25.rész Forever trapped 2

*Alexx pov. *

Az ahogy megtudtam hogy Andy is itt van, teljesen lesokkolt... arra gondoltam hogy meg-e lehetne szökni úgy hogy őket is magammal vigyem. Erre a kérdésre csak úgy tudnék választ adni magamnak ha először túljutnék az üvegen. Andyre gondoltam... arra hogy mit élhet át. Nekem is lelki terror Lucas viselkedése, nem hogy neki. Bármennyire próbál erősnek és megrendíthetetlennek tűnni átlátok rajta. Látom hogy neki is vannak határai, szűk határai. Amelyeket nem mer és nem tud átlépni. Ezeket a határokat egy bizonyos fokig én állítottam fel. Mind neki mind saját magamnak. Bár ezek nálam inkább gátlásban és félelemben nyilvánulnak meg. Túl sokszor omlottam össze mind testileg és mind lelkileg... túl sok bizalmatlansággal és gyűlölettel találkoztam bárhova is mentem. Sok volt nekem. Nemsokára 20 éves leszek... eszembe jutottak a fájadlmas emlékeim. Az a fájdalom amit akkor éreztem amikor először váltam meg Andytől, amikor Lucas megölte a szüleim, amikor a saját testvéremet kellett megölnöm, amikor tekjesen egyedül maradtam. A rossz emlékek mellett számos jó is eszembe jutott. Az amikor megismertem ennek az öt csodálatos embernek a dalait. Akkoriban teljesen padlón voltam és többször próbáltam öngyilkos lenni. Ők visztont kirángattak a depresszióból és a mentális egészségemet is visszanyertem. Bár nem voltam bolond de volt némi baj. Testképzavar, depresszió és még mások is. Mind-mind piszichés apalon. Ők viszont mindent megváltoztattak! Visszaadták az életkedvem és rengeteg csodás embert ismertem meg. Amikor bekerültem az Armyba teljesen idegen volt minden. Aztán lassan megismertem őket és ők lettek a családom. Senki nem tudja de a mai napig velem vannak. Aztán jött a Legion of Balck... bekerültem a forgatásra és főszerepet kaptam... majd megismertem Andyt. Ez az egy amit nem bántam meg... minden mást... minden mást igen. Főleg azt hogy segítettem nekik és megöltem a családom számos tagját... Emiatt újra depressziós lettem... a fájdalom és más kavargó érzés újra és újra elöntött amikor rájuk gondoltam. Újra és újra lelkifurdalás fogott el amikor eszembe jutott a 25 tökéletes testvérem. Ők 25-en a világot jelentették. Őket nem bántottam. Én nem. Velük Andy végzett. Akkor és ott nem tehettem semmit. Eldöntöttem hogy bérgyilkos leszek és bosszút állok. Tanultam és kiképeztek. Már majdnem célba értem de újra beleszerettem Andybe...

*Andy pov. *

Lassan értünk el egy sötét házhoz. A sötét házhoz ahonnan nincs menekvés. Talán Alexx is itt van... érzem a jelenlétét. Tudom hogy itt van... itt van és szenved. Miattam... Ha én nem erősködöm hogy velem legyen nem lennénk itt. Ha vele bármi történik én leszek a hibás... gondolatomból egy sikoly riasztott fel.

-Mi volt ez?- kérdezte Lucas Rickyt.

-Nem tudom...- mondta gyorsan megálltak az autóval és bevittek minket. A ház nagyon lelakott és poros volt. Sehol semmi szín vagy bútor. Teljesen üres minden. A falakon grafitik sora.

-Üdvözöllek titeket az új lakhelyeteken! Ugye tudjátok hogy innen nincs menekvés!- mondta Lucas és nevetni kezett.

-Dögölj meg!- sziszegte Jinxx.

-Ó tényleg? Tudod olyan dolog van nálam ami nektek is fontos...- és megint nevetett. Hangját egy újabb sikoltás követte majd Ricky elindult a hanghoz. Belépett egy sötét szobába, majd amikor villanyt kapcsolt üveges csillogást lehetett látni... Nem láttam ki van bent de biztos voltam benne hogy Alexx az...

*Alexx pov. *

Megpróbáltam átjutni az üvegen újra és újra... amikor nem sikerült égető fájdalmat éreztem és teljesen elgyengültem. Megpróbáltam kiszedni a lábamból a nemrég sérüléseket okozó szilánkokat. Néhány nagyobb darab miatt sikítottam fájdalmamban. Éreztem újra a vérem édeskés szagát... erőtlenül ültem a földön és gondolkodtam a menekülésen. Egyszer csak Ricky nyitott be újra...

-Kislány! Hagyd már abba! Még a végén megijednek a vendégek...- mondta és gonosz vigyorra húzta a száját.

-Milyen vendégek? Miért nem segítesz? Mit tettem hogy ezt érdemlem?- fakadtam ki és megrohamoztam a kéréseimmel.

-Itt vannak a kedves kis barátaid... adj egy okot hogy miért segítsek! Mindig elutasítottál! Sohasem szerettél... pedig én mindent megtettem érzed!- mondta és bevágta az ajtót. Egy világ omlott össze bennem... egy világ aminek az alapja Ricky és Andy volt... Ricky volt az aki bevezetett az alvilágba. Andy pedig... ő pedig aki kihúzott onnan. Segíteni próbáltak de magammal rántottam őket a mélybe. Ha akkor megteszem... ha akkor néhány szemmel több gyógyszert veszek be... ha akkor van bátorságom... nem lennének itt. Nem kellene szenvedniük... még mindig híresek lehetnének. Gondolataim miatt folyni kezdtek a könnyeim... feladtam. Nem bírtam tovább erős maradni és nem bírtam tovább harcolni. Megfogtam egy üvegszilánkot és hossza sebeket ejtettem a kezemen és a lábamon. Vérző sebbekkel és összetört szívvel vártam a halált... sosem volt bátorságom megtenni, most viszont itt az idő... miközben vártam a vég perceit Andyre gondoltam... arra hogy mennyire hiányzik és hogy milyen sokat jelent nekem. Éreztem hogy percről percre gyengébb leszek... éreztem ahogy minden erőm elhagy... hiába volt sötét teljesen elvesztem...

*Dorothy pov. *

Mindenki teljesen csendben volt. Semmi nesz... szinte már idegesített de nem mertem megszólalni... Sammi Jinxx vállára hajtotta a fejét és nyugodtan szuszogott. Senkin nem látszott egy csepp félelem sem. Hallottam hogy beszélnek... de nem értettem mit. Minden hang teljesen el volt mosódva. Teljes mértékben a gondolataimba voltam mélyedve. Mindegyik tárgya ugyan az... Ashley. Hol lehet? Miért ment el? Miért nem segít? Ezekre a kérdésekre nincs ésszerű magyarázatom... Újra beszélnek és mi pedig kiszállunk. A világ teljesen idegen. Minta egy idegen dimenzióból kerültem volna ide... Minden annyira furcsa. Egy sötét és kopár helyen vagyunk. Olyasmi ház előtt mint ami a klasszikus horrorfilmekben szokott lenni, amiket teljes mértékben utálok... Nagy, sötét és lelakott ház volt ez. Persze a magam módján szép. Volt benne valami magával ragadó... hiába a nagy sötét düledező falak, hiába a hiányos cserepek de mégis szép volt. Elbámultam a házat és észre sem vettem amikor beértünk... Minden sötét. Sehol egy bútor vagy egy kép. Mindenkit megkötöztek és leültettek a földre. Folytatódott a néma csend... az a síron túli csend... 

Sziasztok! A 25.résszel hivatalosan is elértük a történet felét ami azt jelenti hogy összesen 50 rész lesz. Jó olvasást!

24.rész Forever trapped

*Alexx pov. *

Nem éreztem többé semmi, és összecsuklottam. Tudtam hogy valaki megragad és vonszolni kezd. Ennyire emlékszem…..

*Andy pov. *

Miután Ashleyvel visszamentünk a házba felmentem a szobámba és inni kezdtem. Valamivel ki kellett töltenem a szívemben lévő űrt….. az űrt ami azóta tátong mióta Alexx elment. Egy üveg vodka vagy whisky volt ilyenkor a legjobb barátom. Most viszont kellett valami más is….. kellett valami ami egy jó ideig kiüt. Ami akár az életembe is kerülhet, valami amitől érzem hogy élek. Gyógyszer. Szép halál lenne a gyógyszer-alkohol combó. Ezért most egy üveg vodkát és egy doboz altatót vettem magamhoz. Mondanom sem kell néhány perc után kidőltem…..

*Dorothy pov. *

Juliet és én elindultunk néhány szendviccsel a kezünkben. Hirtelen egy nagy fekete autó hajtott be a területre. Kiugrott belőle négy srác. Alexxet Ricky tartotta fogva. Az egyik fekete ruhás egy kendőt nyomott Alexx szájához és hirtelen elájult. Juliet teljesen lesokkolt….. hogy Ricky Alexx ellen van ezt még én sem gondoltam volna….. ahogy senki más sem.

-Juliet! Most mit tegyünk?- kérdeztem aggódva. Akkor egy kis csapat Alexx elrablói közül felénk indult.

-Futás!- mondta Juliet és a ház felé indult. Teljesen lesokkoltam és a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem. Akkor hallottam felbőgni Ash motorjának a hangját. Valamerre elment. Hirtelen nem érdekel. Ahogy a motor hangja felé néztem valaki megragadott. Megijedtem.... nem jutott más az eszembe kiabálni és kapálózni kezdtem. Akkor egy kendőt szorítottak a számhoz és elájultam....

*Andy pov. *

Az alkohol és a gyógyszerek kábító hatása alól kiabálások és sikolyok sora ébresztett. Felültem és fogtam a fejem ami nagyon fájt.... Néhány perc alvás és már ez van. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy valaki elkapja Dorothyt és valamit a szája elé fog. Akkor és ott abbamaradtak a sikolyok.... Dorothyt behurcolták a fekete autóba.... Indultam volna le segíteni kiszabadítani, kinyitottam az ajtót és a pisztolyomat magamhoz vettem. Ki tudja? Lehet hogy szükség lesz rá. Sőt ez biztos. Juliet fel-alá járkált a fiúk pedig nyugtalanul ültek a kanapén. Valaki hiányzott.... Ashley.

-.... és mivel itt van vagyis volt, ezért erről Andy nem szerezhet tudomást. Ebbe biztos hogy annak a Lucasnak a keze van!- mondta és összecsuklott.

-Miről nem szerezhetek tudomást?- kérdeztem kíváncsian.

-Semmi Andy.... semmi.- mondta Jinxx nyugtalanul.

-Alexx visszajött?- kérdeztem reménykedve. Amire mindenkitől egy fejrázás lett a válasz. Akkor és ott erősen dörömbölni kezdtek az ajtóm....

-Most mit csináljunk?- pánikolt Juliet.

-Juliet ne nyavalyogj!- kiáltott rá CC- Majd elintézzük valahogy....

-De hát elvitték Dorothyt és Alexxet....- hirtelen a szájára tette a kezét én pedig százszázalékosan lefagytam.

-Itt volt Alexx?- kezdtem suttogva- És nekem nem szóltatok? Majdnem belebolondultam a hiányába! Most már mindegy.... már nem érzek iránta semmit!- kiabáltam- Köszönhető nektek!

-Andy! Mivel lett volna jobb ha tudod? Csak jobban kínzott volna a tudat hogy nem lehetsz vele!- mondta Jake. Amilyen gyorsan csak lehetett elővettem a pisztolyom, mivel valaki nagyon be akart jönni az ajtón. Hosszasan dörömböltek mire az egyiknek sikerült berúgnia az ajtót. Legalább tíz fekete ruhás ember jött be mi pedig tüzet nyitottunk rájuk. Ella, Juliet és Sammi pánikolva kiáltozott mögöttünk. Túléltünk már néhány húzós helyzetet de ilyesmit nem... Aztán bekövetkezett amitől féltünk... elfogyott a töltény rajtuk pedig golyóálló mellény volt, emiatt egy golyó sem talált a mellkasukon. Bár kettőt így is sikerült fejbe lőni...

-Fel a kezeket!- kiáltotta az egyik. Nem ellenkeztünk... nem tudtunk. Hiába vagyunk gyilkosok, hiába volt a kiképzés... a túlerővel nem tudunk harcolni. Akkor és ott feladtuk... nem láttam a fiúkon a küzdeni akarást. Láttam rajtuk a fájdalmat. Alexxre gondoltam... arra hogy ő mennyit szenvedhetett amikor meghozta a döntését, amikor fontosabbnak tartotta az én életem mint a sajátját... Legvadabb álmaimban sem gondoltam hogy valaha bárki is le fog minket győzni az élet és az élni akarás versenyében. Eddig több százan maradtak alul a versenyben... most pedig rajtunk volt a sor... Becsuktam a szemem hogy még egyszer utoljára felidézhessem Alexx arcát. Éreztem egy forró könnycseppet lefolyni az arcomon. Nem túl férfias de sokáig tartottam magamban, sokáig nyomtam el ezt az ösztönt. Éreztem a szívemben a fájdalmat. Remegtem... Kinyitottam a ránéztem Jinxxre, mivel ő térdelt mellettem. Láttam hogy Sammivel egymást nézik. Félnek... akárcsak én. Utoljára akkor féltem ennyire amikor először állt fent Alexx elvesztésének esélye. Talán még akkor sem éreztem ilyent... jobban átgondolva csak most tudatosult bennem az a tény hogy mit csinál Alexx ha kiszabadul. Ha sikerül neki... soha nem voltam hívő, gyerekkoromban is ateista voltam. Most viszont felnéztem és imádkoztam. Imádkoztam hogy ő túlélje... hogy megmeneküljön... hogy soha többé ne szenvedjen...

-Felállni!- kiabálta az egyik támadónk és kést szorított a nyakamhoz. Lassan felálltam.

-Jacknife! Hozd őket!- lépett be még egy ember.

-Rendben Lucas! Mi lesz ha nem férnek be a kocsiba?- kérdezett vissza asszem Jacknife.

-Lőjétek le akkor az egyik csajt.- mutatott Juliet, Ella és Sammi felé- A barna hajú nem is olyan rossz, de ez a kis szőke sem.- mutatott először Ella felé majd Sammi felé.

-Indulás!- lökött meg hátulról a srác... gondolkodóba estem. Ha Ella és Sammi életben marad... akkor Juliet fog meghalni! Hirtelen mérhetetlen dühöt éreztem és valami késztetett arra hogy megvédjem. Lehet hogy még valahol mélyen érzek iránta valamit... végül is ez nem kizárt... akkor megfordultam kiütöttem Jacknife kezéből a kést és földre vittem. Észrevettem hogy Ricky jön felém.

-Ricky! Alexx hol van?- kérdeztem.

-Ugyan Andy! Soha többé nem fogod őt látni! Ez nem egy mese ahol te játszhatod a szőke herceget. Ez a tündérmese vérrel lesz megírva...- mondta. Nem fogtam fel hirtelen mit is akar ez jelenteni.

-Andy! Ricky elárulta Alexxet! Ő vezette a nyomára Lucas!- majd egy sikoly Juliet felől.

-Öljétek meg! Túl nagy a szája!- mondta Ricky és már el is dördült a lövés. Meghalt. Egy világ összeomlott. Összeomlott bennem. Újra egyedül vagyok. Ő ottvolt nekem amikor más nem. Juliet volt az aki először és igazán, teljes szívből szeretett. Én pedig csak úgy eldobtam mindezt. Mindezt egy olyan lányért aki elhagyott. Elhagyott azért mert azt akarja hogy éljek. Éljek a semmiért... Mivel Julietet éppen hogy kihozták a házból és a fal mellett lőtték le a környéken minden csupa vér lett. Ricky előttem állt. Mérhetetlen vágyat éreztem arra hogy megfojtsam. De nem... türtöztettem magam, megtettem Alexxért. Ha még él... Nem Biersack! Nem gondolhatsz ilyenre! Alexx él és biztos valahol éppen egy doboz Monstert iszogat... Alexx már csak ilyen... erre a gondolatomra enyhén mosolyra húztam a számat.

-Ricky! Öreg haver!- hallottam egy férfi hangját.

-Hello Lucas!- köszönt Ricky és kezet fogott a férfival.

-Ez lenne a híres kis Andy?- kérdezte megvető hangon Lucas.

-Aha. Alexx rá cserélte le Jacknife-ot.- mondta Ricky és vállat vont.

-Tegyétek be őket a kocsiba!- adták ki az utasítást. Talán elvisznek Alexxhoz... talán... Lehajtottam a fejem és az autó felé vettem az irányt. A fiúkat is hozták... együtt ültünk be a hátsó részbe. A fekete ruhás emberek nem szálltak be. Lucas és Ricky előre ültek. Akaratlanul is megkérdeztem:

-Alexx hol van?- nem jött válasz csak egy éles nevetés Lucas felől.

-Hogy Alexxel mi van? Nem hinném hogy túlságosan örül a viszontlátásodnak. Miattad van ott ahol van.

-Mit csináltál vele?- kérdeztem sziszegő hangon...

*Alexx pov. *

Amikor felébredtem a kábításból, ami nagyjából két-három óráig tartott, felültem. A szobában vagy nem tudom hol nagyon sötét volt. Sehol egy ablak, de az ajtót sem láttam. Felálltam szépen lassan. Lépetm egyet és égető fájdalmat éreztem a talpamban. Adakaptam és éreztem a saját vérem szagát... üvegszilánkok... Ismertem ez a fajta módszert, hiszen én magam is használtam. A lényeg az hogy egy sötét helységben szét kell szórni üvegszilánkokat viszont néhány foltot ki kell hagyni. Vagy megtalálod az üres foltokat vagy elvérzel... Leültem és a sötét ellenére elkezdtem kiszedni a szilánkokat a talpamból. Amikor végeztem leszabtam egy darabot a pólómból és bekötöttem vele a sértett felületet. Talán fal volt mögöttem... talán valami más. Akkor és ott nem érdekelt. Hátradőltem és aludni próbáltam. Hirtelen ajtónyílásra lettem figyelmes.

-Jó reggelt kicsim!- szólalt meg egy hűvös hang. Ismertem ezt a hangot- Látom megpróbáltál menni...- hirtelen vakító fény villant fel. Kinyitottam a szemem és Ricky öntelt arcával találtam szemben magam.

-Ricky... én bíztam benned te meg elárultál!- kezdtem halkan és egyre emeltem fel a hangerőm.

-Ugyan Alexx! Te sem gondoltad komolyan hogy veled vagyok! Tudtad hogy még most is Lucasnak dolgozom!- mondta és megfordult- Most viszont mennem kell édesem. A drága kis szerelmed is valahol itt van...

23.rész Never give up

*Alexx pov. *

Amikor kinéztem a fa mögül, néhány perccel később akkor láttam hogy Andy rohan felénk. Amilyen gyorsan csak lehetett futni kezdtem Rickyvel be az erdőbe.

-Andy! Mi van veled haver? Miért mész ilyenkor az erdőbe?- rohant ki a házból Ash....

*Andy pov. *

Kimentem az erkélyre cigizni amikor egy lányt pillantottam meg, akkor biztos lettem abban hogy Alexx az. Azonnal rohanni kezdtem. Néhány pillanaton belül pedig leértem a fiúkhoz.

-Hé! Hova mész haver?- kiáltott Ash. Válaszra sem méltatva rohantam ki a házból. A lány, vagy Alexx, nem volt ott amikor leértem.

-Andy! Mi van veled haver? Miért mész ilyenkor az erdőbe?- loholt Ashley a nyomomban.

-Láttam őt! Itt volt! Tudom hogy itt volt! Alexx gyere elő!- mondtam és kiabálni kezdtem Alexxnek. Nem hinném hogy komolyan veszi....- Tarthatsz őrültnek de ez az igazság!

*Alexx pov. *

Bent álltunk a fák között. Amikor hallottam Andy kétségbeesett hangját előtörtek a könnyeim. Nagyon ritka amikor sírok, főleg ha azért mert nem kapom meg amit akarok.... most pedig Andyt akarom. Magamon kívül indultam volna Andyhez de szerencsére Ricky visszahúzott a fa mögé.

-Gyere haver! Menjünk vissza!- indult el Ashley és Andy a ház irányába. Én pedig zokogni kezdtem. Itt volt és nem tettem semmit.

-Nyugodj meg kislány!- csitított Ricky- Ne sírj!

-De most már tényleg elveszítettem. Szörnyű érzés hogy az elől kell bujkálnom akit az életemnél is jobban szeretek.

-Nyugodj meg! Szólunk Tiának és ő majd mindent elintéz.- mondta és megölelt. Szóval tényleg tud valamit Tiáról- Ha jól tudom éppen a környéken van de aztán nála ki tudja.- mondta és nevetni kezdett, mit tehettem volna én is röhögni kezdtem- Na látod nem kell szomorkodni! Vagyis mellettem nem lehet!- mondta és elindultunk arra a helyre ahol jól látni lehet a házat, mégsem tűnik fel senkinek hogy itt vagyunk. Vissza a juharfához. Most viszont nem a fa tövéből, hanem az ágai közül kémleltük a fiúk lakását. Lassan egy ágon ülve elnyomott az álom....

*Ashley pov. *

Mikor bementünk megcsörrent a telefonom:

-Haló?- szóltam bele.

-Jó estét! Alexáról lenne szó....

-Kiről?- tettem fel a kérdést.

-A lányáról....- ezzel a néhány szóval teljesen lesokkolt- Az édesanyja Sam Parks nyomtalanul eltűnt és az ön nevét tüntették fel az anyakönyvi kivonatban mint apuka. Bár a kislány az Alexa Varga névre lett keresztelve a nevelőapja után.

-Bocsánat szerintem rossz számot hívtak fel!- szabadkoztam. Sam nem említette hogy lett volna egy lánya....

-Nem Uram! Nem tévedés. Ön Ashley Purdy?- kérdezte a telefonos csaj.

-Igen én vagyok. De ez nem lehetséges!- mondtam.

-Uram! Nézze nekem az a dolgom hogy értesítsem önt.- sóhajtott- Vagy árvaházba adja, vagy magához veszi. Bár a gyermek 17 éves még fent áll az árvaházba való beadás.

-Ha így állunk akkor magamhoz veszem.... Hol van most?- kérdeztem. Nagy nehezen beadtam a derekam....

-Jelenleg Los Angels-ben tartózkodik egy intézetben.- mondta a nő és egy kis szünetet tartott- Mikor tudna jönni a leányért?

-Hát jelenleg New Yorkban vagyok tehát kell néhány nap mire odaérek....

*Dorothy pov. *

Néhány héttel ezelőtt amikor Alexx velünk volt Andy megváltozott, ahogy most is. Kezd lassan beleőrülni a magányba.... Lehet megint össze kellene hozni őt Juliettel....

-Jul! Beszélhetnék veled?- jöttem ki a szobámból és lekiáltottam neki.

-Aha. Miért valami baj van?- kérdezte és már indult is meg felém.

-Nem. Semmi baj.- mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Semmi kedvem nem volt mosolyogni.... valójában attól a tudattól hogy Andy egyedül van. Bármit is tesz Ashley, Andyt ugyan úgy szeretni fogom. Ezt nem én döntöm el....

-Miről lenne szó?- kérdezte és bementünk a szobánkba.

-Andyről....- kezdtem bele.

-Szereted?- kérdezte Jul.

-Hogy mi van?! Igen szeretem egy bizonyos szinten de Ashleyt jobban! És nem erről van szó.... Nem akarod újra megpróbálni vele? Annyira rossz nézni hogy egyedül van. Már nem ugyan az az ember aki régen volt.- sóhajtottam.

-Igen.... tudom. De neki Alexx kell! Ezt én száz százalékban tiszteletben tartom!- mondta majd az ablakhoz sétált- Szerinted nem éhesek?

-Kik?- kérdeztem és én is odamentem.

-Alexx és Ricky....- majd a juharfára mitatott- Alexx fent van az ágakon, Ricky pedig lent felügyel. Vigyünk nekik valami kaját! Gyere!- és elindult ki a szobából- Nem jössz?

-De. Kíváncsi vagyok Alexxre....- és mosolyogva elindultam- Hogyhogy visszajött? És te honnan tudtad?- rohamoztam meg Julietet a kérdéseimmel.

-Nem vagyok vak és ismerem Alexxet annyira hogy tudjam: nem bírja ki hosszú ideig Andy nélkül.

-Értem.- és itt inkább csendben maradtam.

-Sietnünk kell! Senki sem vehet észre minket! Azzal lebuktatnánk Alexxet! Az pedig nagyon necces....

*Alexx pov. *

Feküdtem az egyik ágon és Andy ablakát néztem.... bárcsak vele lehetnék.... fáj hogy ezt kell vele tennem de nem tehetek semmi mást. Hirtelen megszólalt a telefonom és leestem az ágról.

-Mi a....?!- mondta Ricky amikor lepottyantam- Ezt ugye nem mondod komolyan?! Leestél?- kezdett röhögni.

-Hahaha... valaki nagyon vicces kedvében van....- nyöszörögtem. Bárhogy is számolom legalább két métert zuhantam.

-Na gyere!- húzott fel a földről. Gyorsan benyúltam a zsebembe és elővettem a még mindig csörgő telefonom.

-Haló?- nyöszörögtem bele, a még mindig fájó hátam miatt.

-Kislány! Csak nem gond van? Esetleg nem leestél a fáról?- hallom Lucas érces, mély hangját.

-Már megint te?! Mit akarsz tőlem? Megmondtam nem megyek vissza! Andyt pedig ha bántani mered kiheréllek értetted?- akadtam ki teljesen.

-Jaj de kis harcias valaki! Most ide figyelj kis csillag! Vagy visszajössz vagy a drága szerelmed meghal még ma!- mondta még keményebb hangon.

-Miért csinálod ezt? Miért kellek én neked?- kezdtek folyni a könnyeim.

-Jaj édesem! Nem gondolod hogy lemondok a legjobb emberemről! A szüleid tartozását neked kell megadnod! Ők is ilyen önfejűek voltak ameddig véletlenül valaki le nem lőtte őket!- nevetett. Egyszer kinyírom ezt a férget!

-Dögölj meg!- sziszegtem bele a telefonba.

-Igen kicsim én is szeretlek! Utolsó esély! Visszajössz vagy meghal Andy!- mondta és letette.

-Mit akart Lucas?- kérdezte Ricky.

-Honnan veszed hogy Lucas volt?- vonta kérdőre- És vajon kitől tudja hogy itt vagyok?

-Ugyan kislány! Azt hiszed hogy besúgó vagyok?- vont kérdőre.

-Kicsit sem különös hogy akkor talál rám Lucas amikor veled vagyok!- ekkor egy fekete autó jelent meg a ház előtti részen. Amikor odanéztem Ricky mögém lépett lefogta a kezem és a pisztolyt odanyomta a fejemhez.

-És mi van olyankor ha esetleg tényleg besúgó vagyok?- mondta Ricky és elsötétült előttem a világ....

22. rész Say goodbye to evrything

*Alexx pov. *

Gondolkodás nélkül pakolni kezdtem és folytak a könnyeim. Hogy lehettem akkora barom hogy hónapokat maradok ott náluk?

-Ricky! Vissza kell jutnom New Yorkba!- mondtam- Andy veszélyben van Lucas rá vadászik….

-Veled megyek!- állt fel Devin- Nem mehetsz egyedül... Nehogy valami baromságot csinálj!

-Köszönöm Devin de ezt a csatát nekem kell lejátszanom.

-Alexx viszont nélkülem nem mész sehova! Ismerem Lucast ezért én tudok segíteni!- bólintottam és szóltunk Chrisnek hogy álljon meg a legközelebbi városban.

*Andy pov. *

-Kimentem cigizni!- kiabáltam nekik utána elindultam ki az udvarra.

-Hé öcsi!- kiabált oda két srác- Még mindig itt lakik az a csaj akit múltkor meglőttek?

-Alexxre gondolsz?- indultam meg feléjük- Nem lakik már itt miért?

-Rendben. Köszi...- mondta a srác és elindult az ellenkező irányba. Miután elemeztem magamban hogy mit akarhatott Alexxtől? Lassan gondolkodóba estem és azt latolgattam magamban hátha megcsalt Alexx...

-Nem! Az nem lehet! Ne is gondolj ilyenre Biersack!- mondtam inkább magamnak és megráztam a fejem hogy száműzzem a gondoltat menetemet. Amilyen gyorsan csak lehetett visszamentem a főhadiszállásunkba. Nem tudom miért de itt a rengeteg áldozat, temérdek vér közepette is biztonságban érzem magam.

-Halihó!- jött be valaki az ajtón. Amire én azonnal pisztolyt rántottam- Andy! Tedd le a fegyvert! Jul vagyok.- szólt Juliett még mindig az ajtó takarásából.

-Szia Jul! Régen láttalak!- tettem le a pisztolyt.

-Hát igen... én is ritkán látlak téged.- lépett oda hozzám és megölelt.

*Ashley pov. *

Este nem sokat tudtunk aludni Dorothyval... állandó szirénázás, meg hát tettünk is az elalvás ellen...

-Szeretlek!- csókoltam meg. Dorothy valami eszméletlenül jól csókol! /Grrrrr..../

-Én is!- mondta majd adott egy puszit az orromra.

-Megpróbáljunk aludni?- kérdeztem nevetve- Én már eléggé fáradt vagyok....

-Hehehe.... valaki itt nagyon vicces!- fordult el tőlem sértődöttséget színlelve.

-Jaj Dorothy! Ugyan már!- öleltem át hátulról- Csak viccből mondtam tudod!

-Tudom. - mondta halkan- Tudtok valamit Alexxről?- kérdezte Dorothy.

-Hát elértük hogy beszéljen Andyvel tehát őt kellene kérdezned. Ricky szerint jól van de valahogy nem bízom abban a srácban...

-Ashley? Nálatok ez családi vonás?- vont kérdőre és felém fordult.

-Mi kicsim?- adtam egy puszit a homlokára.

-Az hogy senkiben sem bízol.... először bennem sem bíztál. Ahhoz képest.... hát.... elég jól elvagyunk.

-Igen.... Anya volt ilyen bizalmatlan.- sóhajtottam- Na de most aludjunk mert elég késő van.

*Dorothy pov. *

Sohasem hittem volna hogy egyszer az mellett az ember mellett alszom el aki többször is majdnem kinyírt.... Nagyon jól telt ez az este főleg úgy hogy Ashley itt van most már nekem. Néhány perc múlva egetrengető horkolásban tört ki Ash.

-Ash! Alszol?- tettem fel halkan a világ leghülyébb kérdését.

-Nem.- harapott bele hátulról a nyakamba- Mint látod, érzed, hallod nem alszok....- mondta és adott egy puszit a nyakamra oda ahol nemrég megharapta.

-Jó oké.... ráztam le magamról- Nem tudok aludni....

-Én viszont tudnék.... nem is tudom ki miatt fáradtam el....- már megint ezzel jön.... egyszer még a sírba visz ezzel.

-Viszont nem is tudom kinek az ötlete volt.- vágtam vissza okosan.

-Jól van! Oké! Te nyertél. Amit Alexx mellett megtanultam az az hogy egy lánnyal sohasem szabad vitázni....

-Miért?- kérdeztem.

-Azért mert olyanok vagytok mint a rendőrök.... Bármit amit mondasz felhasználhatják ellened.

Ezen akaratlanul is de mind a ketten röhögőgörcsben törtünk ki....

*Alexx pov. *

Este van.... Száguldunk vissza Iowa felé. Úgy döntöttünk Rickyvel hogy bármi történjék is de megvédjük Andyt. Akár az életem árán is de nem esik bántódása....

-Alexx! Keresnek!- kiállott be Chris.

-Mi?.... Hogy?.... Mi van?....- képedtem el hirtelen.... valljuk be nem figyeltem.

-Telefonon keresnek. Azt mondta feltétlenül beszélnie kell veled.

-Oké. Add ide!- nyújtottam ki a kezem a készülék ért.

-Háló?- szóltam bele.

-Szervusz Alexx!- szólt bele egy érces, mély hang- Régen hallottam a hangod.... talán utoljára másfél éve?

-Lucas....- suttogtam magam elé- Mi-mit akarsz tőlem?

-Ugyan már Édesem! Tudod te azt!- valóban tudom.... azt hogy visszamenjek hozzá.

-Nem fogok visszamenni! Nem kényszeríthetsz!- fenyegetőztem. Amikor még csak gondoltam rájuk sokkal jobban hangzottak....- Nincs mivel!- bátorodtam meg. Erre csak egy gonosz, érces nevetés volt a válasz.

-És a kis Andykéddel mi van? Ne mond hogy elfelejtetted! Tudom hogy mindig mellette vagy! Bár most hogy nem sztár, nehezebb nyomon követni. Utolsó esély kislány! Vagy visszajössz vagy Andy meghal!- mondta és letette a telefont. Azonnal sírógörcsben törtem ki.

*Andy pov. *

*hetekkel később *

Mióta Juliet újra nálunk lakik egyre kevesebbet gondolok Alexxre. Lehet hogy hiba de most már nem érdekel vissza jön-e.

-Jó reggelt!- köszönt be Ash és Dorothy ugrálni kezdett az ágyamon. Nem gondoltam volna hogy két ennyire különböző ember ennyire összeillik.

-Neked is! Dorothy hagyd abba!- húztam el a lábam és mivel a takarón állt /és azt magammal húztam/ leesett.

-Áu! Ez fájt! Andy legközelebb ne csinálj ilyet!- mind a ketten nevettünk. Ashley is és én is. Kicsivel később Dorothy is csatlakozott hozzánk a röhögésben.

-Jó oké! Nem csinálok semmi ilyesmit legközelebb.- mondtam két röhögőgörcs közepette könnyeimet törölgetve.

-Andy! Sammi üzeni idézem: „Szólj Andynek hogy takarodjon le! Nagy fejmosást fog kapni az biztos!”- mondta Ash komolyan- Én a helyedben vigyáznék.... Sammi elég idegesnek tűnt.

-Rendben. De mi baja lehet?- kérdeztem- Juliet vele van?- bólintott- Akkor elmondta neki hogy már meguntam Alexxet....

Hát igen.... először elengedni hiba volt, most viszont áldás. Nem tudom miért de már nem jelent nekem olyan sokat mint régen. Ashleyt és Dorothyt gyorsan kizavartam a szobámból és felöltöztem. Kicsit félve, na jó rettegve elindultam le.... vártam hogy Sammi mikor kiállt rám hogy: „Andy te féreg....”. Ehelyett nagy meglepetésemre halkan kezdett bele mondandójába:

-Hogy unhattad meg?! Hiszen ő szeret téged! Biersack! Alexx azért ment el mert a te bőrödet nem akarja vásárra vinni. Inkább kockáztatja az életét semhogy neked bármi bajod essen! Szégyelld magad!- mondta.

-Sammi. Tudod már nem érzem azt a tüzet. Azt a bizonyos tüzet. Azt amit most is éreznem kellene.- hazudtam Samminek és magamnak is. A tűz még mindig bennem van. Az a tűz amit iránta érzek. Csak az idők során a tűz hanyatlani kezd, lassan-lassan pedig elalszik. Viszont ahol volt tűz ott van parázs- De még azért fontos nekem.

-Ha a helyedben lennék már nem bírnám.... Alexx érted szenved.- mondta és megcsörrent a telefonja.

-Haló?- szólt bele Sammi- Mi baj van? Vele minden rendben, ne félj! Most saját magadra vigyázz. Igen eltűntek innen. Aha. Bevált a terved! Nem, nem kockáztathatod az életed! Nem jöhetsz vissza! Igen úgy talán meg lehetne oldani hogy félrevezesd. De ezzel vigyázni kell.- kezdett kiabálni. Alexxel beszél. Megindultam felé hogy elvegyem tőle a telefont és beszéljek Alexxel....

*Alexx pov. *

Újra New Yorkban vagyunk. Már egy jó ideje itt vagyok a ház közelében és Rickyvel felváltva őrködünk. Van egy ötletem így tárcsázom Sammi számát.

-Haló?- szólt bele.

-Szia! Figyelj nem sok időm van.... Andyvel mi van?

-Vele minden rendben, ne félj!-nyugtatott Sammi- Most saját magadra vigyázz.

-Hogy vigyázok-e magamra az más kérdés. A zsaruk eltűntek?- tértem a tárgyra.

-Igen eltűntek innen.

-Akkor már nem járőröznek?- vontam le a következtetést magamnak.

-Aha.

-Végre sikerült Lucas figyelmét tőletek! De van egy új tervem....

-Bevált a terved!- mondta Sammi.

-Az új az az lenne hogy magamra vonom Lucas figyelmét és kinyírom....- nem engedte hogy befejezzem.

-Nem, nem kockáztathatod az életed!

-Akkor viszont vissza megyek! Nem bírom ki Andy nélkül!

-Nem jöhetsz vissza!

-Akkor viszont életbe lép a B tervem.... Szólok Tiának hogy alakítson megint engem és szakítson Andyvel.... Akkor megadom magam Lucasnak és elvállalom hogy visszamegyek. Így feltűnés nélkül megölhetem.

-Igen úgy talán meg lehetne oldani hogy félrevezesd. De ezzel vigyázni kell.- mondta.

-Miért?....- mondtam és letette.

-Ricky! Nem hallottál Tiáról?- kérdeztem.

-Milyen Tiáról?- kérdezte. Régi módszer a bérgyilkosok körében.... ha tudsz valakiről akkor kérdésre kérdéssel válaszolsz.

-Tia Gold-ról.... Megint be kellene ugrania.- mondtam és leültem mellé. Néztem a házat. A házat ahol Andy biztonságban van. A juharfa alól, ahol ültünk, pont ráláttam az ablakára és az erkélyre. Pont akkor lépett ki cigizni.

-Ricky! Tűnés!- húztam be a fa mögé- Nem láthat meg minket!

-Szerintem azzal elkéstünk!- nézett ki a fa mögül- Eltűnt! Bizonyára meglátott minket....

Sziasztok! Nagyon szépen kérlek titeket hogy írjatok komikat hogy min kellene javítani mert szeretném ha mindenkinek egyaránt megfelelne. 

21.rész You and I

*Ashley pov. *

Magam sem tudom kinek próbálok hazudni... mióta elment Alexx elveszítettem a bizonyítani akarásom. Nincs kinek megmutassam milyen bátor vagyok. Egyszerűen Alexxel a fél önmagamat is elveszítettem.

-Ash! Minden rendben?- kérdezte Dorothy.

-Mi?... Ja... Aha. Minden rendben.- mondtam és lehajtottam a fejem- Miért? Mi bajom lenne?- erőltettem az arcomra egy „mosolyt”, ami inkább vicsorgásra emlékeztetett.

-Aha persze... én pedig UFO vagyok... Na! Ki vele! Mi baj?- akaratlanul is elmosolyodtam.

-Az hogy szerelmes vagyok...- sóhajtottam. Dorothy iránt még mindig érzek valamit ami több mint barátság- Alexxbe és beléd. Mind a ketten sokat jelentetek nekem.

-Értem.- vörösödött el teljesen- Te is sokat jelentesz nekem de nem úgy...

-Nem próbálhatnánk meg?- fordultam felé tanácstalanul- Hátha működne!

-Hát nem tudom...- mondta és megcsókoltam.

-Bocsi...- fordultam el- Nem akartam...

-Semmi- semmi baj.- döbbent le- Talán megpróbálhatjuk.

-Komolyan gondolod?- döntöttem a hátára.

-Hát... igen... asszem...- mosolygott. Azonnal átöleltem és megcsókoltam.

-Haver! Mit csináltok?!- jött be Jinxx.

-Te meg mi a francot keresel itt?- fakadtam ki- Menj már innen!

-Haver! Ti vagytok az ÉN szobámban!- akkor néztem körül és tényleg Jinxx szobájában vagyunk. Dorothy csak nevetett én pedig áldottam az eget hogy nem Andy nyitott be- Na jó... maradjatok. Gondolom Ashley már nem „tud” sehova se menni.- kuncogott Jinxx.

-Hehehe... rohadt vicces itt valaki!- álltam fel az ágyról-Gyere Dorothy.

Se szó se beszéd velem jött. Miután átértünk leültünk az ágyamra beszélgetni és órákkal később elnyúltunk az ágyon és Dorothy a mellkasomon elaludt. Nem is tudom hogy lett a barátnőm de nem az a lényeg. Ő most már az enyém.

*Alexx pov. *

-Alexx!-lökdösődött valaki- Leszállnál rólam?

-Mi a franc van?!- töröltem meg a szemem.

-Szállj le rólam!- lökködött Ricky.

-Jól van! Nyugi! Megyek már!- indultam meg lefelé.

-Vigyáz...- kezdte Ricky mivel elfelejtettem hogy emeletes ágyon aludtam- Nehogy... leess.

Ki sem mondta én már a földön feküdtem. A huppanással sikeresen felkeltettem a többieket. Nem zavartatva magam feküdtem a földön. Fájt minden porcikám és nem akartam felállni. Hirtelen valaki megpróbált felsegíteni.

-Neee máár!- nyavalyogtam.

-Most komolyan leestél?- hallottam Devin hangját.

-Nem baszd meg... csak lejöttem ide mert kényelmesebb.- mondtam sértődötten.

-Jól van na!- mondta majd belém karolt- Na gyere!- húzott fel a földről.

-Jól van megyek már Devin!- akadtam ki- Engedj el!

Mióta eljöttem New Yorkból azóta nem engedem hogy Rickyn kívül más fiú érjen hozzám. Úgy érzem hogy azzal megbántanám Andyt...

*Andy pov. *

Reggel amikor felébredtem, nem nyitottam ki a szemem hanem csak tapogattam a másik oldalt. Hátha valami csoda folytán Alexx itt lenne mellettem. Éreztem hogy ott van valaki.

-Alexx!- öleltem át azt a valakit aki mellettem van.

-Én is szeretlek de engedj el!- tolt el Jinxx.

-Jinxx?! Te mi a frászt keresel itt?- borultam ki és magamra húztam a takarót.

-Sammivel összevesztünk és átjöttem hozzád. Jakenél ott van Ella, Ashnél Dorothy, Cchez nem megyek mert nem tudnék elaludni, így maradtál te.

-Mit keres Dorothy Ashnél?- nem érdekelt most más mint hogy ők ketten mit csinálnak.

-Ha jól vettem ki Ash szavából akkor járnak.- mondta rezzenéstelen arccal.

*Alexx pov. *

Nagy nehezen összekészülődtem és kimentem a többiekhez a „konyhába”. Felvettem egy fekete hátul halálfej mintára kivágott pólót és egy bőrdzsekit hozzá egy fekete farmert és egy fekete matt magassarkút.

-Azta!- mondta Ricky és leültem- Nemrég leesett az ágyról most pedig már reggelire vár?

-Köszi Ricky! Én is szeretlek!- nyomtam egy puszit az arcára. Sandra után Ricky a legjobb barátnőm, még ha nem is lány. Furcsálltam hogy Chris és Mat nincsenek még itt. Devin meg csak ül mint az iszap...

-Hogyhogy ma reggel olyan harapós kedvedben voltál?- szólalt meg végre Mr. Iszap.

-Nem szeretem ha Andyn és Rickyn kívül fiú ér hozzám... nem tudom miért de nem szeretem.- mondtam és az asztalt pásztáztam.

-Semmi baj. De azért ez beteges...- mondta nevetve Devin.

-Tudom de ez van. Valahogy az nálam egyenlő azzal hogy megcsalom Andyt. Tényleg! Ricky add ide a telefonod!- mondtam. Sikeresen elfelejtettem felhívni Jakeet.

-Oké! Nem ellenkezem.- ezen akaratlanul is röhögni kezdtünk.

-Nem azt kérte hogy feküdj le vele hanem azt hogy add oda neki a telód!- mondta két röhögés közt Devin.

-Tudom de akkor is!- kacsintott rám Ricky- A telóm bent van az ágyon.

-Rendben köszi!- mondtam és eltűntem. Sikeresen megtaláltam Ricky telefonját és tárcsáztam Jake telefonszámát.

-A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható...- szólalt meg az ismerős hang. Ezért kinyomtam és tárcsáztam CC számát.

-A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható...- hallottam megint a női hangot. Ashley és Jinxx számán ugyan ez van. A lányok mobilján szintén. Azt akarják hogy Andyt hívjam fel...

*CC pov. *

Andy már napok óta emészti magát Alexx eltűnése miatt. Mivel tudjuk hogy Alexx megpróbál felhívni minket ezért mindenki kikapcsolta a mobilját, kivétel Andyt... ezzel azt akarjuk elérni hogy Alexx őt hívja fel és beszéljen vele.

-Megint itt vannak!- futott le Jinxx az emeletről- Egyre többször razziáznak! El kellene innen mennünk.

-Alexx nélkül nem megyek sehova!- mondta rekedt hangon Andy.

-Majd ha börtönben ülsz, majd akkor is ezt mondod?- mondta Jinxx- Nekem azért a szabadság fontosabb...

-Jinxx! Senkit sem érdekel mi fontosabb neked! Felőlem mehettek de én maradok!- vágott vissza Andy.

-Na idefigyeljetek! A zsernyákoknak nemcsak bilincsük van meg ilyenek de hallanak is! Tehát baromi jó lenne ha visszavennétek!- oltottam le őket.

-Igaz! De CC értsétek meg hogy Alexx nélkül sehova. Egyszer már elkövettem azt a hibát hogy engedtem hogy elmenjen. Másodszorra nem fogom...

*Andy pov. *

Jinxxel éppen veszekedtünk amikor egy ismeretlen szám hívott.

-Háló?- szóltam bele. Nem nagyon hallottam más mint szuszogást.

-Szia!- szólt bele valaki.

-Ki az?- kérdeztem.

-Kösz! Elmegyek egy picit és ár meg sem ismersz?!- vont kérdőre- Alexx vagyok...

-Istenem kislány! Nagyon hiányzol gyere haza! El kellene innen költöznünk! Sok a zsaru de nélküled nem megyek el!

-Andy! Ha sok a rendőr akkor menjetek! Megtalállak hidd el! Most a saját biztonságod legyen a legfontosabb!- mondta és hallottam hogy sírni fog- Andy! Ha valami bajod lenne azt én nem élném túl! Kérlek! Akkor költözzetek minél messzebb New Yorktól!

-Nélküled nem!- mondtam- Értsd meg! Ha elmegyünk soha többé nem találkozhatunk!

-Miért? Andy! Megmondod hol vagytok és oda megyek!

-Igaz... beszélek a fiúkkal...

*Ashely pov. *

Néhány óra múlva kiabálásra ébredtem. Már megint itt vannak a zsaruk...

-Dorothy ébredj!- keltegettm.

-Mi van Ash?- nyöszörgött a fejét felemelve a mellkasomról. Milyen rég vágyok arra hogy egyszer Dorothy így ébredjen...

-Le kell mennem. Hátha van valami gubanc...- mondtam és felálltam az ágyról- Lehet hogy rendet kell tenni köztük...

-Rendben. Én még alszom egyet!

-Oké nemsokára jövök vissza.- mondtam és adtam egy puszit a fejére. Utána elindultam lefelé a lépcsőn.

-Min veszekedtek már megint?!- kérdeztem a lépcsőn állva.

-Egyre több errefelé a zsaru és Andy nem akar költözni.- mondta Jinxx fenyegetően nézve Andyre.

-Megmondtam hogy ti mehetettek de én Alexx nélkül sehova!- akadt ki Andy.

-Oké emberek!- kezdtem bele békéltető mondandómba- Figyeljetek! Alexx később is utánuk tud jönni, a zsaru viszont nagyon sok ezért tényleg jó lenne menni... Andy! Te pedig nem fogsz itt maradni egyedül!

-Beszéltem Alexxel és azt mondta menjek és majd utánunk jön de attól félek hogy nem fog megtalálni minket...

*Alexx pov. *

Andy azt mondta egyre több a zsernyák a házuknál... utoljára akkor volt nagyon közel hozzám ennyi rendőr amikor Lucas kiderítette hol bujkálok...

-Ricky! Beszélhetnék veled négyszemközt?- kérdezte és félrehúztam a többiektől.

-Aha. Miért? Mi baj?- kérdezte aggódva.

-Lucas...- sóhajtottam.

-Megint kiderítette hol voltál?- kérdezte aggódva.

-Igen... megint tele van a környék a korrupt zsaruival.

-Ez így nem stimmel. Ha tudja hogy ott laktál akkor bizonyára azt is tudja hogy...- szünetet tartott-... elszöktél onnan. Alexx! Ő nem rád vadászik!

Ledöbbentem... percekig nem tudtam megmozdulni csak álltam ott. De ha nem rám akkor... csak... Andyre vadászhat! Ha rá vadászik akkor... Andy veszélyben van!

20. rész To see and to feel

*Andy pov. *

Mióta Alexx elment egyszerűen nem találom a helyem. Megint rászoktam a gyógyszerekre és az alkoholra. Mint általában a szívemben lévő űrt egy üveg vodkával töltöm ki. Minden nap egyre nehezebb az ébredés... egyre kisebb az akaraterőm... egyre jobban elhagyom magam. Alexx nélkül senki bagyok.

-Andy! Gyere ki!- dörömbölt valaki az ajtón.

-Mi van már?- keltem fel szépen lassan és kinyitottam az ajtót. Dorothy volt az. Mivel alsógatyában voltam láttam rajta hogy elvörösödik és beharapta az alsó ajkát.

-Öm... Andy. Nem kellene felöltöznöd vagy valami?- próbált a szemembe nézni nem sok sikerrel.

-Miért baj az hogy így vagyok?- dőltem neki az ajtófélfának- És különben is mit akarsz?

-Azért mert a fiúk szóltak hogy ébresszelek fel!- mondta dühösen és lefutott a lépcsőn. Úgy látszik bevágta a durcit. Lassan felöltöztem és lementem a fiúkhoz. Amint észrevetettek megfagyott a hangulat. Jake valakivel beszélt telefonon... valamit titkolnak.

-Figyelj leteszem majd este beszélünk.- itt suttogni kezdett- Andy felébredt... nehogy lebukj. Szia!- és letette a telefont.

-Kivel beszéltél?- kérdeztem elég álmos hangon.

-Senkivel... nem lényeg! Nem kell tudnod mit csinálok! Semmi közöd hozzá!- mondat eléggé furcsán. Valamit titkol.

-Nem tudtok Alexx-ről valamit?- bukott ki belőlem a kérdés.

-Haver! Engedd el őt!- mondta CC és a vállamra tette a kezét.

-De nem tudom! Fontos nekem és az is marad! Nem tudom megérteni miért hagyott itt...

*Jake pov. *

CC-vel és a többiekkel miközben megcsörrent a telefonom.

-Hallo?- szóltam bele.

-Szia Jake...- szólt bele egy kedvetlen női hang- Alexx vagyok...

-Szia kislány!- majd odafordultam Dorothyhoz- Dorothy légyszi keltsd fel Andyt! Hogy vagy Alexx?

-Megvagyok... Andyvel mi van?- kérdezte aggódó hangon Alexx- Mond hogy nem csinált hülyeséget!

-Jól van... bár megint iszik de semmi komoly.- mondtam kedvesen- Merre vagytok?

-Már elértük Iowát és most már Rickyékkel utazok tovább Kaliforniáig.

-Mikor jössz vissza?- kezdtem komorabb hangon.

-Nem tudom... remé...

-Figyelj leteszem majd este beszélünk. Andy felébredt... nehogy lebukj. Szia!- vágtam a szavába és már le is tettem a telefont.

-Kivel beszéltél?- kérdezte Andy.

-Senkivel... nem lényeg! Nem kell tudnod mit csinálok! Semmi közöd hozzá!

-Nem tudtok Alexx-ről valamit?- kérdezte Andy elhagyott hangon.

-Haver! Engedd el őt!- próbálta nyugtatni CC.

-De nem tudom! Fontos nekem és az is marad! Nem tudom megérteni miért hagyott itt.- mondta és a kezei közé temette arcát

-Nyugi haver! Alexxel minden rendben van...- hupsz... elszóltam magam.

-Honnan tudod?- fordult felém Andy.

-Sehonnan... csak... csak sejtem!- mentegetőztem.

-Jake! Ha tudsz valamit Alexxről mondd el!- ragadta meg a vállam.

-Nem tudok semmit!- hámoztam ki magam a szorításából- Különben is! Ha tudnék bármit is, akkor se mondanám el!

-Kösz!- indult meg az ajtó felé és kiment- Kimentem cigizni.

*Alexx pov. *

Miután beszéltem Jakeel átszálltam Rickyék buszába Mattel együtt. Rengeteget beszélgettek én pedig minél hamarabb le akartam feküdni aludni. Ricky elmondta hogy melyik ágy az övé és hogy aludhatok ott. Bementem a „szobába” és elnyúltam Ricky ágyán alig telt bele néhány perc és elnyomott az álom.

-Jó reggelt Alexx!- szólt hozzám valaki és átkarolt, az illatából ítélve Andy az.

-Jó reggelt!- öleltem át- Szeretlek!

-Én is téged kislány.- ölelt át újra. Olyan jó hogy újra mellettem van.

-Mit csináljunk ma?- mondta. Most vettem észre hogy egy hófehér szobában vagyok egy óriási franciaágyon. Hirtelen minden elsötétült és Andyt beszippantotta a feketeség. Zokogni kezdtem és egy sötét szobában találtam magam. A kezem és mindenem tiszta vér. Vér mindenhol. Méterekkel arrébb pedig egy kés és egy hulla. Mielőtt megnézhettem volna ki az felébredtem. Amilyen gyorsan csak lehetett felültem és a kezeim közé temettem az arcom. Észrevettem hogy valakinek a keze átkarolt. Ránéztem az órára ami hajnali fél kettőt mutatott. Ha Ricky az akkor nem ciki hogy itt alszok mellette de ha más az... na az már gond.

-Ricky! Alszol?- ébresztgettem.

-Mi van?- törölte meg álmosan a szemét.

-Bocsi hogy kitúrtalak innen.- mondtam halkan, nehogy a többieket is felkeltsem.

-Semmi baj...- ásított- Még mindig jobb neked mint Mattnek...

-Miért ő hol alszik?- vigyorogtam.

-Chris mellet.- mondta halkan. Erre csak egy ásítás volt a válaszom és visszatettem a fejem a párnára.

19. rész Love is Love 2

*Andy pov. *

-Azért amiért neked nem! Most pedig takarodj fel!- kiabált velem Alexx. Utálom amikor parancsolgatni akar. Meg amikor rejtvényesen beszél... tudja hogy nem értem mire céloz...

-Nem megyek sehova!- makacsoltam meg magam. Alexxtől nem tartok, de Sammitől igen. És lőn hirtelen megjelent Sammie.

-Andy! Tűnés fel!- és mutatott az említett irányba azaz a lépcső felé.

-Mi a francnak akar engem mindenki felküldeni?! Először Alexx most meg te!-kezdtem megint kiakadni. Kettő az egy ellen... fer küzdelem.

-Ash! Akkor te takarodj fel!- kiabált Sammi újra. Ashley is tart tőle ezért nem ellenkezett hanem szó nélkül elindult az emeletre.

-Hát akkor lányok... én nem megyek sehova.- helyeztem kényelembe magam a kanapéban.

-Te dolgod!- jött a kurta és flegma válasz Alexxtől. Nem tudom hogyan és miért de beleszerettem újra és újra Alexxbe amikor ilyen... egyszerűen szükségem van rá- Nekem viszont mennem kell! Ricky nemsokára itt lesz... vagyis a haverja Mat.- monda Alexx ügyet sem vetve arra hogy hallom. Nem tehettem mást mint szótlanul elképedtem hogy ki az a Ricky és ki az a Mat.

-Hiányozni fogsz!- ölelte át Sammi- Ugye majd meglátogatsz?!- törölt ki a szeméből néhány könnycseppet.

-Ti is nekem- engedték el egymást- Ez most kérdés volt?! Amint tudok jövök! Eskü!

-Hova mész?- álltam fel a helyemről.

-Nem mondhatom meg, nem akarom hogy utánam gyere! Hát Andy! Hiányozni fogsz!- ölelt meg- Hidd el nem azért megyek el mert nem szeretlek! Csak nem akarlak bajba keverni!- mikor elengedett gondolkodás nélkül megcsókoltam de ő ellökött- Kérlek Andy! Ne nehezítsd meg a dolgom.- adott egy puszit az arcomra és elindult az ajtó felé.

-Várj! Ha te mész akkor én is!- indultam meg az ajtó felé.

-Nem jöhetsz! Ne keress és ne hívj!- lépett ki az ajtón és bevágta maga után.

-Nem mehet el!- suttogtam- Nem fogom kibírni nélküle!- miután kimondtam Sammi átölelt.

-Semmi baj Andy! Nyugodj meg!

-De Sammi! Nagy baj van! Az életemet adnám Alexxért és most itt hagyott!- suttogtam és zokogni kezdtem.

*Alexx pov. *

Amint kiléptem az ajtón rájöttem hogy Andy mennyire fontos nekem. Egészen addig nem értékeltem ezt ameddig nem szembesültem azzal hogy elveszítettem őt... Nem fogom bírni hosszú ideig nélküle hiszen ő számomra a legfontosabb. Gondolkodásomból egy autó dudálása zökkentett ki.

-Helló! Te vagy Alexx Crow?- szólt ki az autóból egy fekete hajú srác. Bizonyára ő Mat.

-Szia! Igen én vagyok te pedig Mat God igaz?- kérdeztem és elindultam az autó felé. Andy hirtelen kifutott és ő is a kocsi felé indult. Kinyitottam a kocsiajtót és mielőtt beültem hátrafordultam és mondtam:

-Andy! Kérlek menny vissza! Nem tudsz megakadályozni, ezt el kell fogadnod.- hirtelen elkapta a kezem és elhúzott a kocsitól. Minél hamarabb túl akartam lenni a búcsúzáson ezért pofon vágtam és beültem. Gyorsan lezártam az ajtóm hogy ne tudja kinyitni.

-Mat. Kérlek induljunk!- könyörögtem. Andy pedig mikor elindultunk összecsuklott. Miután kifordultunk az utcából sírni kezdtem. Nem tudom miért de már most hiányzik Andy!

-Ő hogyhogy nem jött velünk?- kérdezte Mat óvatosan.

-Nem akarom hogy bajba kerüljön miattam. Elég neki a maga gondja.- sóhajtottam.

-Kár... pedig rendes gyereknek tűnt!- ezen akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

-Az is. És rohadtul szeretem de nem akarom hogy esetleg vele zsaroljanak.- hajtottam le a fejem- Lucas állandóan mindenhova üldöz és ha megtudja hogy szeretem Andyt akkor képes és megöli.

-Miért? Mit csináltál? Mielőtt bármit is mondanál Ricky mesélt rólad néhány dolgot. Tudom hogy bérgyilkos vagy meg ilyenek.

-Kinyírom Rickyt!- mondtam vicceskedve- Akkor azt is elmondta bizonyára hogy mi köt Lucashoz...

-Nem azt nem mondta el.- mondta és rákanyarodott az autópályára. Szerencsére közel lakunk a város széléhez...- Rickyék Iowánál vesznek fel. Legalábbis ott beszéltük meg. Aztán tudod milyen Chris... hiába néz ki úgy hogyha sötét szobában megjelenne megijednék, ő egy nagyon nagy gyerek. „Jaaj nézétek! Fagyiii! Áljunk meg fagyiznii!”- utánozta Christ elég élethűen. Akkor ezért mondta Ricky hogy mellette nem fogok szomorkodni.

-Akkor elmondom ha nem baj. Öt évvel ezelőtt amikor még csak kezdő voltam a „szakmában” Lucas Monro felkarolt és tanítani kezdett. Két évre rá amikor már profi voltam kiszálltam és külön utat folytattam. Nem tudtam hogy emiatt üldözni fog. Egyik reggel a felesége a házamban volt és lelőttem önvédelemből. Azóta nem állhatok meg huzamosabb időre mert különben gyanút fog és elkap... rosszabb esetben Andyt kapja el. Ő nem az az ember aki lacafacázik... nem tököl hanem megöli az embert. Emiatt kell eljönnöm New Yorkból.

-Értem... és mi volt a neved?- kérdezte.

-Volt hogy Ginger, de inkább a Faith.- mondtam. Ilyenkor mindig eszembe jut Jacknife az első barátom...

-Attól nem félsz hogy esetleg Chriséket fogja elkapni ez a srác?

-Nem. Mindenkinek tanítottam egy gyors menekülést lefegyverzést meg ilyeneket. Ricky meg ugyanúgy bérgyilkos volt tehát vele nem volt különösebb dolgom.

-Értem. Még egy nap és Iowában leszünk. Nem vagy fáradt?- ez a srác gondolatolvasó...

-De...- ásítottam egy nagyot- Viszont meg kellene állni hogy te is tudj aludni...- mondtam és szépen lassan lecsuktam a szemem.

*másnap reggel *

-Jó reggelt Csipkerózsika!- ébresztett fel Mat- Hogy aludtál?

-Jól...- ásítottam- Merre vagyunk?

-Mivel este vezettem már csak órák kérdése és Iowában vagyunk.

-Hogyhogy te nem aludtál?- néztem rá elképedten majd lehajtottam a tükröt. Eléggé meglepődtem a látvány miatt... nem kenődött el a sminkem.

-Hát elég sokat aludtam indulás előtt... meg ittam kávét is.- mondta és lekanyarodott- Nézd kik vannak itt!- mutatott oldalra. Egy óriási busz ment mellettünk és Chris kidugta a fejét az ablakon... a kezében pedig egy üveg sört lóbált.

-Ezek nem normálisak!- röhögtem miközben intettem nekik...