17.rész Love is sacrifice

*Dorothy pov. *

-Andy én nem...- kezdtem el mentegetőzni.

-Andy tényleg nem ő volt! Csak ahogy elejtette a pisztolyt az elsült.

Meglepő hogy milyen hamar le tud nyugodni...

-Legközelebb jobban vigyázz...- suttogta Andy majd segített Alexxnek felállni- Beviszem Alexxet a kórházba majd jövünk.- mondta és letámogatta Alexxet a lépcsőn.

-Hát ez nem jött ki valami jól.- mondta Ronnie. Természetesen tudom ki ő. Ronnie Radke a Falling in Reverse-ből.

-Ha nem mondod nem jövök rá...- mondtam elég flegmán.

-Miből ez a nagy bátorság?

-Még egy szó és úgy tarkón váglak úgy hogy kiesik a kontak lencséd!- mondtam és felmentem a szobámba aludni.

*Ashley pov. *

A fiúk már jó néhány órája elmentek az Unbroken Devil's-ből. Én egész eddig itt voltam néhány csajjal.

-Most pedig ha nem gond hölgyeim én hazamegyek.- mondtam és elindultam- De ha odaadjátok a telefonszámotokat holnap is találkozhatunk.- vigyorogtam- De ha akartok el is jöhettek velem...

-Rendben. Én, Engi és Sam biztos hogy megyünk.- nyavalyogta az egyik.

-Esetleg a többi szép hölgy nem szeretne velünk jönni?- vigyorogtam kacéran.

-Ugyan már Tyna gyertek! Nem lesz soha többé dolgunk ilyen helyes pasival!- az biztos...

-Hát akkor induljunk. Sajnos gyalog vagyok.

-Nem baj.- nyávogta két lány egyszerre. Utálom amikor egy lány csak azért nyávog hogy aranyosnak tűnjön. Lassan hazaértünk. Amilyen gyorsan csak lehetett pisztolyt rántottam.

-Melyikőtök Sam?- előrelépett egy húsz év körüli fekete hajú lány- Van egy testvéred igaz?- bólintott- Dorothynak hívják?

-Miért olyan fontos ez?- kérdezte remegő hangon.

-Nem ismersz meg?- kérdeztem gonoszan- Ashley Purdy... nem rémlik?

-Ash...- suttogta- te hogy?

-Tudod mióta várok a bosszúra? Tudod mennyi időmbe telt feldolgozni azt hogy otthagytál?

-Nem... a végén már nem volt más ez az egész kapcsolat mint egy erős barátság.

-Nézőpont kérdése... Szerettelek! De most már... most már nem.- vigyorogtam és elindultam felé. Közben lelőttem azt az négy lányt. Utoljára hagytam Samet.

-Ash! Ha nagyon akarod megpróbálhatjuk újra!- mondta és legördült egy könnycsepp az arcán. Hirtelen dobogást hallottam.

-Andy! Na mit...- futott le Dorothy a lépcsőn, bizonyára hallotta a lövéseket- mondtak.

-Nem Andy vagyok...- mondtam furcsa hangsúllyal.

-Azt észrevettem...- hirtelen nagy döbbenetet olvastam le az arcáról- Sam?!

Futott oda hozzánk és átölelte.

-Istenem milyen rég láttalak...- suttogta alig hallhatóan Dorothy- Annyi minden történt...

-Tudom vagyis gondolom... Mit keresel itt egy gyilkos társaságában?

-Helyesbítek: Alexx egy meg mi vagyunk öten plusz még a két lány. Tehát nyolc gyilkos közt.- javítottam ki, erre a reakció még néhány könnycsepp volt.

-Hagyd békén Ash!- fordult felém Dorothy- Ha őt megölöd nem marad senkim... kérlek ha nem érte de értem! Kérlek!

-Dorothy értsd meg nem hagyhatom életben.- kezdem szégyellni magam...- Ez a kettőnk dolga!

-Ash! Miért lesz neked az jó ha megölsz?- kérdezte. Ez tényleg eléggé elgondolkodtató.

-Nem lesz jobb semmivel de megnyugtatja a lelkiismeretem!- mondtam és mivel Dorothy arrébb állt ezért Samre szegeztem a pisztolyom.

-Csak akkor ölheted meg ha velem is végzel!- tudja hogy én soha nem ölném meg őt.

-Ugyan már Dorothy!- szegeztem még mindig rájuk a fegyvert- Ne nehezítsd meg a dolgom!

Hirtelen Sam félre lökte Dorothyt. Mivel ő a földön volt nem védhette ezért elsütöttem a fegyvert...

-Ne! Sam! Kérlek! Ne hagyj itt!- roskadt Sam mellé Dorothy.

*Dorothy pov. *

-Miért ölted meg a testvérem?!- indultam el Ash felé lassan- Miért volt ez neked jó? Egyedül maradtam! Teljesen egyedül.- roskadtam össze. Miért van az hogy aki közel áll hozzám azt megölik? Mivel szolgáltam rá erre?

-Dorothy. Kérlek értsd meg hogy ezt megérdemelte.- mondta Ash és a vállamra tette a kezét.

-Nem értem meg! Majdnem mindenkit megöltök aki velem van kapcsolatban!- üvöltöztem vele dühömben. Hirtelen megjött Andy és Alexx. Csak annyit láttak hogy egy emberi testre borulva sírok Ashley pedig ott áll fegyverrel a kezében.

*Ashley pov. *

Nem akartam megölni de vér vért kívánt. Dorothyt sajnálom de nem tehetek semmit. Mikor belépett Andy és Alexx felmentem a szobámba.

-Ash! Legalább a hullákat vinnéd ki! Ne nekünk keljen.- mondta Alexx. Nem néztem vissza felmentem egyenesen a szobámba és bevettem egy altatót. Nem csoda hogy Andy nem talál... az utóbbi időben én veszem be a gyógyszereket. Hirtelen szirénázásra lettünk figyelmesek. Nem akartam lebukni. Amilyen gyorsan csak lehetett lefutottam az emeletről. A Jake, Jinxx és CC már lent voltak, Dorothy nem volt velük ez volt ami a legjobban megijesztett. Nem hinném hogy ő dobott volna fel minket. Gyorsan kinéztem az ablakon és láttam hogy a hullák nincsenek ott. Ez azt jelenti hogy Alexx és Andy elvitték őket.

-Fel a kezeket!- nyitotta ki gyorsan valaki az ajtót- Le a fegyverekkel! Gyerünk!- a fiúkkal összenéztünk és az ajtóra szegeztük a pisztolyainkat- Nyugi fiúk csak mi vagyunk!- röhögött Andy.

-Nagy vicces kedvedben vagy ugye Biersack? Még egy ilyen húzás és kinyírlak!- fenyegetőzött Jake.

-Baszd meg Biersack! Majdnem szívrohamot kaptam!- mondtam kiakadva. Jinxx és CC nem szóltak csak felmentek durcáskodva.

-Dorthy nincs itt?- kérdezte aggodalmasan Alexx.

-Nem nincs mint látod. Azt hittem veletek van.- mondtam- Ha nincs se itt se nem volt veletek akkor hol van?- kérdeztem.

-Ne!- nézett rá Alexx Andyre- Tudom már hol van!- és futásnak eredt.

*Alexx pov. *

Ha Dorothy nincs itt akkor a vasúton van- jutott eszembe ez az ötlet. Ezért amilyen gyorsan csak tudtam futásnak eredtem. Néhány perc múlva már a régi vasúton voltam, Dorothy nem volt ott viszont eszembe jutott mi van ha a vasúti hídnál van? Ezért hangosan szólongatni kezdtem:

-Dorothy! Dorothy gyere elő! Dorothy!- szólongattam. Semmi válasz. Egyre közelebb voltam a hídhoz amikor halk szipogásra figyeltem fel.

-Dorothy!- kiáltottam még egyszer.

-Ki vagy és mit akarsz?- hallom Dorothy bizonytalan hangját.

-Alexx vagyok. Tudod mennyire megijedtem amikor eltűntél?- fakadtam ki és mellé ültem. Ő a tartórúd másik oldalán ült.

-Miért aggódtál hisz riválisok vagyunk?!- mondta és hallottam ahogy lassan felállt.

-Nem vagyunk riválisok, inkább csak barátságos vetélytársak... igaz én sokszor megszegem a játékszabályokat.- hajtottam le a fejem.

-Hol találkoztatok először Andyvel?- ült le mellém Dorothy.

-Először a Legion of Black forgatásán, utána pedig egy koncerten ahol telefonszámot cseréltünk.- mosolyodtam el- Mivel VIP jegyem volt beszélhettem velük... életem legszebb egy órája volt. Akkor Andyvel megbeszéltünk egy találkát a közeli parkban és ott volt az első csók...- sóhajtottam és felálltam.- De az már régen volt. Na gyere! Menjünk haza.- nyújtottam Dorothynak a kezem és felhúztam a földről.

-Kérdezhetek még valamit?- kezdte bizonytalanul Dorothy. Bólintottam- Szerinted mennyi esélyem van Ashleynél?

-Hát nem tudom hogy őszinte legyek. Ashley sohasem járt lánnyal azért mert szerette. Amikor én jártam vele, akkor is csak kihasznált. Ő egy olyan ember akit nem érdekel a szerelem. Minél nagyobb a csaj melle és segge annál jobb.

-Tehát akkor esélyem sincs...- mondta majd sóhajtott.

-Miért csak nem szerelmes vagy Ashbe?- löktem játékosan oldalba.

-De... éppen úgy ahogy Andybe is.- ökölbe szorítottam a kezem de kontrolláltam magam- De mind a ketten majdnem hogy érinthetetlenek...

-Lenne esélyed Ashnél de vigyázz vele...