7.rész Alone, together, forever /Lost it all/

Nem hagyom itt Dorothyt még akkor se ha ez a „kaland” az életembe is kerül.

-Emily ne! Emily kérlek! Fuss ameddig teheted! Ha velem végez utána te jössz. Emily kérlek nagyon szépen kérlek fuss!

-Hallgass Dorothyra!

-Nem!- makacsoltam meg magam- Dorothy nélkül nem megyek sehova!

-Biztos vagy benne?- Ash elengedte Dorothyt, de elindult felém- En nem vagyok benne biztos hogy ez után bárhová is mentek.- mosolygott elég ijesztően rám.

-Hé! Ash! Mi a francot csinálsz?- hallom az ismerős mély hangot- Megmondtam hogy nem ölhetitek meg őket!

*Dorthy pov. *

-Ugyan már Andy nem ölöm meg őket.-igen persze... Nem bírom tovább idegekkel. Tudom hogy meghalok- Csak azt teszem amit neked kellett volna.

-Engedd el őt!- a helyzethez képest Andy nagyon nyugodt.

-Andy kérlek... Úgysem fog elengedni.

-Andy... Andy... Andy... Milyen naiv vagy... Szerinted csak úgy el fogom engedni?

Nem vagyok benne biztos hogy ezt kellene tennem, de mivel Ash mögöttem áll egy egyszerű mozdulattal tökön tudom rúgni. Ash hirtelen összegörnyedt a fájdalomtól. Éreztem ahogy a kés pengéje belevág a bőrömbe. Amilyen gyorsan csak tudok rohanok Emilyhez. Eközben a sebből ömlik a vér. Rohanunk Emilyvel egy biztonságosabb hely felé. Egyre jobban fázom és egyre kevesebb energiám maradt. Nemsokára hazaérek.

-Emily?

-Tessék.- szólalt meg halkan, lihegve.

-Miért jöttél oda amikor hallottad Ashley hangját?

-Azért mert megbeszéltük hogy kijövünk a vasútra de te nem voltál sehol és miután hallottam a hangod erőt vettem magamon és megpróbáltam segíteni neked de miután jött Andy Ash rá figyelt így rám nem nagyon volt szükség.- igaza van. Viszont az esett a legjobban hogy tudtam hogy van egy olyan ember akire bármikor számíthattam.

-That I lost it all- kezdtünk bele együtt Emilyvel- death and broken my, back against the walls, cut me open, I'm just trying to breath just a figure it out, because I bilt this walls to wach crumbling down, I said, That I lost it all.- itt elsötétedett előttem a világ. Túl sok vért vesztettem. Újra hallom Eleanor nyugtató hangját. Együtt énekeljük újra: „Mi vagyunk a bukott angyalok!”.

*Emily pov. *

-... That I lost it all, Andy who can save me now.- Dorthyba karoltam. Éreztem hogy nem tudja magát tartani, éreztem ahogy elgyengülten összeesik. Aztán hallottam hogy dúdolja: „Mi vagyunk a bukott angyalok!”.

-Dorothy ne, ne! Dorothy ne hagyj itt könyörgöm!- nem reagált- Dorothy kérlek! Kérlek! Nem hagyhatsz itt!- ájultan feküdt a földön én pedig mellette térdeltem és zokogtam.

-Hé! Valami baj van?- kérdezte meg valaki. Megijedtem hogy újra Ashley az. Néhány másodperc kellett ameddig felfogtam hogy Andy áll ott. Lefagyott- Dorothy...- mondta elfúló hangon, majd ő is odarohant- Ne! Az nem lehet!

-Nem halt meg!- jelentettem ki sírva- Szerencsére csak elájult. Ti tehettek mindenről! Ha aznap nem jelentek meg a vasúton Eleanor is élne, és Dorothy sem szenvedne!

-Biztonságos helyre kell vinnünk!- mondta Andy ellentmondást nem tűrő hangon.

-Nem fogom megmutatni hol lakik!- a válaszra elhúzta a száját.

-Ha nem értem, akkor Dorothyért tedd meg. Kérlek! Fontosabb nekem annál mintsem elveszítsem!

-Fontosabb? FONTOSABB? Majdnem miattatok halt meg!- kiborultam, szerintem nagyon is jogosan.

-Igen fontosabb. Ezalatt a kevés időben azt hiszem... beleszerettem Dorothyba.

-Micsoda?!- teljesen elvesztettem az önkontrollomat és lekevertem egy pofont Andynek- Te-egy-gyilkos-vagy! Nem lehetsz szerelmes belé.- éreztem hogy Dorothy kezd újra eszméleténél lenni.

-Tudod hogy ezt nem én döntöm el.- mondta nyugodtan és felvette a földről Dorothyt. Nem mert rám nézni újra. Szegény Dorothy... Az előbb majdnem megölték most meg kiderül hogy egy gyilkos szerelmes belé.

-Mi történt vele?- szólalt meg halkan Dorothy a fejéhez emelve a kezét.

-Semmi baj Dorothy!- mentem oda hozzá- Biztonságban vagy! Itt van Andy is!- az utóbbi személyre egy mérges pillantást vetettem. Dorothy felnézett Andyre és megölelte. Ledöbbentem egy pillanatra és tudtam hogy Dorothy is érez valamit Andy iránt. Mikor nagy nehezen elengedték egymást, még a sötétben is látszott mennyire elpirultak mind a ketten.

-Örülök hogy itt vagy!- mosolygott rá Andyre.- Ashleyvel mi van?- majdnem megölte de aggódik érte.

-Szerintem hazament. De ugye tudod hogy ha rajta múlik nem úszod meg ennyivel.

-Igazad van Andy!- kezdtem már felháborodni Dorothy helyett is- Még alig tért magához de te már megnyugtatod azzal hogy egy pszihopata meg akarja ölni! Azért nagyon kedves vagy!

-Emily! Nem Andy tehet róla! De tudtam hogy ez lesz.

-Ashley szerelmes beléd...- ez már végképp lesokkolt.

-Köszönjük Andy újra. Egy sokkoló tény elég volt mára. Ha rám hallgatsz megpróbálod NEM megnyugtatni Dorothyt!

-Nem azért mert tetszel neki- folytatta mintha mi sem történt volna- hanem azért mert tudja hogy nem kaphat meg semmilyen áron sem. Egyébként Ash csak egyszer volt igazán szerelmes a lányt másnap Jinxx lőtte le. Nagy bunyó volt belőle.

-Szóval Ash azért akarja megölni Dorothyt mert szerelmes belé?- kérdeztem kicsit nyugodtabb hangon.

-Igen.- hát ez így elég logikus...

-De hát miért?

*Dorothy pov. *

Jobb nem lehetne az életem. Egy nap alatt kétszer nyírtak ki kis híján. Most meg azért akarnak megölni mert Ash szerelmes belém. Csodás...

-Ashley tudja hogy Dorothy tart tőle és ezt akarja kihasználni.

-És hogyan fogjuk megvédeni őt?- ez volt az első dolog ami eszembe jutott.

-Sehogy- mondta Andy elhaló hangon- Megvárjuk Ash következő akcióját és közbelépünk.

-Lépünk?!- akadtam ki egy pillanatra.

-Ha meg akar ölni... állok elébe.- próbált Dorothy bátor lenni de úgy hogy egy gyilkos vadászik rám nekem sem menne.

-Abba nekem is lesz beleszólásom ha nem gond!- mondta Andy ingerülten- Most pedig ha nem baj elviszlek hozzánk és megpróbálunk beszélni Ashleyvel.

*kicsivel később *

Újra ez a hely... Minden emlék újra a felszínre tört. Erről a házról mindig Eleanor fog eszembe jutni.

-Biztos vagy benne hogy nem fog bántani?- kérdeztem kicsit félve. Bár kinek próbáltam meg hazudni? Nem kicsit hanem nagyon féltem. Szinte rettegtem Ashleytől. Ekkor két lány lépett ki az ajtón. Az egyik biztos hogy Sandra Alvarenga a csapat volt dobosa a másik pedig a barátnője Alexx Crow.

-Szia Sandra! Rég láttalak.- mosolygott rá Andy.

-Sziasztok!- köszönt a két lány egyszerre. Nem áltunk le velük beszélgetni mert láttuk hogy Purdy motorja itthon van. Mikor bementünk Jinxx ült a kanapén egy hosszú szőke hajú lánnyal.

-Szia Sammie!- köszönt kedvesen Andy.

-Haver! Már megint visszahoztad ezt a csajt?!- kezdett bele rendkívül tartalmas mondandójába Jinxx.

-Igen Jinxx képzeld- válaszolt flegmán Andy- ő a barátnőm.

-Na fene! Elmegy valahova Biersack barátunk és rögtön becsajozik? Hmm... Szerintem nem fog Jul túlságosan örülni neki. Különben is nem ez az a lány aki miatt Ashley kibukott? Tudod milyen veszélyes ha Purdy szerelmes...

-Igen tudom...- eldördült egy lövés majd Jinxx kezdte halkan:

-Már nem várja meg ameddig elalszanak...

Nem tudom mit akart mondani ezzel de egy újabb lövést hallottunk. Ez már közelebbről jött, ezzel egy időben égető fájdalmat éreztem a vállamban. Annyit láttam hogy egy lány futott le az emeletről. Andy pedig pisztolyt ránt. Még egy lövés és a lány vére beborította a falat... Fejbe lőtte.

Ennyire emlékszem és minden elsötétült. Nem éreztem se fájdalmat se félelmet.

Eltaláltak...