Bejelentés!!!

Sziasztoksziasztok! Nemsokára elérjük a 3000 megtekintést amit nagyon köszönök nektek! Arra gondoltam valami mersz vagy mersz félét csinálnék :D Légyszíves írjatok kommentbe ilyen challenge-ket és megpróbálom megcsinálni. De akár írhatjátok üzenetbe nekem: https://www.facebook.com/klaudia.nemetnekoltai Nem tudom sajnos hogy kell bloggerbe videót feltölteni ezért lenne jobb ha üzenetet írnátok és akkor tudom hova kell küldenem a videót. Előre is köszönöm!! 

30.rész The fear of captivity

*Ashley pov. *

Miután Alexx elment késztetést éreztem arra hogy utána menjek. Amint kilépett az ajtón már menni is akartam de egy kéz a vállamon megállított.

-Hagyd most...- adta parancsba Andy. Nem fogadok neki szót... engem nem irányíthat...

-Nem az én dolgom lenne utána menni Biersack!- vágtam vissza idegesen és már rohantam is az ajtó felé. Mikor kiléptem az ajtón nem láttam Alexxet de az árnyékát viszont igen. Ezért az árnyék irányába futottam gondosan ügyelve arra hogy ne lásson meg... Elértünk a vasúti átjáróhoz Alexx pedig a szélére állt és előkészítette a fegyverét. Nem hagyhattam hogy megtegye... nem akarom elveszíteni mert még mindig szeretem... Ezért kiléptem a bokor takarásából és Alexx felé vettem az irányt... hátrálni kezdett ezért futni kezdtem felé de ő pedig lezuhant... A híd és a vízszint közt legalább 30 m van... Esély sincs arra hogy egy olyan lány mint ő... túlélje. Legszívesebben utána ugrottam volna de valami nem engedte... beláttam hogy semmi esélye az ár ellen és inkább a saját kínzásom helyett hazaindultam... lassan, elgondolkodva. A lány akit valami láthatatlan lánc fűzött hozzám meghalt... Bármennyit is veszekedtem vele szerettem....

*Andy pov. *

Az hogy Ashley Alexx közelében lesz egyszerűen elviselhetetlen dühöt keltett bennem... kicsit túlreagáltam ezt az egészed de majdnem megölt Alexx. Emellett még megpróbált öngyilkos is lenni... képes lett volna mindent eldobni magától... képes lett volna az együtt felépített várat újra lerombolni viszont most porig... Nem bírnám ki ha végleg elveszíteném...

-Andy...- hallottam meg az ajtón belépő Ash hangját- Alexx... Alexx valószínűleg meghalt...- folytatta Ashley... nem fogtam fel elsőre mit mondott... csak lefagyva ismételgettem magamban az előbb mondottakat. Ökölbe szorítottam a kezem... ha tényleg így van akkor legalább ő boldog...

-Ne szórakozz velem Purdy! Biztos hogy él csak nem akar velem lenni. Egy újabb kifogás hogy ne kelljen itt lennie...- tiltakoztam a tények ellen. Haragudtam rá... de ő... ő valahogy más... más mint bárki eddig. Ő az akiről mindig álmodtam...

*néhány héttel később *

Az utóbbi időszak nyugodtan és elég véresen telt. Lexa megszokta az állandó sikolyokat és a sok vér látványát. Alexxnek pedig se híre se hamva...

-Andy...- nyitott be Sammi a szobámba- Az előbb hívtak a kórházból... Alexxet megtalálták de az intenzíven van...- mondta és folyni kezdtek a könnyei- Lehet hogy nem éri meg a holnapi napot... Azt mondták ha el akarunk tőle búcsúzni akkor menjünk be...- felültem az ágyon és a kezembe temettem az arcom...

-A Kórházból?- kérdeztem vissza értetlenül.

-Igen... de ha jönni akarsz akkor öltözz azonnal indulunk...- suttogta Sammi. Minden erőm kiszállt a testemből... Nem tudtam mit mondani és meg sem tudtam szólalni...

-Nem megyek...- nyögtem ki az egyetlen dolgot ami az eszembe jutott. Ez alatt a néhány hét alatt beleszerettem valaki másba... Alexx már a múlté! Nem érdekel soha többé a sorsa...

-Életed legnagyobb hibáját követed el ezzel...- mondta és kilépett az ajtón. Lehet hogy hiba de már nem zavar... Túl sokat hibáztam ahhoz hogy érdekeljen... Idők közben Lexával egész jóban lettünk. Viszont mostanság Dorothy az álmaim tárgya... Ashley és ők az utóbbi időkben széthúznak... Úgy döntöttem írok egy levelet amit elküldök majd Sammivel Alexxnek... Ez lett belőle:

„Kedves Alexx!

Szeretlek még most is de már egyre jobban csökken ez az érzés... Majdnem megöltél és bármennyire nem tudok rád haragudni most még is így megy. Rengeteg jó emlékem fűződik hozzád és rengeteg rossz is. Köszönök mindent és remélem egyszer boldog leszel NÉLKÜLEM...”

Amint megírtam a levelem lefutottam az emeleten és Ashley kezébe nyomtam.

-Haver légyszi ezt add oda Alexxnek de ne olvassátok el... Kérlek...

-Oké. De ha ezzel megbántod...- kezdett bele a fenyegetésembe. Amikor Ella kiabálása megszakította.

-Ashley! Jönnél már?

-Aha...- mondta Ash és már indult is az ajtóhoz...

*Ashley pov. *

Andy a kezembe nyomott egy Alexxnek szóló levelet és megkér hogy ne olvassuk el... Alexx a részemmé vált és akár ölni is tudnék érte. Bár itt van nekem Dorothy de ő... ő valahogy más. Minden értelemben... nyugodt és nem olyan vad... Tűz és víz.

-Siess már!- kiabált ki Jinxx az autóból ezért egy kicsit meghúztam a lépéseket és gyorsan beültem a kocsiba és már el is indultunk. Gyorsan mentünk és szinte már repültünk. Körülbelül 10 perc múlva már a kórház előtt voltunk. Gyorsan kiszálltunk és egészen az épületig kocogtunk beléptünk és rögtön a portához mentünk. Andy levelét még mindig a kezemben tartottam. Az ápolónő szomorú arccal nézett ránk és úgy kezdte el:

-Sajnálom de nem beszélhetnek vele...- Sammi erre a kijelentésre sírva fakadt...- Alexandra Smithhez jöttek?

-Nem... Alexandra Crowhoz...- mondta halkan Jinxx.

-Sajnos most éppen átszállítják egy másik osztályra. Az orvosok kirángatták az életveszélyes állapotból...- mondta most már mosolyogva a recepciós.

-Ez azt jelenti hogy túl van a nehezén?- kérdezte reménykedve Dorothy...

-Igen.- kaptuk a választ majd hirtelen megcsörrent a telefon...- Átvitték? Akkor a 469-es kórterembe? Szóval a baleseti sebészetre... Rendben. Már vannak is látogatói akkor mehetnek? Szóval már magához is tért? Aha. Értem. Köszönöm!- mondta majd letette- Nézzék Alexandrát átvitték a baleseti sebészetre a 469-es kórterembe és már magához is tért. Nyugodtan mehetnek de idegesítsék fel ha lehet...

-Rendben köszönjük!- kiáltottam futtában és már indultunk is a táblákkal jelzett baleseti sebészet felé... aggódtam is de nyugodt is voltam. Rengeteg érzés és emlék kavargott bennem. Kezdek újra beleszeretni Alexxbe és ez ellen nem tudok tenni semmit... de neki Andy kell...

*Dorothy pov. *

Amikor bementünk a kórházba teljesen feldúlt lelki állapotban voltam de amikor megtudtam hogy Alexx már nincs életveszélyben kicsit megnyugodtam. Csak egy dolgot furcsálltam... miért keresi Andy annyira a társaságom? És Ashley miért aggódik annyira Alexxért? Ezek azok a kérdések amire nem biztos hogy választ kapok de foglalkoztatják a fantáziámat... Rohantunk egyenesen a 469-es kórterembe... Hirtelen mindenki lefékezett és bementek egy fehér ajtón... bent szörnyű látvány fogadott... Alexx testéből mindenhonnan csövek és zsinórok lógtak ki. Ő maga összeszorított szemekkel feküdt az ágyon. Bizonyára fájdalmai vannak...

-Alexx! Tudod hogy aggódtunk érted? El sem tudod képzelni! Ó kislány!- szaladt oda hozzá Sammi és Ella. Én sem tétováztam és amilyen gyorsan csak lehetett az ágy mellé álltam és megöleltem Alexxet. Csend volt... ezt pedig csak a gépek egyenletes csipogása volt hajlandó megtörni....

29.rész Locked up of a lifetime

*Andy pov. *

Alexx a fejemhez emelte a fegyvert és meghúzta a ravaszt... vártam a fejembe hasító fájdalmat de ehelyett csak a pisztoly lövését hallottam. Sehol a fájdalom... majdnem meghaltam... nem először igaz de most majdnem Alexx kezei által. Felnéztem és újabb durranások rázták meg a házat. Alexx pontosan célzott... Két pontos lövés és Lucas összeesett. Rickyt pedig majdnem hogy futtában lőtte le. Nem tehettem semmit... csak néztem hogy mi történik és nem bírtam felfogni hogy a nő akit szeretek majdnem megölt... Lucas nem halt meg csak összeesett. Nem mozdult de hallottuk a hangját. Alexx most már ráért lassan sétálni. Első célja pedig Rickyhez vezetett... ellenőrizte hogy él-e...

*Alexx pov. *

Csak egy esélyem van... meghúztam a ravasz és hirtelen megfordultam. Amilyen gyorsan csak lehetett leadtam két lövést. Egyet Lucas térdére egyet pedig a vállára. Ricky pedig pisztolyt rántott ezért gyorsan kellett cselekednem. Újabb lövést adtam le ami sikeresen talált. Odamentem megnézni hogy él-e... sajnos nem ölte meg a golyó...

-Alexx... kérlek... segíts...- nyöszörögte. Reakcióképpen csak mosolyra húztam a számat. Nem lőttem le... nem akartam hogy azonnal meghaljon. Azt akartam hogy szenvedjen. Érezze a kínt amit én. Élje át a pokol fájdalmait... és ha nem bírja... haljon meg. Andyék felé sem néztem... lelkiismeret furdalásom volt hogy miért nem cselekedtem előbb... Lucas felé mentem és láttam hogy vérzik... A száján és az orrán is folyt a vér... még mindig mosolyogtam. Főleg hogy most már mindennek vége... Eljött az ideje a kedvenc módszeremnek... orosz rulett...

-Nem csalódtam benned...- suttogta. Leguggoltam mellé a kezemben hat különféle tölténnyel. Lucas rábökött a középsőre... Az pedig egy pici kis fémtöltény volt aminek kereszt volt a hegyére csiszolva. Tipikus bérgyilkos töltény... egyszerű és halálos. Betöltöttem a kis fémgolyót és megpörgettem a tárat. Lucasra szegeztem...

-Biztos meg akarod tenni édes?- kérdezte vigyorogva Lucas- Ha engem megölsz másokkal gyűlik meg a bajod... Bár rólad a nagyfőnök sosem tudott...- ahogy mondta leadtam az első lövést. Nem történt semmi, Lucas pedig nevetni kezdett. Leadtam még egy lövést újból semmi... Teljes csend volt... tudtam hogy Andy figyelt... éreztem. Elmosolyodtam és leadtam még egy lövést...

-Micsoda szerencsés napod van! Bár ha rajtam múlik nem sokáig...- ahogy befejeztem a mondatot leadtam még egy lövést. A csendet a pisztoly elsülése és Sammi zokogása törte meg... A fal és én is tiszta vér... Bárhogy is vesszük ha valakit felülről lőnek fejbe akkor ahogy gellert kap a golyó szétveti az agyat... Azonnali halál... Eldobtam a fegyvert és Andyékhez szaladtam. Letérdeltem Andy elé és meg akartam csókolni... ő viszont ellökött magától. Gyorsan kioldoztam a többieket Andyt viszont nem... Elindultam ki az ajtón és elővettem egy szál cigit. Kint be volt borulva az ég. Bevallom így nagyon ijesztő ez a környék... Eszembe jut ilyenkor az az egy dolog amitől félek... a bohócok... Hirtelen mintha egy baltás bohócot láttam volna megjelenni és eltűnni az erdő szélén. Megtántorodtam és elestem... Nem tudtam sikítani... Óvatosan kijöttek a többiek a házból... szerencsére volt nálam öngyújtó... Amint mindenki kilépett a házból felgyújtottam azt. Hirtelen cseperegni kezdett az eső... Senki nem szólt... Csendben utaztunk egész hazáig Ricky furgonjával...

*Ashley pov. *

Mire hazaértünk jól megáztunk... Leszálltunk a motorról és Alexát előre küldtem hogy menjen be. Hirtelen egy sikításra lettem figyelmes. Rohanni kezdtem a hang irányába és Alexát láttam a földön ülni és zokogni... közelebb mentem és akkor vettem észre Juliet holtestét... A fal véres az ajtó pedig nyitva... Nagy nehezen sikerült behívni Alexát a házba. Gyorsan megszárítkoztunk de nem találtunk sehol senkit... Hívtam mindenkit de senki sem vette fel... Fel s alá járkáltam a nappaliban Alexa pedig a Tv-t nézte. Hirtelen átkapcsolt a híradóra...

-Jó estét kedven nézőink! Ma este a New York és Iowa közt átívelő főút mellett felgyújtottak egy öreg, romos házat benne két azonosítatlan hullával. A helyszínről kapcsoljuk kollégánkat Mr. Silvert...

-Jó estét hölgyeim és uraim! Itt vagyok a tett helyszínén a rendőrség több tagja is tájékoztatott arról hogy gyilkosság történt. Az egyik áldozatot egy régen betiltott, kivégzés szerű módszerrel lőtték le a másik áldozatot pedig hagyták elvérezni...

Sehol sincs senki, Alexx egyik módszerével ölték meg az egyik embert és Juliet halott... Nem láttam összefüggést az események közt... Hacsak... nem Lucas keze van benne... Talán ez lehet a megoldás! Julietet azért ölték meg mert útban volt... Alexx módszerével pedig azért tudtak ölni mert Alexx volt... akkor a többiek is ott lehetnek ahol Alexx...

-Minden nap erről szól a Híradó. Megölte, elrabolta, kirabolták, megerőszakolta, megverte és még sorolhatnám....- montada teljes nyugodtsággal Alexa.

-Hívhatnak Lexának? Csak mert már van egy Alexxünk.- magyarázkodtam. Végül is igaz...

-Aha. Igen. Nyugodtan.- kaptam a választ viszont közben azon kattogott az agyam mi lehet az összefüggés...

-Valami gond van Ashley?- kérdezte Lexa. Nem tudom mit kellene mondanom... féltem. Nem merem neki elmondani ezt az egészet... sajnáltam hogy ilyen apja van...

-Minden rendben.- jelentettem ki és egy hamiskás mosolyt erőltettem az arcomra. Hirtelen egy autó hangjára lettem figyelmes... Kinéztem az ablakon és egy nagy fekete furgon parkolt az udvaron. Előkaptam a pisztolyom és Alexát felküldtem az emeletre. Majd nyílt az ajtó...

-Fel a kezeket!- üvöltöttem bele a levegőbe. Akkor láttam ki nyitotta az ajtót... Dorothy arcával és könnyes szemeivel találtam szembe magam. Gondolkodás nélkül odaléptem hozzá és megöleltem. Éreztem ahogy remeg az egész lénye. Kicsit elengedtem és megcsókoltam...

*Dorothy pov. *

Amikor elindultunk hazafelé még mindig remegtem... nem csak testileg hanem lelkileg is. Féltem attól amit Lucas mondott... és attól is hogy legközelebb nem ússzuk meg... Féltem hogy Alexxte megint elkapják és legközelebb meg is ölik... Lassacskán begördültünk a ház elé. Én szálltam ki először. Enyhe megnyugvás fogott el amikor láttam hogy odabent ég a villany.

-Elviszem Julietet biztonságos helyre... majd kicsit később jövök.- jelentette ki Alexx én pedig benyitottam az ajtón...

-Fel a kezeket!- süvítette Ashley. Nem lepődtem meg de könnyek szöktek a szemembe... amikor észrevette hogy nemsokára sírni fogok átölelt... egy kicsit később elhúzódott tőlem és megcsókolt... hiányzott... Miután elengedett halkan kezdte:

-Mi történt?

-Lucas...- nyögtem ki. Se többet se kevesebbet nem tudtam mondani... ez az egy név magyarázatot adott mindenre. Rossz emlékek sora ötlött fel bennem újra. Ezek miatt pedig folyni kezdtek a könnyeim... lehorgasztottam a fejem és a földet bámultam... Mire észbe kaptam újra Ashley védelmező karjaiban találtam magam és zokogni kezdtem...

-Nyugodj meg... Már mindennek vége...- csitítgatott- A többiek hol vannak?

-Nemsokára talán jönnek... szerintem kint vannak...- jelentettem ki halkan és törölgettem a könnyeim. Igaza volt Ashnek... Mindennek vége van... Nem telt bele fél perc és már nyílott is az ajtó... Elsőnek Ella és Jake léptek be. Őket követte Jinxx és Sammi majd Andy- Alexx hol van?- bukott ki belőlem a kérdés.

-Biztos helyre vitte Jult...- suttogta Sammi. Andy reakciója viszont felettébb meglepő volt... úgy tett mintha nem érdekelné ez az egész...

-Van valakit be szeretnék nektek mutatni...- kezdte Ash. Ettől féltem...- Lexa gyere le!- kiabált fel az emeletre- Bemutatom Alexát... a lányomat...- a hír teljesen ledöbbentett... Eközben egy 17-18 év körüli barna hajú lány sétált le az emeletről. Nehéz elhinni hogy 18 évesen már pót anya leszek...

-Lexa bemutatom a nagynénédet... Dorothyt. Ő Sam testvére.- a vér megfagyott az ereimben... tudtam hogy Samnek született egy lánya de azt nem hogy Ashley az apja... Sosem mondta Sam...

-Sziasztok!- kezdett bele félve Alexa- Szóval akkor te Anyu testvére vagy?- látszott rajta hogy tart tőlünk... valahogy nem is csoda. Hát még ha tudná hogy az apja ölte meg Samet...

-Igen...- mondtam félve majd Ashleyhez fordultam- Nézd Ash... tudtam hogy Samnek van egy lánya de azt nem hogy te vagy az apja... bármennyire is szeretlek de 18 évesen nem az a legfőbb vágyam hogy pót anya legyek. Nekem ez így nem fog menni...

Hirtelen nagy csend támadt... ezt pedig az ajtó nyílása törte meg amin Alexx lépett be. Andy automatikusan hátat fordított neki. Alexx ezt a kis akciót egy keserű arckifejezéssel nyugtázta.

-Nem kell tenned magadat Andy! Csak a pisztolyomért jöttem!- kiabálta Alexx és már meg is indult az emelet felé mit sem törődve az új jövevénnyel. Lexán látszott hogy megijedt tőle. Nem is csoda hiszen egy vérfoltokkal tarkított fehér inget viselt. Néhny perc múlva pedig lejött tejesen Cyber Gothnak öltözve... ez a stílus mindig is megrémített...

*Alexx pov. *

Amint odaértünk a házhoz a véres fal láttán eszembe jutott Juliet hullája és az hogy bárki megtalálhatja... Volt egy bizonyos módszerem amit ilyenkor alkalmaztam... Őt is elégettem mint az alkonyatban a vámpírokat... Amikor újra az „otthonom”-nál voltam lassan benyitottam és Andy hátat fordított nekem... Keserű érzések sora kavargott bennem és utáltam saját magam... Tönkre tettem mindent...

-Nem kell tenned magadat Andy! Csak a pisztolyomért jöttem!- mondtam és már futottam is fel az emeletre. Gyorsan magamhoz vettem a fegyverem és át is öltöztem... Mindig is Cyber Goth voltam és az is maradok. Igaz az utóbbi egy-két évben nem igazán jutott időm a stílusjegyeim fejlesztésére sem az öltözködésre... Felvettem a kedvenc Goth összeállításom ami egy fekete műhajból, fekete „szemüvegből” és maszkból valamint egy pánt nélküli szoknyából és a hozzá tartozó szintén fekete repesztett cicanadrágból és a szőrös bakancsomból állt... Senkire nem néztem rá amikor lementem csak mentem... Andy még mindig háttal állt nekem... ez adott egy kellő löketet ahhoz hogy végre megtegyem... ha nem ölt meg a penge akkor majd a fegyver fog. Teljesítettem minden feladatom az életben. Megmentettem Andyt és a többieket. Ennél többet nem akartam. Holnap betöltöm a 20. életévemet. Szeretném akkor visszaadni az életem az anyatermészetnek. Szélsőséges gondolataim és a pisztolyom társaságában indultam meg a vasúti híd felé. Senkitől sem búcsúztam el... bár a történtek után már senkinek sem hiányoznék... A pisztolyt a jobb kezemben fogva, dobogó szívemhez szorítottam. Úgy éreztem ogy valaki figyel... hátranéztem de sehol senki. Odaálltam a híd szélére és akkor hallottam a bokor leveleinek a mozgását... Hátranéztem de a sötét miatt nem sokat tudtam kivenni az alakból... szerencsére telihold volt így amikor kilépett a fényre azonosítani tudtam... egy bohóc... felém indult én pedig hátráltam... A harmadik lépés után már futni kezdett felém. Hirtelen Ashley arca villant be a bohóc agyonfestett arca helyett... Éreztem ahogy elfogy a talaj a lábam alól és zuhanni kezdek... zuhanni a feneketlen mélységbe... Hallottam hogy valaki utánam kiabál...

-Alexx ne!- hallottam a bohóc hangját... hirtelen egy fekete hajú bőrdzsekis alak állt az előbbi támadóm helyén... majd egy erős ütéssel a vízbe érkeztem... Éreztem az ár sodró erejét. Teljesen átadtam magam a hömpölygő áradatnak... Éreztem ahogy magával sodort a sebes folyású víztömeg. Nem küzdöttem a víz hatalma ellen. Átadtam magam az ítéletnek... Földanya visszaveszi azt ami az övé....

28.rész Behind the mask 2

*Alexx pov. *

Lucas és én minden tiltakozásom ellenére nagyon jót beszélgettünk... már amennyire vele lehet...

-Szóval akkor előröl kezdjük?- tette fel a kérdést. Végre... itt kezdetét veszi a tervem. Meglepődötten néztem rá és teljesen átértékeltem mindent magamban. Egyszóval úgy csináltam mint aki komolyan gondolkozik az ajánlaton. Akkor bevillant egy kép... vagyis inkább egy arc. Andy arca... láttam ahogy harcol saját magával. Ahogy harcol a félelmei ellen... Eszembe jutott mi lesz akkor ha a tervem nem sikerül. Ha... ha Lucas rájön hogy mire készülök.

-Igen. Megpróbálhatjuk egy feltétellel!- mondtam és halványan elmosolyodtam- Ha még egyszer Andyvel aludhatok...- mondtam tejesen bizonytalanul. Ő volt az egyetlen dolog amit a szívem kívánt... a szívem ami nem más mint egy sötét űr... Ezt az űrt az érzelmeim eltiprása okozta... Tönkreteszem magam azzal hogy álarc mögé bújok... Az igazi Alexx Crow-t senki sem ismeri... még Andy sem... Ez a lány egy félénk szőke hajú leány, aki fél minden kis csalódástól... fél magától az élttől. De ez a lány meghalt! A szüleimmel halt... Fájdalom járta át az egész lényem. Nem a lelkem és nem is a szívem fájt. Most a lényem fájt... Nem fizikai hanem szellemi fájdalom volt. Kínzó, égető érzés... Amikor tizenévesen szülők nélkül maradsz és magadtól kell boldogulnod... amikor senkid sem marad... akkor érzed ezt amikor valamit elveszítesz ami számodra fontos... De nem létszükséglet. A bőröm percek alatt forró lett és elárasztott az az ismerős melegség... ez volt a remény... hogy lesz jobb is! De csalódást okoztam magamnak... Ha vagyok elég bátor hogy néhány erősebb húzással átmetszem az ütőerem akkor nem lennék itt! Nem lennék itt és senki sem szenvedne...

*Andy pov. *

Nem érzékeltem semmit a külvilágból. Lecsuktam a szemem és hallgattam saját szívem lüktetését és a tücskök** ciripelését. Teljesen nyugodt voltam. Nem tombolt bennem a kínzó érzések sora, nem dübörögtek minden csepp véremben kérdések, nem akartam bátor vagy hős lenni... Nem akartam már semmilyen célt elérni. Nem akartam megmenteni az életem... ez volt a végső feladás... megadtam magam az ellenség láncainak. Vesztesen de emelt fővel távoztam a hadseregem mellől. Betartottam a fő szabályom... „Ha a kapitány veszik vele vesszen az egész flotta!”. Ehhez tartottam magam éveken keresztül. Most hogy már nincs hadsereg, nincs mit irányítani... Ha nincs mit irányítani akkor nincs mivel győzni... Mindennek véget kell vetni. Csak a nem a megfelelő hely és idő volt akkor... most viszont minden stimmel. Életem szerelme is velem fog veszni. Érzem... érzem a halál szagát a levegőben... Az egyik düledező falon volt egy ablak... Jön fel a nap... Ahogy elérte bőröm az első napsugár éreztem hogy teljesen felmelegszem... Nem testileg, hanem lelkileg... az a napsugár a lelkemet melengette... A gyér beszűrődő fény miatt a többiek is mocorogni kezdtek. Elsőként Sammi kelt fel. Lassan de óvatosan felült és körülnézett. Gondolom azt remélte hogy ez csak egy rossz álom... de nem az. Lassacskán a fiúk is ébredeztek. Ők már nem voltak meglepődve azon hogy ez a valóság... Lehet hogy egy másik dimenzióban vagy egy másik életben már átélték ezt ezért nem lepődtek meg... Sammi Jinxx vállára hajtotta a fejét és zokogni kezdett. Teljesen megtört szegény lány... De ahogy elnéztem nem csak ő... Mindenki ugyan ezt érezte csak ők nem mutatták ki. Nem akartak gyengének tűnni... Pedig az erősség megjátszásának már rég lejárt az ideje... Csak ők nem adják fel. Hisznek a holnapban... hisznek a sorsban... hogy valaki odafent még szánt nekik valami jobb sorsot. De egyenlőre nem így van...

*Dorothy pov. *

Amikor felébredtem nehéznek éreztem a szívem... nyomta minden súly amit régen elfelejtettem. Este Eleanorral álmodtam... azzal biztatott hogy nem fogunk meghalni. Azzal hogy Alexx megment minket... De csak akkor ha még nem vérzett el aminek kicsi a valószínűsége.

-Jó reggelt!- köszönt le valaki az emeletről- Remélem kényelmetlenül aludtatok!- mondta jókívánságát Lucas.

-Erre mit kellene mondanunk? Azt hogy „Neked is köszönjük igen!”?- ironizált Jinxx.

-Én a helyedben megválogatnám a szavaim...- hallottunk egy női hangot... Alexx hangját...

-Alexx!- kiáltott fel Andy és abban a percben szabadulni akart...- Ne próbálkozz Andy! Nem szabadulsz!- mondta és ezzel teljesen összetört... látszott rajta a szívbemarkoló érzés... a szorító fájdalom...

-Alexx! Mi történt veled? Miét nem segítesz?- kérdezte halkan lehajtott fejjel Andy. Alexx felénk vette az irányt és Andyhez ment oda. Leguggolt mellé és egy pisztolyt vett elő. Nem töltötte meg hanem odadobta Lucasnak.

-Nem! Nem teszem meg! Vele nem!- állt fel Andy mellől. Andy nem reagált... folytak a könnyei és felhúzta a térdét. Mint egy duzzogó kisgyerek... Vigasztalni akartam egy naiv mozdulattal ami el is érte a térdét. Felém pillantott és egy erőtlen mosolyra húztam a számat. Felnézett teljesen és letörölte a könnycseppjeit. Alexxre nézett és mivel még a közelében állt ezért kitette a lábát. Alexx megindult Lucas felé Andy pedig egy jól irányzott mozdulattal elgáncsolta. Alexx ezt egy nagy puffanással járó eséssel nyugtázta. Felállt Lucas visszadobta neki a fegyvert amit egyből Andyre szegezett. Gonoszan mosolyra húzta a száját majd lassan meghúzta a ravaszt... Vártuk a vér szétfröccsenését és a pisztoly dörrenését. Ehelyett semmi sem történt... szerencsére... Reméltem hogy az utolsó percben segíteni fog de nem így történt... Alexx lassan elindult vissza az emeletre és Lucas utána ment. Hallottam ahogy Alexx és Lucas veszekednek... azon hogy Alexx miért nem ölte meg Andyt...

-Miért nem voltál képes megtenni?- kiabált Lucas.

-Nem akartam megölni! Szeretem őt! És szeretni is fogom!- vágott vissza Alexx. Akkor egy nagy dördüléssel elsült egy pisztoly...

*Alexx pov. *

A magány segített meghallani a saját hangom... az a hang pedig az mondja hogy öljem meg... könnyebb lesz nélküle, nincs már rá szükségem... Ennek a hangnak nincs igaza! Andyre szükségem van életem végéig... sejtettem hogy ez lesz de... de őt nem akartam belekeverni. Lementem és tettem a rossz kislányt Lucas kedvéért... az ő ötlete volt ez az egész... Ő rángatott bele hogy ijesszem meg Andyt... hogy valójában azt akarom hogy féljen tőlem... Ez nem így van...

-Rendben! Megölöm!- vette kezdetét ezzel a mondattal a tervem második része...

-Jól teszed kicsim!- kaptam a választ Lucastól közben pedig odasétáltam az ablakhoz és kibámultam rajt. Ő pedig mögém sétált és átölelte a derekam... Elfogott a félelem és a düh... Legszívesebben megfojtottam volna de nem...

-Lehetne most édes?- suttogta a nyakamba. Beleborzongtam a leheletébe ahogy a meleg levegő elérte forró bőröm. Éreztem ahogy levegőt vesz és kifújja azt. Beleborzongtam minden lélegzetvételbe... Teljesen lefagytam... Nem mertem se megmozdulni se megszólalni. Itt az esély... Itt az idő a tervem végrehajtásához... De ahhoz meg kell várnom Rickyt...

-Ricky mikor jön?- kérdeztem minden bátorságomat összeszedve. Ő is a tervem része...

-Ha akarod szólok neki hogy jöjjön ide.- mondta és megszívta a nyakamon a bőrt... elfogott az undor, de nem tudtam mit csinálni... Hirtelen megcsörrent a telefonja...

-Mi van?! Neked mindig ilyenkor kell zavarnod? Nem érdekel mit csinálsz! Gyere ide! 5 perced van...- mondta és letett. Bizonyára Ricky hívta...- Bocsánat kicsim... Hol is tartottunk?- kérdezte visszatérve a nyakamhoz.

-Most ne...- toltam el magamtól. Undorodok minden érintésétől, lélegzetvételétől... undorodom magától a lényétől...

-Miért? Bár igaz... Jobb lenne ha először kinyírnánk őket.- mondta és elővette a régi kedvenc pisztolyom... ez egy fekete 44-es Magnum revolver volt. Imádtam hogy egy tárral több lövést adhatok le. Hirtelen Ricky futott be lihegve...

-Itt vagyok...- mondta Ricky. Lucas pedig ránézett az órájára- Egy perc késés... egy perc késés Ricky... Egyre rosszabb lesz.- mondta majd a kezembe adta a fegyvert.

-Mehetünk?- kérdeztem halkan. Csak egy esélyem van... nem ronthatom el! Rég lőttem ezzel a pisztollyal de mindig pontosan céloztam. Lassan elindultunk lefelé a lépcsőn... hallottam a fülemben a vérem zubogását. A világ lelassult körülöttem minden. Mire észbe kaptam már lent álltam a nappaliban. Rápillantottam Andyre aki értetlenül bámult engem és a pisztolyt a kezemben. Félve odasétáltam és úgy töltöttem meg a fegyvert hogy az első is durranjon... Andy fejéhez nyomtam a fegyvert és meghúztam a ravaszt...

27.rész Behind the mask

*Alexx pov. *

Az érzés amikor a szíved összetört darabjaival végeznél magaddal…. az érzés egyszerűen belülről marcangol szét. Széttép minden érintés, álmot tör akár egy gondolat is…. Ez a gondolat a menekülés…. az álom…. az álom maga Andy. Amikor mindent feladnál egy cél érdekében…. mikor az élni akarásod elhagy már csak az ösztönök irányítanak. Amikor érzed hogy akár egy mozdulat is halálos lehet…. ez az érzés maga a pokol…. Ledermedsz a lelkedig hatoló fájdalom miatt. És ez mind-mind egy csók miatt…. amiatt a csók miatt éreztem hogy a lelkem meghalt…. újra és újra összetörök minden mozdulattal. Újra és újra széttép a tudat hogy nem lehetek vele. Nem lehetek vele és nem segíthetek neki…. Ez a gondolat elég ahhoz hogy újra és újra meghaljak. De ahhoz is elég hogy újra és újra érezzem a pokol kínjait…. A mardosó lángnyelvek helyett fájdalmat érzek…. Leírhatatlan fájdalmat…. A tűz fénye helyett sötétség. Minden remény és vágy nélkül teljesen egyedül…. ez az én magányom. Nem csak érzem a magányt hanem a rabja is vagyok…. nincs semmi kiút…. az érzés az érzés marad. De ez…. ez nem…. ez a félelmem. Bevallom soha nem tartottam még annyira az egyedülléttől mint most. Mint most amikor tudnék segíteni ha nem tartana sakkban Lucas. Majd egy hang teljesen megfagyasztott…. Egy hang a pokolból….

-Hiányoztál édesem!- mondta Lucas. Egy állmosolyt erőltettem az arcomra a reakciója szerint hiteles volt.

-Ha megint neked dolgozom elengeded őket?- kérdeztem erőtlenül és felültem.

-Igen…. de előtte még teljesítened kell a vizsgafeladatot.- mondta majd maga mellé húzott.

-Mi-mit?- kérdeztem félve. Nem tőle féltem hanem a választól.

-Nem mondom meg kicsim. Majd megtudod…. és még valami….- mondta és gonosz mosolyra húzta a száját- Ezzel a csókkal ugye tudod hogy aláírtad Andy halálos ítéletét….

Ahogy kimondta sírni kezdtem…. nem lehet hogy megöljék! Nem engedhetem! Túl fontos nekem hogy nélküle tudjak élni…. ő a mindenem. Nekem ő a minden és a semmi…. az alfa és az ómega…. a kezdet és a vég.

-Ölj meg engem de őt ne bántsd! Ha kell…. ha kell veled maradok, nem csak…. nem csak mint munkatárs….- ezzel meghoztam életem legnehezebb döntését…. Felajánlottam az életemet Lucasnak….

-Szóval felajánlod saját magad és örökre velem maradsz? Kislány! Ne viccelj! Undorodsz a puszta érintésemtől is…. szeretni képtelen lennél…. de talán ha ő nem élne…. akkor talán belém szeretnél….

-Nem elég hogy veled leszek? Csak hagyd életben! Kérlek!- siránkoztam. A fajdalom még jobban kínzott. Olyan érzés volt mint amikor ki akarják tépni valakinek a szívét…. Szinte elemeimre bont a pusztító fájdalom…. Soha nem gondoltam volna hogy ez lesz az egyetlen kiút…. de akár sikerülhet is….– Rendben…. végezhetsz Andyvel….- suttogtam halkan…. szinte már annyira hogy én sem vettel komolyan- De akkor had tegyem meg én!

-Szóval te szeretnél megszabadulni tőle….- elsimította a hajamat a szemem elől és letörölte a könnycseppeket az arcomról- Rendben! Kérésed számomra parancs Alexx! De ha nem baj én nem leszek ott…. Nem akarom hogy esetleg elbizonytalanodj….

-Köszönöm….-mondtam boldogságot színlelve. Egy gonosz mosolyra húztam a számat hogy még élethűbb legyen…. Eszembe jutott amikor a testvéremmel Gingerrel kellett végeznem…. mert ez volt a parancs…. vagyis ez volt a vizsgám. Akkor amikor nem számított rá egy hirtelen mozdulattal elvágtam a torkát és minden csupa vér lett…. fehér ingben voltam ami néhol vércseppekkel volt tarkítva. Ültem és gondolkoztam…. megjelent Lucas és a fájdalom ellenére ugyan ezt a mosolyt erőltettem magamra….

*Andy pov *

A hangok elhallgattak…. mind a fejemben, mind a szívemben. Alexx fájdalmas sikolyait sem hallottam…. Mindenki csendben ült és a földet kémlelte. Hirtelen Ricky sétált le az emeletről….

-Nektek végetek!- vetette oda és kilépett az ajtón és gondosan bezárta azt. Minden összemosódott és fejemet a falak támasztottam. Fáradt voltam…. Lecsuktam a szemem és néhány perc múlva elaludtam….

-Andy! Ébredj!- hallom Alexx hangját. Kinyitom a szemem és egy napsütötte réten vagyunk. Mintha ez az egész csak egy rossz álom lett volna….

-Alexx!- kiáltottam és futni kezdtem az említett emberhez. Éppen egy fekete lóval játszott….

-Gyere kapj el!- kiáltotta és felpattant a ló hátára. Gyors akartam lenni és utolérni….– Csak nem feladod?

Mondta egyszerűen egy fintorral az arcán. Hirtelen mintha egy rossz álomba kerültem volna. A napot eltakarták a felhők és a fű sivataggá változott. Hirtelen mint amikor a vízbe fekete festéket kevernénk egy rács vagy fal jelent meg kettőnk körül. Lassan megindultam Alexx felé. Ő csak előrántott egy pisztolyt és rám szegezte…. farkasszemet néztem a fegyverrel….

-Hogy teheted ezt?– kezdte meg mondandóját- Akár meg is halhatok…. Te meg csak úgy feladod? -kiabált és elsütötte a fegyvert….

Kinyitottam a szemem és rájöttem hogy minden csak egy rossz álom volt…. Bizonyára a tudat alattim lelkifurdalást érez Alexx helyzete miatt…. lehet... Körbenéztem és még mindig abban a házban voltam. Teljesen sötét volt és a többieket is elnyomta az álom... Egyszerre félsz és reménykedsz... az egyik gondolat üti a másikat. Az egyik reményt ad a másik pedig megöl... az egyik biztat a másik irányít... Minden csendes és sötét. Szörnyű volt volt még néhány percet is aludni... főleg hogy róla álmodtam... Ő egyben magam az élet és maga a pokol... Az ő személyisége teljesen ellentétes az enyémmel... tűz és víz...

*Ashley pov. *

Mióta elindultam folyton Dorothyn járt az eszem... mi lehet vele... és arra is gondoltam hogy, hogyan lehet nekem egy lányom? Sam sosem mondta hogy szült volna valaha is... bár mi tagadást nagyon kevésszer védekeztünk... Most viszont 17 év után kiderült hogy van egy lányom akit Alexának hívnak és Los Angelesben lakik. Lassan megérkeztem a városban. A kopár autópályák után valódi felüdülés beérni a városba. Láttam néhány sztriptíz klubbot a városban... nagy volt a kísértés hogy ne menjek be... de valami más hajtott. Vagy kíváncsiság vagy csak bárminemű érdeklődés a lány iránt. Lassan elértem a megadott címhez. Begurultam a Harleyval a kocsifeljáróra és levettem a sisakom. Amint az említett tárgyat leraktam egy barna lófarokba kötött hajú szemüveges lány lépett ki a kapunk könyvekkel a kezében. Gyorsan felálltam és felé indultam.

-Mondtam hogy nem fog eljönni!- mondta a lány.

-Lehet hogy egy kicsit késni fog... mindent összepakoltál?- mondta egy idősebb női hang...

-Hello! Ashley Purdy vagyok!- mondtam és kezet ráztam a nővel- Alexa?

-Itt vagyok... apa...- mondta komoran. Nem mert rám nézni... pedig nem vagyok ijesztő... annyira.

-Mehetünk?- kérdeztem és elindultam a motoromhoz.

-Muszáj motorral menni?- kérdezte Alexa nyavalyogva. Lepakolta a könyveket a táskákba és felült mögém.

-Tessék ezt vedd fel.- adtam át neki egy fekete bukósisakot- Igen muszáj motorral menni. Ez különben sem csak egy motor!- mondtam durcásan.

-Rendben. Csak félek a motoron való utazástól...- mondta bátortalanul Alexa. Furcsa lesz megszokni a nevét... nem Alexx hanem Alexa.

-Hát akkor a motorimádatot nem örökölted tőlem... nem baj! Majd megszereted!- mondtam és beindítottam a motort- Ha nem akarsz leesni belém kapaszkodhatsz...

-Hogyhogy nincs ilyen fogózkodó?- kérdezte.

-Hát... tudod... mindegy hosszú...- nem akartam neki levezetni ezt az egész gyilkolósdit...

-Hát jó...- mondta és átkarolt. Bizonyára nem akar leesni...- Hová megyünk és miért pont motorral?- kezdett bele újból...

-New Yorkba megyünk és azért motorral mert szeretek a magam ura lenni és erre a célra tökéletes.

-Muszáj azonnal indulni?- kérdezte. Nem nagyon akartam menni hiszen rengeteg koncertünk volt itt régen. Mindig is imádtam ezt a várost... az angyalok városát...

-Nem muszáj... én sem szívesen megyek el innen egy alapos városnézés előtt.- mondtam és leállítottam a motoromat- Na van kedved fagyizni?- kérdeztem és levettem a bukósisakom.

-Hát persze! De ha nem gond nem hívlak apának...- mondta Alexa és lehajtotta a fejét. Úgy csinál mintha elvárnám hogy „apának” szólítson...

-Rendben akkor indulás! Nem gond... hívj nyugodtan Ashnek vagy Ashleynek.- mondtam és megvillantottam azt a szívdöglesztő mosolyom.

-Oké Ash! Én ismerem a legjobb fagyizót!- mondta és szapora léptekkel megindultunk egy nagyobbféle tér felé. Szerencse hogy nyár van és hogy tökéletes az időjárás. Miközben New Yorkban hűvösebb és nyálkás idő van... Miután vettünk egy-egy fagyit mindkettőnknek már eléggé sötét volt. Nem akartam sötétben vezetni ezért kivettünk egy kétágyas szobát az egyik közeli motelben...

*másnap reggel *

-Jóó reggeelt!- hallottam Alexa hangját- Kelj fel álomszuszék sosem érünk New Yorkba!- mondta és ugrálni kezdett az ágyon. Alexa teljesen Dorothy kettő... van egy olyan megérzésem hogy nagyon jóban lesznek...

-Jó rendben kelek már...- mondtam és felültem- Nem tudod hol lehet a legjobban csajozni a városban?- kérdeztem. Hiába is ami kell az kell... Főleg úgy hogy két napig motoroztam... végigmentem fél Amerikán. Ehhez képest egy kis szex nagy kérés lenne?

-Ne már hogy most is csajozni akarsz? Ne csináld már! Most már annyira nem lehet levenni a nőket a lábukról az OUTLAW felirattal...- mondta. Meglepődtem hogy bármit is tud rólam...- Mielőtt még megkérdeznéd... akinek egy híresség az apja az eleve hogy utánanéz az illetőnek... És bírom is a zenéteket... Anyával nagyon sokat énekeltük a számaitokat...- a mondat végénél egy könnycsepp csillant meg a szemében- Annyira hiányzik Anyu!- mondta és zokogva ölelt át. Gondolkodás nélkül visszaöleltem hiszen ha nem is régóta tudom de akkor is a lányom...

-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj...- nyugtattam és lassacskán meg is nyugodott. A szemét azt tőlem örökölte... ugyan az a barna árnyalat... A szemén kívül nem vettem észre semmi mást ami átragadt volna rá belőlem.

-Na akkor mehetünk?- kérdezte a könnyeit törölgetve.

-Ne... még ne menjünk...- kezdtem nyavalyogni- Los Angelesben vannak Amerika legjobb női! És pont Ashley Purdy fogja itt hagyni őket!- mondtam. Erre mind a ketten nevetésben törtünk ki. Jobban kijövünk egymással mint gondoltam...- Ha utánam néztél akkor gondolom tudod mi a kedvenc időtöltésem a motorozás után...- jelentettem ki és egy perverz mosolyt villantottam az ajtó felé.

-Igen... tudom...- kaptam a választ Alexától- Azt is tudom mivel foglalkoztál a banda előtt... hát nem csodálom azok után a csajozási mániát... És különben is! Ahhoz hogy itt felszedj valakit ahhoz kevés lesz a hasad...- oktatott ki kedves gyermekem...

-Mondhatom szép... a saját lányom oktat ki csajozás terén... Pont engem... aki arról híres hogy sosem volt állandó barátnője két napnál tovább!- jelentettem ki enyhe sértődöttséget színlelve.

-Még Anya sem?- kérdezte elszontyolodva Alexa.

-Sam más volt... szerettem és fontos volt nekem... de úgy döntött hogy elhagy. Hónapokig nem hallottam róla majd kaptam egy levelet ami szerint jól van és ne keressem. Akkor feladtam és új életet kezdtem. A We Stich These Wounds-nál újra egymásra találtunk és megint előröl kezdődött minden...- hogy mondjam el neki kíméletesen hogy az Anyját én öltem meg és most a testvérével járok? Ezt a kérdést latolgatva magamban felálltam és nekiálltam öltözködni- Kezdj el öltözködni! Nemsokára kész leszek én is és akkor már indulhatunk is vissza New Yorkba!....

Köszönöm!

Hát sziasztoksziasztok!

Meglett a 2000 megtekintés!! Köszönöm nektek a kitartást és az oldal iránti érdeklődést! Imádlak titeket!! Most pedig az ígért kérdezz-felek /megpróbálom a kérdező nevével együtt/:

1.Varga Vanessa kérdése

Mi a kedvenc filmed?

A főfőfő kedvencem a Legion of Black /természetesen/ de nagyon szeretem a horrorfilmeket azok közül a Hellraiser

2. Biersack Rosalya kérdése

Milyen együtteseket vagy énekeseket hallgatsz?

Nagyon sok mindent de főleg BLACK VEIL BRIDEST <3

de van a zenei listámon még: Asking Alexandria, Avion Roe, Be'lakor, Blood on the Dance Floor, Bring me the Horizon, Crown the Empire, DIAMANTE, Fall out Boy, Falling in Reverse, Fit for Rivals, Follow my Lead, Forever in Combat, Guns N' Roses, Halestorm, Halocene, Her Bright Skies, Icon for Hire, Kerbera, Live Like Glass, Lovex, Marilyn Manson, Memphis May Fire, Motionless in White, New Year's Day, Metalica, Midnight Realm, Pierce the Veil, Reaper, Satariel, Saturnus, SayWeCanFly, Sleeping with Sirens, Slipknot, Snow White's Posion Bite, Stitched up Heart, Suicide Silence, The Dirty Youth, The Nearly Deads, The Real Shympony, White Fire Alarm, Wynardtage

Nagyon sok zenét hallgatok mint látjátok :D

3.Sári Chanel kérdése

Ha Andy ott feküdne az ágyadon mi lenne a reakciód?

Fúúúúú :) szerintem szívrohamot kapnék vagy elájulnék a másik verzió nagyon Grrrrr....

4.Panni Tamás kérdése

Honnan jött az ötlet az oldalhoz meg a történethez?

Egyik éven /nem tudom mikor pontosan/ olvastam egy blogot ugyan ezzel a címmel. Mivel annak a blognak csak az első négy része volt meg ezért úgy döntöttem elkezdem továbbírni. Volt ötlet és volt kitartás. Néhány ember javasolta hogy fb-s csoport helyett csináljak egy blogot és hát most itt vagyok :D

5.Vanessa Varga kérdése

Ha találkoznál Ash-el mit csinálnál? Grrr...

Az Grrr... lenne :D mint ahogy ismertek

6.Anna Brezniczky kérdése

Mikor és hogyan ismerted meg a BVB zenéjét?

Nagyban Youtube-oztam /akkoriban nagyon Marilyn Manson fan voltam tehát 2009-2010-2011/ és véletlenül rákattintottam a Sex & Hollywoodra a The Dope Show helyett. Először úgy voltam vele hogy jó meg minden de nem az én ízlésem... Aztán jött a többi szám és durván kellett egy fél év mire rájöttem hogy imádom őket :)

7.Catlyn Biersack kérdése

Ha Andy egy koncerten felhívna a színpadra, hogy énekelj vele, hogy reagálnál?

Teljesen ledöbbennék... és ha még nem ájultam el vagy nem kaptam szívrohamot felmennék és énekelnék. De van egy olyan érzésem hogy ha haza kellene mennem a fiúkat is magammal vinném véletlenül... tehát ha eltűnnének rejtélyes módon nálam ne keressétek őket :D

8.Catlyn Biersack kérdése

Ahogy nálunk is és gondolom nálatok es másoknál is vannak akik utálják a BVB-t És nyomtatást nem tűrő dolgokat mondanak róluk... Hogy reagálnál akkor amikor ugyan ilyen "kedvesen" beszélnének róluk és a srácok beállítanának hogy "Bocsi, mit mondtál? "

1.Nálunk senki nem meri piszkálni a BVB-t /persze néhányan mégis/ aki piszkálja az meg inkább az Armyt. Mivel a suliban hárman vagyunk :D A Niki és a Kitti pedig méghozzá uncsitesóm is :D

2.Na ott helyben halnék meg...

9.Balog Cinti kérdése

Ha kiderülne Andyről hogy meleg akkor is szeretnéd?

1.reakció: Cinti te nem vagy normális...

2.Andy mindenhogy tökéletes *-*

10.Cinti Balog kérdése

Ha nyernél /ingyen/ koncertjegyet egy Justin Bieber vagy One Direction koncertre és kapnál érte 1000000 forintot melyikre mennél el és miért?

1.Nem fogok nyerni...

2.A cilág összes pénzéért sem mennék el...

3.Egyiket sem szeretem sőt... kifejezetten utálom...

26.rész Die hard

*Dorothy pov. *

Az a csend teljesen felemészti az embert... érezni lehetett ahogy félelem és izgalom kering a levegőben. 

Andy teljesen összetörve és megtörve meredt a sötét faajtóra. Vajon min gondolkozhat? Kicsit közelebb húzódtam hozzá. Fáztam. Odadőltem az oldalához. Nem lökött el hanem a fejét az enyémnek támasztotta. Még mindig csend van... a jelen és a rémálom teljesen összeolvadt. A jelenben vagyunk ami először csak egy rossz álomnak tűnt. De nem az... Nyugalom ült ki mindenkinek az arcára. Lecsuktam a szemem és próbáltam felébredni... felébredni arra ahogy Ashley átkarol és mellettem szuszog. Mellette minden más volt... erős próbál lenni de... de már ő sem bírja sokáig. A napjaink meg vannak számlálva...

 -Our days are numbered in a world of fools, we feel the hunger and follow no one's rules...- dúdoltam és motyogtam a szöveget. -Everybody wants eternal life, nobody can seem to get it right...-folytatta Andy.Felnéztem rá és egy bizonytalan mosolyt erőltettem az arcomra.

-Minden rendben lesz ne féljetek!- mondta halkan Sammi- Valaki értük fog jönni és kiszabadulunk innen...

-Abban ne reménykedj!- mondta erősen Ricky- Innen nincs menekvés!- folytatta és nevetni kezdett- Ti tényleg azt hiszitek hogy ez egy tündérmese? Hogy majd értetek jön egy hős aki megment? Nem! Aki a ti hősötök lenne az lassan belehal a sérüléseibe! Lassan elvérzik... aminek már ideje.- mondta egyre halkuló hangnemmel és hozzánk hajolt.

-Ricky! Hozd Alexxet!- adta ki a parancsot Lucas- Nem akarom hogy meghaljon. Egy halott ember nem fog nekem dolgozni...

Ricky a mondta végére már az ajtó előtt állt és benyitott. Néhány perc múlva az ölében egy lányt hozott ki... Alexxet! A kezeiről csepegett a vére. Látszottak a párhuzamos vágások a kezén. Fel pillantottam és Ashleyre gondoltam... Arra hogy hol lehet és hogy biztonságban van-e és arra hogy majd ő megment minket.

-Andy! Légy erős!- mondta CC. Andy a földet kémlelte és folytak a könnyei. Látni hogy Alexx vérzik és az a tudat hogy meg akarta magát ölni... ez a tudat valóban elviselhetetlen...

*Andy pov. *

A lelkemben mardosó fájdalmat éreztem amikor Ricky kilépett a szobából és a vérző Alexxel a kezében az emelet felé sétált. Ha ő meghal... én követni fogom. Tudtam hogy most minden bátorságomat össze kell szednem... de nem ment. Féltem... nem a haláltól mert arra már rég felkészültem. Sokkal inkább annak a lánynak az elvesztésétől akit szeretek és szeretni is fogok...

-Andy! Légy erős!- mondta CC halkan. Lehajtottam a fejem és folyni kezdtek a könnyeim... Minden bánatom kiadtam... nem rejtegettem az érzéseim. Megtörtem... úgy mint még soha. Amikor láttam hogy Alexx vérzik és már alig van benne élet akkor a szívem egyszerűen felrobbant... felrobbant a szomorúságtól és a tehetetlenségtől. Hirtelen egy éles sikoly rázta meg a házat...

-Mi volt ez?- kérdezte halkan Dorothy.

-Alexx...- suttogtam. Akkor és ott tenni akartam... tenni akartam érte, a csapatér és az életért. Úgy éreztem hogy a lelkem egy bizonyos darabja meghalt. Most viszont mint egy főnix a hamvaiból újraéledt. Nem tért vissza semmi más csak a remény... az a remény hogy még lehet jobb. Felhős napok után még sütni fog a nap. Nem csak sütni... ragyogni fog! Bíztam a megmenekülésben és abban hogy ezután boldog leszek... boldog leszek Alexx mellett...

*Alexx pov. *

Elgyengültem és véreztem... véreztem nem csak testileg hanem lelkileg is. Annyit még nehezen de felfogtam hogy valaki az ölébe vesz és vinni kezd... éreztem azt az illatot a levegőben... Andy sprayét éreztem. Az az enyhe mentolos cigi szaggal keveredve. Hiányzott ez az illat... meg akartam nézni hogy él-e de nem volt erőm kinyitni a szemem. Kinyitni és harcolni... nem volt már miért küzdeni... mindennek vége.

-Szervusz Alexx! Régen láttalak!- mondta valaki és egy puha valamire huppantam- Naaa! Kislány! Nyisd ki szépen a szemed!- kérlelt az a valaki... valaki aki biztos hogy Lucas...

-Nem... hagyj elvérezni...- suttogtam. Bár az én részemről kiabáltam. Hirtelen egy éles valamit végighúzott erőből Lucas a hasamon. Éreztem ahogy lefolyik a vérem és ezt az akcióját egy sikollyal jutalmaztam.

-Nyisd-ki-a-szemed!- tagolta sziszegve a mondatot. Eleget tettem kérésének és fekete kontaktlencsés szememmel rá meredtem. Mosolyra húzta sebhelyes száját és felém hajolt. Megcsókolt... nem tudtam ellenkezni... még mindig nem volt erőm. Undorodtam minden porcikájától de tűrtem... mi mást csinálhattam volna? Az erőm elhagyott még jobban... hirtelen elengedett és kimen a szobából. Percek múlva kötszerrel és gyógyszerekkel tért vissza.

-Gyere! Segítek!- mondta és elkezdte a fáslival körbetekerni a kezem. Furcsálltam hogy bármennyire is törődik velem... és eszembe jutott a tökéletes terv ezért hagytam magam. Amikor végzett a kezem bekötésével bármennyire is undorodtam tőle, bármennyire is utáltam de a tervem része ként megcsókoltam... Fájt hogy csak ez a megoldás van de nem tudtam mást tenni... Nem engedett el hanem a hátamra döntött. Hagytam magam... az agyam azt diktálta „Hagyd abba!, Nem ér ez ennyit!, Add fel!” a szívem viszont azt hogy „Tedd meg Andyért! Harcolj saját magadért! Ne add fel!”. Tűz és víz... Átjárt egy bizonyos érzés... az az érzés amikor az összetört szíved darabjaival végeznél magaddal. Amikor teljesen összetörsz... amikor a szívednek már egy ép darabja sincsen...