14.rész Guns and roses

*Andy pov. *

Futottam ahogy csak tudtam Alexxhez. Mire odaértem már elfeküdt a három srác meg sem mert mozdulni. A legrosszabb az hogy ez az egész miattam van. Én tehetek róla. Hirtelen még egy alak futott ide hozzánk. Térdre rogyott és csendesen mondta:

-Nem akartam hogy ez legyen a vége.- mondta Ashley a maga érzéketlen stílusán.

-Miért akartad megölni?- és rászegeztem rá a pisztolyom- Remélem számítasz arra hogyha Alexx meghal akkor te is! Nem érdekel lebukok-e vagy sem Purdy! Rohadtul nem érdekel!- meghúztam a ravaszt de nem volt betöltve. Hirtelen Alexx köhögött és újra mellé térdeltem- Alexx! Itt vagyok! Kérlek ne hagyj egyedül!- suttogtam.

-Nem foglak nyugi.- ült fel szép lassan Alexx- Vaktöltény de éppen úgy fáj mint az eredeti. Ashley tudta hogy én vagyok.- Alexx a fájó válla és a vérző sebei ellenére felállt és Ashley felé sétált. Amikor ezt csinálja én is félek tőle...

*Dorothy pov. *

Miután Alexx elfutott, Ashley utánament. Negyed óra elteltével pedig Andy is ment. Nem tudtam hova mentek de nem érdekelt. Én úgy döntöttem elmegyek a vasútra Eleanorhoz. Elindultam szépen a legrövidebb úton. Gyönyörű szép csillagos volt az ég. A szél enyhén fújt. Nemsokára márt ott voltam a sírnál. Letérdeltem rá és beszélni kezdtem Eleanorhoz.

-Szia. Bocsi hogy régen voltam de ez a hét nagyon zűrös volt... Emlékszel a fiúkra? Képzeld odaköltöztem hozzájuk. -nem tudtam végigmondani teljesen mert megeredtek a könnyeim.

-Dorothy! Miért sírsz?- hallottam egy női hangot.

-Eleanor?- kérdeztem.

-Sajnos nem... Juliet vagyok.- amint kimondta tudtam miért is jöttem ki... Megbeszéltünk egy találkát itt a vasúton.

-Bocsi teljesen elfelejtettem. Szia. Régen láttalak.- majd megölelt.

-Én is téged. Na miről akartál beszélni velem?- kérdezte érdeklődve.

-Már én sem nagyon tudom, de asszem szeretem Andyt is és Ashleyt is.

-Hát ez nem könnyű. Ők ketten világ életükben vitatkoztak hogy ki-kit koppinthat le. Mikor Andyvel jártam...- itt egy kicsi szünetet tartott- Ashley állandóan próbálkozott.

*Alexx pov. *

Egyszer még „véletlenül” ki fogom nyírni Ashleyt. Ha Andyvel vagyok az a baja ha vele vagyok az a baja. Nem lehet rajta kiigazodni. Bár szerintem csak muszájból volt velem. Amint felálltam felé indultam ő meg hátrált. Erősebb és magasabb nálam de tart tőlem... milyen aranyos!

-Mit akarsz Alexx?- kérdezte kihívó hangon- Csak nem megölni mint általában?

-Nem foglak megölni... Legalábbis most még nem.- hirtelen orrba vágtam- Egyellőre ennyi is megteszi.

-Gyere!- karolt át Andy- Menjünk haza. Amúgy fáj még a vállad?

-Hát egy picit. De ennyit kibírok.- mosolyogtam.

*Dorothy pov. *

Jó tudni hogy van aki megért...

-De most mivel Andy Alexxel jár ezért nála semmi esélyem...- sóhajtottam- Ashley meg... hát... közbe nagyon paraszt.

-Alexx és Andy járnak?- kérdezte Juliet elképedve- Sohasem hittem hogy a szakításuk után újra egyáltalán találkoznak valaha.

-Miért hogyan szakítottak?- kérdezősködtem.

-Amikor Alexxről kiderült hogy bérgyilkos Andyt kis híján megölte.

-Most pedig állandóan együtt mennek mindenhova meg ilyenek.- mondtam enyhe undorral az arcomon.

-Dorothy te féltékeny vagy Alexxre!- mondta Juliet vigyorogva.

-Hogy mi? Én féltékeny Alexxre? Dehogyis!- mentegetőztem mikor rohadtul utáltam még a tudatot is hogy Alexx él...

*Andy pov. *

Szépen lassan elindultunk hazafelé Alexxel. Régen beszélgettünk ilyen jót. Elmondta hogy szerinte azért akarta Ashley kinyírni őt mert rájött hogy délelőtt csak hazudott neki arról hogy nem én vagyok neki a legfontosabb.

-Szeretlek Andy!- döntötte neki a fejét a mellkasomnak. Imádom amikor ezt csinálja. Mivel jóval kisebb nálam ezért könnyen át tudom karolni. Soha senkit nem szerettem így. Talán Juliettet de még talán őt se.

-Én is!- adtam egy puszit a fejére.

-Nézd!- mutatta hogy kik jönnek felénk- Sammie és Jinxx!

-Sziasztok! Úgy látom már teljesen feleslegesek vagyunk.- mondta Jinxx és átkarolta Sammiet.

-Néhány percen múlt hogy tehettétek volna a dolgotok...- mondta Andy.

-Andy. Tudom hogy bírod az Alkonyatot de kérlek ne idézgess belőle!- könyörgött Jinxx. Andy és Jinxx csak kuncogtak én meg Sammie már egymásba kapaszkodtunk hogy össze ne essünk a röhögéstől.

-Hehehe! Valaki itt nagyon vicces!- ütötte vállba Andy Jinxxet. Végül pedig elindultunk haza. Erre van az Unbroken Devil's így hát beültünk iszogatni. Durván éjfélkörül indultunk haza elég spiccesen. Ashleyt viszont nem láttuk. Miután elindultunk végigröhögtük az utat és többször is összeestünk Sammievel. Nagy nehezen hazaértünk. Mivel már így is eléggé szét voltam „csúszva” és biztos voltam a képszakadásban is ezért fogtam magam és felmentem aludni. Andy nem jött velem.

*Andy pov. *

Miután Alexx felment lent maradtam és beszélgettem Jinxxel minden hülyeségről. Egyszer csak Dorothy lépett be az ajtón.

-Sziasztok!- köszönt vidáman.

-Szia!- köszöntünk egyszerre Jinxxel.

-Na én asszem megyek aludni mert már így is szétmegy a fejem. Jó éjt! Andy ha minden kiesne pls mesélj majd.

-Rendben.- vigyorogtam.

-Andy kérdezhetek valamit?- suttogta Dorothy.

-Aha.- mondtam.

-Ömm... engem szeretsz jobban vagy Alexxet?- Dorothy kérdése teljesen lesokkolt. Erre mit kellene válaszolnom?

-Alexxet.- feleltem. Végül is ez az igazság. Dorothy valahogy már nem az esetem.

-Akkor ez nem baj...- mondta majd odahajolt hozzám és megcsókolt. Ellöktem magamtól majd felfutottam a lépcsőn. Hirtelen ajtócsapódást hallottam ami a szobám felől jött.

*Alexx pov. *

El sem tudom hinni hogy Andy megcsókolta Dorothyt. Bosszút fogok állni... nem is akárhogyan. Andy és Dorothy nem tudják hogy láttam a történteket. Ez viszont részben jó részben rossz. Azért jó mert így van mit Dorothy ellen fordíthatok, és azért rossz mert így már nem bízom annyira Andyben. Gyorsan bebújtam az ágyba és hátat fordítottam az ajtónak. Hirtelen valaki belépett rajta és mellém vetette magát. Éreztem ahogy átkarolja a derekam és magához húz. Az illatából azonosítottam a kéz tulajdonosát: Andy az! Nem sikerült titkolnom azt hogy haragszom rá...

-Kislány! Ne haragudj kérlek! Dorothy csókolt meg engem nem én őt!- tudja hogy láttam őket.

-Nem érdekel!- mondtam. Erős és határozott akartam lenni de mire eljutottam addig hogy megszólalok arra már csak egy bizonytalan suttogás lett belőle- Engedted hogy rád másszon mikor tudod hogy féltékeny típus vagyok.

*másnap reggel *

Mikor felébredtem első dolgom volt előkészíteni a pisztolyom. Van egy kis meglepetésem Dorothy számára. Mikor lementem szerencsére csak ő volt lent. Amint meglátott kiült az ijedtség az arcára.

-Jó reggel! Van kedved játszani?- vigyorogtam rá gonoszul.

-Neked is. Aha! Mit játszunk?- kérdezte. Kis naiv.

-Azt hogy: Ne mássz rá a pasimra mert pórul jársz.- látszott rajta hogy fél.

-Mi-mi van?- kérdezte ártatlanul.

-Ugyan már Dorothy! Tegnap láttam hogy megcsókoltad Andyt és ez nem volt túl jó húzás. Most pedig megtöltöm a tárat megforgatom és meglátjuk mikor lőlek le. Egy... eddig szerencséd volt. Kettő... most is. Három... Négy...