8.rész Feeling alone

Újra és újra hallom Eleanor hangját. Beszél hozzá. Együtt éneklünk mint általában akkor amikor elveszítem az eszméletem. Éreztem ahogy egy forró, égető könnycsepp lefolyik az arcomon. Nehezen de kinyitottam a szemem. Nem láttam tisztán a könnyeim miatt. Egy homályos arcot véltem felfedezni magam előtt.

-Dorothy!- és az a valaki megölelt- Úristen! Tudod hogy aggódtam érted?- nem Andy és nem is Emily hangját hallom. Akkor már csak egy lehetőség maradt: Ashley.

-Hol vagyok?

-Kórházban. Miután meglőttek Andy behozott.- hallottam egy másik hangot de itt újra elvesztettem az eszméletem a fájdalom miatt.

*néhány nap múlva *

A vállam még mindig nagyon fáj és még mindig előfordul hogy elájulok a fájdalom miatt. Viszont Emily minden nap meglátogat. Átgondoltam azt a napot amikor Ashley megtámadt... Akkor Eleanor vezette hozzám Emilyt. A gondolatmenetemet egy lány hangja zavarta meg.

-Szia! Alexx vagyok. Ashley mesélte mi történt... Csoda hogy még élsz.- kedves lány bár nem túl szimpatikus.

-Igen ezen én is csodálkozom.-mondtam mosolyogva.

-Nem baj hogy bejöttem?

-Nem.-majd egy újabb ájulás következett. Először nagyon ellenszenves volt nekem Alexx de egyre barátságosabb velem. Néhány perccel később újra hallom Alexx hangját.

-Amúgy hogy vagy?

-Napról napra jobban.- csak Andy nélkül nehezen- És te?

-Jól köszi. Most viszont mennem kell... Sandra lent vár a kocsiban.

*Néhány héttel később *

Végre kiengedtek a kórházból, és nemsokára töltöm a 18-at. Bár egy ideje kételkedtem abban hogy meg fogom érni... Az utóbbi 2 hónapban amióta a kórházban voltam nem hallottam se Andy felől, se Emily felől. Gondolkodásomból a telefon hangja zökkentett ki.

-Haló?-szóltam bele.

-Jó napot! Dorothyval beszélek?- kérdezte egy szomorkás női hang.

-I-igen. Mi-miért?- lehet hogy Emilyvel lesz kapcsolatos.

-A lányomról lenne szó...- remélem nem történt vele semmi- Már hetek óta keressük Emilyt de eltűnt. Nem tudod hol lehet esetleg? Nem tudsz róla valamit? Kérlek ha bármit tudsz mondd el!- könyörgött de nem tudtam segíteni.

-Nagyon sajnálom de semmit sem tudok. Emilyvel én is nagyon rég találkoztam. Furcsálltam is hogy nem keres.- mondtam nyugodtságot színlelve. A régi vasútról nem szólhatok a hullák miatt, Andyéket meg nem dobhatom fel mert megígértem hogy nem teszem.

-Rendben. Azért köszönöm.- jelentette ki nagyon szomorúan a nő.

Annak ellenére hogy a vállam még nem jött rendbe és pihennem kéne elindultam a vasútra. Úgy is régen voltam kint Eleanornál. Lépten-nyomon Emily jutott eszembe és újra meg újra elsírtam magam. Eközben szedtem néhány vadvirágot Eleanor sírjára. Amikor a vasút közelébe értem a látvány lesokkolt... Az a fullasztó dög- és vérszag elviselhetetlen. A fiúk megint ide hozták ki a hullákat. Ami a legjobban megviselt az az hogy Emily is a halott lányok között volt. Ahogy megláttam odarohantam és rögtön a pulzusát akartam kitapintani de semmit sem éreztem. Meghalt... A kezében egy levelet találtam amiben ez állt:

Kedves Dorothy!

Tudom hogy jóformán már csak én voltam neked. De kérlek értsed meg hogy nem tudok úgy élni hogy te aki számomra a legfontosabb bármikor meghalhat. Kérlek bocsáss meg!- Emily

Ennél a sornál sírógörcsöt kaptam és többször is azt suttogtam magamban hogy ez csak egy rossz álom és nemsokára felébredek. Sajnos nem álom volt... Amikor úgy éreztem hogy ideje elengednem körülnéztem és még legalább húsz másik lány teteme volt ott. Láttam egy embert ott ülni a régi padokon. Mikor közelebb mentem tudatosult hogy ki az. Vagyis inkább kik azok. Alexx és Ashley volt.

-Na és? Mi lesz ha rájön?- kérdezte Alexx.

-Nem hiszem hogy rájön mivel a múltkori próbálkozásomnál sem jött rá. Ha Andynek el is járt volna a szája most már nincs értelme még keresnie sem. Hiszen ő úgy tudja hogy Dorothy meghalt a műtét alatt. Nem volt olyan rossz ötlet bemesélni Andynek ezt a kis sztorit.

-Csak ne bízd el magad annyira Ashley. Tudod hogy Andy is szerelmes Dorothyba. Ha pedig meglátja téged kinyír.

-Engem?! Nem is tudom kinek az ötlete volt?!

-Ugyan már Ash! A kedves kis Alexx Crowot senki sem bántaná. Közben elfelejted hogy mi a munkám...- munka?! Alexx nekem semmiféle munkáról nem beszélt. Lehet hogy mégsem ismerem annyira mint ahogy hiszem?- Tudod hogy egy szóval is sakkba tudlak titeket hozni.

-Tudom kislány.- mosolygott rá pimaszul Ash, majd megcsókolta- Túl sok az energiád nem? Azért segítesz be nekünk. Vagy csak nincs munka?

-Nincs semmi energiám se. És nem szívesen segítek de hát van fiú rajongótok is... Őket pedig nem tudjátok elcsábítani. Ezért ez az én dolgom.- vigyorgott vissza Alexx. Ez a lány egy alattomos kígyó.

-Sziasztok!- köszöntem lehangoltan.

-Szi-szia!- köszönt Ashley.

-Szia!- köszönt vidáman Alexx.- Mi szél hozott erre?

-Eljöttem Eleanorhoz és itt volt. Itt volt holtan.- mondtam és lefolyt egy könnycsepp az arcomon- Az utolsó ember akire számíthattam. Ő is elhagyott...- végül zokogásban törtem ki. Ashley felállt és át akart ölelni- Ne gyere közelebb!- kiáltottam neki- Ti öltétek meg!

-Nem mi. Hanem Andy.- mondta nyugodtan.

-Andy soha sem bántaná Emilyt! Ne próbálj meg becsapni!

-Andynek Emily már csak egy rossz emlék. Akárcsak te.

Nem értettem mire akar kilyukadni de nem is érdekelt. Leültem Alexx mellé, átöleltem és zokogtam. Akár mennyire is alattomos, most nem érdekelt.

*Andy pov. *

Már hetek teltek el Dorothy halála óta. Újra gyógyszereken és pián élek. Mindent elkövettem hogy minél hamarabb elfelejtsem őt. Még Emilyvel is végeztem. Ő azt hajtogatta: „Nem halt meg!”. Mekkora őrültség! Viszont esténként elgondolkozom hogy miért is nem öltem meg Dorothyt az első találkozásnál. Nem szenvednék nélküle. Juliettel szakítottam. Elmeséltem neki a Dorothyval való megismerkedésem és elmondtam neki hogy beleszerettem. Nem vitatkozott hogy ő nem akar szakítani. De most már mindegy.

-Szia Andy! Bejöhetek?- kérdezte egy lány.

-Persze gyere csak!- mondtam szomorúan- Szia Alexx.

-Mi a baj?

-Semmi csak...- megpróbálhatnék hazudni valamit- semmi.

-Aha persze én meg tegnap jöttem le a falvédőről- mosolygott- tudom hogy valami baj van, látszik rajtad.

-Jó igazad van. Hiányzik Dorothy... Nagyon hiányzik. Néhány hét alatt egy szimpla áldozatból az életem értelmévé vállt. Ő volt a mindenem.

-Értelek. Mi lenne ha azt mondanám hogy él?

-Ashley azt mondta műhiba miatt meghalt.- lehet hogy igaza van Alexxnek.

-Gyere!- mondta és megfogta a kezem és felhúzott az ágyról- Mutatni akarok valamit.

-Neeeem akaaarooook!- nyavalyogtam.

-Megmutatom hogy Dorothy él.- majd felébredtem... Életem második legrosszabb álma.

*Dorothy pov. *

-Nyugodj meg!- símogatta a hajam Ash- Itt van még neked Andy és Alexx. Ha nagy szükség van akkor én is.

-Bocsi Ash de nem hiszem hogy meg tudnék benned bízni újra. Egyszer asszem elég volt...- próbáltam az arcomra erőltetni egy állmosolyt. Mikor észbe kaptam két kéz fűződött a derekamra. És megcsapott egy édeskés illat de az alkohol is erősen érződött.

-Hmm... Ashley megint összeszedtél valakit?- beszél kicsit értetlenül Andy.

-Bocsi Ash bulizni voltunk.- mondta CC- És Andyt egy pillanatra magára hagytuk és már ide jött.

-Igen jöttem mert Dorothy is itt volt.- nem veszi észre hogy épp engem ölelget.

-Dorothy meghalt Andy! Fogadd el!- ordította oda neki Jinxx.

-Én nem lennék abban olyan biztos.- mondtam óvatosan- Ha meghaltam akkor hogy vagyok itt? Vagy tényleg meghaltam csak engem nem tájékoztattak róla?

-Dorothy!- ránéztem Andyre- Istenem Dorothy!

Erre megcsókolt... Rövid habozás után visszacsókoltam.

-Dorothy annyira hiányoztál!- józanodott ki azonnal- Ashley! HAZUDTÁL! Dorothy él!

-De nem sokáig ha így szorítasz...-nyöszörögtem, hirtelen Andy elengedett és nekiment Ashleynek.