáig ha így szorítasz...-nyöszörögtem, hirtelen Andy elengedett és nekiment Ashleynek.

7.rész Alone, together, forever /Lost it all/

Nem hagyom itt Dorothyt még akkor se ha ez a „kaland” az életembe is kerül.

-Emily ne! Emily kérlek! Fuss ameddig teheted! Ha velem végez utána te jössz. Emily kérlek nagyon szépen kérlek fuss!

-Hallgass Dorothyra!

-Nem!- makacsoltam meg magam- Dorothy nélkül nem megyek sehova!

-Biztos vagy benne?- Ash elengedte Dorothyt, de elindult felém- En nem vagyok benne biztos hogy ez után bárhová is mentek.- mosolygott elég ijesztően rám.

-Hé! Ash! Mi a francot csinálsz?- hallom az ismerős mély hangot- Megmondtam hogy nem ölhetitek meg őket!

*Dorthy pov. *

-Ugyan már Andy nem ölöm meg őket.-igen persze... Nem bírom tovább idegekkel. Tudom hogy meghalok- Csak azt teszem amit neked kellett volna.

-Engedd el őt!- a helyzethez képest Andy nagyon nyugodt.

-Andy kérlek... Úgysem fog elengedni.

-Andy... Andy... Andy... Milyen naiv vagy... Szerinted csak úgy el fogom engedni?

Nem vagyok benne biztos hogy ezt kellene tennem, de mivel Ash mögöttem áll egy egyszerű mozdulattal tökön tudom rúgni. Ash hirtelen összegörnyedt a fájdalomtól. Éreztem ahogy a kés pengéje belevág a bőrömbe. Amilyen gyorsan csak tudok rohanok Emilyhez. Eközben a sebből ömlik a vér. Rohanunk Emilyvel egy biztonságosabb hely felé. Egyre jobban fázom és egyre kevesebb energiám maradt. Nemsokára hazaérek.

-Emily?

-Tessék.- szólalt meg halkan, lihegve.

-Miért jöttél oda amikor hallottad Ashley hangját?

-Azért mert megbeszéltük hogy kijövünk a vasútra de te nem voltál sehol és miután hallottam a hangod erőt vettem magamon és megpróbáltam segíteni neked de miután jött Andy Ash rá figyelt így rám nem nagyon volt szükség.- igaza van. Viszont az esett a legjobban hogy tudtam hogy van egy olyan ember akire bármikor számíthattam.

-That I lost it all- kezdtünk bele együtt Emilyvel- death and broken my, back against the walls, cut me open, I'm just trying to breath just a figure it out, because I bilt this walls to wach crumbling down, I said, That I lost it all.- itt elsötétedett előttem a világ. Túl sok vért vesztettem. Újra hallom Eleanor nyugtató hangját. Együtt énekeljük újra: „Mi vagyunk a bukott angyalok!”.

*Emily pov. *

-... That I lost it all, Andy who can save me now.- Dorthyba karoltam. Éreztem hogy nem tudja magát tartani, éreztem ahogy elgyengülten összeesik. Aztán hallottam hogy dúdolja: „Mi vagyunk a bukott angyalok!”.

-Dorothy ne, ne! Dorothy ne hagyj itt könyörgöm!- nem reagált- Dorothy kérlek! Kérlek! Nem hagyhatsz itt!- ájultan feküdt a földön én pedig mellette térdeltem és zokogtam.

-Hé! Valami baj van?- kérdezte meg valaki. Megijedtem hogy újra Ashley az. Néhány másodperc kellett ameddig felfogtam hogy Andy áll ott. Lefagyott- Dorothy...- mondta elfúló hangon, majd ő is odarohant- Ne! Az nem lehet!

-Nem halt meg!- jelentettem ki sírva- Szerencsére csak elájult. Ti tehettek mindenről! Ha aznap nem jelentek meg a vasúton Eleanor is élne, és Dorothy sem szenvedne!

-Biztonságos helyre kell vinnünk!- mondta Andy ellentmondást nem tűrő hangon.

-Nem fogom megmutatni hol lakik!- a válaszra elhúzta a száját.

-Ha nem értem, akkor Dorothyért tedd meg. Kérlek! Fontosabb nekem annál mintsem elveszítsem!

-Fontosabb? FONTOSABB? Majdnem miattatok halt meg!- kiborultam, szerintem nagyon is jogosan.

-Igen fontosabb. Ezalatt a kevés időben azt hiszem... beleszerettem Dorothyba.

-Micsoda?!- teljesen elvesztettem az önkontrollomat és lekevertem egy pofont Andynek- Te-egy-gyilkos-vagy! Nem lehetsz szerelmes belé.- éreztem hogy Dorothy kezd újra eszméleténél lenni.

-Tudod hogy ezt nem én döntöm el.- mondta nyugodtan és felvette a földről Dorothyt. Nem mert rám nézni újra. Szegény Dorothy... Az előbb majdnem megölték most meg kiderül hogy egy gyilkos szerelmes belé.

-Mi történt vele?- szólalt meg halkan Dorothy a fejéhez emelve a kezét.

-Semmi baj Dorothy!- mentem oda hozzá- Biztonságban vagy! Itt van Andy is!- az utóbbi személyre egy mérges pillantást vetettem. Dorothy felnézett Andyre és megölelte. Ledöbbentem egy pillanatra és tudtam hogy Dorothy is érez valamit Andy iránt. Mikor nagy nehezen elengedték egymást, még a sötétben is látszott mennyire elpirultak mind a ketten.

-Örülök hogy itt vagy!- mosolygott rá Andyre.- Ashleyvel mi van?- majdnem megölte de aggódik érte.

-Szerintem hazament. De ugye tudod hogy ha rajta múlik nem úszod meg ennyivel.

-Igazad van Andy!- kezdtem már felháborodni Dorothy helyett is- Még alig tért magához de te már megnyugtatod azzal hogy egy pszihopata meg akarja ölni! Azért nagyon kedves vagy!

-Emily! Nem Andy tehet róla! De tudtam hogy ez lesz.

-Ashley szerelmes beléd...- ez már végképp lesokkolt.

-Köszönjük Andy újra. Egy sokkoló tény elég volt mára. Ha rám hallgatsz megpróbálod NEM megnyugtatni Dorothyt!

-Nem azért mert tetszel neki- folytatta mintha mi sem történt volna- hanem azért mert tudja hogy nem kaphat meg semmilyen áron sem. Egyébként Ash csak egyszer volt igazán szerelmes a lányt másnap Jinxx lőtte le. Nagy bunyó volt belőle.

-Szóval Ash azért akarja megölni Dorothyt mert szerelmes belé?- kérdeztem kicsit nyugodtabb hangon.

-Igen.- hát ez így elég logikus...

-De hát miért?

*Dorothy pov. *

Jobb nem lehetne az életem. Egy nap alatt kétszer nyírtak ki kis híján. Most meg azért akarnak megölni mert Ash szerelmes belém. Csodás...

-Ashley tudja hogy Dorothy tart tőle és ezt akarja kihasználni.

-És hogyan fogjuk megvédeni őt?- ez volt az első dolog ami eszembe jutott.

-Sehogy- mondta Andy elhaló hangon- Megvárjuk Ash következő akcióját és közbelépünk.

-Lépünk?!- akadtam ki egy pillanatra.

-Ha meg akar ölni... állok elébe.- próbált Dorothy bátor lenni de úgy hogy egy gyilkos vadászik rám nekem sem menne.

-Abba nekem is lesz beleszólásom ha nem gond!- mondta Andy ingerülten- Most pedig ha nem baj elviszlek hozzánk és megpróbálunk beszélni Ashleyvel.

*kicsivel később *

Újra ez a hely... Minden emlék újra a felszínre tört. Erről a házról mindig Eleanor fog eszembe jutni.

-Biztos vagy benne hogy nem fog bántani?- kérdeztem kicsit félve. Bár kinek próbáltam meg hazudni? Nem kicsit hanem nagyon féltem. Szinte rettegtem Ashleytől. Ekkor két lány lépett ki az ajtón. Az egyik biztos hogy Sandra Alvarenga a csapat volt dobosa a másik pedig a barátnője Alexx Crow.

-Szia Sandra! Rég láttalak.- mosolygott rá Andy.

-Sziasztok!- köszönt a két lány egyszerre. Nem áltunk le velük beszélgetni mert láttuk hogy Purdy motorja itthon van. Mikor bementünk Jinxx ült a kanapén egy hosszú szőke hajú lánnyal.

-Szia Sammie!- köszönt kedvesen Andy.

-Haver! Már megint visszahoztad ezt a csajt?!- kezdett bele rendkívül tartalmas mondandójába Jinxx.

-Igen Jinxx képzeld- válaszolt flegmán Andy- ő a barátnőm.

-Na fene! Elmegy valahova Biersack barátunk és rögtön becsajozik? Hmm... Szerintem nem fog Jul túlságosan örülni neki. Különben is nem ez az a lány aki miatt Ashley kibukott? Tudod milyen veszélyes ha Purdy szerelmes...

-Igen tudom...- eldördült egy lövés majd Jinxx kezdte halkan:

-Már nem várja meg ameddig elalszanak...

Nem tudom mit akart mondani ezzel de egy újabb lövést hallottunk. Ez már közelebbről jött, ezzel egy időben égető fájdalmat éreztem a vállamban. Annyit láttam hogy egy lány futott le az emeletről. Andy pedig pisztolyt ránt. Még egy lövés és a lány vére beborította a falat... Fejbe lőtte.

Ennyire emlékszem és minden elsötétült. Nem éreztem se fájdalmat se félelmet.

Eltaláltak...

6.rész Without you I'm nothing / Nélüled senki vagyok 2

*Andy nem védhet meg örökké!*

Tudom hogy meg fog ölni akárcsak Eleanort. Bárcsak valaki segítene! Szerintem nem lenne túl jó húzás úgy szaladgálni hogy: „Segítség a híres Ashley Purdy meg akar ölni! Ez hülye ötlet.

-Mi van kislány, egy kicsit rád ijesztenek máris csendben maradsz?- engedett el Ash. Itt az idő! Most kell futnom ameddig nem késő. Futottam volna de a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem.- Ugyan már Dorothy! Dorothy a neved igaz?- bólintottam- Kicsit tartalmasabb válaszra számítottam.

-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem a kelleténél kicsit ingerültebben.

-A te helyedben nem igen vonnék kérdőre senkit. Csak hogy lásd milyen kedves vagyok válaszolok.- csendben maradt és elkezdte puszilgatni és szívni a nyakamat- Nem nyilvánvaló még?

-Nem...- remegtem és a sírás kerülgetett- Velem végezhetsz, de Eleanorral miért kellett?

-Ő se volt más mint a többi hülye liba!- a kést erősebben hozzányomta a torkomhoz. Rápillantottam Eleanor sírjára, erőt vettem magamon és megfordultam- Na mi van baby, benne vagy a játékban?

-Érted Eleanor!- és orrba vágtam Ashleyt.

-Ez meg mi volt kislány?- mormogta miközben az orrából folyt a vér- Most pedig visszaviszlek és ha jó kislány leszel talán nem végzed úgy mint a drágalátos barátnőd.

Egy pillanatra úgy tűnt mintha valaki futna felénk. Tudtam hogy ha nem Andy az akkor végem. Felnéztem az égre, Eleanorra gondoltam és egy forró könnycsepp végigfolyt az arcomon. Behunytam a szemem és halkan kezdtem:

-We scream... We shout... We are the Fallen Angel- mire eddig eljutottam zokogásban törtem ki. Nem harcoltam mert se erőm se bátorságom nem volt hozzá. Meg nem is mentem volna sokra Ashleyvel szemben. Hirtelen a két erős kéz ami tartott elengedett én pedig zokogva összeestem. Néhány perc sírás után körbenéztem. Ashley ott ült a földön a kés pedig méterekkel arrébb. Elfutni nem mertem inkább én is leültem mellé egy biztonságos távolságba.

-Miért?- kérdeztem meg tőle lágy hangon- Az előbb majdnem kinyírtál. Miért nem tetted meg?- nem akartam kinyiratni magam de ez valahogy érdekelt.

-Ilyet még senki sem csinált.- mondta és értetlenül néztem rá- Senki nem kezdte el egyik dalunkat sem. Te más vagy. Sokkal másabb mint a többiek.

-Eleanorral mindig ezt énekeltük itt kint a vasúton.- újra megeredtek a könnyeim- Ketten... Itt a vasúton. Kettesben a számomra legfontosabb emberrel.

Úgy éreztem meg megmutatom neki a csuklómat. A tetoválás egy végtelen jelet ábrázolt aláírva: „Mi örökké bukott angyalok maradunk!” /We are the fallen angel forever/.

-Te miért nem utálsz minket?- kérdezte Ash nyugodtan még mindig a csuklómat pásztázva.

-Nem utállak titeket, viszont tartok tőletek.- nem mertem újra ránézni.- Tudod félek...

-Hazakísérjelek?- kérdezte egész kedvesen a 10 perccel előbbihez képest.

-Igen köszi! De ígérd meg nem ölsz meg álmomban.- próbáltam vicces lenni.

-Nem ígérek meg semmit!- jelentette ki Ash. Rám nézve nagyon szerencsés helyzet. Megpróbáltam eközben az arcomra erőltetni egy mosolyt. El is indultunk.

* Alexx pov.*

Miután otthagytuk azt a csajt Sandra haverjával beszélgetni kezdtünk.

-Sandra?- nem tudom hogy kérdezzem- ki volt az a srác?

-Ashley Purdynak hívják. Rendes és vicces de az utóbbi időben gyilkolásznak a fiúkkal. Olyanok mint te.

-Ok.- asszem kezdem őket megkedvelni- és a csaj ki?

-Gondolom Ash áldozata. Mit szólnál ha holnap benéznénk hozzájuk? Úgy is olyan rég láttam Biersackot.- kérdezte Sandra mosolyogva.

-Rendben de utána megyünk inni!- bár nem nagyon tudom jót tesz-e a frissen csináltatott kígyónyelvnek.

*Andy pov. *

-Fiúk!Keressétek meg Purdyt mert ha bántotta Dorothyt én esküszöm...- elkapott a méreg, ideges voltam mert ő valahogy más volt mint a többi lány. Nem félt a haláltól. Nem könyörgött az életéért. Bár azt hogy fél tőlünk azt megértem. Ő nincs tele pc-kel de van néhány tetkója. Nincs tele a feje kényszerképzetekkel.

*nyílik az ajtó *

-Sziasztok Fiúk!- szólt be az ajtón egy groteszk hang.

-Ki az?- vettem fel a pisztolyom az asztalról és az ajtóra szegeztem. Ha Ash jött meg akkor kitekerem a nyakát.

-Ne pánikolj Andy! Sandra vagyok és itt van az egyik barátnőm.

-Sandra? Ezer éve nem láttalak.

-Elhoztam Alexxet is. Tudod róla meséltem régebben.

-Igen! Gyertek be!- mennyire másabb lett Sandra- Szia Alexx! A nevem Andy. Sandra már biztos hogy mesélt rólam.- egyszer csak Jinxxtől megszökött az egyik lány. Nem akartam bántani de megtalálta azt a kést amit Juliet vett el Dorothytól. Dorothy... Alexx viszont egy nagyon gyors mozdulattal elvette a lánytól a kést majd lassan és elég ijesztően megindult felé, a lány pedig hátrált. Mikor a lány felszaladt a lépcsőn Alexx egy jól irányzott mozdulattal utánadobta a kést ami eltalálta a lány hátát.

-Kösz!- futott ki Jinxx a szobájából- Jövök neked eggyel! Amúgy nagyon szép dobás volt!

-Jinxx! Nézd ki van itt!

-Hello Sandra!- intette le Jinxx- És a másik szép hölgyet hogy hívják?- hajolt oda Jinxx Alexxhez. Tényleg! Ő egész idő alatt meg sem szólalt.

-A nevem Alexx! Örülök hogy megismerhetlek!- hiába mosolygott szépen Jinxxre, látszott rajta hogy ki akarja nevetni szegény lányt. Kicsit furcsán beszél- Bocsi hogy így beszélek de nemrég csináltattam kígyónyelvet.

-Na gyere Alexx! Menjünk!

-Ok. Sandra! Sziasztok fiúk!

-Sziasztok!- köszöntünk el Jinxxel.

* Dorothy pov.*

Nem csoda hogy Ashley nem ígérte meg hogy nem bánt. Félúton újra mögém állt és lefogta a kezem, a kés persze megint a nyakamnál. Nem tudtam mit kellene reagálnom.

-Ash! Mit csinálsz?- kiabáltam miközben hátrafogta a kezem- Azt mondtad nem bántasz!- eredtek meg újra a könnyeim- Hazudtál!

-Mint a legtöbb lánynak! Most viszont te sem menekülsz.- ekkor viszont mintha Emilyt láttam volna. Megismerem őt! Remélem hall minket.- Megmondtam hogy Andy nem védhet meg örökké.

-Miért akarsz megölni? Miért nem tetted meg már az előbb?

-HÉ!- kiáltotta Emily- Hagyd őt! Itt vagyok én!

-Emily ne!- üvöltöttem neki- Emyli kérlek! Fuss ameddig teheted! Ha velem végez utána te jössz! Kérlek Emily, nagyon kérlek fuss!- kiabáltam neki, de mintha meg sem hallotta volna.

-Hallgass Dorothyra!- vigyorgott Ashley.

* Dorothy pov.*

Mivel Dorthyval megbeszéltük hogy találkozunk a vasúton este úgy gondoltam elindulok. Hátha ott van már ő is. Sétáltam a holdfényes éjszakán át, egyenesen a vasútra. A szél viharosan fújt ami megnehezítette a közlekedést. Egyszer csak

-Ash mit csinálsz? Azt mondtad nem bántasz! Hazudtál!- ez biztos Dorothy! Úgy látszik megint van egy nem túl kellemes társasága. DE hogy segítsek neki?

-Mint a legtöbb lánynak! De most te sem menekülsz! Megmondtam hogy Andy nem védhet meg örökké!

-Miért akarsz megölni? Miért nem tetted meg már az előbb?- Dorothy észrevett. Valahogy meg kell próbálnom időt nyerni!

-HÉ! Hagyd őt itt vagyok én!- most minden bátorságomat össze kell szednem...

5.Without you I am nothing/ Nélküled senki vagyok

* Dorothy szemszöge*

Az emlék olyan eleven bennem ketten a vasúton énekeljük „Mi vagyunk a bukott angyalok!”. Hiányzik, nagyon hiányzik. A szél süvít és egyre jobban fázom. Igen, még mindig itt vagyok Eleanorral. De érzem hogy nem vagyok egyedül, Ő itt van velem, hallom ahogy nevet, érzem az érintését. Érzem hogy valaki megérint….. Fekete sminkem teljesen elkenődött az esőtől és a sírástól. Felnéztem hogy ki lehet az, nem láttam tisztán. Egy magas fiú állt ott. Egyszer csak már nem fáztam, tudtam hogy már nem bánthat senki és semmi, látom, látom Őt, látom Eleanort. Mondja hogy nyissam ki a szemem, hogy legyek erős és fussak. Felnéztem még egyszer akkor már jól kivehető Andy alakja. Tetőtől talpig sárosan felálltam és üvöltve mondtam.

-Ne közelíts!! Egyáltalán mit keresel itt?

-Ha hallani akarod a választ akkor nem menekülj. Mondtam hogy nem foglak bántani!-nyugtatott meg Andy, ami valljuk be nem sikerült.

-Nem érdekel! Megöltétek, megöltétek őt, végeztetek a számomra legfontosabb emberrel!- elgyengülve visszarogyok a sírra és tovább zokogom.

-Megmagyarázom...- hallottam hogy a hangja elcsuklik. Éreztem ahogy megsimítja a hátamat. Nem bírtam tovább.... Felálltam és menekültem. Nem bízom Andyben, végzett Eleanorral, ha nem is ő de egyikük.

Néhány lépés múlva összeestem. Eleanort hallottam nevetni és énekelni. Egyszer csak két erős kéz ragadott meg. Felemelt. Elgyengülve feküdtem az ölében, tehetetlenül, fázva.

*Andy szemszöge*

Szegény lány... Össze fog omlani ha így folytatja. Akárcsak én... Tegnap este egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni Purdy miatt. Viszont most itt van Dorothy, asszem így hívják. Hova tudnám vinni? Nem tudom hol lakik, kórházba meg nem vihetem. Akkor marad a házunk.... Félek attól hogy beteljesül az álmom. Nem! Biersack hogy gondolhatsz ilyenre?

-Hahó! Dorothy!- ébresztgettem. Semmi reakció. Jobb ha beviszem valami fedett helyre. Igen! Ez jó ötlet. A kocsiban biztos van takaró is.

* Durván két óra múlva*

Hazahoztam szegény lányt. A fiúk úgy se fogják bántani. Remélem!

* Dorothy pov.*

Arra ébredtem hogy meleg kellemes épületben vagyok. Tudtam vagyis reméltem hogy a kórház az. Egy hangos halálsikolyból tudtam hogy hol vagyok. A Black Veil Brides főhadi szánlásán. Régen Eleanorral annyit álmodoztunk hogy eljutunk ide.... Istenem, mennyire hiányzik. Felültem és azonnal zokogni kezdtem. Eszembe jutott amikor megkértem Andyt hogy hozzon ide, csak azért hogy megtudjam nincs-e itt Eleanor. A hazugságokra épült temetés. A képek, a hangok, az emlékek mind mind fontosak mert vele voltam. Hiányzik! Bárcsak, bárcsak velem is végeztek volna! Nem kellene nélküle szenvednem, már úgysincs miért élnem. A gondolkodásomat egy ismerős mély hang szakította meg. Nem Andyé de tudtam hogy ismerem.

-Andy mit keres ez itt?!- kérdezte kiborultan Jinxx.

-Miért mit kellett volna csinálnom? Ott nem hagyhattam!- szólt vissza idegesen Andy.

-És ha feldob minket? Akkor mit csinálsz?- kiáltotta oda Jinxx.

-Nem dobok fel senkit! És különben is ha nagyon akartam volna már rég megtettem volna!- jelentettem ki nyugodtan.

-Na látod! Még egy ok arra hogy itt maradhasson!- jelentette ki Andy.

-Mi van már? Mit kiabáltok?- csoszogott le álmosan CC. Egy hangos sikítás és egy lövés hangját hallottam. Biztos, hogy Ashley szobájából jött.

-Baszd meg Purdy!- mondta Andy és CC kórusban. Látszódhatott rajtam az ijedtség mert Andy rögtön odajött és nyugtatgatni kezdett.

-Biersack! Ugye tudod hogy ha Jul hazajön nem fog túlságosan örülni hogy itt van ez a lány!- szállt be még egy ember az eddig is kedves beszélgetésbe. Remek, már csak Ash hiányzik.... És már itt is van! Csodás, még egy ember aki meg akar ölni. Szerencse hogy nem laknak itt többen.

-Ez meg ki?!- kezdett bele tartalmas mondandójába Ashley.

-Nevem is van!- csattantam fel kelletlenül.

-Ó! Tényleg? Én a Te helyzetedben nem igen oktatnék ki senkit. Vigyázz kislány az életeddel játszol!- hízelgett Jake.

-A nevem Dorothy.- jelentettem ki mosolyogva. Bár az arckifejezésükből ítélve inkább vicsorogtam.

-Jól van! Már nem halok meg hülyén!- ironizál Jinxx.

-Na jó fiúk! Le lehet róla szállni!- védett meg Andy.

-Fiúk! A hullákat hova vigyük? Mert a vasútra nem vihetjük.

Majd megindult felém Jinxx és Ashley. Most mit tegyek?! Fussak? Nem érdemes túl kimerült vagyok. Maradjak veszteg? Akkor viszont megölnek.

Megláttam egy kést az asztalon felkaptam és feléjük fordultam. Mindenki mosolygott, kivétel Andy. Az Ő arcáról inkább idegességet lehetett leolvasni.

-Megöltétek a barátnőmet!- könnyeimet visszatartva mondtam- NE KÖZELÍTSETEK! Nem ártott nektek inkább választotta az intézetet! Mert imádtunk titeket! Mekkora barmok is voltunk...- itt inkább csöndben maradtam mivel már így sem reméltem hogy túlélem ezt a kalandot.

-Ahogy rengeteg más embert is! Pedig ők sem ártottak nekünk!- kaptam a választ. Nagyon szíven ütött hogy ők csak ilyen könnyen veszik. Az viszont még rosszabb hogy egy szobában vagyok velük.

* Ashley pov. *

Amikor lejöttem a lépcsőn hallottam hogy Jinxx és Andy kiabálnak. Meg egy csaj hangját is hallottam. Mindegy mivel most már egyik „alvótársam” sem él, le tudok menni megnézni mi folyik itt. Igen, igazam volt Andy megint hazahozott egy lányt akit megsajnált. Ez az a lány akit nem engedte hogy kinyírjunk. Viszont a hullákat el kellene vinni valahova. A vasútra nem vihetjük mivel láttam ott múltkor két idegen lányt. Az egyiket felismertem de a másikat nem. Kíváncsi leszek mit reagálnak a fiúk a hírre.

*Dorothy pov. *

-Miért? Mit ártott nektek? Hiszen Ő is ugyan úgy szeret titeket mint én!

-Na és? Ti is ugyan úgy cserbenhagytatok minket!- vágott vissza Jake.

-Fiúk! Nagyobb gondunk is van ennél a fan-nál.

-Például? Nem hiszem hogy lenne nagyobb bajunk a lebukásnál?- ingerülten mondta Jinxx.

-Figyu haver! Dorothy nem bánt senkit és minket sem dob fel.- Andy még mindig meglepően nyugodt- Igaz Dorothy?

-Megöltétek! Megöltétek Őt!- kiabáltam oda nekik. Kinyílt az ajtó. Egy szőke 28 év körüli lány lépett be rajta. Talán Juliett Simms, Andy barátnője.

-Halkítsatok magatokon! Kint lehet hallani hogy üvöltöztök idebent!- szólt Jul. Megragadtam az alkalmat és elkaptam, a kést amit találtam a nyakához tettem. Viszont Ő még mindig nyugodt volt.

-És most mit akarsz csinálni kislány? Ha engem megölsz akkor Andy öl meg téged!

-Tudom...- elengedtem és összerogytam. Hogy tehetném ezt azzal a fiúval aki megmentett, aki megvédett?- Tudom.

-Jól van! Most pedig add oda a kést!- Juliett hangjában semmi durvaság. Pedig az előbb majdnem végeztem vele. Mégis megértő.

-Ki hozta ide? Nem látjátok hogy még szinte gyerek?! Hogy lehettek ennyire kegyetlenek?- mind az öt fiú lehajtotta a fejét.

-Én voltam.- hallottam Andy elcsukló hangját. Bizonyára tart Juliettől.

-Miért?- egyszerű tömör kérdés.

Mire észbe kaptam volna két erős kéz húzott fel a földről. Ashley volt az. Nem mertem mozdulni a könnyeim viszont patakokban folytak. Engem is megölnek ahogy Eleanort is. Nyílt az ajtó és Ashley kivitt rajta.

*2 óra múlva *

Újra a vasúton voltam. Az eső szerencsére elállt ezért még vissza tudtam menni a sírhoz. Most már nem hallom Őt. Bizonyára csak képzelődtem. Úgy döntöttem inkább hazamegyek amikor észrevettem hogy két lány figyel. Az egyik nagyon ismerős. Ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam:

-Szóval Dorothyank hívnak!- szólalt meg egész hangosan Ash, de most valahogy máshogy, megértően.

-Igen! Miért érdekel? Szereted tudni az áldozataid nevét mielőtt kinyírod őket?

-Nem! Csak kérdeztem mert... mert érdekelt.

Hallottam hogy a két lány nevetését. Ash odafordult mosolyogva és intett nekik.

-Sziasztok! Na ne! Sandra? Hát te... hogy... miért?- lepődött meg.

-Sziasztok!- mosolygott Sandra a banda volt dobosa- Barátnőd?- na nee itt rám gondol?- Amúgy bemutatom a barátnőmet Alexx Crow-ot.

-Mi? Mármint nem! Am hello.- mosolygott Ash.

-Hát Alexx örülök hogy megismertelek!

-Na de mennünk kell. További jó szórakozást!- köszönt el mosolyogva Sandra.

-Úgy látszik ketten maradtunk...

-Igen sajnos...- Ash kacéran rám mosolygott és előhúzott egy kést a zsebéből- Mi-mi-mit akarsz csi-csinálni azzal?

-Ha engedelmeskedsz nem esik bántódásod. Legalábbis egyenlőre.- súgta a fülembe Ash majd megharapta- A játékszabályok a következők: nem kiabálsz és okosan viselkedsz! Andy nem védhet meg örökké.

* folytatás a következő részben*