11.rész Shadoss of the past 2

*Ashley pov. *

Bármi is történjen szemtől szembe megmondom neki hogy ő az életemben a legfontosabb ember. Alexx nem fog örülni ennek de Andy miatt szakítottunk. Mikor Dorothy letette a telefont elhatároztam hogy kitálalok neki.

-Asszem most felmegyek aludni.- hallottam Dorothy hangját. Hirtelen arra gondoltam mégsem kellene.

-Ne menj sehova kérlek.- vettem erőt magamon és megfogtam a kezét- maradj lent még egy picit. Kérlek!

-Mi-mit akarsz?- fordult hozzám- Fáradt vagyok. Kérlek engedj el.

-Csak... csak beszélgetni. De inkább majd reggel.- mondtam szomorúan

-Jó éjt fiúk.- köszönt és eltűnt az emeleten. Én pedig szomorúan lehajtottam a fejem. Sohasem történt velem olyan hogy harcolnom kellett egy lányért. Hisz megszoktam hogy amint meglátják a hasamat azonnal megkapom őket... De Dorothy más... Gondolataimból Jinxx rosszalló hangja zökkentett ki.

-Mi van veled Purdy csak nem szerelmes vagy megint?- ha nem fogja be megverem...- A kis Dorothy elrabolta a híres Ashley Purdy szívét?- vigyorgott gonoszul.

-Fejezd be haver!- torkolta le CC- Viszont még nem láttunk ilyennek Ash! Nem csajozol, nem iszol és a cigiről is leszoktál.- felsóhajtottam és a kandallóra néztem.

-Mivel Alexxet vissza akarom szerezni nem csajozhatok- hazudtam. Kinek kell Alexx mikor itt van egy valódi csoda... Dorothy- és ő megérzi az alkoholt is úgy pedig nem tudom visszaszerezni.- sóhajtottam nagyot újra. Tudom hogy a fiúk sejtik hogy Alexxnek ehhez az ég világon semmi köze.

*Andy pov. *

A beszélgetés Juliettel rádöbbentett arra hogy Alexx iránt erősebben érzek. De Dorothyt is rohadtul szeretem.

*Dorothy pov. *

Miután feljöttem aludni még órákig nem jött álom a szememre. Este Skyessal álmodtam.

Skyes meghalt Ashley lőtte le. Most viszont újra megtalált, itt a vége, innen már nincs menekülés, nem kell sok idő, hogy felérjen ide, benyisson és folytassa azt, amit elkezdett. Nem tagadom, a saját hibámból kerültem ebbe a helyzetbe. Egyre hangosodó lépteket hallottam, amire kirázott a hideg.
-Dorothy! Tudom, hogy itt vagy! – szólalt meg eszelősen érces hangján – Tudom, hogy félsz, hogy rettegsz, de ez nem kell. Hiába a sikításod, amikor kést szorítok a nyakadhoz, hiába a csodálatos szemeid, úgy foglak megölni, hogy egészen addig nézek bele a fekete szempárba, amíg nem látom a lelked és benne a kínt.- a fiúk biztos hallják őt. Andy nemsokára segít ahogy az a mesékben is van...
-Nincs itt a kis Andykéd aki majd megment.- mondta érzéketlen hangon
Egyre jobban rettegtem.
A léptek egyre közelről hallatszódtak. Mindössze néhány méter, és ideér, hozzám. Lélegzetvisszafojtva ültem az ágyamon és gondolkodtam. Amit CC-től tanultam azt Skyes ellen nem tudom bevetni. Az ajtó és a küszöb közötti résen át megláttam egy árnyékot. Az ajtó előtt állt. Egyre jobban remegett mindenem. Csend borult a házra, olyan csend mint még soha. Mintha a fiúk itt sem lettek volna. Halk kopogást hallottam.
-Tudom hogy itt vagy. Ismerlek már annyira hogy tudjam mit tennél.- ez csak egy rossz álom... ismételgettem magamban. De ez nem győzött meg túlságosan. Matthew még mindig beszélt, de a gondolataim hangoskodása miatt, nem hallottam csak zümmögést. Sorra vettem a lehetőségeket. Ablakon kimászni és leugrani nem lehet mert meghalnék. Valószínűleg utoljára még kinéztem az ablakon. Odakint szurokfekete minden. Nem mertem az ajtóra nézni. Tudja hogy itt vagyok. Bebújtam a szekrénybe és elhelyezkedtem a ruhákon. Magamra zártam az ajtaját nem gondoltam arra hogy nem tud bejönni levegő. Hirtelen ez eszembe sem jutott. Lassan lecsuktam a szemeimet is, úgy éreztem, mintha szaunában lennék. Nem kaptam már levegőt de legalább Matthew békén hagy. Eleinte csak tompán, majd már egyáltalán nem hallottam mit mond. A fejem egy koppanással a szekrény falának dőlt.

Hirtelen felriadtam és fel akartam ülni de egy fej és egy „fél” test volt rajtam. Ami miatt nem jártam sikerrel. Megpróbáltam lelökdösni magamról a test tulajdonosát. Ami valljuk be elég nehéz feladatnak bizonyult. Egy kicsi próbálkozás után jobbnak láttam feladni. Az álmomra gondoltam... belegondoltam mi lett volna velem ha az lett volna a valóság. Ennek hatására eleredtek a könnyeim. Hangos zokogásban törtem ki. Az a valaki megmozdult mellettem. Amilyen gyorsan csak tudtam felültem és átkaroltam a térdem. Ekkor hangos puffanásra lettem figyelmes.

-Áú! Mi a francnak löktél le? Felkeltem volna én magamtól is köszi.- hallom Andy hangját- Mi baj van?- éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy és Andy hangja hirtelen lágy lett és megértő. Éreztem ahogy megölelt erre még erősebben zokogtam. Ez volt a legszörnyűbb rémálmom.

*Ashley pov. *

Reggel egy nagy puffanásra ébredtem. Hirtelen megugrottam és felkeltettem Alexxet.

-Mi a francot ugrálsz?- dobott fejbe a párnájával.

-Jól van bocsi.- mondtam és éreztem hogy rohadtul fáj a fejem. Lehet hogy rossz hangnemet használtam...

-Felkeltesz és még neked áll feljebb?!- akadt ki megint. Olyan könnyen felkapja a vizet...- Ashley nem értelek.- mondta csendesen.

-Én meg téged nem értelek!- kezdtem én is kiakadni- Állandóan minden apróságra felkapod a vizet és még én vagyok a hibás.- kezdtem normális hangerővel.

-Szóval mindenen felkapom a vizet? Nem gondoltál arra hogy talán igazam van? Vagy esetleg nem kéne velem így beszélni?- kezdett kicsit erősebb hangnemmel rá.

-Már megint azzal jössz hogy neked mindig igazad van! Bocsánat ha fáj a fejem.- mondtam én is elég hangosan.

-Fáj a fejed? Csak azt ne mondd hogy azért mert fejbe vágtalak a párnával! Vagy talán csak nem kellett volna tegnap este a sárga földig leinni magad!- kezdett kiabálni. Megőrjít engem ez a lány esküszöm.

-Mert amikor te iszol? Igaz az sosem baj. Neked minig mindent lehet. Hisz te vagy Alexx Crow.

-Rohadj meg Purdy!- kiabálta majd elviharzott. Ügyes vagy Ash! Ezt jól elintézted! Jake és Ella, Jinxx és Sammie párosok jöttek be az ajtómon.

-Mi a francnak kell itt ordibálnotok kora reggel?- vont kérdőre Sammie.

-Hagyjatok!- mentem oda az ajtóhoz és bevágtam azt előttük. Még hallottam hogy duzzognak. Gyorsan felöltöztem és elmentem az Unbroken Devil's-be.

*Alexx pov. *

Nagyon haragszom Ashleyre. Persze ilyenkor mindig megy és vedel... Ezt nem fogom kibírni ép ésszel. Nagyon ritka amikor sírok... De amikor veszekedünk mindig az a vége hogy ő elmegy inni én pedig sírok. Szólok a lányoknak hogy én is elmegyek valahova... Kicsit én is iszok.

*Aznap este *

Kicsit sikerült többet innom a tervezettnél. Ashley viszont még mindig nem jött haza. Láttam hogy amikor hazaértem csak Andy ült a nappaliban.

-Szia Andy!- köszöntem kicsit spiccesen.

-Hol voltál? Egész nap téged kerestünk! Tudod hogy aggódtam?- ő aggódott értem?

-Miért aggódtál értem?- vontam kérdőre elég kihívóan, tudom hogy tetszem neki és ezt ki is használom.

-Mert... csak mert... mert és kész!- ültem oda mellé majd a szemébe néztem és megcsókoltam. Nem lökött el és rögtön visszacsókolt. Eszembe jutott az első csókunk...

-Hát Alexx erre nem számítottam.- sóhajtott- Asszem lenne még valami esély arra hogy te és én... újra együtt legyünk.- nézett a szemembe. Olyan cuki amikor elpirul.

-Komolyan gondolod?- kérdeztem. Válaszul bólintott.

Újra megcsókoltam és eldöntöttem a kanapén.

*Dorothy pov. *

Tudom hogy Andy meg akarja várni azt ameddig Alexx hazaér. Úgy döntöttem hogy lemegyek hozzá hogy ne unatkozzon. Viszont amikor leértem a látvány lesokkolt. Andy a kanapén eldőlve csókolózott Alexxel. Nem vettek észre szerencsére. Visszamentem a szobámig de amint beléptem összecsuklottam és sírni kezdtem. Ennél még az is jobb lenne ha Skyes végezne velem...

*Alexx pov. *

-Ugye tudod hogy nekem kell két cica.- mondtam és mosolyogtam.

-Tudom. Már régóta akarsz két fekete-fehér cicát, az egyik fiú a másik lány. A fiú Crow a lány pedig Femme.

-Hogy emlékszel!- csíptem meg a pofiját- De lehetne még egy denevérünk is!

-Alexx be vagy baszva.- vigyorgott- Majd holnap megbeszéljük.

-Felviszel? Kezdek szédülni.- nyavalyogtam.

-Jaj Alexx!- de azért felvitt.

*Dorothy pov. *

Úgy döntöttem hogy el megyek sétálni. Kimegyek Eleanorhoz és elmondok neki mindent. Út közben szedtem néhány virágot. Szerencsére gyalog elég hamar elértem a vasúthoz. Két ismerős hangot hallottam.

-Segítettem!- üvöltötte az egyik- Én akarom kinyírni!- ez Ashley.

-Nem! Te fogod elkapni és együtt öljük meg!- hallottam az eszelős hangot. Ez Skyes! De hát ő meghalt! Ashley ölte meg! Lassan elkezdtem hátrálni ne belerúgtam egy üvegbe- Van itt valaki! Kapjuk el!- azzal mind a ketten futásnak eredtek ahogy én is. Néhány méter után két erős kéz ragadott meg. Féltem de nem sírtam, egyszerűen nem tudtam.

-Most pedig velem jössz! Dorothy ha tudnád mióta vágyom erre.- mondta majd megszívta a nyakam. Hirtelen egy kendőt nyomott az orromhoz és elájultam.

*mikor felébredtem *

Nem tudtam hol vagyok. Sötét volt és meg voltam kötözve. Se Ashleyit se Skyest nem láttam. Sírni viszont még mindig nem tudtam. Eszembe jutottak a régi emlékek. Amikor elkapott, amikor kínzott, amikor megszöktem. És ezt a tortúrát újra át kell élnem. Kinyílt az ajtó és beléptek rajta mind a ketten.

-Ó! Szóval felébredt a kis Csipkerózsika.- fogta meg az arcom Ashley.- Mit hittél Sam? Meddig akartál bujkálni? Miért adtad ki magad Dorothynak?

-Hogy mi van? Sam a testvérem! Te tényleg azt hitted én vagyok Sam?- vágtam elég hülye képet.

-Ashley! Ő Dorothy. Tényleg van egy testvére.- vigyorgott Matthew.

-Ebben az esetben én kiszállok.- jelentette ki Ash- Így már mindegy.

-Nem Ashley! Nem szállsz ki! Ebből nincs kiszállás!

-Nem érdekel Matthew. Örülj neki hogy segítettem elkapni Dorothyt!- mondta kiabálva Ash.

-Sam hol van?- kérdezte Ashley- A We Stich These Wounds óta nem láttam. Lenne vele egy kis elszámolni valóm...