6.rész Without you I'm nothing / Nélüled senki vagyok 2

*Andy nem védhet meg örökké!*

Tudom hogy meg fog ölni akárcsak Eleanort. Bárcsak valaki segítene! Szerintem nem lenne túl jó húzás úgy szaladgálni hogy: „Segítség a híres Ashley Purdy meg akar ölni! Ez hülye ötlet.

-Mi van kislány, egy kicsit rád ijesztenek máris csendben maradsz?- engedett el Ash. Itt az idő! Most kell futnom ameddig nem késő. Futottam volna de a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem.- Ugyan már Dorothy! Dorothy a neved igaz?- bólintottam- Kicsit tartalmasabb válaszra számítottam.

-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem a kelleténél kicsit ingerültebben.

-A te helyedben nem igen vonnék kérdőre senkit. Csak hogy lásd milyen kedves vagyok válaszolok.- csendben maradt és elkezdte puszilgatni és szívni a nyakamat- Nem nyilvánvaló még?

-Nem...- remegtem és a sírás kerülgetett- Velem végezhetsz, de Eleanorral miért kellett?

-Ő se volt más mint a többi hülye liba!- a kést erősebben hozzányomta a torkomhoz. Rápillantottam Eleanor sírjára, erőt vettem magamon és megfordultam- Na mi van baby, benne vagy a játékban?

-Érted Eleanor!- és orrba vágtam Ashleyt.

-Ez meg mi volt kislány?- mormogta miközben az orrából folyt a vér- Most pedig visszaviszlek és ha jó kislány leszel talán nem végzed úgy mint a drágalátos barátnőd.

Egy pillanatra úgy tűnt mintha valaki futna felénk. Tudtam hogy ha nem Andy az akkor végem. Felnéztem az égre, Eleanorra gondoltam és egy forró könnycsepp végigfolyt az arcomon. Behunytam a szemem és halkan kezdtem:

-We scream... We shout... We are the Fallen Angel- mire eddig eljutottam zokogásban törtem ki. Nem harcoltam mert se erőm se bátorságom nem volt hozzá. Meg nem is mentem volna sokra Ashleyvel szemben. Hirtelen a két erős kéz ami tartott elengedett én pedig zokogva összeestem. Néhány perc sírás után körbenéztem. Ashley ott ült a földön a kés pedig méterekkel arrébb. Elfutni nem mertem inkább én is leültem mellé egy biztonságos távolságba.

-Miért?- kérdeztem meg tőle lágy hangon- Az előbb majdnem kinyírtál. Miért nem tetted meg?- nem akartam kinyiratni magam de ez valahogy érdekelt.

-Ilyet még senki sem csinált.- mondta és értetlenül néztem rá- Senki nem kezdte el egyik dalunkat sem. Te más vagy. Sokkal másabb mint a többiek.

-Eleanorral mindig ezt énekeltük itt kint a vasúton.- újra megeredtek a könnyeim- Ketten... Itt a vasúton. Kettesben a számomra legfontosabb emberrel.

Úgy éreztem meg megmutatom neki a csuklómat. A tetoválás egy végtelen jelet ábrázolt aláírva: „Mi örökké bukott angyalok maradunk!” /We are the fallen angel forever/.

-Te miért nem utálsz minket?- kérdezte Ash nyugodtan még mindig a csuklómat pásztázva.

-Nem utállak titeket, viszont tartok tőletek.- nem mertem újra ránézni.- Tudod félek...

-Hazakísérjelek?- kérdezte egész kedvesen a 10 perccel előbbihez képest.

-Igen köszi! De ígérd meg nem ölsz meg álmomban.- próbáltam vicces lenni.

-Nem ígérek meg semmit!- jelentette ki Ash. Rám nézve nagyon szerencsés helyzet. Megpróbáltam eközben az arcomra erőltetni egy mosolyt. El is indultunk.

* Alexx pov.*

Miután otthagytuk azt a csajt Sandra haverjával beszélgetni kezdtünk.

-Sandra?- nem tudom hogy kérdezzem- ki volt az a srác?

-Ashley Purdynak hívják. Rendes és vicces de az utóbbi időben gyilkolásznak a fiúkkal. Olyanok mint te.

-Ok.- asszem kezdem őket megkedvelni- és a csaj ki?

-Gondolom Ash áldozata. Mit szólnál ha holnap benéznénk hozzájuk? Úgy is olyan rég láttam Biersackot.- kérdezte Sandra mosolyogva.

-Rendben de utána megyünk inni!- bár nem nagyon tudom jót tesz-e a frissen csináltatott kígyónyelvnek.

*Andy pov. *

-Fiúk!Keressétek meg Purdyt mert ha bántotta Dorothyt én esküszöm...- elkapott a méreg, ideges voltam mert ő valahogy más volt mint a többi lány. Nem félt a haláltól. Nem könyörgött az életéért. Bár azt hogy fél tőlünk azt megértem. Ő nincs tele pc-kel de van néhány tetkója. Nincs tele a feje kényszerképzetekkel.

*nyílik az ajtó *

-Sziasztok Fiúk!- szólt be az ajtón egy groteszk hang.

-Ki az?- vettem fel a pisztolyom az asztalról és az ajtóra szegeztem. Ha Ash jött meg akkor kitekerem a nyakát.

-Ne pánikolj Andy! Sandra vagyok és itt van az egyik barátnőm.

-Sandra? Ezer éve nem láttalak.

-Elhoztam Alexxet is. Tudod róla meséltem régebben.

-Igen! Gyertek be!- mennyire másabb lett Sandra- Szia Alexx! A nevem Andy. Sandra már biztos hogy mesélt rólam.- egyszer csak Jinxxtől megszökött az egyik lány. Nem akartam bántani de megtalálta azt a kést amit Juliet vett el Dorothytól. Dorothy... Alexx viszont egy nagyon gyors mozdulattal elvette a lánytól a kést majd lassan és elég ijesztően megindult felé, a lány pedig hátrált. Mikor a lány felszaladt a lépcsőn Alexx egy jól irányzott mozdulattal utánadobta a kést ami eltalálta a lány hátát.

-Kösz!- futott ki Jinxx a szobájából- Jövök neked eggyel! Amúgy nagyon szép dobás volt!

-Jinxx! Nézd ki van itt!

-Hello Sandra!- intette le Jinxx- És a másik szép hölgyet hogy hívják?- hajolt oda Jinxx Alexxhez. Tényleg! Ő egész idő alatt meg sem szólalt.

-A nevem Alexx! Örülök hogy megismerhetlek!- hiába mosolygott szépen Jinxxre, látszott rajta hogy ki akarja nevetni szegény lányt. Kicsit furcsán beszél- Bocsi hogy így beszélek de nemrég csináltattam kígyónyelvet.

-Na gyere Alexx! Menjünk!

-Ok. Sandra! Sziasztok fiúk!

-Sziasztok!- köszöntünk el Jinxxel.

* Dorothy pov.*

Nem csoda hogy Ashley nem ígérte meg hogy nem bánt. Félúton újra mögém állt és lefogta a kezem, a kés persze megint a nyakamnál. Nem tudtam mit kellene reagálnom.

-Ash! Mit csinálsz?- kiabáltam miközben hátrafogta a kezem- Azt mondtad nem bántasz!- eredtek meg újra a könnyeim- Hazudtál!

-Mint a legtöbb lánynak! Most viszont te sem menekülsz.- ekkor viszont mintha Emilyt láttam volna. Megismerem őt! Remélem hall minket.- Megmondtam hogy Andy nem védhet meg örökké.

-Miért akarsz megölni? Miért nem tetted meg már az előbb?

-HÉ!- kiáltotta Emily- Hagyd őt! Itt vagyok én!

-Emily ne!- üvöltöttem neki- Emyli kérlek! Fuss ameddig teheted! Ha velem végez utána te jössz! Kérlek Emily, nagyon kérlek fuss!- kiabáltam neki, de mintha meg sem hallotta volna.

-Hallgass Dorothyra!- vigyorgott Ashley.

* Dorothy pov.*

Mivel Dorthyval megbeszéltük hogy találkozunk a vasúton este úgy gondoltam elindulok. Hátha ott van már ő is. Sétáltam a holdfényes éjszakán át, egyenesen a vasútra. A szél viharosan fújt ami megnehezítette a közlekedést. Egyszer csak

-Ash mit csinálsz? Azt mondtad nem bántasz! Hazudtál!- ez biztos Dorothy! Úgy látszik megint van egy nem túl kellemes társasága. DE hogy segítsek neki?

-Mint a legtöbb lánynak! De most te sem menekülsz! Megmondtam hogy Andy nem védhet meg örökké!

-Miért akarsz megölni? Miért nem tetted meg már az előbb?- Dorothy észrevett. Valahogy meg kell próbálnom időt nyerni!

-HÉ! Hagyd őt itt vagyok én!- most minden bátorságomat össze kell szednem...