5.Without you I am nothing/ Nélküled senki vagyok

* Dorothy szemszöge*

Az emlék olyan eleven bennem ketten a vasúton énekeljük „Mi vagyunk a bukott angyalok!”. Hiányzik, nagyon hiányzik. A szél süvít és egyre jobban fázom. Igen, még mindig itt vagyok Eleanorral. De érzem hogy nem vagyok egyedül, Ő itt van velem, hallom ahogy nevet, érzem az érintését. Érzem hogy valaki megérint….. Fekete sminkem teljesen elkenődött az esőtől és a sírástól. Felnéztem hogy ki lehet az, nem láttam tisztán. Egy magas fiú állt ott. Egyszer csak már nem fáztam, tudtam hogy már nem bánthat senki és semmi, látom, látom Őt, látom Eleanort. Mondja hogy nyissam ki a szemem, hogy legyek erős és fussak. Felnéztem még egyszer akkor már jól kivehető Andy alakja. Tetőtől talpig sárosan felálltam és üvöltve mondtam.

-Ne közelíts!! Egyáltalán mit keresel itt?

-Ha hallani akarod a választ akkor nem menekülj. Mondtam hogy nem foglak bántani!-nyugtatott meg Andy, ami valljuk be nem sikerült.

-Nem érdekel! Megöltétek, megöltétek őt, végeztetek a számomra legfontosabb emberrel!- elgyengülve visszarogyok a sírra és tovább zokogom.

-Megmagyarázom...- hallottam hogy a hangja elcsuklik. Éreztem ahogy megsimítja a hátamat. Nem bírtam tovább.... Felálltam és menekültem. Nem bízom Andyben, végzett Eleanorral, ha nem is ő de egyikük.

Néhány lépés múlva összeestem. Eleanort hallottam nevetni és énekelni. Egyszer csak két erős kéz ragadott meg. Felemelt. Elgyengülve feküdtem az ölében, tehetetlenül, fázva.

*Andy szemszöge*

Szegény lány... Össze fog omlani ha így folytatja. Akárcsak én... Tegnap este egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni Purdy miatt. Viszont most itt van Dorothy, asszem így hívják. Hova tudnám vinni? Nem tudom hol lakik, kórházba meg nem vihetem. Akkor marad a házunk.... Félek attól hogy beteljesül az álmom. Nem! Biersack hogy gondolhatsz ilyenre?

-Hahó! Dorothy!- ébresztgettem. Semmi reakció. Jobb ha beviszem valami fedett helyre. Igen! Ez jó ötlet. A kocsiban biztos van takaró is.

* Durván két óra múlva*

Hazahoztam szegény lányt. A fiúk úgy se fogják bántani. Remélem!

* Dorothy pov.*

Arra ébredtem hogy meleg kellemes épületben vagyok. Tudtam vagyis reméltem hogy a kórház az. Egy hangos halálsikolyból tudtam hogy hol vagyok. A Black Veil Brides főhadi szánlásán. Régen Eleanorral annyit álmodoztunk hogy eljutunk ide.... Istenem, mennyire hiányzik. Felültem és azonnal zokogni kezdtem. Eszembe jutott amikor megkértem Andyt hogy hozzon ide, csak azért hogy megtudjam nincs-e itt Eleanor. A hazugságokra épült temetés. A képek, a hangok, az emlékek mind mind fontosak mert vele voltam. Hiányzik! Bárcsak, bárcsak velem is végeztek volna! Nem kellene nélküle szenvednem, már úgysincs miért élnem. A gondolkodásomat egy ismerős mély hang szakította meg. Nem Andyé de tudtam hogy ismerem.

-Andy mit keres ez itt?!- kérdezte kiborultan Jinxx.

-Miért mit kellett volna csinálnom? Ott nem hagyhattam!- szólt vissza idegesen Andy.

-És ha feldob minket? Akkor mit csinálsz?- kiáltotta oda Jinxx.

-Nem dobok fel senkit! És különben is ha nagyon akartam volna már rég megtettem volna!- jelentettem ki nyugodtan.

-Na látod! Még egy ok arra hogy itt maradhasson!- jelentette ki Andy.

-Mi van már? Mit kiabáltok?- csoszogott le álmosan CC. Egy hangos sikítás és egy lövés hangját hallottam. Biztos, hogy Ashley szobájából jött.

-Baszd meg Purdy!- mondta Andy és CC kórusban. Látszódhatott rajtam az ijedtség mert Andy rögtön odajött és nyugtatgatni kezdett.

-Biersack! Ugye tudod hogy ha Jul hazajön nem fog túlságosan örülni hogy itt van ez a lány!- szállt be még egy ember az eddig is kedves beszélgetésbe. Remek, már csak Ash hiányzik.... És már itt is van! Csodás, még egy ember aki meg akar ölni. Szerencse hogy nem laknak itt többen.

-Ez meg ki?!- kezdett bele tartalmas mondandójába Ashley.

-Nevem is van!- csattantam fel kelletlenül.

-Ó! Tényleg? Én a Te helyzetedben nem igen oktatnék ki senkit. Vigyázz kislány az életeddel játszol!- hízelgett Jake.

-A nevem Dorothy.- jelentettem ki mosolyogva. Bár az arckifejezésükből ítélve inkább vicsorogtam.

-Jól van! Már nem halok meg hülyén!- ironizál Jinxx.

-Na jó fiúk! Le lehet róla szállni!- védett meg Andy.

-Fiúk! A hullákat hova vigyük? Mert a vasútra nem vihetjük.

Majd megindult felém Jinxx és Ashley. Most mit tegyek?! Fussak? Nem érdemes túl kimerült vagyok. Maradjak veszteg? Akkor viszont megölnek.

Megláttam egy kést az asztalon felkaptam és feléjük fordultam. Mindenki mosolygott, kivétel Andy. Az Ő arcáról inkább idegességet lehetett leolvasni.

-Megöltétek a barátnőmet!- könnyeimet visszatartva mondtam- NE KÖZELÍTSETEK! Nem ártott nektek inkább választotta az intézetet! Mert imádtunk titeket! Mekkora barmok is voltunk...- itt inkább csöndben maradtam mivel már így sem reméltem hogy túlélem ezt a kalandot.

-Ahogy rengeteg más embert is! Pedig ők sem ártottak nekünk!- kaptam a választ. Nagyon szíven ütött hogy ők csak ilyen könnyen veszik. Az viszont még rosszabb hogy egy szobában vagyok velük.

* Ashley pov. *

Amikor lejöttem a lépcsőn hallottam hogy Jinxx és Andy kiabálnak. Meg egy csaj hangját is hallottam. Mindegy mivel most már egyik „alvótársam” sem él, le tudok menni megnézni mi folyik itt. Igen, igazam volt Andy megint hazahozott egy lányt akit megsajnált. Ez az a lány akit nem engedte hogy kinyírjunk. Viszont a hullákat el kellene vinni valahova. A vasútra nem vihetjük mivel láttam ott múltkor két idegen lányt. Az egyiket felismertem de a másikat nem. Kíváncsi leszek mit reagálnak a fiúk a hírre.

*Dorothy pov. *

-Miért? Mit ártott nektek? Hiszen Ő is ugyan úgy szeret titeket mint én!

-Na és? Ti is ugyan úgy cserbenhagytatok minket!- vágott vissza Jake.

-Fiúk! Nagyobb gondunk is van ennél a fan-nál.

-Például? Nem hiszem hogy lenne nagyobb bajunk a lebukásnál?- ingerülten mondta Jinxx.

-Figyu haver! Dorothy nem bánt senkit és minket sem dob fel.- Andy még mindig meglepően nyugodt- Igaz Dorothy?

-Megöltétek! Megöltétek Őt!- kiabáltam oda nekik. Kinyílt az ajtó. Egy szőke 28 év körüli lány lépett be rajta. Talán Juliett Simms, Andy barátnője.

-Halkítsatok magatokon! Kint lehet hallani hogy üvöltöztök idebent!- szólt Jul. Megragadtam az alkalmat és elkaptam, a kést amit találtam a nyakához tettem. Viszont Ő még mindig nyugodt volt.

-És most mit akarsz csinálni kislány? Ha engem megölsz akkor Andy öl meg téged!

-Tudom...- elengedtem és összerogytam. Hogy tehetném ezt azzal a fiúval aki megmentett, aki megvédett?- Tudom.

-Jól van! Most pedig add oda a kést!- Juliett hangjában semmi durvaság. Pedig az előbb majdnem végeztem vele. Mégis megértő.

-Ki hozta ide? Nem látjátok hogy még szinte gyerek?! Hogy lehettek ennyire kegyetlenek?- mind az öt fiú lehajtotta a fejét.

-Én voltam.- hallottam Andy elcsukló hangját. Bizonyára tart Juliettől.

-Miért?- egyszerű tömör kérdés.

Mire észbe kaptam volna két erős kéz húzott fel a földről. Ashley volt az. Nem mertem mozdulni a könnyeim viszont patakokban folytak. Engem is megölnek ahogy Eleanort is. Nyílt az ajtó és Ashley kivitt rajta.

*2 óra múlva *

Újra a vasúton voltam. Az eső szerencsére elállt ezért még vissza tudtam menni a sírhoz. Most már nem hallom Őt. Bizonyára csak képzelődtem. Úgy döntöttem inkább hazamegyek amikor észrevettem hogy két lány figyel. Az egyik nagyon ismerős. Ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam:

-Szóval Dorothyank hívnak!- szólalt meg egész hangosan Ash, de most valahogy máshogy, megértően.

-Igen! Miért érdekel? Szereted tudni az áldozataid nevét mielőtt kinyírod őket?

-Nem! Csak kérdeztem mert... mert érdekelt.

Hallottam hogy a két lány nevetését. Ash odafordult mosolyogva és intett nekik.

-Sziasztok! Na ne! Sandra? Hát te... hogy... miért?- lepődött meg.

-Sziasztok!- mosolygott Sandra a banda volt dobosa- Barátnőd?- na nee itt rám gondol?- Amúgy bemutatom a barátnőmet Alexx Crow-ot.

-Mi? Mármint nem! Am hello.- mosolygott Ash.

-Hát Alexx örülök hogy megismertelek!

-Na de mennünk kell. További jó szórakozást!- köszönt el mosolyogva Sandra.

-Úgy látszik ketten maradtunk...

-Igen sajnos...- Ash kacéran rám mosolygott és előhúzott egy kést a zsebéből- Mi-mi-mit akarsz csi-csinálni azzal?

-Ha engedelmeskedsz nem esik bántódásod. Legalábbis egyenlőre.- súgta a fülembe Ash majd megharapta- A játékszabályok a következők: nem kiabálsz és okosan viselkedsz! Andy nem védhet meg örökké.

* folytatás a következő részben*