10.rész Sadows of the past

*Dorothy pov. *

Az elmúlt hetek csendesen teltek. CC végzett a kiképzésemmel és ideköltöztem a fiúkhoz. Andyvel pedig nem békültem ki. Állandóan talál valami indokot hogy újra és újra belém kössön. A mai nap viszont másnak ígérkezett. A nap erősen sütött lassacskán egy éve hogy Eleanor meghalt. Mióta meglőttek azóta nem hallom őt. Gyorsan felöltöztem és lementem. Csak Andy ült és szomorkodott ott egyedül. Ránéztem és elfogott a harag. Nagyon bírom Andyt de mióta megint iszik azóta elviselhetetlen.

-Jó reggelt!- köszöntem morcosan.

-Neked is!- fordult felém mosolyogva- Hogy aludtál?-ült oda mellém.

-Jól köszi. Te?- kérdeztem kicsit jobb kedvűen.

-Jól. Fogjuk rá.- mosolygott- Szeretnék bocsánatot kérni.- hajtotta le a fejét.

-Miért?- kérdeztem.

-Azért mert annyiszor megbántottalak. Nem akartam de... Egyszerűen ilyen vagyok.- hajtotta le a fejét.

-Semmi baj Andy.- néztem rá majd az ölébe hajtottam a fejem. Magamnak sem merte bevallani de szeretem Andyt. Ránéztem majd valamin nevetni kezdett. Azt hittem rajtam nevet.

-Most meg mit röhögsz?- kérdeztem mérgesen.

-Hagyjuk. Hülyeség.- akkor is kiszedem belőle. Ennek érdekében csikizni kezdtem mert tudom hogy az a gyengéje. Néhány perc múlva a padlón kötöttünk ki, mert drágalátos Andym annyira mocorgott hogy lelökött én meg magammal húztam őt. Így sikeresen rajtam landolt.

-Leszállnál rólam? Még összenyomsz.- alighogy kimondtam Ash jött le a lépcsőn. Andy válla felett láttam hogy elég furcsa képet vág. Mintha szellemet látott volna.

-Ömm... Srácok ezt nem itt kellene...- tette karba a kezét. Akaratlanul is de röhögőgörcsben törtünk ki Andyvel, Ash pedig csak nézett hogy mi van. Végül sikerült Andyt lelökni magamról így felállhattam.

-Nyugi Purdy!- nézett rám- Nem történt semmi. Csak csikizett és leestünk.- vigyorgott.

-Aha persze!- mondta sértődött hangon.

*Alexx pov. *

Ashleyvel nagyon jól megértjük egymást. Attól függetlenül hogy közben meg tudnám fojtani. Mivel megébredtem és ez a barom nem volt mellettem inkább lementem a fiúkhoz, hátha már felkeltek. Felkaptam Ashley egyik pólóját és lementem.

-Jó reggelt szépségem!- fordult oda hozzám Ash és puszit nyomott az arcomra.

-Neked is Ash.- mosolyogtam és átkarolta a derekam. Nem volt lent más Andyn, Dorothyn meg Ashleyn és rajtam kívül. Leültem Andy és Ashley közé. Dorothy visszament még aludni így hát hárman maradtunk.

-Alexx? Kérdezhetek valamit?- fordult felém Andy.

-Aha. Nyugodtan.- hajtottam a fejem Ashley vállára.

-Érzel még irántam bármit is?- erre a kérdésre nem számítottam ahogy Ashley sem. Ashley azonnal felállt és látni lehetett rajta hogy legszívesebben nekimenne de inkább felment az emeletre.

-Ezt most miért kellett?- kezdetem idegesen- Főleg úgy hogy tudod a választ! Miért kell neked mindent tönkretenned? Meg volt arra az esélyed hogy újra megszerezz de te azt is és a kapcsolatomat Ashleyvel is elbasztad. Ezután ha a közelemben vagy csak akkor szólalj meg ha a mondandód értelmesebb a csendnél!- kiabáltam vele- Elegem van belőled! Hagyj békén!- futottam fel könnyezve az emeletre.

*Andy pov. *

Nemrég Alexx azt mondta szerelmes belém most meg utál. Sosem értettem meg a nőket. Egy egyszerű dologból bonyolultat csinálnak. Kezdem érteni Purdyt miért nincs barátnője. Amellett hogy a lányokat nem értem, még a saját érzéseimen sem igazodom ki. Dorothyba rövid idő alatt szerettem bele és kevésbé ismerem, Alexxet pedig hosszú ideje ismerem és úgy szerettem bele. Mindkettejük fontos nekem és nem akarom őket elveszíteni. Beszélnem kell Jullal ő biztos tud valami tanácsot adni. Fogtam a telefonom és felhívtam.

-Szia.- szóltam bele.

-Szia Andy!- szólt bele vidáman Juliet- Valami baj van?

-Az igazság az hogy nincs de mégis van.- ez most mit is akart jelenteni?

-Biersack mi baj?- kérdezte lágy hangon- Hallom hogy gond van. Öt perc múlva a vasúton. Ne késs!- és letette. Szeretnék vele találkozni, de mivel itt van a két „szerelmem „ ezért kicsit nehezebb. Asszem elindulok és beszélgetek Juliettel.

-Á! Biersack! Hallom megint elbasztad a lépést.- vigyorgott rám Jinxx.

-Hagyjatok már! Mennem kell!- mondtam ingerülten.

-Megint mész inni?- kérdezte flegmán Dorothy- Beszélgetni is lehet nem csak bebaszni.- jé! Ő is tud káromkodni! Most viszont megmagyarázhatatlanul mérges lettem rá. Kiléptem az ajtón és elindultam a kocsim felé. Azonnal beültem és ameddig oda nem értem azon gondolkodtam hogy mekkora barom vagyok. Mikor megérkeztem Juliet már ott volt.

-Szia!- köszöntem neki és megöleltem.

-Szia Andy! Mi nyomja a lelked ki vele!- mondta és leültünk egy padra.

-Tudod...- kezdtem bele hosszú mondanivalómba- ideköltözött hozzánk Dorothy és Alexx is. Dorothyt rövid ideje ismerem és kevés dolgot tudok róla de szeretem és Alexxet hosszabb ideje ismerem és több dolgot tudok róla és őt is szeretem. És mind a ketten fontosak nekem és nem bírnám ki ha elveszíteném bármelyiküket is. Most viszont mindketten haragszanak rám.-hajtottam le a fejem.

-Hát ez nehéz eset.- sóhajtott- Nem lesz könnyű megszerezned bármelyiküket is...

-Nekem nem külön-külön kellenek hanem együtt. Már mint nem úgy hanem... Érted. Mindkettőjükkel járni vagy ilyesmi. De Alexx foglalt Dorothy meg mérges rám... Mit csináljak ha az az ember akit szeretek utál?

-Kérj tőle bocsánatot. Ismerd be hogy egy paraszt vagy és legyél vele kedves.- könnyű azt mondani, de csak bólogattam- Nehéz megérteni minket, nőket!- kacsintott rám.

-Igen azt tudom.- mosolyodtam el, mert eszembe jutott a reggel történtek.

-Most min vigyorogsz? Ugye nincs megint egy „jó” ötleted?

-Nem csak... csak eszembe jutott a reggel történtek.- sóhajtottam.

-Óóóó! Miért mi történt reggel?- bökdöste meg a könyökével az oldalam.

-Bocsánatot kértem tőle majd az ölembe hajtotta a fejét. Aztán eszembe jutott hogy megkérdezhetném tőle járna-e velem de mivel ez nagy hülyeség inkább csak kinevettem saját magam és mivel nem mondtam el neki min nevettem erre ő csikizni kezdett és annyit mocorogtam hogy Dorothy leesett és magával húzott engem is. És akkor jött Ash és mindent tönkretett.- komorultam el.

-Ezek alapján megállapítom hogy Dorothy szeret téged csak még saját magának sem meri bevallani. Bocsi egy pillanat.- csörrent meg a telefonja- Haló? Igen. Nem. Persze, nyugodtan! Igen. Nemsokára. Szia!- bonyolította le a beszélgetést- Bocsi Dorothy hívott nem-e vagy velem, mert akkor beszélni akarna velem.

*Dorothy pov. *

Andy már egy ideje nem jött haza. Kezdek aggódni érte. Bármennyire is tagadom magamnak szeretem őt...

-Fiúk legyetek szívesek csendben maradni!- mondtam nekik elég hivatalosan- Telefonálni szeretnék.

-Jaj Dorothy! Ugyan már! Mikor hangoskodtunk amikor telefonáltál?- kérdezte CC nyvajogva. És tárcsáztam Juliet számát. Kicseng. Az első két csengés után felvette.

-Haló?- szólt bele.

-Szia Juliet! Andy veled van?

-Igen.- kaptam rövid választ.

-Szóval nem érsz rá.- sóhajtottam.

-Nem.

-Kérdezhetek valamit?- kérdeztem.

-Igen.

-Mikor tudnánk beszélgetni négyszemközt?

-Nemsokára.

-Rendben köszi. Majd hívj ha ráérsz. Szia.

-Szia.-tette le.

-Asszem most felmegyek aludni.- mondtam erőtlenül.

-Ne menj sehova kérlek.- fogta meg Ash a kezem- maradj lent még egy picit. Kérlek!- suttogta.

-Mi-mit akarsz?- fordultam hozzá- Fáradt vagyok. Kérlek engedj el.

-Csak... csak beszélgetni.- habozott- De inkább majd reggel.- sóhajtott.

-Jó éjt fiúk.- mentem fel az szobámba. Viszont még órák elteltével sem tudtam elaludni. Folyton csak Andyre tudtam gondolni és arra hogy hol lehet. Most már beismerem szeretem őt. Fontos nekem. Bármennyire is haragszom rá, nem tudnék élni nélküle. Nem bírom ki ha nem láthatom. És tudom hogy Alexx is szerelmes belé. Ez lesz életem legnehezebb harca. Harc Andyért...